Az előző héten Allah jogairól beszélt a sejk, most pedig most Allah Küldöttének a jogairól beszélünk, ami nagyon lényeges, és kapcsolódik az előző témához. Nevezetesen a tanúságtétel jegyében beszélünk erről a jogról.

Ha arra gondolunk, hogy milyen korban jött el a Próféta (béke legyen vele), azt látjuk, hogy a sötétség uralkodott, és ő fényt hozott a küldetése által, Allah üzenete által, figyelmeztetőként és jóhírhozóként. Új életet adott a szíveknek, ami után új életet, új gyakorlati életet adott a követőinek.

- A Próféta (béke legyen vele) első jogaként beszélnünk kell arról, hogy higgyünk benne, vagy másképpen mondva higgyünk abban, amivel eljött. Higgyünk az ő küldetésében, hogy az valódi és igaz volt. Ez egy nagyon fontos dolog. És ez nem jelenti azt, hogy csak a nyelvünkkel mondjuk, hogy hiszünk benne, hanem követnünk kell őt, ezzel igazolva, hogy hiszünk benne.
Allah azt mondja a Koránban:

„...Higgyetek hát Allahban és a Küldöttében, az írástudatlan prófétában, aki hisz Allahban és a Szavaiban, és kövessétek őt, hogy vezetést kaphassatok.” (Korán 7:158 alapján)

Az előzőhöz kapcsolódik az ő tisztelete. a tiszteletének a joga. Allah Küldötte nem akárki volt. Természetesen minden embert tisztelünk, de Allah Küldötte kiemelt tiszteletet érdemel azáltal, amivel eljött: az igazság miatt, amit ő hordozott, amit ő tanított, amit ő képviselt. Allah azt mondja:

„...És akik hisznek benne, tisztelik, segítik őt, és követik a Fényt, ami leküldetett vele (A Korán), azok a sikeresek.” (Korán 7:157 alapján)

A kinyilatkoztatás idejében is jött ilyen figyelmeztetés, ami a mai napig, sőt az Ítélet Napjáig szól ez a figyelmeztetés és figyelmefelhívás. Allah azt mondja a Koránban:

„Ó, ti, akik hisztek! Ne helyezzétek magatokat Allah és a Küldötte elé! És féljétek Allahot. Bizony, Allah mindent Halló, mindent Tudó.
Ó, ti, akik hisztek! Ne emeljétek a hangotokat a Próféta hangja fölé, és ne szóljatok hozzá hangosan a beszédetekben, ahogy egyikőtök a másikhoz szólni szokott, nehogy hiábavalók legyenek a cselekedeitek, anélkül, hogy észrevennétek.” (Korán 49:1-2)

Ez az ája felhívja a figyelmet, hogy menyire fontos a Próféta (béke legyen vele) tisztelete, és nem lehet csak úgy felemelnünk a hangunkat a jelenlétében. Ez a mai korra úgy vonatkoztatható, hogy ha Allah Küldötte valamilyen dologban állást foglalt, akkor ne foglaljunk mi állást, mondván, hogy ez az én véleményem. Ilyen helyzetben nicns vélemény, hanem Allah Küldöttének a szava a mérvadó.
Ugyanúgy kiemelte a sejk, hogy nem szólhatunk a Prófétáról, vagy a Prófétához (béke legyen vele) úgy, mint máshoz. Például nem lehetett úgy megszólítani, hogy Ó Mohammed. Allah is úgy szólította a Koránban: „Ó Küldött” – ellentétben a többi prófétával és küldöttel, akiket Allah a nevükön szólított meg.
Ahogy a Koránban is írva van:

„A hívők csak azok, akik hisznek Allahban és a Küldöttében, és amikor vele vannak valamilyen közös ügyben, nem távoznak addig, amíg nem kérték az engedélyét. Bizony, akik az engedélyedet kérik, ők azok, akik hisznek Allahban és a Küldöttében. És ha az engedélyedet kérik valamilyen ügyükre, adj engedélyt azoknak, közülük, akinek akarsz, és kérd Allah megbocsátását számukra! Bizony, Allah Megbocsátó, Irgalmas.” (Korán 24:62)

