A mai beszédben a sejk egyolyan megközelítésben beszélt az evilágról és a túlvilágról, ami esetleg nem megszokott, de ez a megközelítés a Koránban is megtalálható. A sejk az evilági életet egy üzlethez hasonlította, amiben az ember köthet jó üzletet, és rosszat is. A kettőtől függ a boldogsága, vagy épp a boldogtalansága. Van, akinek az agya azon jár, hogy minél több hasznot, minél több előremenetelt, minél nagyobb hatalmat akar elérni, teljesen mindegy, hogy milyen eszközökkel. Vagyis a sátánnal üzletel – így lehetne talán kifejezni. Nem Allaht, Akinek meg akar felelni. Nem Allahhal akar üzletet kötni.

Természetesen teljesen más elvek szerinti üzletről beszélünk, amikor Allahhal van az embernek dolga az élete során. Allahhal kötött üzlet az örökkévalóságban térül meg. Nemhogy többszörösen, hanem a végtelen jutalom várja az embert ennek az üzletnek a gyümölcseként.
A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy mindenki eladja a lelkét. Van aki megszabadítja azt, és van, aki a vesztébe viszi. Tehát az ember tényleg egy játékban vesz részt, ha úgy nézzük. Nem véletlenül mondja Allah, hogy:

„És az evilági élet nem más, csak játék és szórakozás...”. (Korán 6: 32 alapján)

Egy játékban van benne, és nem mindegy, hogy hogyan vesz részt benne az ember.

A muszlim a Próféta (béke legyen vele) követőjeként igyekszik minden pillanatot kihasználni. Nagyon sok idő megy el, amit nagyon kis odafigyeléssel tudunk használni az örökkévalóságban visszhangzó cselekedetként. Ilyenek például a különböző istenemlegetések.
A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: Aki azt mondja, subhan Allah alazim wa bihamdih (magasztaltassék Allah, a Hatalmas, és a dicsőség Őt illeti), annak Allah egy pálmafát ültet a Paradicsomban. Vagy azt is mondta: „Olvassátok a Koránt, mert olvasásotokra jutalmat kaptok. És én nem azt mondom, hogy alif-lam-mím egy betű. Azt mondom: Alif egy betű, a lam egy másik és a mím egy harmadik.” Tehát minden egyes betűért kapunk jutalmat.
Olyat is mondott, hogy aki tizenkét rakát imádkozik egy napon önkéntes imaként, annak Allah egy házat épít a Paradicsomban.

Elég, ha egy kicsit odafigyelünk ezekre a dolgokra. Tehát az időgazdálkodásra hívja fel a Próféta (béke legyen vele) a figyelmet. Hogy minden időnket igyekezzünk áruba bocsátani Allahnak. Ne hagyjunk semleges időket, pláne ne szegüljünk ellen Allahnak. Tehát az üresjáratokat ajánljuk fel Allahnak, fohászokkal, istenemlegetésekkel, a cselekedeteinket emeljük az Istenszolgálat szintjére. Például ha aludni akarunk, akkor Allahra emlékezve hajtsuk le a fejünket. Gondoljunk arra, hogy azért pihenünk, hogy utána újult erővel szolgálhatjuk Istent, és ne csak vegetatív lényként éljünk ebben a világban. Az iszlám nem erről szól.

Az Istennel folytatott üzletünk nem hasonlítható össze azzal, amit ember emberrel köt. A kiszolgáltatott szolga, gyenge szolga kapcsolata ez a hatalmas Allahhal, aki a végtelen kincsek forrása. Tehát Akitől jogosan várhatunk viszonzást és jutalmat, várhatjuk azt, amit nem várhatunk egy embertől. Egy embertől legfejjebb ha tisztességes üzletről van szó, egy korlátozott hasznot kap az ember. De Allahhal teljesen más a helyzet. Allahhal az evilági és a túlvilági boldogságot kapjuk cserébe ezért az üzletért.

Nagyon lényeges viszont, hogy ezt az üzletet hogyan bonyolítjuk Allahhal. Nem mindegy, hogy hogyan tesszük ezt. Először tudatában kell lennünk annak, hogy ellentétben az evilági üzletekkel, ahol a felek egymásra vannak utalva, Allah nincs ránk utalva. Mi vagyunk Őrá utalva. És Allah nagylelkűségéből, és Allah végtelen bőségéből adódóan felajánlja nekünk azt, hogy ha bizonyos dolgokat teszünk Őneki felajánlva, akkor Ő viszonozza azt.

