A szónoklatának első részében arról beszélt, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) a Feltámadás Napján hívni fogja a muszlimokat magához. Mikor feltámadunk és mindenki előjön a sírból, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) felszólítja a muszlimokat, hogy közeledjenek az ő tavához. Az Iszlám tanításaiban van egy olyan tanítás, hogy minden prófétának lesz egy tava, amelyből ha isznak a hívők, akkor soha többé nem fognak megszomjazni. Tulajdonképpen ez már a Paradicsomba kerülésnek egyfajta előhírnöke, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) odahív minket a tavához, és hogy ihatunk ebből a tóból, és a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) közelségében leszünk. Ez a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) irántunk érzett szeretetének jele. De sajnálatos módon lesznek olyanok a muszlimok közül, akik erre a felhívásra hívatlanul fognak érkezni. Hívatlanul azt jelenti, hogy nem érdemelték meg azt, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) megszeresse őket és hogy a közelségében legyenek, és hogy közbenjárjon értük a Mindenható Allahnál. Tehát vannak olyan jellemvonások, amelyek miatt a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) el fogja küldeni őket. Az egyik legfontosabb ilyen rossz jellemvonás az imádkozásban való hanyagság.
Testvérünk az imádkozás fontosságáról beszélt, és hogy az ima mit fog ez jelenti a Feltámadás Napján a muszlim világközösség szempontjából. A muszlim világközösségnek, azaz az ummának egy részét a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) el fogja küldeni, és nem engedni őket a tavához. Aki abban a kiváltságban részesül insaAllah, hogy ihat ebből a tóból, az azt jelenti, hogy nem volt hiba az imádkozásában. Akiken látható majd az imádkozás jele, azokat magához hívja, akiken nem látja az imádkozás jelét, azokat távol tartja magától.  Az imádkozás jelei ugyan külső jelek, de azok valójában az istenfélelemre és az imádkozás megtartására utalnak, hiszen látszik rajtuk az imához való bemosakodás jelei: az arcon való fény, a karok fényessége és a lábak fényessége mutatja majd, hogy ezek az emberek mosakodtak és imádkoztak.
A Feltámadás Napján amikor feltámadunk, akkor a Mindenható Allahhoz mezítelenül fogunk járulni és fényleni fognak ezek a pontok a testen, amelyet megmostunk az imádkozáshoz. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) látni fogja ezeket a jeleket, felismeri a követőit és magához  hívja. Akik odafognak jönni kéretlenül, és nem fogja látni ezeket a jeleket, azokat elutasítja.

A szónoklat következő szakaszában arról beszélt, hogy oda kell figyelni az egyensúly megtartására. Sajnos előfordul, hogy a muszlimok közül valaki a mecsetben az első sorban imádkozik, Ramadán hónapban még a Taráwíh (éjszakai imádkozás) szertartásán is részt vesz, azonban embertársaival, a szüleivel rosszul viselkedik, vagyis az emberi kapcsolatok terén rendkívül negatív viszonyt mutat. Ez az ember a mecsetben angyal, de amikor kiteszi a lábát a mecsetből ördöggé válik.
Ez mindenkire vonatkozik nem csak a kereskedőre, hanem bárkire aki jól viselkedik a mecsetben, de a családjával, feleségével rosszul bánik. Jól viselkedik a muszlimok társaságában, imahelyeken, de a szüleivel durván bánik, megsérti őket, tiszteletlenül bánik velük. Pedig tudjuk, hogy mennyire fontos az Iszlámban a szülők iránti szeretet. A 17. szúrában van az a jól ismert ája ami a szülők tiszteletére vonatkozik:

„És elrendelte Urad, hogy ne szolgáljatok mást, csupán Őt és [bánjatok] szépen a szülőkkel! Ha pedig egyikőjük, vagy mindkettejük eléri nálad az idős kort, akkor ne mondd azt nekik, hogy „fúj”, ne utasítsd el durván őket, és mondj nekik helyénvaló beszédet! És engedd alá számukra az alázatosság szárnyát a könyörületességből (fakadóan), és mondd: Uram, könyörülj rajtuk, miként ők gondoskodtak rólam kiskoromban!” (Korán 17: 23-24) 

Az egyensúly megtartása azt jelenti, hogy istenfélőn élünk, nem csak az imahelyeken, hanem a munkahelyen, az iskolában vagy az egyetemen, de a családunk és a rokonságunk körében is, és a szomszédokkal úgyszintén. Mindenhol a helyes iszlám viselkedést kell bemutatni és az iszlámhoz méltó módon kell viselkedni hogy az egyensúlyt megtartsuk.  Az egyensúly nélkül az imádkozásunk sem éri el azt a kívánt hatást amit egyébként Allah megkövetel tőlünk. Azt mondja Allah a Koránban:

„Bizony az ima távol tartja az erkölcstelenséget és az elvetendő cselekedetet.”

Tehát az imádkozás akkor éri el a hatását, hogy ha ilyen pozitív változást, vagy viselkedést mutat a végzője, aki elvégzi az imát.

A testvérünk hangsúlyozta azt, hogy nem helyén való az, ha valaki például munkáltatóként nem fizeti meg rendesen az alkalmazottakat, megkárosítja őket, vagy az üzlet során becsapja az üzlettársát, kereskedésben csalást követ el és így tovább, de közben amikor beteszi a lábát a mecsetbe akkor hithű módján, istenfélőként végzi el az imát.  Két arca van, egy a mecsetben és egy a külvilágban. Ettől óva int minket a testvérünk, hogy ebbe a hibába essünk.
Végül a testvérünk a khutba utolsó részében arról beszélt, hogy mennyire fontos a szülők számára a gyerekeknek a helyes nevelése, hiszen kevés dolgok közül az egyik ami megmarad a halálunk után, hogy a gyermek fohászkodik a szüleiért.
A szülőnek gyermekeinek tinédzser koráig, 15-16 éves korig van lehetősége helyes útra  terelni őket. Később, 17 éves kora után, mint azt a tapasztalatok is mutatják, képtelenség rávezetni a gyermeket az Iszlámra. Nem szeretnénk képmutató gyermeket nevelni, hogy otthon betartják az iszlám előírásait, az iskolákban, a munkahelyen stb. pedig ennek szöges ellentétjét teszi, tehát az iszlámtól távol álló mentalitást követ.
Hogyan lehet elérni azt, hogy gyermekeink önmaguktól olyan emberré váljanak amelyet Allah szeret? Úgy hogy már kiskoruktól kezdve megmagyarázzuk, hogy mit miért lehet és mit miért nem szabad. Tehát nem csak azt kell mondani, hogy ezt csináld, ezt meg ne csináld. Ha nem érti meg mit miért tesz akkor hamar hatással lesz rá a nem muszlim környezet, ahol mindent megkérdőjeleznek majd és ezért azt fogja gondolni a muszlim gyerek, hogy ha másnak szabad, akkor neki miért tilos?
Fontos tudatosan nevelni, ösztönözni a gyerekeket az ima elvégzésére, megmagyarázni, hogy a tilalmaknak mi az értelme, annak érdekében, hogy ha egyedül marad a gyermek akkor képes legyen az iszlámot önmagában is gyakorolni és ne legyen képmutató.
Tehát igazi hívőket kell nevelnünk gyermekeinkből. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta, hogy a gyermekeket 7 éves korban kell tanítani az imádkozásra. Ha azt akarjuk, hogy a gyermekeink fohászkodjanak értünk a halálunk után, vagy zarándoklatra menjenek ha nekünk életünkben nem sikerült volna akkor igazhívőnek kell nevelnünk.
Tegyük fel a kérdést magunknak, hogy vajon úgy neveltük a gyermekeinket, hogy ezt megtennék értünk? Próbáljunk meg mindent megtenni annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb módon neveljük fel őket, hogy Allah megelégedéssel tekintsen rájuk, és ők is mindig a cselekedeteiket mérlegre tegyék, hogy Allah megelégedik e a cselekedeteikkel.