Ez gyakorlatilag a közönyösség tilalmát, a közönyösségtől való óva intést tartalmazza.

A körülöttünk lévő világ eseményeihez való kapcsolatunkról szól, mennyire vagyunk érzékenyek arra, ami körülöttünk zajlik. Természetesen az után, hogy mennyire vagyunk közönyösek afelől, hogy a szívünkben mi zajlik.

A muszlim pozitív elemként jelenik meg, akárhol is van a világban. Ez érthető, hiszen Allah lelkére kötötte ennek a világnak a megőrzését, ennek a világnak a gyarapítását. Allah a Koránban nagyon sok helyen említi a jóra való szólítást és a rossztól való óva intést.
A Prófétáról (béke legyen vele) szólva azt mondja Allah:

„…Megparancsolja nekik azt, ami helyes, és megtiltja azt, ami helytelen. És megengedetté teszi nekik a tiszta dolgokat, és tiltottá teszi nekik a tisztátalan dolgokat…” (Korán 7: 157 alapján)

Allah a jóravalókról is szól nagyon sok helyen a Koránban, és jelzőkkel illeti meg őket.

„Akik bűnbánattal fordulnak, akik imádkoznak, akik hálát adnak, akik böjtölnek, akik meghajolnak, akik leborulnak, akik megparancsolják azt, ami helyes, és megtiltják azt, ami helytelen; azok, akik betartják az Allah által kijelölt határokat. És mondj jó hírt a hívőknek!” (Korán 9: 112)

Természetesen ezek a tulajdonságok együtt óriási dolgot eredményeznek, hiszen az Allahhal való kapcsolatot tükrözik, és annak a világra való kihatásáról szólnak.
Más helyen ezt találjuk:

„A hívő férfiak és a hívő nők egymás közeli barátai. Megparancsolják azt, ami helyes, és megtiltják azt, ami helytelen. Megtartják az imát, megadják a zakátot, és engedelmeskednek Allahnak és a Küldöttnek. Ők azok, akiknek Allah meg fog irgalmazni. Bizony, Allah Mindenható, Bölcs.” (Korán 9: 71)

A hívő férfiak és a hívő nők… itt közösségről beszél Allah, akik összefogva változást hoznak létre a környezetükben.
Ezzel szemben Allah felhívja a figyelmet arra is, hogy vannak képmutatók, akiknek a jellemzői a következők:

„A képmutató férfiak és a képmutató nők egymástól valók. Azt parancsolják meg, ami helytelen, és megtiltják, ami helyes, és összezárják a kezüket. Elfelejtik Allahot, ezért Allah is elfelejti őket. Bizony, a képmutatók megátalkodottak a bűnben.” (Korán 9: 67)

Egy nagyon érdekes ája következik:

„Bizony, azok, akik nem hisznek Allah ájáiban, és jogtalanul megölik a prófétákat, és megölik azokat, akik igazságot parancsolnak az emberek között: nekik add hírül, hogy fájdalmas büntetésben lesz részük.” (Korán 3: 21)

Al Hasszan Al Baszri azt mondta erről az ájáról, hogy a jóra való szólító rangja hasonlatos a próféták rangjához, hiszen az ájában is együtt vannak említve. Azok vannak megemlítve a próféták mellett, akik a jóra szólítanak és a rossztól óva intenek.
Az iszlámban a jóra való szólítás és a rossztól való óva intés nem egy csoportra, vagy egyes emberekre vonatkozik, hanem mindenkire. Ki ki a saját képességei, hatalma és eszközei szerint. Ugyanis a Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy ha lát valaki közületek rosszat, azt változtassa meg a kezével. Ha nem tudja a kezével, akkor változtassa meg a nyelvével (ítélje el). És ha arra sem képes, akkor legalább ítélje el a szívével.

