Drága testvéreim, azt a sorozatot folytatjuk, amit Allahhal kezdtük, a Küldöttével (béke legyen vele) folytattuk, és most a szülőkről fogunk beszélni. A szülők az első emberek a világon, akikhez kapcsolódunk. Ők állnak az első helyen az iszlámban Allah után.
Allah azt mondja a Koránban:

„És szolgáljátok Allahot és ne társítsatok Mellé semmit, és legyetek jók a szülőkhöz...” (Korán 4:36 alapján)
Alalh rögtön az Ő szolgálata után említi a szülőket. Más ájában ezt találjuk:

„És parancsot adtunk az embernek a szüleivel kapcsolatban – az anyja hordta ki őt gyengeségre gyengeségben, és két évesen lehet elválasztani – „legyél hálás Nekem és a szüleidnek! Hozzám fogtok visszatérni. De ha erőfeszítéseket tesznek ellened, hogy társíts Mellém olyasmit, amiről nincsen tudásod, akkor ne engedelmeskedj nekik. Legyél a társaságukban ebben a világban kedvességgel, és kövesd annak az útját, aki Hozzám fordul. Aztán Hozzám lesz a visszatérésetek, és Én tájékoztatni foglak benneteket arról, amit cselekedtetek.” (Korán 31:14-15)

Ezekben az ájákban is az iszlám világosan kettéválasztja azt, hogy a szülő, független attól, hogy milyen vallású, nagyon lényeges helyet kell hogy betöltsön az életünkben. Vallási kérdésekben, vagyis ha arra szólítanak, hogy társítsunk valamit Allah mellé, nyilván nem engedelmeskedik az ember, de ettől függetlenül legyen jó az ember hozzájuk.
A próféták példáját is megemlíti a Koránban. Például Jahja prófétáról, Allah így szól a Koránban:

„és kötelességtudó volt a szülei iránt és nem volt fennhéjazó, lázadozó.” (Korán 19:14)

Vagy Jézust idézi Allah a Koránban:

„és kötelességtudóvá tett az anyám iránt, és nem tett fennhéjazóvá, áldatlanná.” (Korán 19:32)

A Próféta (béke legyen vele) elmesélte egy álmát, midőn látott egy embert, aki a Paradicsomban recitálta a Koránt. Ez az ember Hareth Ibn Nouman volt, és őróla tudvalevő volt, hogy nagyon jól viselkedett az anyjával, és a Próféta (béke legyen vele) erre hivatkozva magyarázta meg ennek a jó embernek a szép helyzetét a Paradicsomban.

Megkereste egy ember a Prófétát (béke legyen vele) és azt mondta neki: Szeretnék fogadalmat tenni neked a hidzsrára, hogy veled hagyom el Mekkát Medinába, annak ellenére hogy a szüleim sírva hagytam. Ez azt jelenti, hogy sírtak utána a szülei. A Próféta (béke legyen vele) azt kérte tőle, hogy menjen vissza és örvendeztesse meg őket, miután megríkatta őket, vagyis olyan áron ne hagyja el Mekkát Medinába, hogy a szüleinek ilyen fájdalmat okozott.

És a Próféta (béke legyen vele) azt is mondta, hogy a Magasztos Allah megelégedésének a szülők megelégedése a feltétele, ugyanúgy, ahogy az Istennek a haragja a szülők haragjától függ. Tehát hogyha az ember jó a szüleihez, és elégedettek vele, akkor Allah is hasonlóképpen megelégedik vele.

A szülőkhöz való jóság gyakorlása nem jelent hatalmas áldozatot, ugyanakkor nagyon nagy jelentőséggel bír. Az ember tudatosan figyel arra, hogy szavai olyanok legyenek, amelyek örömet okoznak a szüleinek, jól szóljon hozzájuk, ez nagyon fontos. Ugyanúgy a tettek tekintetében is, egy villámlátogatás is nagyon sokat jelent, vagy megnézni, hogy mire van szükségük, meghallgatni őket. Sokszor már ez is elég és ez is nagyon sokat jelent, mert törődést feltételez.

A szülőnek nagyon fontos az, hogy törődjenek vele, de ugyanakkor az is megnyugtatja őt, hogyha látják a gyereküket, tudják róla, hogy mi van vele, mit csinál, és megnyugtatja őket, ha a gyerekük halad, teszi a dolgát. Tehát a kommunikáció nagyon lényeges ebben a tekintetben.
A Koránban találjuk ezt is:

„Urad elrendelte, hogy ne szolgáljatok mást, csak Őt, és legyetek jók a szülőkhöz. Ha egyikük, vagy mindkettő eléri az öregkort veletek élve, ne mondd nekik a megvetés szavait, és ne űzd el őket, hanem beszéljetek velük nemes szavakkal. És irgalomból ereszd le rájuk az alázatosság szárnyát, és mondd: „Uram, legyél velük kegyelmes, ahogy ők is felneveltek engem, mikor kicsi voltam!” (Korán 17:23-24)

Itt egy nagyon szép hasonlatot láthatunk. A madár a szárnyaival védi a védtelen fiókáit, ugyanúgy kéri Allah tőlünk, hogy amikor már védtelenné válnak a szüleink idős korban, hogy gondoskodjunk róluk és könyörülettel viszonyuljunk hozzájuk, és legyünk türelmesek velük szemben, ugyanis ilyen korban az ember már nyűgösebb, más igények merülnek fel, mint amik régen, kiszolgáltatottab és nehezére eshet az embernek az, hogy úgymond elviselje a rigolyáit, de soha ne felejtsük el azt a sok jót, amit tettek értünk, azt a védelmet, amit megkaptunk gyerekkorunkban, azt a sok-sok meghálálnivalót, amit elkövettek a szüleink miértünk.

