Szónoklat a vallástudósok rangjáról 2014-01-31

Seikh Fares szónoklatának összefoglalója

Az Iszlám vallásban rendkívül fontos a tudás megszerzése, és itt elsősorban a vallási tudásnak a megszerzéséről van szó. A Mindenható Allah a tudást, amelyet a prófétáknak adott, és amelyet a mi Prófétánknak, Mohamednek (Allah dicsérje és üdvözítse) adott, ezt a tudást a vallás tudósai adják át, generációról generációra, századról századra. Őket helyezte Allah abba a pozícióba, hogy elsajátítsuk általuk az Iszlám tanításait, és hogy istenszolgálatokon keresztül a megfelelő módon imádjuk Allahot, és hogy az egyenes utat tudjuk követni az evilágon hogy a túlvilágon a Paradicsomba kerüljünk.

Tehát a tudósok rangja, a tudósok érdeme hatalmas, tiszteletük pedig kötelező az Iszlámban. Amikor pedig elveszítünk egy tudóst, akkor nem pusztán egy embernek a haláláról van szó, hanem annak a tudásnak az elvesztéséről is, amelyet ez a tudós magában hordozott, hiszen ez a prófétaság hagyatéka. A tudást hagyták ránk próféták, így mondja az Iszlám. Nem hagytak ránk pénzt, ezüst és arany tallérokat hanem tudást. A tudósok azok akik helyes irányba terelnek minket. Ha tévútra kerülnénk, vagy távúton indulnánk kell, akkor Mindenható Allah ezen tudósok által vezérel minket vissza a helyes útra. Akik tudatlanok, azok tudást kapnak, akik figyelmetlenek azok emlékeztetést kapnak. És az iszlám ellenségeinek a kételyt ébresztő beszédeikkel szemben cáfolatot adnak hiszen általuk emeli meg Allah vallásának rangját. Ezért a Mindenható Allah felemelte a tudósoknak rangját és maradandóvá tette az emlékezetben az ő személyüket. Azt mondja Allah a Koránban:

„Felemeli Allah azokat akik hisznek közületekés akik tudást kaptak fokozatokkal.”

Allah azt is mondja a Koránban: „Mondd, vajon egyenlők e azok akik tudnak azokkal akik nem tudnak.” „Azok félik igazán Allahot akik tudnak.” (vagy a tudósok félik igazán Allahot)

Olyanok a tudósok az emberek számára minta lámpás. Olyanok, mint azok a világító tornyok, akik segítenek a tájékozódásban. Az umma, a világközösség alapját képezi. Az ő tudásuk által őrzi meg Allah a muszlim világközösséget, és viszi győzelemre a törvényt, a Sariát, amely az egyenes úton maradás kulcsa.

Amikor eltávoznak a tudósok és eltávozik velük a tudás, akkor ezáltal csökken itt az evilágon azoknak az embereknek a száma is akik a helyes úton járnak vagy legalábbis a hit lámpása elkezd gyengébben égni az emberekben. Meggyengülnek az emberek a hitben, a vallásuk gyakorlásában amikor elveszítenek közülük egy tudós, aki olyan minta fekete égbolton a lámpás. Vagy másképpen, mint a csillagok az égen melyek segítik éjjelente a karavánokat tájékozódni a szárazföldön, és a tengeren pedig a hajókat. Allahhoz ragaszkodó tudósokra van szükségünk meg számunkra ők azok akik kivezetnek minket a sötétségből a tudás világosságába. Ők az akik lelkünk számára táplálékot adnak Allah engedelmével.

Amikor meghalnak tudósok és tudatlan emberek kerülnek a helyükre, bizony sok szív meghal, bizony sok hívő ember lelke helytelen irányba, a tudatlanság a bűnök és a zavar mélységébe. Abdullah Ibn Omar (Allah legyen elégedett vele) azt mondta: „A Föld romlottságát a vallásjog tudósok halála okozza és minden jó népe, tehát minden jócselekedet birtokosainak a halála jelenti a Föld romlását.” Tehát a Föld romlásának első számú okát nem a környezet szennyezés vagy egyéb fizikai dolog okozza, hanem elsősorban a szellemi romlottság amit a tudósok elvesztéséből adódó űr okoz, és az hogy ezt az űrt tudatlan céltudással rendelkező áltudósok, tudatlan embereknek a beszéde vagy az irányítása okozza.

