Az iszlám egyik fontos tanítása a „tauba” ami azt jelenti, megbánás, Istenhez való visszatérés.  
Omar ibn al-Khattab, az iszlám második kalifájának volt egy mondása: „Számoltassátok magatokat el, mielőtt elszámoltattok, és készüljetek fel, díszítsétek fel magatok a nagy találkozóra.”

Vagyis számoltassa el a muszlim magát az evilágon, mielőtt eljön a halál, és utána megszakad minden kötelék. Azok a megfelelni akarások, amit az ember tesz az életében, hogy meg akar felelni ennek vagy annak az embernek, és az ő értékrendjük szerint akar élni, nem fognak többé számítani. Csak az az értékrend fog számítani, amit Allah nekünk megszabott, ez pedig az iszlám értékrendje.

Az iszlám történelme a hidzsrával (622-ben) kezdődött. A hidzsra Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) kivándorlása Mekkából Medinába. A hidzsra szerinti évek számítása Muharram hónap 1-vel kezdődik, de a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) kivándorlása több mint két hónappal később történt meg, ugyanebben az évben. 

A hidzsra év eseményeinek rengeteg tanulsága van:

-    A nevelés fontossága: Önnevelés, és mások nevelésének fontossága. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) 13 éven keresztül nevelte Mekkában a társait. Ha nem kapnak ilyen nevelést a társak, akkor nem történtek volna olyan események, mint például Szuhaib al-Rúmi, akit választás elé állítottak a mekkai hitetlenek. Azt mondták a hitetlenek: „Azt hiszed, hogy csak úgy elmész innen és viszed a vagyonodat magaddal? Ezt nem engedjük meg!” Azt mondta: „Ha odaadom minden vagyonomat, akkor hagytok elmenni Medinába?” Azt válaszolták a hitetlenek: „Hagyunk téged.”
Tehát a hitetlenek a pénzt akarták, míg Szuhaib al-Rúmi fontosabb volt az, amit köszönhetett az iszlámnak miután muszlim lett, és elmehessen egy olyan helyre, ahol kibontakozhat a hite, és hívhat másokat az iszlámra. Inkább ott hagyott mindent és elment Medinába. Emlékezzünk a hadíszra: „A tettek csakis a szándék alapján [ítéltetnek meg], és minden embert csakis az illet meg, amit szándékozott. Akinek a kivándorlása [szándéka szerint] Allahért és küldöttéért történt, annak [valóban] Allahért és küldöttéért történt a kivándorlása, ám akinek a kivándorlása evilági [érdek] elérése céljából, vagy egy nővel való házasság miatt történt, annak avégett történt a kivándorlása, amiért kivándorolt.” Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) ebben a hadíszban összegzi azt, hogy a hívőnek mit kell tennie. Mindig el kell határoznunk magunkat, döntéseket kell hoznunk minden áldott nap. A kivándorlás is egy döntés volt, amit a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) hozott meg elsőként Allah utasítására. A többiek is eldöntötték, hogy Allahért ott hagynak mindent és új életet kezdenek, bármilyen veszteség árán is. Volt aki a családját hagyta ott, volt aki a vagyonát hagyta ott, de akadt olyan aki az életét is  kénytelen volt odaadni.
A fiatalság is lényeges szerepet kapott a hidzsra során. A fiatalok nélkül nem lehetett volna megcsinálni, hiszen a bennük lévő tűz hajtotta őket a megújuláshoz, változáshoz. De ne felejtsük el, hogy a fiatalság nem az években, hanem a lélek frissességében mérendő, és abban, hogy hajtjuk magunkat előre, és sosem adjuk fel, mindig felállunk, újra és újra.

-    Ne legyünk tétlenek: A muszlimnak nem szabad tétlennek lennie. Mindnyájunknak van küldetése, amit az „iszlám vonatára” helyezünk. Mindenkinek más feladata van, de az „iszlám vonatán keresztül” leszállunk egy állomáson és teljesítjük. A hidzsra egyik üzenete, hogy el kell indulni, nem maradhatunk ott ahol vagyunk. Nem biztos, hogy szó szerint helyet kell változtatnunk. A legfontosabb az, hogy amit csinálunk mindig próbáljuk meg jobb irányba változtatni. A hidzsra egy hagyomány, amit az előző próféták is megtettek. Itt van például Ábrahám, aki szintén elvonult a népétől Istenhez, vagy Mózes elvonulása amikor a Fáraó üldözte.

-    Az igazság magjainak keresni kell a jó földet: Ez azt jelenti, hogy meg kell találnunk ebben a társadalomban azokat a helyeket, ahol tenni valónk, javíthatunk, tárt karokkal várnak. Vannak ilyen helyek, és vannak ilyen emberek, akikben elindíthatunk egy folyamatot.

-    A ikhlász kiemelkedése: Azt jelenti, az őszinte, Istennek való felajánlás. Csak akkor maradhat a muszlim jó úton, ha ilyen erős sziklára épít az ember, mint az ikhlász. Mindig Allahnak kell felajánlani azt, amit teszünk.

-    Vesztés helyzetében lévő optimizmus: A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) és társa, Abu Bakr (Allah legyen elégedett vele) elhagyták Mekkát, hogy elinduljanak Medinába. Vérdíjat tűztek ki a fejükre, és annak aki megtalálja őket élve, vagy halva, jutalma száz teve lett volna. Ők egy barlangban bújtak el a hitetlenek elől. A hitetlenek nagyon közel mentek a barlanghoz. Abu Bakr félt, hogy a hitetlenek meglátják őket és azt mondta: „Ha most bármelyikük lenéz a lábára, meglátnak minket!” Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt felelte: „Ó, Abu Bakr, mit gondolsz arról a kettőről, akikkel Allah a harmadik?” A Magasságos Allah megörökítette a Koránban a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) bizalmát és Allahra hagyatkozását:

„Ha ti nem segítetek neki (Mohamednek), bizony Allah már megsegítette, amikor azok, akik hitetlenekké váltak elűzték őt másodmagával. Akkor amikor a barlangban voltak, s mikor ő azt mondta a társának: „Ne szomorkodj, Allah bizony velünk van!” (Korán 9:40)

Az optimizmusra utal az is, hogy amikor Szurákah ibn Málikkal találkozott, meglátta Prófétát és társát. Karddal akart az életükre törni, mire a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Hagyd az utunkat, mert meglátod rövidesen Khoszrau (perzsa király) karkötője lesz rajtad.” Ez az optimizmus mindig előjött a Prófétában (Allah dicsérje és üdvözítse). Emlékezzünk arra, amikor körbe vették Medinát, és a hitetlenek győzelemre álltak, hiszen hatalmas túlerőben voltak. Amikor ásták az árkot Medina körül, volt egy kő, amit senki sem tudott elhárítani. Megkérdezték Mohamed Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse), hogy mi legyen ezzel a kővel. A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) fogott egy fejszét ütött egyet, és amikor szikrázott azt mondta: „Látom fényesen Perzsia bevett várait.” Az optimista hozzáállást a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) tanította nekünk. Hol vannak azok a fiatalok, akik a zászlójukra tűzik ezt a hozzáállást, hogy a „Le ilehe ilallah”, (Allahon kívül nincs más isten), és egy mértékletességet betartó életvitellel az iszlám újra beragyogja a világot?
Legyünk mi azok a fiatalok. Ne várjuk mindig, hogy más tegye meg, mert saját magunk igazi életét alapozzuk meg a jótettekkel. Az evilág rövid, ezért gondoljuk át még egyszer, hogy ne legyen semmi se fontosabb Allahnál és ekképpen folytassuk utunkat.