A Korán idézet arról szól, hogy csak úgy nem hagyták ott a Prófétát (béke legyen vele), anélkül, hogy engedélyt kértek volna tőle, ha összeültek és beszéltek valamilyen ummával kapcsolatos dologról, vagy tanultak. Nem csak fogták magukat és elmentek, hanem tiszteletből engedélyt kértek a Prófétától (béke legyen vele). És amikor ültek ezeken a találkozókon, ahogy tanultak, lehajtott fejjel hallgatták őt, pedig nagyon szerettek ránézni, minden társa szerette őt nagyon, és az ő iránta tiszteletből lehajtott fejjel hallgatták őt.

- A jogai közé tartozik, hogy az ő útmutatását és szunnáját minden fölé helyezzük. De erről már többször is beszéltünk részben, a Próféta (béke legyen vele) azt mondja: „ne legyen közöttetek olyan, aki miközben ül a kerevetjén, és valamiért szólíttatik, amit én mondtam, vagy általam szólíttatik, vagy tilalom érkezik hozzá, azt mondja, hogy «ezt nem tudjuk, mi Allah könyvét követjük».”

Tehát aki figyelmen kívül hagyja a Próféta (béke legyen vele) tanításait, és hivatkozik arra, hogy a Korán az elég, (erre utalt ez a hadith is), az tévedésben van.
Egy másik rész a Koránból, nagyon kifejező Korán idézet:

„De, nem, Uradra, nem fognak hinni addig, amíg téged nem tesznek meg döntőbírónak abban, ami felmerül közöttük, és utána nem találnak magukban semmilyen ellenérzést azzal kapcsolatban, ahogy döntöttél, és alávetik magukat teljes alávetéssel.” (Korán 4:65)

Tehát addig nem lesznek higazán ívők, amíg nem a Prófétához (béke legyen vele) folyamodnak döntéseikben. És ha látjuk azt, hogy a Próféta (béke legyen vele) például ellenünk ítélt, vagyis nem volt igazunk a dologban, a lelkünk mélyén alávetettséget kell érezzünk, és nyugalmat. Mert Allah Küldöttének döntése a legfontosabb és a legjobb számunkra is, még akkor is, ha nem volt igazunk.

- A jogaihoz tartozik, hogy szeretetben minden fölé emeljük. Nem lehet egyenlően, pláne nem lehet kevésbé szeretni a Prófétát (béke legyen vele), mint másokat. A Koránban az van írva, hogy a Próféta (béke legyen vele) előbbrevaló a hívők számára, mint saját maguk, Tehát fontosabb a Próféta (béke legyen vele) magunknál, vagyonunknál, gyermekeinknél, apáinknál, és minden embernél, akit szeretünk.
Egy Korán ája kapcsolódik ehhez, hogy mennyire fontos ez:

„Mondd: ha az apáitok, a fiaitok, a testvéreitek, a házastársaitok, a rokonaitok, a vagyonotok, amit megszereztetek, a kereskedés, aminek a hanyatlásától féltek, és a hajlékaitok, amelyekben örömötöket lelitek, kedvesebbek nektek, mint Allah, a Küldötte és a küzdelem az Ő útján, akkor várjatok, míg Allah elhozza a parancsát. És Allah nem vezeti a bűnben megátalkodottakat.” (Korán 9:24)

Tehát Allah itt figyelmeztet minket arra, hogy nehogy valamit is Allah és a Próféta (béke legyen vele) fölé helyezzünk szeretetben, vagyis nehogy feláldozzuk Allahot és Küldöttét és az Ő útján való küzdelmet evilági dolgokért, hanem fordítva legyen. Allahot és Küldöttét és az Ő útján való küzdelmet előbbre kell helyezni mindennél, és érthető is ez, hiszen az örökkévalóság szempontjából ezek vannak az ember hasznára, és nem azok a dolgok, amelyek az evilághoz tartoznak és múlandóak.

