Mohamed próféta bánásmódja az iszlám vallástól eltérő hitű emberekkel 2015-10-30

Seikh Ahmed szónoklatának összefoglalója

Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) példamutató életet élt, kiemelkedett az emberek közül jellemével és csodálatosan bánt az emberekkel, legyenek akár magas rangúak, vagy egyszerű emberek, fiatalok vagy idős emberek, hívők vagy hitetlenek. Még az ellenségeivel is jól bánt, és jó viselkedéssel hárította el a gonoszságot, és megbocsátotta az ellene irányuló bántó viselkedést.

Egy alkalommal, amikor a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) a tűző nap elől egy fa alá feküdt, hogy árnyékában hűsöljön. A kardját rá akasztotta a fa egyik ágára, majd elaludt. Egyszer csak a társai halották, hogy odahívja őket magához. Ott ült nála egy beduin. Elmondta a Próféta, hogy a férfi elvette a kardját, kivonta és azt kérdezte a Prófétától (Allah dicsérje és üdvözítse): „Félsz-e tőlem?” Azt felelte neki: „Nem!” A férfi azt mondta: „Ki fogja megakadályozni, hogy megöljelek téged?” „Allah!” – válaszolta neki a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) háromszor. Ekkor kiesett a beduin kezéből a kard, és képtelen volt megtámadni és megölni a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse). A Próféta ekkor elvette a kardot, és most ő kérdezte: „Ki fogja megakadályozni, hogy megöljelek téged?” Azt mondta neki a beduin: „Légy jóságos számonkérő!” Azt kérdezte tőle: „Tanúsítod, hogy nincs más istenség, csak Allah, és hogy én Allah küldötte vagyok? Azt felelte neki: „Megfogadom, hogy nem fogok ellened harcolni, se nem tartok azokkal, akik ellened harcolnak”. A Próféta nem büntette meg, hanem szabadon engedte.

Allah azt mondta a Prófétáról (Allah dicsérje és üdvözítse): „Bizony, eljött már hozzátok egy küldött magatok közül, nehéz neki a reátok nehezedő gond, törődik veletek, a hívők iránt együttérző, irgalmas” (Korán 9: 128)

Nézzük meg, hogyan bánt ellenségeivel, amikor kivándorolt Mekkából Medinába. A mekkai Kurejs törzs elöljárói összegyűltek az ún. Gyűlések Házában, hogy eldöntsék, mit tegyenek az iszlám felszámolása céljából, miután sem az üldöztetés, sem a bojkott nem törte meg a muszlimok hitét és elszántságát. Először arra az elhatározásra jutottak, hogy élete végéig bebörtönzik Mohamed Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse). Miután ezt egyesek elutasították, azt vetették fel, hogy elüldözik Arábiából. Végül azonban arra a döntésre jutottak, hogy kiválasztanak minden egyes klánból egy-egy bérgyilkost, akik együttes erővel meggyilkolják. Allah így szólt:

„És [emlékezz arra] amikor cselt szőttek ellened azok, akik hitetlenek, azért hogy gúzsba kössenek, vagy megöljenek vagy elűzzenek téged. És cselt szőttek, ám Allah is cselt szőtt. És Allah a legjobb azok közül, akik cselt szőnek.” (Korán 8: 30)

Gábriel angyal ekkor figyelmeztette a Prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) a veszélyre, aki hazasietett, és közölte családjával, hogy el kell hagynia Mekkát. Arra utasította Ali ibn Abí Tálibot, hogy adja vissza azt a vagyont, amelyet elhelyeztek nála megőrzésre, illetve hogy aludjon az ő ágyán. Korábban ugyanis a bálványimádó mekkai vezetők, és vagyonos emberek mind Mohamed Prófétánál helyezték el vagyonukat, mivel megbízhatóságáról és igazmondásáról volt elhíresülve. Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azonban nem vitte magával ellenségei vagyonát bosszúból, hanem még ebben a helyzetben is tisztességes, istenfélő voltáról tett tanúbizonyságot.

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) tehát engedélyt kapott a kivándorlásra Mekkából, és amikor a negyven ereje teljében lévő fegyveres körülvette a házát, hogy meggyilkolják őt, a Mindenható Allah láthatatlanná tette őt. Allah így szólt a Koránban:

„És akadályt helyeztünk eléjük és akadályt mögéjük, és betakartuk őket, ezért nem látnak”. (Korán 36: 9).

A Próféta elhagyta a házát, a dermedt tekintetű férfiak előtt, akiknek homokot szórt a fejükre, de nem bántotta őket, pedig megtehette volna, hogy megöli mindannyiukat. Tudatni akarta velük, hogy:

„Ha Allah győzelemre visz titeket, akkor nincs, aki legyőzhetne titeket! Ám ha magatokra hagy titeket, akkor ki lenne az, aki győzelemre vinne titeket, miután Ő [magatokra hagyott]? Allahra hagyatkozzanak hát a hívők!” (Korán 3: 160)

Amikor Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) kivándorolt, és a Kurejs törzs elöljárói hírét vették a kivándorlásnak, őrült hajszába fogtak. Száz tevét ajánlottak fel annak, aki kézre keríti a prófétát. Szuráka ibn Málik, aki akkor még nem volt muszlim, megtudta, hogy hol lehet a Próféta és a társa, és útjukba eredt. Ám amikor megközelítette őket, a lova megbotlott, és levetette Szurákát, aki ezután újra lóra szállt, azonban rövidesen a ló mellső lábai a földbe süllyedtek, és nem tudott tovább lovagolni. Gyalog indult feléjük, de a kard kiesett a kezéből. Megdöbbent a történtek hatására, és megértette, hogy Mohamedet (Allah dicsérje és üdvözítse)  isteni védelem övezi, és nem árthat neki. Ekkor odakiáltott a Prófétának, hogy álljon meg, mert beszélni szeretne vele. Amikor odaért hozzájuk, minden ereje elhagyta és békét ajánlott a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse) és társának, Abú Bakrnak. Ekkor könnyen megölhették volna, hiszen nem lett volna szabadon engedni őt, nehogy elárulja a mekkaiaknak a hollétüket, azoban Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) megkegyelmezett neki. Szuráka ekkor győződött meg végérvényesen arról, hogy Mohamed valóban próféta, és felvette az iszlám vallást, és ígéretet tett, hogy ha visszamegy Mekkába, senkinek nem árulja el, hogy melyik útvonalon folytatták útjukat Medina felé.

A Próféta első feladata volt Medinába való kivándorlását követően a vallási közösségek közötti viszony rendezése és javítása. Allah prófétája (Allah dicsérje és üdvözítse) szerződést, más szóval élve alkotmányt hozott létre Medina különböző vallású lakosai számára.
Számos pontja ennek az egyezménynek a zsidósággal való viszonyt határozza meg.

„A zsidókról, akik a muszlim települések között élnek: A zsidók viselik a költségeket a hivőkkel együtt, ameddig harcolnak. A Banú Auf zsidói egy közösséget (ummát) alkotnak a hívőkkel együtt. A zsidóknak megvan az ő vallásuk, a muszlimoknak is a saját vallásuk.” (Medinai alkotmány – részlet)

Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) szavatolta a nem muszlimok számára vallásuk szabad gyakorlását, és nem engedte, hogy bántódásuk essen, és ezzel a békés együttélés alapjait fektette le.

Dr. Abdul-Fattah Munif, MME