A Próféta (béke legyen vele) kiemelte a szülőkről való gondoskodást, olyannyira, hogy kérdezték is egyszer tőle: Mi a legszeretettebb cselekedet Allahnál? A Próféta (béke legyen vele) így válaszolt: az ima az idejében. Megkérdezték, és utána mi a legfontosabb? Azt mondta, jónak lenni a szülőkhöz. És utána? Azt felelte: A dzsihád Allah útján. Tehát a Próféta (béke legyen vele) a dzsihádnál is fontosabbnak tekintette a szülők iránti jóság gyakorlását.

Volt egy eset, amikor a Prófétához (béke legyen vele) jött egy férfi, és önkéntes dzsihádot akart folytatni. A Próféta (béke legyen vele) azt kérdezte: Vannak szüleid? Azt mondta, igen. A Próféta (béke legyen vele) erre azt mondta: akkor gondoskodj róluk, törődj velük.

Egy másik helyzetben a Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy vesztes az, vesztes az, vesztes az – háromszor mondta. Kérdezték, hogy ki az, ó Allah küldötte? Azt mondta: Az, aki megéri azt, hogy a szülei nagy kort érjenek el, egyikőjük vagy mindkettőjük, és nem megy be a Paradicsomba őáltaluk. Vagyis egy nagy lehetőség számunkra az Allah útján való jótéteménynek a gyakorlása, annak a lehetősége. Mint lehetőség, említi a Próféta a szülők iránti jóság gyakorlását, mert ez a dolog feladja a leckét, ahogy már mondtam, már nyűgösebben a szülők idősebb korban, több igényük van, kiszolgáltatottabbak, több gondoskodást igényelnek tőlünk, és ezt Allah nem hagyja jutalom nélkül. De ha ezt az ember nem használja ki, akkor elveszíti ezt a lehetőséget a nemesedés útján. Mert ezek a próbatételek, minden próbatétel a nemesedés a lehetőségét hordozza magában. Allah a Koránban saját maga után, az Ő szolgálata után a szülőket emelte ki. Hát kivel gyakoroljunk jóságot, ha nem a szüleinkkel?

Talán ismerős az a hadith, hogy a Prófétát (béke legyen vele) megkérdezte egy férfi, hogy kinek tartozok az én barátságommal, hogy én a társa legyek. Azt mondta, édesanyádnak. Még egyszer megkérdezte, a Próféta (béke legyen vele) másodszor is azt felelte, édesanyádnak. És harmadszorra is azt mondta, édesanyádnak. Csak utána mondta azt, hogy édesapádnak. Tehát a itt a prioritások kiemelését látjuk, egyrészt azt, hogy mindennél fontosabb a szülő, tehát nem a haverok, a barátok élvezik, vagy leginkább méltóak arra, hogy barátjaik legyünk és társaságukban legyünk, hanem a szüleink azok, akik ezt megérdemlik első körben. És itt nézzük meg a valóságot, hogy ezzel szemben milyen életet élünk, tehát mindenki üljön le magával és nézze meg, hogy hanyadrangú helyre tette a szüleit, amikor az iszlám ezt kéri tőlünk.

A Próféta (béke legyen vele) azt is mondta, a legnagyobb bűnöket sorolva, hogy az első az Isten mellé való társítás, a második a szülőknek való ellenszegülés, utána mondta az élet kioltását, és az eskü alatti hamis tanúzást. Ezek a nagy bűnök, közöttük ellítette a szülőknek való ellenszegülést. A hatalmas bűnök közé rakta.

Omar Ibn Azizról maradt fent, hogy azt mondta: „Ne légy barátja annak, aki ellenszegül a szüleinek. Mert ha őhozzájuk nem jóságos, akkor hogy vársz tőle jóságot teirántad?” Ez kihat, vagyis az a személy, aki a szülei felett zsarnokoskodik, nem törődik velük, attól sok jót nem várhat az ember.

Összefoglalva, nagyon hálásak lehetünk, hogy ilyen vallást követünk, ahol a prioritásaink fel vannak állítva. Nagyon sok esetben össze van kavarodva a világ, és káosz van a fontossági sorrend felállításában: a legtöbben a gyereküket, a feleségüket, a barátjukat, stb. helyezik a legmagasabb helyre, de Allah a lelkünkre kötötte a szüleinket, mert ők azok, akik tényleg méltán az első helyre kell hogy kerüljenek. A kapcsolatrendszerünket így kell, hogy felépítsük, ahogy a Próféta (béke legyen vele) tanította, és Allah előírta a számunkra a Koránban. Ez az egyetlen útja a boldogságnak. És egyébként amit észreveszünk a társadalomban, hogy egy csomó szülőt otthagy a gyereke, nagyon sokszor amiatt van, mert maga a szülő is ilyen volt, így bánt a saját szüleivel, és ezt a példát látják a gyerekek is. Hát mit tanuljon a gyerek? Azt, amit az apja vagy az anyja csinált. Ha azt látja a gyerek, hogy a szülei így bánnak az ő szüleikkel, ő is ezt teszi majd. Nagyon vigyázzunk tehát, hatalmas öngól, ha nem törődünk a szüleinkkel. Evilágban is öngól, nem beszélve a túlvilágról. Keserűnek fogja megtapasztalni a túlvilágot az, aki elhanyagolja az életnek ezt a részét.

Allah áldjon benneteket, Jazakum Allahu khayra.

Fordította: Gessous M. Zekeria