Ezek mind olyan tanítások, amit a mi érdekünkben mondott Allah. Ő nem lesz sem kevesebb, sem több ha szeretjük Őt és Küldöttét, a Próféta (béke legyen vele) sem lesz se több, se kevesebb. Magunknak teszünk jót, ha Allahot és a Prófétát (béke legyen vele) szeretjük. De aki az igazságot szereti, önkéntelenül is szeretni fogja a Prófétát (béke legyen vele), mert ő az igazságért volt és az igazságért küzdött.

Van egy híres beszélgetés a Próféta (béke legyen vele) és Omar között. A Próféta (béke legyen vele) fogta Omar kezét, aki azt mondta: Ó, Allah küldötte. Te vagy a legszeretettebb számomra, mindennél, kivéve önmagamat. A Próféta (béke legyen vele) azt válaszolta. Nem, esküszöm arra, Akinek a kezében van a lelkem, addig, amíg nem leszek szeretettebb nálad, még magadnál is, és utána Omar kis szünettel azt mondta: Mostmár megvan, Allahra esküszöm, te szeretettebb vagy számomra magamnál is. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: na most, most teljes a szereteted Allahban.

Egyébként nem azért mondta a Próféta (béke legyen vele), mert önző volt, vagy szerette ha dicsérik, hanem tudta, hogy az ummának, a népnek akkor lesz jó, akkor fog útra találni, hogyha ő és az, amit képviselt fontosabb lesz mindennél, mert akkor maradnak a helyes úton. Hogyha a vágyak útjára tér az ember, és a Próféta (béke legyen vele) szeretete nincs a szívében, az az ember nagyon könnyen eltéved.

Megkérdezték Alit, hogy milyen volt a szeretetük a Próféta (béke legyen vele) iránt. Ő azt mondta: Esküszöm Allahra, szeretettebb volt számunkra vagyonunknál, gyermekeinknél, apáinknál és anyáinknál is, és még a hideg víznél is, amikor szomjasak voltunk.

Még a fa is kifejezte ezt, hiteles forrásból tudjuk: az a pálmafa, ami a mecsetben volt, és amire a Próféta (béke legyen vele) felment, míg nem volt szószéke, és onnan tartotta a beszédet, miután elkészült a szószék, szabályosan sírt a fa, szabályosan hangot adott, hiányolva a Prófétát (béke legyen vele).
A Prófétáról (béke legyen vele), fennmaradt, hogy azt mondta az Uhudi hegyről, hogy ez a hegy szeret minket és mi is szeretjük őt. Tehát a Próféta (béke legyen vele) nem csak az emberek általi szeretet élvezte, hanem a többi teremtmény is szerette őt.

Volt egy társa, aki azt mondta: Ó, Allahra esküszöm, jobban szeretlek téged magamnál. És jobban szeretlek téged házam népénél. És jobban szeretlek téged a gyermekemnél. És amikor otthon vagyok és emlékezem rád, nem vagyok türelmes, türelmetlenül várom, hogy mikor találkozom veled újra. És amikor megemlékezem arról, hogy meg fogok halni, és te is meg fogsz halni, tudom azt, hogy te a Paradicsom magas fokaira emelkedsz a prófétákhoz, és félek, hogy nem foglak ott már látni, ha én is bekerülök. Mikor a Próféta (béke legyen vele) meghallotta ezt, nem válaszolt, csak később: megkapta a kinyilatkoztatást, vagyis a válasz megérkezett Allahtól:

„Az, aki engedelmeskedik Allahnak és a Küldöttnek, ők azok, akik azokkal lesznek, akikre Allah kiárasztotta a kegyelmét: a prófétákkal, az igazakkal, a mártírokkal és a jóravalókkal. És milyen kitűnő társak ezek!” (Korán 4:69)

Tehát meg kell kérdezzük magunktól: mennyire vágyunk a prófétával (béke legyen vele) való találkozásra az Ítélet Napon? Milyen helyet foglal el a szívünkben? Tényleg fontos kérdés ez.

