Hálát adunk Allahnak, segítséget és bocsánatot kérünk Tőle. Menedéket kérünk Allahnál lelkünk rossza elől, és cselekedeteink rossza elől. Akit Allah vezet, azt nincs, aki eltérítse, és akit Allah tévelygésben hagy, annak nincs útmutatója Allahon kívül.

Testvérünk ezen a héten az őszinte szolgálatról, a szép szolgálatról beszélt.
Ismerjük azt az áját a Koránból, ami így szól:

„És nem másért teremtettem a dzsinneket és az embereket, mint hogy Engem szolgáljanak.” (Korán 51: 56)

Ez az ája ismerős mindannyiunk számára. Tehát maga a szolgálat az élet célja. Amit teszünk, azt Allahnak ajánljuk fel, és őszintén tegyük ezt. Nem szokásból, hogy mi muszlimok vagyunk, ez a szokásunk, és így tudunk le minden Istenszolgálatot. Az életünk rohanással telik meg, nincs benne lélek, felajánlás Isten felé. Ha így élünk, akkor nagyon távol vagyunk attól, amit a Próféta (béke legyen vele) tanított nekünk.

Említette testvérünk a következő ájánál elmondta, hogy éljük meg ezeket az ájákat, ne csak olvassuk. Érezzük át ezeknek az üzenetét:

„Ó, emberek, imádjátok Uratokat, Aki teremtett benneteket, és azokat, akik előttetek voltak, hogy Istenfélők lehessetek.” (Korán 2: 21)

Ebben az ájában össze van kötve a szolgálat azzal, hogy Istenfélelem szintjére emelkedik az ember élete. És benne van az is, hogy kit szolgáljunk. Azt szolgáljuk, Aki megteremtett minket. Azt szolgáljuk, Aki tudja, hogy hogy működünk; tudja azt, hogy mi a jó nekünk. És szolgáljuk azt, Akinél a biztonságot találjuk meg; Aki fölött nincsen senki más.

A szolgálat óriási kincs lenne az umma kezében. De mivel ez ritkán van meg manapság, ezért látjuk azt a helyzetet, ami ma világszerte van a muszlim világközösségben, és azon kívül is. Az emberi boldogság nem a technológiai fejlődés, és nem is az anyagi gazdagságtól függ. És nem a pénz mennyisége fényezi azt, hogy az ember boldog-e, vagy sem. Tehát a többi országban is, ami az ummán kívül van, azoknál is nyomorúságot tapasztalunk a lelkekben, és boldogtalanságot nagyon sok helyen.
Allah kinyilatkoztatta a Koránban:

„És aki elfordul a Rólam való megemlékezéstől, annak nehézségekkel teli élete lesz, és vakon fogjuk összegyűjteni a Feltámadás Napján. Azt mondta majd: Uram, miért támasztottál fel vakon, amikor volt látásom? Azt mondja: Ahogy a jeleink eljöttek hozzád, de te elfelejtetted őket, úgy leszel te is elfelejtve ma!” (Korán 20: 124-126)

Tehát a nyomorúságos élet ebben az ájában az Istenről való megemlékezés hiányából táplálkozik. Az a hajó, aminek nincs horgonya, csak bolyong a tengeren, és ide-oda dobálják a hullámok. De az a hajó, ami szilárd kikötőn horgonyoz, biztonságban van.
Az az ember, aki nem kapcsolódik ahhoz, Akihez kapcsolódnia kell, nem tudja hogy honnan jött, és milyen küldetése van, annak az embernek, aki nem ápolja a kapcsolatot a Teremtőjével, kétségkívül a nyomorúság lesz az osztályrésze. Egyik élvezetből a másikba menekül, kipróbál mindent, de nem talál megoldást. Mert a szívet csak Allah töltheti meg igazán, és semmi más.

Testvérünk idézett egy haditht, amiben a Próféta (béke legyen vele) ráteszi a kezét Muád vállára, és a következőt mondja neki: „Ó Moád, én szeretlek téged, és Istenre esküszöm, hogy szeretlek téged. Lelkedre kötöm, Ó Moád, hogy ne hagyd ki egy ima után sem azt a fohászt, ami így hangzik: Ó Istenem, segíts meg engem a Rólad való megemlékezésben, a Neked való hálaadásban, és a szép szolgálatban.”

Még mielőtt a tanácsot átadta volna a Próféta (béke legyen vele), azt mondta Moádnak: Én bizony szeretlek téged. Micsoda hatalmas szavak ezek! De nem csak Moádnak intézte ezt a tanácsot, hanem mindannyiunkhoz.
A Próféta (béke legyen vele) azért jött, hogy a boldogságunkhoz vezető útra mutasson. És az ő üzenet-átadását mindig átitatta a szeretet. Szeretet nélkül nem is lehet segíteni, sem tanácsot adni.

Nézzük az üzenetet: „Ne felejtsd el egy ima után sem azt mondani: Ó Istenem, segíts meg a Rólad való megemlékezésben, a Neked való hálaadásban és a szép szolgálatban.” Először is az, hogy az imák után, tehát nem az ima helyett mondjuk. Fontos a prioritások felállítása. Az imát imádkozzuk idejében, éljük át annak szavait. Az ima az egyik legfontosabb szolgálat. De a tanács maga az Istenre való megemlékezésről, a háláról és a szép szolgálatról szólt, ezekben mindegyikben hatalmas igazságok vannak.

A hála nagyon fontos. Ha az ember nem hálás, mindig elégedetlen lesz legbelül, és a boldogság elképzelhetetlen elégedetlenség mellett.

