A mai beszédben a sejk egy nagyon lényeges dologra hívta fel a figyelmet. Egy olyan jellemre, amely nem mindenkiben található meg. Egy olyan jellemre, amely alapját jelenti egy muszlim társadalomnak. Egy olyan társadalomnak, amiben a szeretet, a könyörület, az egymásra való odafigyelés a jellemző. Nagyon nagy szükség van erre.

A muszlim társadalom szövedékét rokonok és nem rokonok alkotják. Más előadásban a testvériség kapcsán már volt szó hasonló témáról; ez nagyon fontos ennek a szövedéknek a kialakításában. De ezen belül kiemelt fontosságot élvez a rokoni kötelék, és annak az ápolása.
Allah nagyon nagy büntetéssel sújtja a Túlvilágon azt, aki ezt elhanyagolta. Nem véletlen, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta, hogy aki hisz Allahban és az Utolsó Napban, az ápolja a rokonaival a köteléket.

Tehát a hitnek a jelzője ez. És fordítva is igaz: aki nem ápolja a rokoni köteléket, azt jelenti, hogy nem hisz eléggé Allahban és az Utolsó Napban; vagyis csak a mának él, csak az evilágnak. Csak az evilági hajsza az, ami lefoglalja.
Pedig édesanyánknál, édesapánknál, testvéreinknél, rokonainknál mi fontosabb van ebben az életben? A vagyont, amit összegyűjtöttünk, mások fogják élvezni a halálunk után. De a rokonokhoz fűződő viszonyunk adja igazán a kapcsolataink tartását. Az az igazi teljesítmény, hogyha elfogadod a másikat hibáival együtt, tudod őt szeretni, és segíted őt. Kiemelten érvényes ez a rokonokra.

A Prófétának (béke legyen vele) több olyan mondása is fennmaradt, amely evilágon és a túlvilágon is áldást és hosszú életet ígér annak, aki a rokonait ápolja. Egyszer eképpen szólt: „A rokoni kötelékek ápolása, a szomszéddal való jóviszony gondozása és a szép jellem megtölti otthonaitokat, és hosszú életet ad.”

Milyen érdekes ez! Először a rokonokról beszélt, majd a szomszédokról, majd általában a szép jellemről, mint kedvező, és mint fókuszban lévő tulajdonságok.

Egy másik hadith arról szól, hogy Allah a rokoni kötelékhez szól. Természetesen ennek a mikéntjét mi nem tudhatjuk, de Allah megkérdezi a rokoni köteléket: „Szeretnéd-e azt, hogy a kapcsolatom erős legyen azzal, aki téged ápol, és távol legyek-e attól, aki téged elhanyagol?” A kötelék azt feleli: Igen; majd Allah így is tesz. Persze Allah nem engedélyt kér, hanem tanítás van ebben a számunkra, hogy Allah közel van azokhoz, akik ezt a szemük előtt tartják.

Más alkalommal egy férfi jött a Prófétához (béke legyen vele) és azt mondta neki: „Ó Allah Küldötte, mondj nekem egy olyan cselekedetet, amely a Paradicsomhoz vezet engem, és távol tart a Pokoltól” A Próféta (béke legyen vele) így válaszolt: „Szolgáld Allahot, és ne társíts Vele senkit. Végezd el az imát, adakozz, és ápold rokonaiddal a köteléket”.

Milyen érdekes ez a történet is! Ugye alapvető, hogy Allahot szolgáljuk, és ne társítsunk Vele semmit. Utána a nagy pillérek közül említ kettőt, az imát és az adakozást. Majd végül a rokoni kötelékről beszélt. Tehát az Isteni Egyedülvalóságból eredő istenszolgálatokra hívta fel a figyelmet, és az emberi kapcsolatok legfontosabbikáról szólt, a rokoni kötelékről.

Az sem mindegy, hogy a Próféta (béke legyen vele) Allahot emelte ki az elején. Mert ha nem Allah útján tesszük ezeket a dolgokat, akkor nem töltődnek meg tartalommal; nem lesznek őszinték sem a szolgálataink, sem a kapcsolataink. Ez a dolog tetten érhető abban az esetben, amikot az ember csak azokat keresi fel, akik őt is felkeresik. Ez jelzi azt, hogy nem Allahért tesz jót a rokonaival, hanem a rokoni látogatást függővé teszi maguktól a rokonoktól. Ez nem a Próféta (béke legyen vele) tanításának megfelelő viselkedés.

A Próféta (béke legyen vele) azt tanította, hogy nem jutalomként gondozzuk a rokoni köteléket, hanem Istenért tegyük ezt. A rokoni kapcsolat ápolása nem jutalmazás, hanem a rokoni kötelék ápolója az, amikor a rokonok megszakítják az emberrel a kapcsolatot, de ő összeköti. Ez a rokoni kötelék igazi ápolása. Milyen csodálatos az iszlám, hogy nem az emberek reakciója az, ami meghatározza a jócselekedeteinket!