Amikor elvész az igaz tudás, az jelzi a Feltámadás Napjának a közeledtét. A tudósok elvesztése a tudás elvesztését jelenti, és a Végső Órának a közeledtét jelenti. Hiszen a Prófétánk (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta:
„Allah nem markolja meg a tudást a szolgákból tépve ki azt, hanem a tudósoknak magához szólítása által. Egészen addig, amíg nem marad már tudós és akkor az emberek oktalan fejeket, tudatlan embereket tesznek meg maguknak tudóssá, akiket ha megkérdeznek, tudás nélkül adnak választ. Így tévútra kerülnek ők, és tévelygésbe vezetnek másokat.”

A tudósok az örökösei a prófétáknak. Akik Allahhoz közeledni akarnak, a tudósok által tudják ezt megtenni. A tudósok adnak neki szívet melengető és megnyugtató válaszokat azokra a kérdésekre, amiket feltesznek vallásukkal, életükkel és Allahhoz való viszonyukkal kapcsolatban.

A napokban halálozott el az egyik ilyen nagy hatású tudós, Abdul-Kerím Zeidán vallástudós, Allah adjon neki könyörületet a túlvilágon. Abdul-Kerím Zeidán egy iraki tudós aki már a 80-as évektől kezdve árasztotta magából a tudást. Az első ismertebb kötetei a nők jogairól szóló több kötetes könyv amiért Szaúd-Arábiában a királyi díjat kapott. Nincs olyan területe az Iszlámnak szinte amiről ne írt volna Abdul-Kerím Zeidán. Kevesen ismerik talán őt, de az iraki tudósok legkiemelkedőbb tudósainak az egyike, Irakon kívül Jemenben és Szaúd-Arábiában is ismert tudós, sőt az egész Iszlám világban. Tudásához képes rendkívül szerény, halk beszédű de annál nagyobb hatású tudósról van szó. Számos mai tudós és vallási oktató köszönheti neki a tudását és az egyenességét mint emberileg mint szellemileg kiemelkedő utódokat hagyott maga után.

Azon tudósok közé tartozott akik valóban közel állnak Allahhoz és akikről azt mondja a Mindenható Allah:

„Ó ti akik hisztek, engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a küldöttnek és azoknak akik vezetésre jogosultak közületek.”

Tehát a Mindenható Allah elrendelte hogy az ilyen tudósoknak meg kell hallani a szavát, követni kell a tanításait.
 
Honnan tudjuk, hogy e tudós is kiemelkedő Allahhoz közelálló személy volt? Nincs olyan fórum és nincs olyan vallás tudósokkal foglalkozó tanács, amely ne említette volna vagy ne dicsérte volna őt. Az a hatalmas temetési menet, ami kísérte őt a héten Irakban, az a hatalmas elismerés amit kapott és ami elhangzott a részvétnyilvánítások során amelyet a múlthéten hallhattunk, mind mutatja hogy egy nagyon nagy tekintéllyel rendelkező tudósról van szó, aki az Iszlám világban és mindenhol a halál hírét fájdalommal és szomorúsággal fogadták.

Abdul-Kerím Zeidán és a hozzá hasonló tudósoknak a halála nagy veszteség számunkra, mert egyre kevesebb az olyan autentikus tudós, akiknek a tanítását fenntartások nélkül fogadták. Akinek az erkölcse, a magaviselete, az emberek iránt tanúsított nagyfokú érzékenysége és jó modora lenyűgöző volt. Épp úgy a szerénysége és az egyszerűsége, de ugyanakkor a tudásának hatalmassága is lenyűgöző volt. Több száz könyvet írt, és mindet tudta fejből, tehát mindent amit leírt vissza tudta mondani fejből, nem beszélve arról hogy a Koránt is fejből tudta, illetve a hadíszok többségét is fejből mondta.

Miközben szomorúak lehetünk e hatalmas tudósnak az elvesztése miatt, ne feledkezzünk meg az élő vagy már meghalt tudósaink nagyra becsüléséről és tiszteletükről. Fontos, hogy tudósainkról tisztelettel beszéljünk, és hogy ne szóljuk le őket. Allah mentsen meg minket attól, hogy jelentéktelennek tekintsük őket, vagy lekicsinyeljük a tudásukat, vagy hogy kigúnyoljuk őket mert az oda vezet amit Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) mondott egy szent hadíszban: „A Mindenható Allah azt mondta, hogy aki ellenséges egy Hozzám közelállóval szemben, az ellen háborút indítok.”