A prófétai társ meghatódott, és azt kérdezte tőle: Vajon elégedetté tesz téged az, ha fiammá fogadlak? Azt kérdezte tőle a fiú: Ha megéhezek, adsz nekem enni? Azt felelte: Igen! És ha megbetegszem, meggyógyítasz engem? Azt felelte a prófétai társ: Erre nincs lehetőségem fiacskám! Így folytatta az ifjú: És ha meghalok, életre keltesz engem? Erre sincs lehetőségem fiacskám – felelte újból. Ekkor azt mondta az ifjú: Hagyj akkor engem bátyám Arra, „Aki megteremtett engem, és ő igaz útra vezet, és aki ételt ad nekem, és megitat, és ha megbetegszem akkor meggyógyít, és aki halálba bocsát, majd életre kelt, és akitől remélem, hogy megbocsátja vétkeimet az Ítélet napján” (Korán 26: 78-82). Elhallgatott a prófétai társ, és útnak indult, így szólva: Hiszek Allahban, és aki Allahra hagyatkozik, azt Ő elégedetté teszi.

Bizonyára át tudjuk érezni ennek az árva ifjúnak az érzését, akinek se apja se anyja. Az emberi élet jelentőségét az iszlám nem győzi hangsúlyozni. Ezért a gyilkosság olyan bűn, amit Allah nem bocsát meg, amennyiben az elkövető nem fordul halála előtt őszinte megbánással Allahhoz. Ez a bűn rögtön az Allahhal való társítás (bálványimádás) bűne után következik. A magasságos Allah azt mondta:

„És, akik nem fohászkodnak Allah helyett más istenséghez, és nem ölnek meg egyetlen lelket sem, mit Allah tilosnak nyilvánított, csak jogosan, és nem paráználkodnak. Aki ilyet tesz, az büntetéssel fog találkozni. Megdupláztatik neki a büntetése a Feltámadás Napján, és megalázottan fog abban maradni. Kivéve azokat, akik megbánják bűneiket és hisznek és jótetteket cselekszenek. Azoknak Allah a rossz tetteit jókra cseréli ki. Allah megbocsátó és irgalmas” (Korán 25: 68-70)

A magasságos Allah azt mondta: „Aki szántszándékkal hívő embert öl, annak a Gyehenna a fizetsége, örökkön ott fog maradni, Allah megharagszik rá, elűzi a kegyelméből és hatalmas gyötrelmet készít elő neki” (Korán 4: 93).

Sajnálatos tény, hogy manapság pont az iszlám világban történnek a legnagyobb a vérengzések, a hidegvérű zsarnokok százával, ezrével öletnek meg polgári személyeket, csakhogy a hatalmon maradjanak. Pedig egyetlen ember megölése olyan Allah előtt, mintha valaki elpusztítaná az egész emberiséget:

„Az, hogy valaki megöl egy lelket (embert) – nem emberölésért vagy a Földön való pusztításért (büntetésként) – olyan, mintha minden embert megölne, és az, hogy valaki életben tartja, olyan mintha minden embert életben tartana! Bizony, eljöttek hozzátok a mi küldötteink a világos bizonyítékokkal, ám sokan közülük ezek után a Földön túlkapásra vetemednek.” (Korán 5: 32)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta egy hadíszban: „A muszlim ember számára tilalmas a másik muszlim ember vére, vagyona és becsülete” (Muszlim). Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A hívő ember egészen addig élvezheti a vallás adta szabadságot, amíg tilalmas vérhez nem tapad a keze” (Al-Bukhari). Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Az első dolog amelyben Allah ítélkezni fog a Feltámadás napján az emberi vér [kiontása]” (Muszlim). Egy alkalommal megkérdezték Ibn Abbászt arról a férfiről, aki hívőt ölt, majd megbánta, jót cselekedett, és jó útra tért. Azt mondta neki: Mi lelt téged? Hogyan térhetnek jó útra? Hallottam, amint Allah küldötte azt mondta: „Elhozzák a megölt embert, belekapaszkodva a gyilkosába, és azt fogja mondani: Ó Uram! Kérdezd meg őt, miért ölt meg engem??”Egy másik hadíszban a következőt mondja Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „A hívő ember megölése hatalmasabb [bűn] Allah előtt, mint az egész világ megszűnése” (Al-Naszái).