Drága testvéreim, az iszlám köszöntésével köszöntelek benneteket. Béke legyen veletek, és Allah könyörülete.
Örömmel tölt el, hogy itt lehetek köztetek, és fohászkodom, hogy Allah vezessen minket.

Engedjétek meg, hogy beszéljek egy keveset. Nem akarom nyújtani az időt, de egy dologra szeretnék hangsúlyt tenni. Minden muszlim szenved a kirekesztettségtől; szenved attól, hogy a muszlimok rossz helyzetben vannak a világban. A valóság, hogy mi muszlimok több, mint egymilliárdan vagyunk a Földön, és nagyon sok pénz, és hatalmas vagyonunk, kincseink vannak. Ennek ellenére az emberiség, a laicizmus és a világi rendszerek nem adnak semmilyen értéket nekünk. Sőt, saját hazánkban is elnyomás alatt vagyunk. Az ember azt érzi, hogy vallása miatt szenved kínt.

Érdemes elemeznünk, hogy mi az oka ennek. Úgy érzem - de Allah a legjobb Tudója ennek -, hogy annak ellenére, hogy sokan vagyunk, és birtokoljuk a Föld vagyonának nagy részét, mint a Szuezi csatorna, sok átjáró a mi kezünkben van, ennek ellenére nincs emelkedés, nincs gyarapodás.
Miért? Imám Málikhoz kanyarodnék vissza, aki azt mondta: Nem fognak e nép utolsó emberei jólétre találni, csakis azáltal, ha jólétre találtak az elsők. Ha megnézzük a Próféta (béke legyen vele) életútját, mielőtt kijött a személyes szférából a közszférában, Mekkában maradt tizenhárom évig. Nem lett semmilyen harc parancsolva ezen idő alatt. Tizenhárom évet tett ki ez az idő, amelyben egyetlen egy ügy volt: légy állhatatos, és az igazi állhatatosság csak Allah által lehetséges.

Miközben a Próféta (béke legyen vele) erőfeszítést tett, hogy megtisztítsa társainak a lelkét, és nevelje őket lelkileg, és lelki táplálékot adott nekik, ami által szilárdan kitartottak vallásuk mellet a megaláztatásokkal szemben, ami érte őket.
Hiszen megkínozták, bántották őket, mégis szilárdan kitartottak a vallás mellett. Bilálra egy felforrósodott követ tettek, mégis csak annyit mondott: „Egyedülvaló vagy”.
A Próféta (béke legyen vele) nagyon nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy letisztuljanak a szívek és a lelkek. A tudatlanság korában semmiség miatt harcoltak, de miután megtisztult a lelkük, az igazságosság és a középút, mértékletesség embereivé váltak. És csak akkor harcoltak, amikor arra parancsot kaptak, amikor szükségszerű volt.

Ezen erőfeszítés összefoglalója és tanulsága az, hogy az ember önmagát javítsa meg, mielőtt mást akar megjavítani. Ez volt az a pont, ami a Próféta (béke legyen vele) társait jellemezte: könyörületesek voltak egymáshoz, meghajoltak, leborultak, és Allah kegyelmét kérték. Allah példává tette őket az egész emberiségnek, majd utána példaképpé, és vezetőkké váltak az emberiség számára. Ez tette őket képessé arra, hogy ehhez a valláshoz, a középút vallásához tudtak hívni másokat is. Az arcukon volt a leborulás jele.

Málik szerint nem tudjuk megjavítani a társadalmunkat, amíg nem térünk vissza erre az útra. Kitartóan kell javítani magunkat, mielőtt bárki megjavítására vállalkoznánk. Legyünk reálisak.
A mai problémánk az, hogy a különböző szervezetek, amikor a társadalom megjavítására vállalkoznak, azt mondják, ők a mások megjavítását kísérlik meg, mielőtt önmagukat javítanák. Ez ma a valóság. Úgy gondolkoznak, hogy meg kell javítanunk az embereket, akik tele vannak bűnnel, és senki nem nézi saját magát: milyen életet él Allahhal, milyen kapcsolat fűzi Hozzá, milyen a kapcsolata az emberekkel, a nem muszlimokkal, milyen a kapcsolatuk a felségeikhez és gyermekeikhez. Mindenkinek először magát kell megvizsgálni, és szemügyre venni, mielőtt bárkiben keresné a hibát.

