Ők kegyes életű, hithű emberek voltak, azonban amikor meghaltak, akkor a sátán arra vette rá az embereket, hogy szobrokat faragjanak róluk, hogy emlékezzenek rájuk. Először ugyan nem borultak le a szobrok előtt, de a későbbi generációk már közvetítő istenségeknek tekintették őket, és imádattal fordultak szobraik felé. Ezzel a földön romlás kezdett uralkodni.

A Mindenható Allah elküldte Noét (béke legyen vele) az embereknek, hogy egyedül Allahot imádják:

„Azt mondta: Ó népem! Én a ti nyilvánvaló intőtök vagyok [azzal] hogy szolgáljátok Allahot, féljétek őt és engedelmeskedjetek nekem, akkor megbocsát nektek bűneitekből…” (Korán 71: 2-4).

Népe azonban nem követte, sőt bántani kezdték:

„Az ő népéből az előkelők azt mondták: „Bizony, mi úgy látjuk, te nyilvánvaló tévelygésben vagy”. Azt mondta „Ó népem! Távol áll tőlem a tévelygés, ellenkezőleg, küldött vagyok én a teremtmények Urától. Átadom nektek Uram üzeneteit, őszinte tanácsot adok nektek, és olyan dolgokat tudok Allahtól, amiket ti nem tudtok” (Korán 7: 60-62)

Csodálkoztak azon, hogy küldött létére ember volt:

„Az elöljárók, akik hitetlenek voltak az ő népéből, azt mondták: Mi téged csupán hozzánk hasonló embernek látunk, és úgy látjuk, hogy csak az alávalók követnek téged közülünk, meggondolatlanságból. Nem látunk benned semmi kiváltságot velünk szemben. Úgy véljük, a hazugok közé tartoztok” (Korán 11: 27).
Így válaszolt nekik: „Azt mondta: Ó, népem! Mit gondoltok, ha nyilvánvaló bizonyítékom lenne Uramtól, és tőle való könyörületben részesítene engem, majd el lenne rejtve előletek, akkor vajon kötelezővé tehetnénk számotokra azt, ha ti ellene vagytok? Ó, népem! Nem kérek vagyont tőletek ezért. Az én jutalmam egyedül Allahra tartozik…” (Korán 11: 28-29)

Arra akarták rávenni, hogy taszítsa ki a szegény, elnyomott követőit:

„…én nem űzöm el azokat, akik hisznek, ők találkozni fognak az Urukkal. Én úgy látom ti tudatlan nép vagytok! Ó népem! Ki segít meg engem Allahhal szemben, ha elűzöm őket? Hát nem okultok?” (Korán 11: 29-30)

Amikor már nem tudták elutasítani azokat a bizonyítékokat, amelyeket Noé említett, elkezdték fenyegetni azzal, hogy megkövezik: „Azt mondták: ó Noé, ha nem fejezed be, a megkövezettek között leszel”

Noé (béke legyen vele) majdnem ezer éven keresztül intette népét türelemmel, majd amikor nem látott már több esélyt arra, hogy kövessék őt, és nem akarta hogy a hitetlen nép gyermekei és unokái apáik útját járják, így fohászkodott Allahhoz:

„Uram! Ne hagyj meg a földön egyetlen hitetlent sem! Ha meghagyod őket, tévelygésbe viszik a szolgáidat, és csak gonosz hitetlent nemzenek” (Korán 71: 26-27)
Allah ekkor meghallgatta a fohászát: „Az sugalltatott Noénak, hogy senki sem fog hinni a népedből, csak azok, akik már hisznek. És ne bánkódj amiatt, amit ők tesznek” (Korán 11: 36)

Allah ezután azt parancsolta Noénak (béke legyen vele) hogy ültessen fákat. Ekkor népe kigúnyolta: Feladtad a prófétaságot, és földművesnek álltál? Noé 100 év eltelte után feldolgozta a fákat, hogy felépíthesse a hajót, és a hitetlenek megint kigúnyolták: Vajon feladtad prófétaságot, és helyette ácsnak álltál? Amikor elkezdte építeni a bárkát, azt mondták: Hajót tengerre szálláshoz építenek, te pedig a szárazföldön építed?

Allah azonban azt mondta:

„Építsd fel a bárkát a szemünk előtt és a sugallatunk szerint, és ne emelj szót azokért, akik igazságtalanságot követtek el. Bizony ők a vízbe fognak fulladni. (Ekkor) elkészítette a bárkát. Valahányszor a [hitetlen] elöljárók elhaladtak mellette az ő népéből, gúnyolódtak rajta. Azt mondta: Gúnyolódjatok csak rajtunk! Mi is gúnyolódni fogunk rajtatok, ahogyan most ti gúnyolódtok.” (Korán 11: 37-38)

Ezután Allah azt parancsolta Noénak, hogy tegye fel a hajóra a hívőket, akik követték őt, továbbá, hogy vigyen fel a bárkára minden állatfajból egy párt, hogy ne pusztuljon ki egyetlen faj sem. Azután a magasságos Allah elrendelte az özönvizet, amikor is az ég vize és a föld vize találkoztak, és az esőzés és a források kitörése negyven napig tartott. Allah így szólt:

„Meghazudtolást követett el előttük Noé népe, s meghazudtolták szolgánkat (Noét), és azt mondták: őrült, és el lett rettentve (attól, hogy hirdesse az igaz vallást). S ő az Urához fohászkodott: Én legyőzött (gyenge) vagyok, segíts hát győzelemre! S ömlő vízzel nyitottuk meg az ég kapuit, és a földet forrásokkal robbantottunk ki, s a víz már olyan parancs szerint találkozott, amely már elrendeltetett. S deszkákból és szegekből állón (bárkán) vittük őt, amely szemünk előtt haladt, jutalmul annak, akit megtagadtak (Noénak). S hátra hagytuk (a bárkát) jelként, s vajon van olyan, aki intésre lel? S mily (rettenetes) volt a büntetésem és az intéseim?” (Korán 54: 9-16)

Noé (béke legyen vele) akinek egyik felesége nem szállt fel a hajóra, hanem a hitetlenekkel tartott, látta az özönvíz emelkedésénél hogy a hitetlen fia belesik a vízbe, és el akar menekülni, ezért szólította: „Ó fiacskám, szállj fel velünk és ne légy a hitetlenekkel”. Az engedetlen fiú azonban nem fogadta meg apja tanácsát. Azt felelte az apjának: „Meghúzom magam egy hegyen, az majd megvéd a víztől”, mire az apa azt mondta: „Nincs ma védelmező Allah döntésével szemben, kivéve annak, akivel szemben könyörületet gyakorol”, majd a hullámok örökre elválasztották őket egymástól. Az apa megsajnálta fiát, ezért Allahhoz fordult fohászkodva, hogy Allah mentse meg vízbe fulladt gyerekét, hiszen megígérte neki hogy megmenti a családját, ám a fiú nem volt többé Noé családtagja: „Ó Noé ő bizony nem tartozik a te családodhoz. Ez (amit a fiú tett) nem helyes cselekedet”

Ami után a víz az egész földet elborította, és elpusztult minden hitetlen, Allah azt parancsolta a földnek, hogy nyelje el a vizét, és az égnek pedig, hogy hagyja abba az esőzést, így megszakadt az eső, leapadt a víz, és a bárka kikötött egy hegyen. Allah ezt nyilatkoztatta ki Noénak:

„Ó Noé, szállj le [a hajóról] békességgel, mely tőlünk van és áldással reád és a nemzetekre, melyek veled vannak”.
Noé leszállt a bárkáról, és vele együtt a hívők is. Egy települést hoztak létre, fákat ültettek el, és szabadon engedték az állatokat. Ezzel elkezdődött a föld benépesítése, és az emberiség elkezdett szaporodni és gyarapodni.

Tanulságok Noé Próféta (béke legyen vele) történetéből

1. Az emberek között vannak, akik azt gondolják, hogy a túlvilági megmenekülés a jóravaló, kegyes embereknek, vallási vezetőknek tett felajánlásokon, a hozzájuk való fohászokon keresztül érhető el. Az iszlámban azonban szigorúan tilos a közvetítők imádata, és a jóravaló, kegyes emberek túlzott tisztelete.
2. A kitartás, erős elhatározottság és akaraterő jellemezte Noét, és követőit, akik állhatatosak voltak a kigúnyolás és üldözés ellenére. Ezt a türelmet kell tanúsítanunk nekünk is, amikor bemutatjuk vallásunkat másoknak.
3. Noé hitetlen feleségének és fiának halála megerősíti azt, hogy a jóravaló emberekhez fűződő rokoni szálak nem használnak az embereknek, amennyiben a rokon gonosztevő.
4. Az emberek közötti különbséget nem az anyagi helyzetük, vagy származásuk határozza meg, hanem az hogy milyen közel állnak Allahhoz, mennyire istenfélők.
5. Allah gondoskodott Noéról és megvédelmezte őt. Ebből tudhatjuk, hogy Allah közel van jóravaló szolgáihoz és válaszol a szükséghelyzetben lévőknek, amikor fohászkodnak hozzá.