Ibn Abbászra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással maradt fenn, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Ha még életben maradok a következő évig, böjtölni fogom kilencedikét is (vagyis Muharram tizedikével együtt – a ford.).” (Muszlim)
Azt is mondta a Próféta (béke legyen vele): „Nem megengedett egy asszonynak, hogy (önkéntes vagy szunna böjtöt) böjtöljön férje jelenlétében, kivéve az ő engedélyével. És nem adhat engedélyt senkinek sem arra, hogy a házába lépjen, csakis (férje) engedélyével.” (al-Bukhári és Muszlim)
Zejd Ibn Thábitra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással jegyezték fel, hogy azt mondta: „Elfogyasztottuk a szuhúrt Allah Küldöttével (béke legyen vele), azután felálltunk az imádkozáshoz. Azt kérdezték: Mennyi idő telt el a kettő között? Így válaszolt: Ötven ájányi (Korán-idézetnyi).”(al-Bukhári és Muszlim)
Abu Hurejra – Allah legyen elégedett vele – azt mondta erről: „Három dolgot kötött a lelkemre a barátom, Allah Küldötte (béke legyen vele):
Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Ádám fiának minden tette megsokszorozódik. Egy jótett felér annyival, mint annak tízszerese, és felérhet egészen annak hétszázszorosával is. Azt mondta a Magasságos Allah: Kivéve a böjtölést.
Abdullah ibn Amr ibn al-’Ászra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással jegyezték fel, hogy a Próféta (béke legyen vele) tudomást szerzett arról, hogy Abdullah túlzásba esett az istenszolgálatokban, ezért a következőket mondta neki: „Jól tudom-e, hogy nappal böjtölsz, az éjszakát pedig imádkozással töltöd?”
Zijád ibn An’um al-Afríkíra hivatkozva jegyezték fel, miszerint azt mondta: Tengeri harcosok voltunk Muávija (kalifa) idején, és egyszer a mi a hajónkhoz csatlakozott Abu Ajjúb al-Anszárí hajója. Amikor tálaltuk az ételünket, meghívtuk őt, és amikor eljött hozzánk, azt mondta:
Abdullah ibn Amr ibn al-’Ászra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással maradt fenn, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Minden hónapból három nap böjtölése az élet végéig tartó böjtölés.” (al-Bukhári és Muszlim).
Az Iszlám szerint a hit cselekvés és gyakorlati alkalmazás nélkül nem elegendő. A hit természeténél fogva nagyon érzékeny és sérülékeny, növekszik és csökken. Ha nem gyakoroljuk állandóan, ha nem használjuk, gyorsan veszít elevenségéből és ösztönző erejéből. A hit erejét az Iszlám öt pillérének betartása növeli. Ezek a következők: