„Megmutatjuk majd a mi jeleinket a láthatáron, és saját magukban, amíg nyilvánvalóvá válik számukra, hogy az az igazság. Hát nem elegendő-e Uraddal kapcsolatban, hogy Ő minden dolog felett tanú?” (Korán 41: 53)
Allah azt is mondja: „Nem néztek-e az egek és a föld birodalmára, és mindarra, amit Allah teremtett? Talán már közeleg az ő határidejük. Vajon hát milyen beszédben akarnak hinni, ezután a beszéd után?” (Korán 7: 185)
Allah azt is mondja: „Mondd: „Nézzétek meg mindazt, ami az egekben és a földön van!” Ám a jelek és a figyelmeztetések nem használnak egy olyan népnek, amely nem hisz. Vajon mi másra várnak, mint azok [büntetés-] napjaihoz hasonló [napra], akik előttük enyésztek el. Mondd: Várjatok csak, én is várni fogok veletek. Azután megmentjük a küldötteinket és azokat, akik hisznek. Ekképpen, a mi kötelességünk, hogy megmentsük a hívőket.” (Korán 10: 101-103)
Mennyi bölcsessége is van Allahnak az egek és a föld teremtésében. A Mindenható Allah azt mondja: „Túláradó bölcsesség [érkezett], de nem használnak a figyelmeztetések [a makacs embereknek]” (Korán 54: 5)
Allah számos olyan jellel vesz minket körül a környezetünkben, az egekben és a földön, amely figyelmeztetést tartalmaz számunkra. Ezek a jelek azért vannak, hogy Allah felébresszen minket a hanyagság állapotából. Hiszen nem csak azoknak van szükségük ébredésre, akik távol vannak Allahtól, vagy akik nem imádkoznak, hanem azoknak is, akik egyébként imádkoznak, de hiányosságok vannak az istenszolgálatukban és az emberek iránti viselkedésükben.
Ha egy király fenyegető nyilatkozatot adna ki, akkor az alattvalók, az emberek százszor is meggondolnák, hogy mit mondjanak vagy tegyenek. Mindenki azzal foglalkozna, amire utasítja őket a király, és hogy mire vonatkozik a fenyegetése. Ha az emberek hallgatnak az efféle felsőbb vezetésekre, akkor vajon nem kellene sokkal inkább így tenniük, ha Allah utasításairól van szó? Ha a Mindenható Allah ad nekünk fenyegető üzenetet, akkor hallgatnunk kell Őrá.
Allah az Univerzumban lévő jelek által is figyelmeztet minket. Az evilági életünkben felelősek vagyunk a tetteinkért, és számot kell adnunk Allahnak, mindazért a kegyekért amit kapunk, és amit cselekszünk.
A napfogyatkozás imája
A napfogyatkozás félelmet kellene, hogy keltsen bennünk. Amikor Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) életében történt ilyen napfogyatkozást akkor félt, hogy talán eljött a Feltámadás Napjának egyik jele. Hiszen Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) idején, amikor megtörtént a napfogyatkozás, ő megrettent, és más ruhát vett fel, mint egyéb időben, és erről Abu Bakr Al-Sziddík leánya, Aszmá számolt be erről: „Amikor bementem a mecsetbe, azt láttam, hogy Allah Küldötte állva imádkozik, és beálltam imádkozni. Ám olyan hosszan végezte az imát, hogy már nem bírtam állni, és leakartam ülni, de odafordultam egy gyenge vékonyka nőhöz, akit láttam, hogy még mindig áll. Azt mondtam magamban: Ha ez a nő aki tőlem is gyengébb imádkozik, akkor én is folytatom. És amikor Allah Küldötte meghajolt, a meghajolását is elnyújtotta, majd amikor kiegyenesedett újra meghajolt...”
A nap- és holdfogyatkozáskor végzendő ima minden egyes mozdulatsorában két meghajlás van. Ez az ima nyomatékosan ajánlott.
Abu Musza Al-As'ári azt mondta: „Napfogyatkozás történt Mohamed Próféta (Allah dicsérj és üdvözítse) idején, fölállt imádkozni megrettenve, attól félve, hogy eljött a Végső Óra. Hosszasan imádkozott, hosszasan végezte a meghajlást és leborulást. Sosem láttam, hogy ilyen hosszan imádkozott volna bármilyen imában. Majd a Próféta befejezte az imát, felállt és azt mondta: „Ezek a jelek, amelyeket Allah küldd, egyetlen ember halála vagy élete miatt sem történnek, hanem azért küldi, hogy félelmet keltsen általa szolgáiban. Ezért ha láttok ebből bármit, akkor megrettenve meneküljetek az Allahra való megemlékezéshez, a fohászhoz, és a Tőle való bocsánatkéréshez.”
Azért mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse), hogy nem történik napfogyatkozás egyetlen ember halála vagy születése miatt, mert azon a napon halt meg Ibrahim nevű fia. És elterjedt a hír, hogy azért történt a napfogyatkozás, hogy egy jelentős embernek a fia meghalt.
Dzsábir ibn Abdullahra való hivatkozással jegyezték fe, hogy a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) látomást látott a napfogyatkozás alatt. Azt látta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse), hogy a Paradicsom előtte van, és kinyújtotta a kezét, hogy a Paradicsom leszedje egyik gyümölcsét, de nem érte el a keze. Majd látott egy képet a Pokol tűzéről, amiben látott egy nőt az izraeliták közül, aki azért gyötrettetett a Pokol-tűzében, mert egy macskát megkötözött, és nem adott neki enni, se nem engedte szabadon, hogy a földről egyen valamit. És azt is mondta Allah Küldötte: „És láttam egy Abu Szumama Amr ibn Malik nevű embert, amint a Pokol tűzében húzza maga után a beleit” (Itt arról az emberről van szó, aki először hozott bálványt az arábiai Mekkába)
Ha egy embert azért büntet meg Allah mert egy állatot kínoz, akkor mi lesz azzal, aki embereket kínoz, és azzal a zsarnok kormányzóval, aki emberek ezreinek haláláért és kínzásáért felelős.
Azt mondta Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Bizony a Nap és Hold nem fogyatkoznak egyetlen jelentős ember halála miatt sem, hiszen mindkettő Allah jelei közé tartozik, ezért ha megtörténik a fogyatkozás, akkor imádkozzatok, amíg meg nem szűnik (ez a jelenség).”
A nap- és holdfogyatkozás előfutárai a Feltámadás Napjának borzalmainak. Allah emlékeztet minket általuk arra, hogy mi fog történni a Feltámadás Napján. Allah a Feltámadás Napján felgöngyölíti a Napot, a Hold és a Nap összeütközik, a csillagok lehullanak, hatalmas földrengések lesznek.
Ezek a jelenségek figyelmeztetők számunkra, hogy éberek maradjunk. Mindenkinek szüksége van az emlékeztetőre. Allah tehát mindenkit figyelmeztet, és megbánásra hív. Allah Könyörületes és mindannyiunknak szüksége van a könyörületére és megbocsátására, Allah pedig mindig készen áll a megbocsátásra. Számoltassuk el tehát magunkat, mielőtt elszámoltatna minket Allah.
Dr. Abdul-Fattah Munif, MME