Az irigység 2019-09-20 Kiemelt

mme kozpontA Budapest Mecsetben elhangzott pénteki beszéd tartalmi összefoglalása. A beszédet Sejk Faresz Al Qudaimi tartotta.

Dicsőség és hála Allahnak, a Világok Urának. Béke és áldás legyen Küldöttére, Mohammedre, háza népére és társaira. Tanúsítom, hogy Allahon kívül nincs más Isten, és tanúsítom, hogy Mohammed az Ő Küldötte.

A sejk egy rettenetes betegségről beszélt, ami az ember boldogtalanságát, a közösségek szétzúzását eredményezi. Ez a betegség nem más, mint az irigység.

Az irigység, ami a mai társadalomnak egyik legnagyobb baja. Egyéni szinten elégedetlenséget, és abból fakadó lelki kínt, frusztrációt, nyomorúságot okoz. Az az ember, aki irigykedik, állandóan elégedetlen. Soha nem azt nézi, hogy mi van neki, mit adott neki az Isten, hanem azt, hogy mi van másnak. És mivel több a másik őhozzá képest. Ez egy borzasztó lelkiállapot.

Közösségi szinten pedig, mivel fertőző lelki betegségről beszélünk, a közösség szétzúzását, a kapcsolatok tönkretételét eredményezi. Hiszen az irigykedő akire irigykedik, csak a rosszat akarja.

Mit is jelent irigység érzése, mikor érjük tetten ezt az érzést, ha megtaláljuk magunkban? A jele ennek, ha például nem kívánod a jót a másiknak. Jelei közé tartozik az is, hogyha azt kívánod, hogy veszítse el valaki azt, amivel rendelkezik. Borzasztó ez a kívánság, nagyon negatív. Észre kell vegyük ezt a tulajdonságot, és menedéket kell kérnünk Allahnál.

Allah a Koránban kinyilatkoztatta azt a menedékkérő szúrát, ami így hangzik:

„Mondd: Menedéket keresek a hajnalhasadás Uránál, annak gonoszától, amit teremtett, és az éjszaka gonoszától, amikor leszáll, és a csomókra fújó nők gonoszától, és az irigykedő gonoszától, amikor irigykedik.” (Korán 113: 1-5)

Használjuk ezt a szúrát arra, hogy menedéket kérjünk Allahnál az irigységtől és az irigykedőtől.

Ez az alantas tulajdonság már a sátánban is megvolt akkor, amikor Allah megparancsolta az angyaloknak, és neki is, hogy boruljanak le Ádám előtt, de ő nem tett így. Miért nem tette meg? Kitüntetettnek vélte Ádámot, és irigy volt rá. Allah meg is átkozta és elűzte a sátánt ezért. De a sátán nem nyugszik, Ádám fiai közötti gyűlöltere tör, és azt akarja, hogy minél többen a pokolban legyenek vele együtt.

Irigy volt Káin is, amikor megölte Ábelt. Mert Ábeltől elfogadta Allah a jócselekedet, hiszen Istenfélő volt. Ez volt a történelem első gyilkossága. Odáig fajult Káin, hogy megölte testvérét. Miből eredt e tette? az irigységből.

Az irigység állt József testvérei mögött is, amikor Józsefet a kútba vetették, és majdnem a halálát okozták ezzel. Apjukat pedig több évre megszomorították ezzel. Ez is az irigységből táplálkozott.

A mekkai hitetleneket a Próféta (béke legyen vele) iránti irigysége tartotta vissza az igazság meghallgatásától. Nem bírták elviselni, hogy Mohammed próféta lett (béke legyen vele). Miért ő, és miért nem ők töltik be ezt a kitüntetett szerepet?

Tehát az irigység akadályt jelenthet az igazság megismerése irányába. Mert az egót táplálja. Ez nagy figyelmeztetés nekünk is.

Az irigység jeleire visszatérve előbb gondolatok, majd szavak szintjén fogalmazza meg az irigykedő azt az előnyt, amivel rendelkezik más őhozzá képest. Ez, meg az van a másiknak, vajon honnan szerezte, és ehhez hasonló szavak fogalmazódnak meg. És amikor e szavak elhagyják az ember száját, az már az irigység jele.