A Próféta (béke legyen vele) felhívta a figyelmet a háza népére is; szeressük az ő háza népét – természetesen a hívőkről van szó, nem azokról az emberekről, akik hitetlenek maradtak. Ez teljesen természetes, a tisztelet és a szeretet nem csak neki jár, hanem a háza népét is megilleti. És ezt úgy kell tegyük, ahogy ő előírta, túlzásokba nem esve. Sajnos vannak az ummában olyanok is, akik például Alit az egekbe magasztalják, és olyanok is, akik ellenkezőleg, szidják és gyalázzák Alit. Ez mind ellentétes az iszlám elvekkel. A háza népeként kell tekintenünk a társaira is, akik követték őt, és nem csak úgy mondjuk ezt, hanem a Korán is erre szólít minket. Felhívja a figyelmet arra a nemzedékre, akik a társai voltak:

„És akik elsőként felvették az Iszlámot, a muhadzsirek és az anszárok közül, és akik követték őket a jóságban – Allah elégedett velük, és ők elégedettek Vele. És Ő kerteket készített nekik, amelyek alatt folyók folynak, abban fognak lakozni örökké. Az a hatalmas siker.” (Korán 9:100)

Egy másik idézet:

„Allah kétségkívül elégedett volt a hívőkkel, amikor hűséget esküdtek neked a fa alatt. És tudta, hogy mi volt a szívükben, és leküldte rájuk a nyugalmat, és közeli győzelemmel jutalmazta őket,
és bőséges hadizsákmánnyal, amit szerezni fognak. És Allah Mindenható, Bölcs.” (Korán 48:18-19)

Tehát nem akármilyen generáció a Próféta (béke legyen vele) generációja, és érdemes velük is megismerkedni. Nem is csak érdemes, szinte kötelező, ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, nagyon fontos, hogy megismerjük azokat az embereket, akik a Prófétával (béke legyen vele) együtt küzdöttek. Igazi szeretetünk akkor lesz, amikor a példájukat látva, megszeretjük őket.

- A Prófétának (béke legyen vele) tartozunk azzal is, hogy békét és áldást mondjunk rá minden alkalommal, amikor beszélünk róla, és erre szólít minket Allah is a Koránban. És természetesen az engedelmességgel is tartozunk neki ezek után minden dologban, amit ő mondott. Ahogy Allah mondja:

„És nem küldtünk küldöttet, kivéve azért, hogy engedelmeskedjenek neki Allah engedelmével...” (Korán 4:64 alapján)

„Aki engedelmeskedik a Küldöttnek, az bizony Allahnak engedelmeskedett...” (Korán 4:80 alapján)

„...és amit a Küldött ad nektek, azt vegyétek el, és amitől ő eltilt benneteket, attól tartózkodjatok. És féljétek Allahot! Bizony, Allah szigorú a büntetésben.” (Korán 59:7 alapján)

Az engedelmességéhez tartozik, hogy az ő jellemét kövessük, hogy az ő erkölcsi útját fürkésszük és kövessük. Allah azt mondja a Koránban:

„Bizony, Allah Küldöttében szép példaképetek van, azoknak, akik reménykednek Allahban és az Utolsó Napban, és sokat megemlékeznek Allahról.” (Korán 33:21)

Talán ennyi elég is volt figyelemfelhívásként, hogy a Próféta (béke legyen vele) milyen rangot tölt be az életünkben, arra, hogy felébressze a Próféta (béke legyen vele) iránti viszonyulásunknak az újragondolását. A Próféta (béke legyen vele) Küldött volt, nem csak egy semleges ember. Olyan ember volt, aki életével jogosan vívta ki nagyon sok ember szeretetét. Ismerkedjünk meg vele. Ismerkedjünk meg az életvezetésével, és talán azon az úton járunk, ami Allah megelégedését kivívja, és természetesen ezzel párhuzamosan a Próféta (béke legyen vele) rangja is megnő a szívünkben, és igaz szeretettel fogunk Hozzá viszonyulni.
Allah áldjon benneteket.

Fordította: Gessous M. Zekeria.