A harmadik tanács a szép szolgálat, a tartalmas szolgálat, amit a Próféta (béke legyen vele) Moád lelkére kötött.

Egy másik hadith szerint hasonlót kötött a Próféta (béke legyen vele) az emberek lelkére. Azt kérdezte egyszer: „Szeretnétek a fohászban szorgoskodni? Ha igen, akkor mondjátok ezt: Segíts meg Ó Istenünk a hálaadásban, a Rólad való megemlékezésben, és a szép szolgálatban.”

Omar sem felejtette ki a szép szolgálat tanácsát megadni a helytartóinak. A következőt kérte tőlük: „Tanuljátok meg az arab nyelvet, és szépen szolgáljatok. És legyetek jártasak a vallásban.” Mindegyik nagyon fontos. különösen egy helytartó esetén.

A Próféta (béke legyen vele) mondott ide kapcsolódóan egy másik dolgot: „Ha az emberek aranyat és ezüstöt tesznek félre, akkor ti kincsként a következő szavakat tegyétek el: Ó Istenem, kérem Tőled a szilárdságot minden ügyemben, és elszántságot kérek Tőled a helyes úton. ÉS kérem Tőled azt, hogy hálás legyek kegyed iránt. És kérem Tőled hogy szépen szolgáljalak Téged. És tiszta szívet kérek Tőled, és igaz nyelvet kérek Tőled. És minden jót, amit Te tudsz, Tőled kérek. És menedéket kérek Tenálad minden rossztól, amit Te tudsz. És bocsánatot kérek Tőled minden olyasmiért, amit Te tudsz. Te vagy a titkok ismerője.” Érdemes megtanulni ezeket a fohászokat, mert segítenek az egyenes úton maradni.

Testvérünk beszélt az ihszánról. Erről a témáról szinte minden beszédben említést teszünk, hiszen a Prófétához (béke legyen vele) jött Gábriel, és megtanította néhány dologra. Már biztos ismeritek a haditht, amikor Gábriel betért a Prófétához (béke legyen vele) és társaihoz hófehér ruhában, és kérdezte a Prófétát (béke legyen vele) az iszlámról, a hitről és az ihszánról. Az ihszánról válaszolta a Próféta (béke legyen vele) a következőt: Az ihszán az, hogy úgy szolgálod Allahot, mintha látnád; de ha nem is látod, tudd, hogy Ő lát téged.

Az embernek a dolgok tudatosításával van baj. A sok tudás, a sok esemény, sok információ elterelik a lényegtől az ember figyelmét. Elfeledtetik vele azt, hogy minden percben szolgálatban van, minden percben Allahot kell figyelni. Minden percben fel kell tegye magában a kérdést: ezt kell most tegyem? És nem feltétlenül a rossz, és a jó közötti választásról beszélünk, hanem a sok jó közül mit válasszak, mivel kezdjem a dolgomat, majd mivel folytassam.

Tehát az ihszán egy nagyon fontos tulajdonság. Nagyon fontos a szolgálat irányításában, hogy mindig a tökéletesedés felé haladjon az ember a szolgálatában. És ez prioritásként szerepeljen az életünkben.

A szolgálat elfogadottságát illetően szükségszerű az ikhlasz. Az ikhlasz, amikor a cselekedetet tisztán Allahnak ajánljuk fel, és nem azért tesszük azt, amit teszünk, hogy bárkinek meg akarjunk felelni, csak egyedül Allahnak akarunk megfelelni. És mindentől megtisztítjuk a cselekedetet.

A második dolog feltétele az, hogy amit teszünk, az helyes legyen. Vagyis a Próféta (béke legyen vele) tanításával összhangban legyen. És ne felejtsük el azt az elvet sem, amikor az elfogadott szolgálatról beszélünk, hogy Allah azt mondja a Koránban, hogy

„Allah nem fogadja el, csak az istenfélőktől.” (Korán 5: 27 alapján)

Tehát meg kell vizsgálnunk magunkban, hogy mennyire vagyunk Istenfélők, és ha nem vagyunk - már pedig a sátán mindig dolgozik, hogy ne legyünk azok - mindig vissza kell térnünk Allahhoz, és felül kell bírálni magunkban a dolgokat.

Végezetül egy olyan hadith-szal fejezte be testvérünk a beszédet, amit szerintem sokan ismernek közületek, de mindig jó újra felidézni. Ez egy hadith kudszi, ami így hangzik: „Aki egy pártfogoltamat bántja, annak hadat üzenek. És nem közeledik Hozzám a szolgám szeretettebb dologgal annál, mint amit kötelességül róttam rá. És addig közeledik az Én szolgám Hozzám az önkéntes cselekedetekkel, amíg meg nem szeretem őt. És amikor megszeretem, hallása leszek, amivel hall; látása, amivel lát; keze leszek, amivel teszi a dolgát; és lába leszek, amivel megy. És ha kér Tőlem, bizony, Én adok neki. És ha menedéket kér Nálam, menedéket adok neki.”

Csodálatos ez a hadith, melyben fontossági sorrendek vannak felállítva. Ha az ember végigmegy rajtuk, akkor Allahhoz nagyon közel álló emberré válik, Isten engedelmével, és ajándékából fakadóan.

Igyekezzünk életünkben ezt az utat járni. Fogyó életünkben minden nap lenyugvása felhívja a figyelmet arra, hogy bizony úton vagyunk, és hogy Allahhoz kell közelebb kerülnünk, hogy majd azon a napon, amikor innen elmegyünk, akkor Allahot megelégedetten találjuk.
Allah segítsen minket ezen az úton. Allah áldjon benneteket.

Fordította: Guessous Zekeria