Az emberekhez való hozzáállásuk teljesen ellentétes azzal, ami a Koránban van:

„Ti, akik hisztek! Saját magatokért ti vagytok felelősek (vigyázzatok saját magatokra.) Akik tévelyegnek, azok nem árthatnak nektek, ha ti vezetve vagytok…” (Korán 5: 105 alapján)

Erre kaptunk Allahtól parancsot. elsősorban magunkkal foglalkozzunk. Ne csak mondjuk, hogy muszlimok vagyunk, de nem imádkozunk. Hogy mondhatja azt bárki, hogy muszlim, de hazudik, másokat kibeszél a háta mögött. Hogy lehet bárki muszlim, ha igazságtalan másokkal, és a szeme, a szája, a keze, mind ellenszegül Allahnak? Allah azt mondta, hogy magunkkal kezdjük.

A Próféta (béke legyen vele), a legigazabb beszélő azt mondja: „Ha négy dolgot látsz a társadalomban, akkor magaddal foglalkozz. Ez a négy: ha a fukarságot megengedetté teszik, ha a vágyaikat követik az emberek, ha előnybe helyezik az evilágot, vagyis, ha túlzottan el vannak foglalva az evilággal, anélkül, hogy a túlvilágért foglalnák el magukat az evilágban; A negyedik az, ha látod azt, hogy mindenki tetszeleg véleményét képviselve. Ha ezt a négy dolgot látod, akkor foglalkozz magaddal, hagyd ott a közemberek világát.” Ez ugyanaz, amit Allah is mondott, hogy nem árthat nekünk az, ha valaki eltévelyedett, amennyiben mi jó úton maradunk. Ezért az egyetlen dolog, amire szükségünk van, hogy minden muszlim a helyén, a világában, családjában és munkahelyén magát ellenőrizze, és figyeljen magát.

Az, hogy kritizálsz másokat, könnyű dolog. De a nehezebb, az a lelkünk ellen való küzdelem, vagyis hogy lássuk a saját hibáinkat, és figyeljük a bennünk lévő szándékot és hogy az abból következő cselekedetek Allah megelégedését váltsák ki.

Azt mindig mérlegre kell tennünk, hogy hogy áll a jóravalóságunk, hogyan viszonyulunk a többiekhez. Tegyük ezt mérlegre. Hogyan viszonyulunk? Valóban figyeljük magunkat, és arra, hogy mit csinálunk?
A Próféta (béke legyen vele) magukat figyelték. Hamdullah azt mondta a Prófétának (béke legyen vele): „Ó Allah Küldötte, képmutató lettem.” Mikor ő megkérdezte miért, így folytatta: „Amikor veled vagyok, mintha előttem lenne a Pokol és a Paradicsom. De amikor találkozom a családommal, és elfoglal az evilág, akkor elfelejtem azt.” Azt mondta a Próféta (béke legyen vele): „Egy óra ilyen, egy olyan. Bizony, így van.” De már maga az, hogy felmerült Hamdullában ez, azt jelenti, hogy hit van a szívében. De a folytonos önkontrollra van szükség személyünket, és társadalmunban betöltött szerepünkben.

Abu Hurajra vezető pozíciót kapott. Amikor megkapta ezt, érezte, mintha elkezdett volna tetszelegni magának. Ennek gyógyítására fákat vett a hátára, és ment a piacra. Így akarta kioltani magából az öntetszelgést, miközben azt mondta: „Itt jön a hívők hercege.”

A mai helyzetünkben nagyon fontos, hogy önkontrollt végezzünk magunk felett. Amit a mestereim tanítottak nekem, az a lelkünk tisztulását segíti. Mielőtt erről beszélnék, Allah amikor azt mondta, hogyha megromlik a közösség, hagyjuk ott a közösség dolgait, és magunkkal foglalkozzunk. Ha valaki ezt komolyan veszi, és megjavítja magát, egy ember a közösségből megtisztul, és lámpásként fog ragyogni. Ez az egy lámpás felébreszt egy másik lámpást, az egy harmadikat, és így tovább. Egészen addig, amíg meg nem javul a muszlim közösség. Ez a követendő út, így lesz javulás az ummában.

Visszatérve Málik mondásához, miszerint az umma vége nem javul meg, csakis azáltal, ha az eleje megjavult, ezek a dolgok, amit tanítottak nekünk a mestereink, ezeket akarom megosztani veletek. Hogyan csináljuk mindezt?

Tűzzük ki azt a napot, amikor végre is hajtjuk ezeket a pontokat. Én kipróbáltam ezt, és sok embernek ajánlottam, és hatásosak voltak mindezek. Azt gondolná valaki, hogy nagyon egyszerű teendők ezek, hogyhogy ezek az egyszerű dolgok által javul meg az umma? De én mondom nektek, ha ezeket figyelembe veszi az ember, akkor nem lehet megkerülni, hogy megjavuljon.

