„A mai napon tettem teljessé a vallásotokat, és tettem teljessé a kegyemet ti irántatok, és az iszlámot választottam nektek vallásként.”

Ez az idézet Az asztal című szúrában van. Ebben az ájában, foglaltatik benne az, hogy ha muszlimok vagyunk, akkor megkaptunk mindent, amit kegyként megkaphat egy ember az életben. Ez a vallás, egy teljes vallás. Az iszlám nem olyan vallás, amiből hiányzik bármi is, amivel még ki kellene egészíteni. (Persze ez nem jelenti azt, hogy az ember nem tágítja sok minden egyébbel az ismereteit az életben.) Ez a vallás amiatt kegy, mert olyan keretet ad az ember életének, amely kereten belül élve az életét, nyugodt lehet, hogy azt, amit tesz, az jó.

Testvérünk az első khutbában a megelégedésről beszélt, és hogy hogy viszonyulunk ehhez a teljességhez, ami maga az iszlám, a másik khutbában pedig példákat hozott, hogy mégis miért látjuk azt, hogy a muszlimok nagy része nem eszerint él. Említette azt a hadíszt is, ami több változatban is fenn maradt, testvérünk ezt a változatot idézte, hogy: „Az az ember, aki reggel és este azt mondja, hogy megelégedek Allahhal Úrként, és az iszlámommal vallásként, és Mohammeddel prófétaként, annak igazzá vált, hogy Allah megelégedjen ő vele”. Amikor az ember a szívével fogadja el ezt a hadíszt, - a reggeli fohászokban szoktuk mondani - és amikor kimondja, és teljességgel átéli a szívével, akkor tudja, hogy nincs hiány. Nem szenved hiányban, mert az, akinek Allah elég, annak ki kell még? Akinek az iszlám, a vallása elég, azzal az úttal, amit követ, azzal meg van elégedve, annak mi kell még? Aki a Prófétával (béke legyen vele) elégedett, annak mi kell még, hiszen a legkiválóbb vezető a mi vezetőnk.

Egy másik hadísz, amit idézett a testvérünk, egy öt tanácsból álló hadísz. Azt kérdezte a Próféta (béke legyen vele): „Ki az, aki az én népemből öt tulajdonsággal bír, és aszerint cselekszik, vagy megtanítja ezt az öt tulajdonságot mással? Abu Hurejra volt mellette, és azt mondta: „Én, ó Allah Küldötte!”, majd folytatta a Próféta (béke legyen vele) és a következőt mondta: „Óva intelek a tilalmaktól, és a legszebb szolgálatú ember leszel az emberek között! És elégedj meg azzal, amit Allah kiosztott neked, és a leggazdagabb ember leszel az emberek között! És bánj szépen a szomszédoddal, hívő ember leszel! És szeresd az embereknek azt, amit magadnak szeretsz, akkor muszlim leszel! (tehát Istennek alávetett leszel). És ne nevessél túl gyakran, mert a túl gyakori nevetés megöli a szívet!”

Ebből a hadíszból, különösen az első tanácsot érintette a khutba. „Óva intelek a tilalmaktól, és a legszebb szolgálatú ember leszel” . Nem mondta azt, hogy a legnagyobb szolgálatú ember leszel. Nem azt mondta Allah Küldötte (béke legyen vele), hogy böjtölj, virrassz, stb. és akkor leszel a legnagyobb szolgálatú embere Istennek, hanem azt mondta, hogy „Óvakodj a tilalmaitól Allahnak”. Ha az Istenszolgálatokban az ember elvégzi az előírt dolgokat, azok is igazak, de a testvérünk nagyon kiemelte azt a kérdéskört, hogy „a tilalmak mint keret” – amiről beszéltünk, hogy ne is közeledjünk ahhoz a kerethez, hanem tartsuk távol magunkat ettől, és a legjobb Istenszolgálók leszünk. Nem véletlenül mondta utána a Próféta (béke legyen vele), hogy „elégedj meg azzal, amit Allah kiosztott számodra!”, ugyanis az, aki nem elégszik meg azzal, amit Allah kiosztott számára, az nagyon könnyen beleeshet a tilalmakba. Sokan olyan dolgokkal foglalkoznak, ami kétséges, vagy egyértelműen tilalmas.
A hadísz többi tanácsa is nagyon szép és megszívelendő tanács, a szomszéddal, a környezetünkkel hogyan bánjunk, és hogy hogyan szeressük az embereket. Úgy szeresd az embereket, ahogyan saját magadat szereted! Egy muszlim hozzáállása a világhoz nem egy önző hozzáállás. Az utolsó tanácsban pedig, hogy túl sokat ne nevessen az ember, mert akkor komolytalanná válik, és a szíve meghal.

A testvérünk, khutbájában továbbra is a hadísz első részével foglalkozott leginkább - Allah tilalmaival. Arról beszélt, hogy nagyon sokan félvállról veszik a dolgokat. Sokan nem gondolják komolyan a vallást, vannak, akik nem érzik át a vallás teljességét, nem ébrednek rá arra, hogy ha az előírt kereteken belül maradnak, akkor érhetik el az igazi boldogságot, amit ha megkeresnek, meg fogják találni. Sokan úgy gondolják, hogy Európában vagyunk, és itt meg lehet csinálni olyan dolgokat, amiket máshol nem lehet megcsinálni. Hát nem. A tilalmak ugyanígy tilalmak itt is.