A jelei közé tartozik a káröröm is. Vagy a szomorúság, ha a másiknak sikerül valami. Az irigység betegsége azért veszélyes, mert ha elhatalmasodik, akkor további mérgeket szül. Milyen mérgekre gondolunk? Ilyen példáué a pletyka. Az ember elkezd a másik háta mögött pletykálni, és elmondja az embereknek, hogy akire irigy, hogy milyen hibái vannak, milyen „bűnös” élete van, miért nem tökéletes. Pedig tökéletes ember nincsen. Ezzel lejáratja a másikat az emberek előtt, és már el is érte azt, hogy az emberek ne szeressék a másikat, pedig minden emberben van valami, amit szeretni lehet.

A Próféta (béke legyen vele) azt mondta erről: „Ó, ki muszlimok lettetek a nyelvetekkel, de nem jutott be a hit a szívetekbe, ne bántsátok a muszlimokat, és ne ócsároljátok őket, és ne akarjátok felfedni szemérmüket (hibáikat). Mert aki testvére szemérmét keresi, annak Allah felfedi a szemérmét. Akinek pedig Allah felfedi a szemérmét, még akkor is lejáratja, ha a saját házában van.” Tehát a Próféta (béke legyen vele) óva intett ettől a cselekedettől.

Amikor e betegség szétterjed a társadalomban, megszűnik az emberek közötti együttműködés. Azok az energiák, amik a gazdag emberek kezében vannak, vagy tehetség, amire egyesek irigyek, azok ott maradnak, mert az irigyek elzárják ezeket az energiákat a gyűlöletkeltésükkel. Így egy közösség nem fog normálisan működni, az biztos. Ahelyett, hogy összeraknák tehetségüket, pénzüket, és a jót segítenék elő, mindenki megtartja magának azt, amije van. Növekszik az egó… ahogy látjuk is a mai társadalomban mindezt. Sajnos nagyon elterjedt ez a jelenség. Pedig a Koránban azt mondja Allah:

„Bizony, mindent mérték szerint teremtettünk.” (Korán 54: 49)

Tehát Allah nem azért adott akárkinek is bizonyos dologból többet a másiknál, mert igazságtalan, hanem a Bölcsességéből adódóan. Lehet, hogy akinek adott valamiből többet, másból jóval kevesebbet kapott.

A dolgunk tehát az, hogy amit Allah ránk szabott, ami tehetséget, lehetőségeket adott nekünk, azt használjuk ki, és ne tekintgessünk mások javaira. A muszlim egyébként hálás, és figyelme az őt érő kegyeken van. Ez a muszlim alaptulajdonsága. fürkészi azokat a kegyeket, amiket Allah adott neki, és azokat igyekszik kiteljesíteni.
Ha tényleg ezt az utat követjük, akkor ezek a magok, a kegyek, amik bennünk vannak, palántává nőnek majd, virágzó fává, és utána gyümölcsök özöne jön belőle, amiből mások is kaphatnak. Tehát a dolgunk az, hogy neveljük ezt a kis palántát, értékeljük, gondozzuk. És nem az a dolgunk, hogy más javai után csorgassuk a nyálunkat.
Ha a muszlim társadalom így működik, hogy a hálás emberek teszik ki a túlnyomó részét, akkor egymást segítő emberek közössége lesz, egymás gyarapítása, és egymás segítése fog első helyre kerülni.

Végezetül egy ájával zárnám:

„Talán ők osztják el Urad kegyelmét? Mi osztjuk el közöttük a megélhetésüket az evilági életben, és Mi emelünk közülük egyeseket fokozatokkal mások fölé, hogy egyesek közülük a szolgálatukra vehessenek másokat. De Urad kegyelme jobb, mint amit felhalmoznak.” (Korán 43: 32)

Az ája elején Allah utal arra, hogy mindenkit ellátott, Bölcsessége szerint. De a végén azt mondja, hogy Urad könyörülete többet ér, mint amit öszegyűjtöttek. Tehát ha sóvárogsz a másoknál lévő vagyon után, mások autója után, tudd, hogy ez nem fogja a boldogságodat kielégíteni. Nem fogja a szíved igényét kielégíteni, nem itt van a boldogság kulcsa. A boldogság kulcsa az a könyörület, amit Allahtól kaphatunk. Nem az anyagiak adják a boldogságot, hanem Allah közelsége, a Felőle érzett könyörület, és a lelki gazdagság, ami igazán ér valamit.

Hálát adunk Allahnak, hogy muszlimok lehetünk, és így gondolkodunk, és tudjuk, hogy mi az érték, és mi nem az. Ennek a beszédnek a fő üzenete az, hogy értékeljük azt a kincset, amit Allah belénk helyezett, és segítsünk másoknak gyarapodni, az irigység helyett.
Allah áldjon benneteket.

Fordította: Guessous Zekeria