A hajnali ima után fohászkodjunk Allahhoz, hogy visszatérjünk az úthoz. Vegyük tudomásul, hogy Allah mindenre Képes. Képes arra, hogy fel tudjunk állni. Fohászkodjunk, mondván: „Meg akarom javítani magamat.” Beszéljünk Allahhoz, mintha apáinkhoz, mestereinkhez beszélünk. Mondjuk: „Ó, Könyörületesek Könyörületese. Szeretnék muszlimként élni és meghalni, és szeretném a Próféta (béke legyen vele) hagyománya szerint élni az életem. De ezek a körülmények akadályoznak engem, de Te képes vagy mindenre. Tegyél engemet igaz muszlimmá. És én megígérem, hogy egész nap nem fogok ellenszegülni Neked.” Tehát elsőként a hajnali ima után ígérjük meg, hogy nem fogunk ellenszegülni, és Allahhoz fohászkodunk, hogy segítsen ebben.

Majd mielőtt este lefekszünk, hagyjunk egy kis időt: olvassuk a Koránt, vagy valamilyen vallási könyvet magunknak, és a családunknak is: gyermekeinknek, feleségünknek. Hiszen felelőssek vagyunk nem csak magunkért, hanem családunkért is.

„Ti, akik hisztek! Védjétek magatokat és a családotokat egy Tűztől, amelynek a tüzelője az emberek és a kövek…” (Korán 66: 6)

Ha nem törődsz azzal, hogy a gyerekeid mit követnek, az is megkérdőjeleződik, hogy te muszlim vagy-e egyáltalán. Különösen ebben a környezetben fontos, hogy megfelelőképp neveljük a gyermekeinket. Ez élet-halál kérdése a muszlimoknak, hogy mi van a gyermekeinkkel. Dolgozzunk ezzen a problémán. Fontos, hogy kommunikáció legyen közöttünk és gyermekeink között, szánjunk rájuk időt. Olvassunk nekik vallási történeteket, a Próféta (béke legyen vele) társairól, amiben példák vannak, hogy megértsék küldetésüket. Könnyed beszélgetésbe elegyedjünk családunkkal. Ne legyen kényszerítés, csak az, hogy szóba kerüljön az ember útja Allah felé, és hogy mi a dolgunk ebben a világban. Tegyük ezt természetes módon.

A harmadik dolog a kontroll. Allahhal legyünk, és tudatosítsuk azt, hogy reggel megígértük Neki, hogy nem szegülünk ellen. Miközben figyeljük magunkat egész nap, hogy mit csinálunk, lehet, hogy tévedtünk, kimondtunk valamit, amit nem kellett volna, vagy tettünk valami rosszat, este az a dolgunk, hogy bocsánatot kérjünk Allahtól minden bűnért. Kérjünk menedéket Tőle, és kérjük azt, hogy soha többet ne tegyünk hasonló rosszat. Történjen ez meg lefekvés előtt.
Tudatosítani kell magunkban, hogy mennyi kegyet kaptunk. Allahtól. Allah azt mondta a Koránban:

„Ha megpróbálnátok megszámolni Allah áldásait, nem lennétek képesek megszámolni.” (Korán 14: 34 alapján)

Hálát adunk Allahnak, hogy látunk, tudunk járni, hogy egészségesek vagyunk. Hálát adunk, hogy van mit ennünk, hogy van tiszta víz, amit megihatunk. Tudatosítsuk magunkban ezt. Hálát adunk azért, hogy muszlimok lehetünk, hogy fedél van a fejünk fölött, hálát adunk a kegyekért. Magunk előtt láthatjuk e kegyeket, adjunk hát hálát: „Tiéd a hála, dicsőség Neked. Annyiszor adok hálát Neked, ahány teremtményed van a világban, és ahány kegyet árasztottál rám.” Majd jóravaló muszlimként nyomjon el az álom.

Felsoroltam most néhány dolgot. Az emberek mondhatnák, hogy túl egyszerű mindez, valami komolyabb előadást kellett volna mondanom most. De ha átéli ezeket a dolgokat az ember, holnaptól meg is tudja valósítani. De jön a holnap, elfelejtjük, azt mondjuk, holnapután majd. És az a bizonyos holnap soha nem jön el végül. Ne gondolja az ember, hogy egyszerű ez.

Ha negyven napig szemed előtt tartod ezeket, más ember leszel. Allah előtt mondom, hogy ez így van. Allah adjon nekünk javulást, és hogy meg is valósítsuk mindezt az életünkben.
És dicsőség Allahnak, a Világok Urának.

Fordította: Guessous Zekeria