A testvérünk először az alkohol tilalmáról beszélt. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Allah átka van az erjesztett italon, és az, aki azt megissza, az, aki megitatja másokkal, aki eladja, aki megveszi, aki szüreteli és kipréseli, aki hordozza, és aki fogadja azt (akinek viszik), Allah átka van azon.” Ne feledjük, hogy a Paradicsomba való belépés Allah könyörületéből fakad. Nincs az a cselekedet, amivel meg tudjuk fizetni a Paradicsomot. Allah könyörülete nélkül nem kerülünk be a Paradicsomba. Az arab nyelvben az átok, a könyörülettől való megfosztottságot jelenti. Ez nagyon veszélyes. Akinek nincs része, a könyörületben, azt nevezzük átkozottnak. Azt, aki el van űzve Allah könyörületéből. Tehát, azon, akinek az erjesztett italokkal a legkisebb kapcsolata is van, Allah átka van, és ezzel megfosztja magát a Paradicsomtól. Sajnos a muszlim közösségen belül is találunk olyan embereket, akik muszlimok, imádkoznak, és közben alkoholt árulnak. Abból élnek. Ha pedig kérdezed tőlük, hogy miért csinálják, akkor azt válaszolják, hogy különben éhen halnának. Pont erről beszélek. Nem érzik a vallást elegendőnek számukra, azt gondolják, hogy ahhoz, hogy meggazdagodjanak, ahhoz, hogy ők jól éljenek, alkoholt kell árulniuk. Mi az oka ezeknek a viselkedéseknek? Az, hogy nincs megfelelő rangra emelve Allah az életünkben, és nincs megfelelő rangon a vallásunk az életünkben. Nem értékeljük megfelelően a vallásunkat, és nem adjuk meg Allahnak azt a rangot, amivel Őt féljük, vagy az Ő szeretetéért teszünk dolgokat.

A testvérünk kitért a kamatszedésre is. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy: „Allah átka azon, aki megeszi a kamatot, és azon, aki eteti a kamatot, azon, aki tanú a kamatra (akit tanúként hívnak, hogy a kamatot megírják), és átka van azon, aki megírja a kamatot (a kamat szerződést). Mindezek egyenrangúak.” Nem csak az, aki kéri a kamatot, hanem mindenki, aki részt vesz ebben a folyamatban. Mindenkin, aki részt vesz a kamatban, Allah átka van, ki van űzve Allah könyörületéből. Nagyon súlyos szavak ezek, hiszen a Paradicsomból van az az ember kizárva, aki ezeket a dolgokat csinálja.

Van egy harmadik hadísz, ami a tetoválással kapcsolatos. Ebben a nők tetoválását tiltja meg Allah Küldötte (béke legyen vele). Ugyanígy kezdődik, hogy „Allah átka azokon a nőkön”, akik tetoválnak, akik megváltoztatják a kinézetüket. A testvérünk azt mondta, hogy nehogy azt gondolják a férfiak, hogy ők kivételek, mert az az ember, aki belemegy olyan dolgokba, hogy egy tigrist festet a karjára, hogy tetszelegjen vele a nyári napokon, az tudja meg, hogy lehet, hogy az a tigris lesz az, ami kizárja őt a Paradicsomból.

Nagyon vigyázzunk ezekkel a dolgokkal!

Zárásképpen egy történettel zárom, amit a kedves testvérünk mondott. Ez a történet a megelégedéssel és Allah döntésével kapcsolatos. ’Amr ibn el-’Ász, az egyike volt azoknak, akik számára Allah Küldötte (béke legyen vele) a Paradicsom örömhírét hozta el. Tíz ember volt ilyen, és köztük az egyik ő volt. ’Amr ibn el-’Ász-ról tudnunk kell, hogy több ország megnyitásában nagyon komoly szerepet játszott, Perzsiában, és egyéb környező országokban. Ez már Omar idejében történt. ’Amr ibn el-’Ász amikor megöregedett, visszatért Arábiába. Történetünk idején már nagyon idős volt, életének utolsó éveiben járt, amikor már teljesen vak volt. Tudta mindenki róla, hogy Allah meghallgatja a fohászát. Nem akármilyen ez a rang, amire emeltetett. Jött hozzá egy ottani, nagyon szép hangú fiatalember, aki nagyon jól tudta a Koránt. Azt kérdezte az idős embertől, hogy „Miért nem fohászkodsz Istenhez azért, hogy visszaadja a látásodat?”’Amr ibn el-’Ász azt felelte: „Allah végzetét jobban szeretem, mint a két szemem világát.”Tehát jobban szerette azt, amit Allah neki választott, mint azt, hogy visszaadja neki a látását. Ezeknek az embereknek a szívében olyan szinten volt Allah, az iszlám, hogy ezért voltak olyan emberek, amilyenek voltak. Ezért jutottak olyan messzire, mint amilyen messzire jutottak. Nem úgy, mint nagyon sokunk ma, hogy a legkisebb nehézségénél is lázadozunk. Nem ez a hozzáállás az, ami sikerre visz. A megelégedés az, ami sikerre visz, a megelégedés az, ami a kereten belül tart minket, a megelégedés Allahhal és Allah végzetével az, ami a boldogságunknak a forrása, amíg élünk. Allah áldjon meg Benneteket!

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.