Alalh óva intett minket attól, hogy elhanyagoljuk ezt a rokoni köteléket. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy Ádám fiainak cselekedetei minden csütörtök este felemeltetnek Allahhoz, és Allah nem fogadja el annak a cselekedeteit, aki elvágta a rokonaival a kapcsolatot. Tehát hiába tettél jót, ha a rokonaiddal nincs jó kapcsolatod, akkor a jócselekedeteid sem lesznek elfogadva. Majd egy másik alkalommat azt mondta, hogy a Paradicsomba nem léphet be az, aki elvágja a rokoni kötelékeit.

A sejk arról is beszélt, hogy mik az okai annak, hogy az ember elhanyagolja a rokonait.

- Az első a tudatlanság. Nem tudja azt, hogy ez kiemelkedő fontosságú az iszlámban. Nem tudja, hogy milyen következményei lesznek az evilágban és a túlvilágban; csak úgy éli az életét, és sodródik, és senki nem hívja fel a figyelmét arra, hogy ennek milyen következményei vannak.

- Második oka a hit hiánya. Amikor az embernek a hite gyenge, akkor értelemszerűen, ahogy már az elején is beszéltem róla, a túlvilág háttérbe szorul; az evilág válik fontossá, és csak olyan cselekedetet tesz, ami evilági szempontból előnyös. Azt nem nézi, hogy hosszútávon az a cselekedet, amit tesz, milyen eredménnyel bír. Így el is hanyagolja a rokoni kötelékeket. Ahogy mondani szoktuk, elfelejti a nagy darálóban a lényeget.

- A sejk felhívta a figyelmet a nagyképűségre, mint a rokoni kötelékek elhanyagolásának egyik fő okára. Ez a fajta ember lenézi a rokonait, lenézi a másikat, nem keresi fel. Ez nagyon veszélyes. Nem felejtsük el, hogy a Sátánt, Ibliszt azért űzte ki Allah a Paradicsomból, mert nagyképű volt. És a Próféta (béke legyen vele) mondását se felejtsük el, hogy az az ember, akinek akár csak egy mustármagnyi nagyképűség is van a szívében, nem léphet be a Paradicsomba. Ezért vizsgáljuk meg magunkat: ha nagyképűségből nem keressük fel a másikat, ez nagyon veszélyes. Próbáljuk minél hamarabb levetkőzni ezt, és gyógyítani magunkat. A szív talán legnagyobb betegségéről van szó most, hiszen ebből a tulajdonságból csak rossz eredhet.

- Fontos még az okok között említeni a türelem hiányát. Ennek az embernek a szíve nem tág. A tágszívűség azt jelenti, hogy megsértődünk a legkisebb dolgon is, és nem vagyunk hajlandóak megbocsátani a másiknak.

A rokoni köteléknek az sem használ, ha sablonossá válunk. Akár látogatás, akár a digitális kapcsolattartás terén. Nincs személyre szóló üzenet, csak úgy odavetve, hogy túllegyünk rajta, tudjuk le a kötelék ápolását. Ez megint csak azt mutatja, hogy a másik nem fontos a számunkra.

- Szerepet vállal a rokoni kötelékek elvágásában, elhanyagolásában a fukarság is. Az ember fél, hogy ha meglátogatja a rokonát, akkor költeni kell rá, esetleg pénzt is kér tőlünk. Ezek megint csak nagyon negatív tulajdonságok; nem szabad engedni, hogy ez befolyásoljon minket. Úgy lehet a leginkább ápolni ezt, ha az ember tudatában van annak, hogy ez Istenszolgálat. Még akkor sem vész el semmi, ha ez pénzbe kerül. Természetesen a rokoni köteléknek ez a lényege: ha valakinek segítségre van szüksége, akkor a rokonainak kell igyekezni segíteni rajta.

Végezetül az iszlámban nem az egoizmus elvét követjük. Az iszlám az Istennek felajánlott élet útja. A legfontosabbak akiket Allah ránk bízott, a hozzánk legközelebb álló emberek. Kiemelt szerepet adott nekik Allah. A mi priorításunkat is igyekezzünk ehhez viszonyítani: Teremtőnk őket bízta ránk – a rokonainkat, a családunkat. Vizsgáljuk felül ezt a kapcsolatrendszert, nehogy mást helyezzünk ez elé, mert utána meg fogjuk bánni, és boldogtalanok leszünk mind evilágon, mint a túlvilágon. Allah segítsen meg minket ezen az úton, és nézze el mulasztásainkat e tekintetben.
Allah áldjon benneteket.

Fordította: Gessous Zekeria