Egyik tudóstól, Abu Tuffailtól megkérdezték, hogy mit jelent az, hogy „halott az élők között.” Ő úgy válaszolt, hogy az, aki nem ítéli el a hamisat sem kezével, sem nyelvével, sem szívében. Vagyis teljesen mindegy, hogy mi folyik körülötte, közönyös marad a környezete iránt. Gyakorlatilag minek él? Csupán egy fogyasztó lény, és nem különbözik az állatoktól. Milyen sok ilyen emberrel találkozunk manapság, akiket nem érdekli az, hogy a könyezetükben mi folyik!

A jóra való szólítás, és a rossztól való óva intés nem csak úgy van magában. Van ennek tápláló forrása. Enélkül nem él ez az erény. Ez a tápláló forrás az Istenben való hit, a Hozzá való kötődés.

Az előbb emített hadith végén az van, hogy „ítélje el a szívében a rosszat, és ez a hit legalacsonyabb foka.” A Próféta (béke legyen vele) utalt arra, hogy minél magasabb a hit ereje, minél élőbb ez a hit, annál jobban nyilvánul meg az az éberség és változtató erő, ami a jót megőrzi és elősegíti, és a rosszat megakadályozza.

A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy minden próféta, akit Allah küldött a korábbi népekhez, adott melléjük társakat, akik követik az ő hagyományukat, és engedelmeskednek parancsaiknak. Utánuk olyan nemzedékek jöttek, akik arról beszéltek, amit nem tettek, és tettek olyat, amire nem kaptak parancsot. Hát az, aki küzd a kezével ellenük, ő bizony a hívő. Aki a nyelvével küzd ellenük, az bizony a hívő. És aki a szívével küzd ellenük, az bizony a hívő. Ezután nincs egy mustármagnyi hit sem. Vagyis e hadith szerint a hitből merít az, aki a változás élére áll, a változásban gondolkodik, a rosszat jóvá akarja tenni, a jót pedig támogatja.

A Korán a könyörület megvalósításának okai között említi a jóra való szólítást, és a rossztól való óva intést. Nézzünk egy idézetet, amely erről szól:

„A hívő férfiak és a hívő nők egymás közeli barátai. Megparancsolják azt, ami helyes, és megtiltják azt, ami helytelen. Megtartják az imát, megadják a zakátot, és engedelmeskednek Allahnak és a Küldöttnek. Ők azok, akiknek Allah meg fog irgalmazni. Bizony, Allah Mindenható, Bölcs.” (Korán 9: 71)

Az ája tanulsága szerint a könyörületnek a hit, a jóra szólítás és a rossztól való óva intés, az ima, az adakozás és az Istennek való engedelmesség a feltétele.
Allah hatalmas jutalommal várja azt, aki felvállalja a jó támogatását és a rossz elhárítását. A Koránban ezt olvashatjuk:

„Nincs semmi jó a legtöbb titkos beszédükben, kivéve, aki megparancsolja az adakozást, vagy a kedvességet, vagy az emberek kibékítését. És aki ezt teszi, Allah megelégedését keresve, annak hamarosan hatalmas fizetséget fogunk adni.” (Korán 4: 114)

A legszeretettebb cselekedetek egyike ez. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy a legszeretettebb cselekedetek Allahnál a Belé vetett hit, és a rokoni kötelék ápolása, a jóra való szólítás és a rossztól való óva intés. És a legutálatosabb cselekedet Allahnál a Mellé való társ állítást, és a rokoni kötelék elvágása.
Allah a következőt mondja a legszebben szóló emberekről:

„És ki jobb a beszédben, mint az, aki Allahhoz hív, és jótetteket cselekszik, és azt mondja: Bizony, én a muszlimok közé tartozom.” (Korán 41: 33)

Ebben az idézetben benne van az Allahhoz való hívás, a jócselekedet, ami nem más, mint a jó megparancsolása, és a rossztól való óva intés. És mindezt alávetettként teszi az ember.
Emlékezzünk ugyanakkor arra a Korán idézetre, amiben Allah azokról beszél, akiknek hatalmat adott a Földön.

