Ramadán utolsó napjait éljük. Mindennek ebben a világban van kezdete és vége. Ilyen ez a világ. Ugyanakkor Allah az örökkévalóságra szegezi a tekintetünket. Az örökkévalóságra, ami maradandó. És felhívja a figyelmünket azokra a cselekedetekre, amik maradandóak. Az idő kereke megy előre. Ramadán utolsó éjszakáit is ebben a tudatban kell hogy töltsük. Igyekezzünk szép befejezést adni ennek a hónapnak. És gondoljunk bele abba is, úgy éljük meg ezeket az éjszakákat, hogy lehet, hogy ez az utolsó Ramadán az életünkben.

Amikor a Ramadán kezdődött, elhatároztuk magunkat, hogy nagy tetteket szeretnénk véghezvinni; jobbak akarunk lenni, mint eddig. Kinek hogy sikerült? Van, aki komolyan vette ezt, igyekezett, és javított magán, és igyekezett önmagához képest jobbá válni, és van, akinél mindezek csak szavak maradtak. Van, aki elhatározta azt, hogy változni szeretne. Van, aki azt mondta, és komolyan is gondolta, hogy Urához akar tartozni, és nem akarja többé az álisteneket követni, a rossz szokásait el akarta hagyni. Van, akinek sikerült is ez. De sajnos van, akinél a Ramadán a rossz cselekedeteire lesz csak tanú. Ilyen az ember.
Vannak olyanok, akik ugyan javultak Ramadánban, jobb emberekké váltak, mint előtte voltak; de ahogy ennek a hónapnak vége, visszaesnek abba a mocsárba, amiben addig voltak. Ne tartozzunk ezekhez az emberekhez. És azon túl segítsünk minden testvérünknek abban, hogy ne essen ebbe a mocsárba. Segítsük azáltal, hogy fogjuk a kezét, és megmutatjuk neki a valódi emberi méltóság mikéntjét.

Sajnos ennek ellenére vannak emberek, akik nem is fogadnak el segítséget, és visszasüllyednek. Úgy gondolják, hogy az, hogy Ramadánban imádkoztak, talán adakoztak is, talán virrasztottak is, azáltal Allah törli az előtte lévő év összes rosszcselekedetét. Sajnos rosszul gondolják ezt, mert a Próféta (béke legyen vele) ugyan mondja azt, hogy Ramadántól Ramadánig, péntektől péntekig, és az imától az imáig Allah megbocsájtja a bűnöket, de azt is hozzátette, hogy a nagy bűnöket kivéve. Tehát a kisebb botlásokat Allah eltörli, ha az ember igyekszik. De a nagy bűnöket nem. Tehát rosszul számít az, aki úgy gondolja, hogy ha Ramadánnak vége, akkor megtisztult és újra lehet tölteni az alapot a rosszcselekedetekkel. Ez nem így működik.

Jahja Bin Moath, egy jóravaló elődünk azt mondta: „Aki nyelvével kér bocsánatot, miközben a szíve elszánt az ellenszegülésben, és akinek a szándékában lévő elhatározása az, hogy Ramadán után visszatér a rosszba, annak visszautasíttatik a böjtje, és bezáródik előtte az elfogadás ajtaja.”
A hívő boldog, amikor véget ér a Ramadán; nem azért, mert vége a böjtnek, hanem azért, mert úgy gondolja, hogy végigböjtölte ezt a hónapot, virrasztott, és a jutalom sem marad el Isten akaratából – feltéve természetesen, hogy szolgálatban töltötte ezt a hónapot. Tehát a gyümölcseit arathatja az ember ennek a hónapnak.

A képmutató is boldog, amikor véget és ez a hónap azért, hogy a rosszcselekedetekeit, ellenszegüléseit folytathassa, és vágyait elégíthesse ki. Ez az ember börtönként fogta fel a Ramadánt a vágyai felé.
A hívő ezért a Ramadán után bocsánatkéréssel, Isten nagyságának a megélésével, és a szolgálattal folytatja; a képmutató pedig szórakozással és tékozlással.

Hálát adunk tehát ezért a hónapért; hálát adunk, hogy böjtölhettünk. Hálát adunk, hogy közeledhettünk Allahhoz; tegyük ezt ezekben a maradék napokban is.
A Próféta (béke legyen vele) tanított néhány dolgot Ramadán végével kapcsolatban. Az ünnep előestéjén javasolta a tekbírt, azaz Allah magasztalását. Ennek a formulája: „Allahu akbar, Allahu akbar, Allahu akbar, le ilehe ille Allah. Allahu akbar, Allahu akbar, va lillehi alhamd.” Ezt egészen az ünnepi imáig ajánlott ismételni és mondani. „Allah a legnagyobb, Allah a legnagyobb, Allah a legnagyobb, nincs más isten Rajta kívül. Allah a legnagyobb, Allah a legnagyobb, és Őt illeti a hála.”

Micsoda kegyben van részünk muszlimként.

Ne felejtsük el a böjt megtörésének ünnepén, ünnepi imája előtt megadni a fitr zakátot, vagyis a böj megtörésének az adományát. Ezt úgy számíthatjuk, hogy a közepes ételből egyet számoljuk. Ahány embert látunk el, azután kell fizetni. Ez egyrészt megtisztítja a böjtünket a hibáktól, másrészt pedig ünnepé varázsolja azoknak is a napját, akik rászorulók, és akik nem tehetik meg azt, hogy sokmindent vegyenek a gyerekeiknek. Ez egy csodálatos szolidaritás az ummán belül; mindenki ünnepel, mindenki az örömöt éli meg ezen a napon.
Az ünnepi imát mindenkinek ajánlotta a Próféta (béke legyen vele), még a nőknek is; természetesem parfüm használata nélkül és kirívó öltözék nélkül. Még a menstruáló nőknek is ajánlotta a Próféta (béke legyen vele) hogy még ha nem is imádkoznak, legyenek ott és vegyenek részt ebben az eseményben, amikor felhőtlenül örülhetünk egymásnak, és hálát adunk Allahnak, hogy segített minket ezt a hónapot végigböjtölni és virrasztani.
A maradék napokban is muszlimhoz méltóan a Próféta (béke legyen vele) követőihez méltóan végezzük szolgálatunkat. Továbbra is közeledjünk Allahhoz, és ha véget is a Ramadán, akkor se felejtsük el Őt. Hiszen Ő ott van mindig, és Ő nem Ramadán istene, hanem az összes hónap Istene.
Allah áldjon benneteket.

Fordította: Gessous Zekeria