A jellemről. Felhívta a figyelmet arra, hogy a vallás jellem nélkül nem sokat ér. Beszélt arról, hogy az istenszolgálatok, az ima, a böjt, az adakozás, a zarándoklat önmagában kevés. Ezeknek az istenszolgálatoknak alapjának egy szép, és a világot jobbító jellemnek kell lennie.

A beszéd elején több haditht is említett a Prófétától (béke legyen vele): A legteljesebb hitű az, aki a legszebb jellemű. És a legjobbak közületek azok, akik a legjobbak az asszonyaikhoz.
Nagyon lényeges dologról beszélünk hát: a jellemről. A Próféta (béke legyen vele) amikor beszélt a társaihoz, ezt mondta: „Én azért jöttem el, hogy beteljesítsem a szép jellemet.”
Azt is mondta: „Én ígérek egy házat a Paradicsom tetején annak, aki abbahagyja a vitatkozást akkor is, ha igaza van. És egy házat a Paradicsom közepén annak, aki nem hazudik még viccelődve sem. És egy házat a Paradicsom legtetején annak, akinek szép a jelleme.”
Azt is mondta: „A legszeretettebb számomra, és a legközelebb vannak hozzám a Feltámadás Napján, akinek a legszebb a jelleme. És a leggyűlöletesebb számomra, és a legtávolabb lesznek tőlem a Feltámadás Napján a fecsegők, és a körülményesen, és hangosan beszélők.” Megkérdezték a Prófétát (béke legyen vele), hogy kik azok: „Azok, akik nagyképűek.” Tehát a nagyképűekre jellemzőek ezek a tettek.

Abu Darda szerint a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „A mérlegen nincs nehezebb a szép jellemnél”. Ezzel kapcsolatban azt is mondta, amikor kérdezték tőle, hogy mi az, ami a leginkább a Paradicsomba viszi az embereket: „Az Istenfélelem és a szép jellem.” Kérdezték tőle azt is, mi az, ami a legtöbb embert beviszi a tűzbe: „A száj és a szemérem.”

A Prófétához (béke legyen vele) jöttek, és egy nőről kérdezték, akire jellemző a sok imádkozás, böjtölés és adakozás, csakhogy a szomszédainak árt a nyelvével, tehát kibeszéli őket. Ő azt mondta, hogy a pokolba fog kerülni.
Ebből hogyha tovább gondoljuk a dolgot, az ima, a böjt és a különböző Istenszolgálatok, ha ezeknem nincs eredménye, akkor hiábavaló az egész.

Al Gunaid, egy jóravaló ember azt mondta: „négy dolog emeli fel az embert: a cselekedete, a tudása, az, hogy elnéző az emberek felé (az alázat, bőkezűség) és a szép jellem.”
A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Isten szolgája a szép jelleme által eléri a folyton böjtölő, folyton virrasztó ember szintjét.”

Újra hangsúlyozzuk: az iszlám nem csupán Istenszolgálatok, szertartások, amelyeket elvégez az ember, hanem egy teljes rendszer. A szertartások és az azokból következő jellem teszi ki az iszlám egészét. Valaki azt gondolja, hogy imádkozik, böjtöl, megteszi az öt pillért, akkor le van tudva a vallás.  Ez nem így van.

A zakát, vagyis az adakozás nem egy kivetett adó, nem úgy kell tekintenünk rá, hanem eszközként a megtisztulásra, az önzetlenség jellemének a kialakítására, a szívünkben. Allah is ezt mondja a Koránban:

„Vegyél a vagyonukból adományt, hogy megtisztítsd és tisztává tedd őket általa, és fohászkodj értük. Bizony, a te fohászod megkönnyebbülés számukra. És Allah minden hall, mindent tud.” (Korán 9: 103)

Nagyon fontos, hogy így tekintsünk az adakozásra. Az adakozás növeli az emberben az önzetlenséget, a fukarságot pedig kiirtja a szívéből.
Nézzük az imát. Az imáról a Koránban ezt találjuk:

„Olvasd, ami kinyilatkoztatott neked a Könyvből, és tartsd meg az imát! Bizony, az ima távol tart az erkölcstelenségtől és a helytelen dolgoktól. És bizony az Allahról való megemlékezés a legnagyobb. És Allah tudja, mit tesztek.” (Korán 29: 45)

Az ima megtanítja az embert az alázatra, Istenre való rászorultságát hangsúlyozza. A közösségi imák alkalmat adnak az emberek közötti találkozásra, a könyörület gyakorlására. Mind olyan jellemformáló lehetőség, amely az imából következik.