„Azok, akik, ha megalapozzuk őket a földön, megtartják az imát, és megadják a zakátot, és megparancsolják azt, ami helyes, és megtiltják azt, ami helytelen. És Allahé az ügyek vége.” (Korán 22: 41)

Tehát a Földön való szilárd megmaradás feltételei.

„Ti vagytok a legjobb közösség, amely létrehozatott az embereknek: megparancsoljátok, ami helyes, megtiltjátok, ami helytelen, és hisztek Allahban. És ha a Könyv népe hinne, az jobb lenne nekik. Vannak köztük hívők, de a legtöbbjük engedetlen, bűnös.” (Korán 3: 110)

Ebben az idézetben is feltételeket sorolt fel Allah. A legfontosabb feltételeket sorolta fel. A legjobb néppé válás feltételeit. És ezek nem mások, mint a jóra való szólítás, a rossztól való óva intés és az Allahba vetett hit.
Egy másik helyen találunk hasonló idézetet egy kis kiegészítéssel:

„Váljatok olyan közösséggé, amely a jóra hív, megparancsolja azt, ami helyes, és megtiltja azt, ami helytelen. Ők azok, akik a siker részesei lesznek.” (Korán 3: 104)

Itt ki van egészítve a sikeresség szóval, aminek a feltételei, hogy az ember a jót támogatja és a rosszat megakadályozza.

A társadalom tekintetében létkérdés ez a tulajdonság. Ugyanis azok, akik a társadalomban negatív szereplőkként vannak jelen, és nem ezt az erőt képviselik, az a társadalom tönkremenését, dekadenciáját és lecsúszását fogják okozni. A Prófétának (béke legyen vele) volt egy példázata. Az, aki Allah határait betartja, és az, aki nem tartja be azokat, olyan azok példázata, mint az a hajó, amiben sorsot húztak, hogy ki legyen az alján, és ki a tetején. Miután eldőlt, hogy ki hol lesz, azok, akik alul voltak, felmentek a fentiekhez és azt mondták nekik, hogy vizet fognak biztosítani maguknak úgy, hogy kilyukasztják a hajó oldalát; és így nem zavarják ezzel azokat, akik fent vannak.
A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy ha ezek után a fentiek hagyják a lentieket, hogy így tegyenek, akkor mindannyian elpusztulnak; mert kilyukasztják a hajót, és az elsüllyed mindannyiukkal. Rendkívül fontos példázat ez.

Rendkívül fontos a rendszerben való szemlélet. Az, hogy egy társadalomhoz tartozunk. Nem szabad, hogy hidegen hagyjon minket a társadalomban lévő rossz tendencia. Igenis át kell gondolni ezeket a tendenciákat, és el kell kezdeni készülnünk azért, hogy legyen annyi tudásunk és erőnk, hogy ezeket a tendenciákat észrevegyük, és megváltoztassuk.

Ha nem ezt tesszük, akkor mi is áldozatul fogunk esni, a gyermekeink is; ahogy ezt már észre is vehetjük. Allah azt mondja a Koránban:

„Azok, akik hitetlenek Izrael népéből, meg lettek átkozva Dávid és Jézus, Mária fia nyelvével, mert lázadók voltak, és túllépték a határokat. Nem tiltották el egymást azoktól a helytelen dolgoktól, amit cselekedtek. Milyen rossz dolog volt az, amit cselekedtek!” (Korán 5: 78-79)

Átokkal sújtotta Allah ezeket az embereket. Miért? Mert hagyták a rosszat terjedni, és nem állították meg.

Nagyon fontos téma volt a mai. Remélem, hogy jó útravaló ez számunkra életünk következő időszakában, és mindenki magába száll, és megnézi, hogy milyen az élete; mennyire veszi észre önmagában és környezetében az anomáliákat, rendellenességeket. Létkérdésről van szó; az egész emberiség létezése, boldogsága múlik ezen.

Allah áldjon benneteket.

Fordította: Zekeria M. Guessous