Allah kér viszont bizonyos dolgokat ennek folyamán. Az első az, hogy amit teszünk, azt kizárólag csak Őérte tegyük. Az ikhlász fogalma – amiről már többször is beszéltünk, rendkívül fontos. Tisztán Allahnak ajánljuk fel azt, amit felajánljuk, csakis Őérte tegyük, amit teszünk. Mert ha nem így teszünk, Allah porrá zúzza a cselekedeteinket:

„És a jótettekhez fordulunk, amiket cselekedtek, és olyanná tessszük, mint a szétszórt por.” (Korán 25: 23)

Így utal azokra a tettekre, amelyeket nem Őérte tettünk. Ez lehet akár jócselekedet is: ha valaki csupán az embereknek akar tetszelegni, nem őszinte szándékból tesz jót, ezekre a cselekedetekre mind ez vár, hogy Allah szétzúzza, és semmi hasznunk nem lesz belőlük.
Allah azt is mondja:

„És nem parancsoltatott nekik más, mint hogy szolgálják Allahot őszintén, kizárólagos hittel, csak Neki szentelve a vallást, hanifokként. És tartsák meg az imát, és adják meg a zakátot. És ez a helyes vallás.” (Korán 98: 5)

Tehát az ikhlász az első feltétele annak, hogy Allah elfogadja azt, amit teszünk.
A másik, idekapcsolódó feltétel a szándék. Az ikhlászhoz kapcsolódik, hogy milyen szándékkal teszünk valamit, annyi kiegészítéssel, hogy a szándék lehet többszörös is. Amikor az ember valami jócselekedetet tesz, segíthetünk például valakin azért, hogy Allahnak megfeleljük (ez az első motiváció), de több jószándékot is tehetünk.

Nézzünk erre egy példát. Valaki azért jön a mecsetbe, hogy imádkozzon. Ez egy jócselekedet önmagában, ha Istenért történik. De ezt fokozhatjuk tovább: elmegyünk a mecsetbe azért, hogy imádkozzunk, és olyan szándékot is kapcsolunk hozzá, hogy találkozzunk a sejkkel, meghallgassuk a vallásban, megkérdezzünk valamit tőle, vagy azzal is bővíthetjük, hogy tudjuk, valaki itt lesz a mecsetben, és tudunk neki segíteni valamiben. Vagy adakozunk a mecset számára. Vagy az is lehet, hogy ember elmegy a mecsetbe, és valamilyen tanácsot ad valakinet.
Tehát nagyon sokféle jó szándék megfogalmazható ugyanahhoz a jócselekedethez.

Lényeges az Allahhal való üzletkötés szempontjából, hogyha valami jót akarok tenni, azt ne rossz módszerrel tegyem, hanem kizárólag úgy, ahogy a Próféta (béke legyen vele) tanította. Tehát ne akarjak a szegényeknek segíteni lopással, hanem tisztességes módon. Ez vonatkozik arra is, hogy ne találjak ki új istenszolgálatokat azokon kívül, amiket a Próféta (béke legyen vele) csinált. Tehát ne akarjak új istenszolgálati formákat kitalálni, hogy így közeledjek Allahhoz. A módszer tehát nagyon lényeges.

A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Lelketekre kötöm a szunnákat, és az utánam jövő jó úton lévő kalifák életútját, Harapjatok rá erre erősen. És vigyázzatok az újításoktól, mert minden újítás bidá, és minden bidá a tévelygésbe vezet.”

Itt nem az új technikai módszerekről beszélt a Próféta (béke legyen vele), hanem az új istentiszteleti formákra értette.

A sejk beszélt egy olyan nagyon fontos dologról is, ami az őszinteséget növeli, és segít abban, hogy a cselekedet elfogadott legyen Allah által. Mi ez? Ez a titokban végzett istenszolgálat. Amiről nem tud senki, csak én tudok és Allah. Ha például valaki éjjel felébred és imádkozik, miközben senki nem tud róla. Vagy böjtöl anélkül, hogy bárki tudná ezt. Vagy eljuttat valahogy valakinek adományt, vagy más segítséget anélkül, hogy bárki tudna róla. Ezek mind olyan dolgok, amelyek segítenek a cselekedeteink a tisztaságát megtartani. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha nyilvánosan akarok jót tenni, az nem jó. Nem, az is tökéletesen jó lehet, de megvan az esélye annak, hogy esetleg tetszik nekünk az, hogy valaki látja, és már belekevertük a másiknak való megfelelést, és így nem tisztán Allahért tesszük a cselekedetet. Ezért edzeni kell magunkat arra, hogy amit teszünk, tisztán Allahért tesszük. Ebben segítenek a titkos istenszolgálatok.

A sejk arról is beszélt, hogy vannak cselekedetek, amelyek tönkreteszik a jócselekedeteket. Ha valami jót teszünk, és rögtön utána valami rosszat teszünk. Például ha adunk valakinek valamit, teljesen Istenért, majd később felhánytorgatjuk neki. Vagy a böjtölés kapcsán, ha böjtölünk, de elkezdünk káromkodni. Tehát nagyon vigyázzunk, hogy a jócselekedeteinket megőrizzük. Nem szabad olyan dolgot tenni, ami ezt tönkreteheti.

Úgy, ahogy a méz is hiába finom, ha egy pár csepp ecetet belekevertünk, rögtön tönkre is tette. Magyarul is szokták mondani, hogy beleköptünk a saját levesünkbe. Ne csodálkozzunk majd, ha az Ítéletnapon ezeket a cselekedeteket nem találjuk meg.

Nagyon fontos tanítások hangzottak el a mai beszédben is. Igyekezzünk életünket olyan sínre helyezni, ami Allahhoz vezet, és csak akkor lesz így az életünk, ha minden cselekedetünkkel Allahot szeretnénk, Allahot akarjuk, és helyesen akarjuk mindezt. Tehát a Próféta (béke legyen vele) nyomdokain teszünk mindent.
Allah segítsen minket ehhez, Allah áldjon benneteket.

Fordította: Gessous Zekeria