A böjtre is hasonlóképpen kell hogy tekintsünk. Ez a hónap tanítója a jellemnek. Iskolája az álhatatosságnak, az őszinteségnek, a jóság gyakorlásának, a bőkezűségnek, a kapcsolatok ápolásának, a könyörület gyakorlásának, az egymás iránti elnézésnek. Egy olyan hónap, amely megtanít minket Isten figyelésére, az Istenfélelemre. Mind olyan jellembeli sajátosság, amelyeket a böjt ültet el a szívünkben. A Koránban megerősítért találunk erre:

„Ti, akik hisztek! A böjt előiratott nektek, ahogy előiratott azoknak is, akik előttetek voltak, hogy Istenfélők lehessetek.” (Korán 2: 183)

Az Istenfélelemből ágazik ki az összes dolog, amit felsoroltunk. A Próféta (béke legyen vele) nem véletlenül mondta, hogy a böjt megóv téged. Ha böjtöl valamelyikőtök egy napon, akkor ne beszéljen csúnyán, ne hangoskodjon. És ha valaki szidja őt, vagy támadja, mondja neki: én böjtölő vagyok. – Böjtölő vagyok, de nem azért mert félek tőled, nem azért mert gyáva vagyok, hanem a böj arra tanít engem, hogy megtartóztassam magam, visszatartsam a haragom, hogy uralkodjak magamon. Ez nyilván a böjtölés hónapja után is magával viszi az ember, vagyis megtanul uralkodni az érzelmein, és visszatartja a haragját.

A zarándoklat is hasonlóképpen működik: Ahogy a Koránban van:

„ A zarándoklat ideje a jól ismert hónapok. Aki zarándoklatra kötelezte magát ezekben, akkor számára tilos a szexuális kapcsolat, és a rosszecselekedet és a vitázás a zarándoklat során. És bármi jót tesztek, Allah tudja. És vigyetek útravalót a zarándoklatra, de a legjobb útravaló az Istenfélelem. Féljetek engem ti, akik gondolkodtok!” (Korán 2: 197)

Valaki azt gondolja, hogy a zarándoklat egy kirándulás, de nem, Tele van olyan szituációval, amiben az ember ki tudja használni a lehetőséget, hogy a szép jellem kialakuljon benne, és fegyelmezett muszlim hívővé váljunk, tehát a nagy tömeg, a nehézségek, a megpróbáltatások, hiszen nem könnyű a zarándoklatot végigcsinálni, ezek mind a megbocsátást, az egymás iránti könyörületet neveli ki az emberben.

A Próféta (béke legyen vele) feleségétől, Aishától megkérdezték, hogy milyen volt a Próféta jelleme. Azt mondta, hogy a jelleme a Korán volt. A tudósok összegyűjtötték, mi az, hogy szép jellem. Csokorba gyűjtötték a következőket: legyen az ember szemérmes, ne bántsa a környezetét, igaz legyen a nyelve, kevés beszéde legyen, és sok cselekedete. Törekszik a kevés hibára, nem kiváncsiskodik, összeköti az embereket, és ő maga is kapcsolatait ápolja. Állhatatos, hálás, megelégedett, bölcs, kíméletes, nem káromkodik, nem használ durva szavakat, nem beszéli ki az embereket a hátuk mögött, és nincs gyűlölet a szívében. A fukarságot száműzi, nem irigykedik. Mosolygós, Allahban szereti a testvéreit. Allah megelégedését keresi.

Egy mester azt mondta, hogy ha böjtölsz, böjtöljön a hallásod, a látásod, a nyelved a hazugságtól és a tilalmas dolgoktól. És ne bántsd a szomszédodat, és legyél méltóságteljes a böjtölésed napján.
Hasszan Al Baszri azt mondta: a hívőnek a magas jelleme az, amikor erős, de kíméletes. Határozott a vallásában, bizonyosságra emelkedik a hite, és tudásra törekszik. Költekezésében óvatos, nem pazarló. Ad a bőségben, és megelégszik a szegénységben. Könyörületes azok iránt, akik az élet terheit cipelik. Adakozó és egyenes.

Tehát Ramadánban különösen figyelnünk kell ezekre a dolgokra. Ha az ember csak éhezik és szomjazik, de az embereket nem kíméli sem a nyelvével, sem a tetteivel, bántja a többieket, nincs megtisztulás az ilyen ember szívének.
Ibn Radzsab imám mondta, hogy a böjtölésünk bocsánatkérést igényel, és olyan cselekedetet igényel, ami közbenjár Őnála az Ítéletnapon. Hányszor lyukasztjuk ki a böjtölésünket a szavak nyilaival, majd utána újra megtoldozzuk őket?
Tehát nem mellékes, hogy az ember helyesen értse a vallását, hogy az istenszolgálatokat átélje és minőségi istenszolgálatok legyenek azok, hogy jócselekedetekhez, szép jellemhez vezessenek.
Allah segítsen minket ezen az úton.

Fordította:  Zekeria Gessous