Testvérünk ezen a héten az Isten felettünk álló figyeléséről és a hit édességéről beszélt. Mindannyiunknak tudatosítani kell magában két dolgot, és bizonyosság szintjére kell emelnünk őket: egyrészt hogy Allah mindenütt figyelemmel kísér minket. A másik pedig, hogy Allahhoz lesz a visszatérésünk, és majd el kell számolnunk minden egyes tettünkkel. El kell számolnunk minden képességünkkel, amit Allah adott nekünk, mire fordítottuk őket. Ugyanígy az anyagi bőségünkkel, és Allah minket elárasztó kegyeivel is el kell majd számolnunk.

A Korán nagyon sok helyen figyelmeztet erre:

„És mindegy nekik, hogy figyelmezteted őket, vagy nem figyelmezteted őket, nem fognak hinni. Csak azt figyelmeztetheted, aki az Emlékeztetőt követi, és féli a Kegyelmest, láthatatlanul. Neki add át a megbocsátás és a kegyes jutalom jó hírét. Bizony, Mi adunk életet a halottaknak, és Mi jegyzünk fel mindent, amit előreküldtek, és a lábnyomaikat. És minden dolgot előszámláltunk egy nyilvánvaló Feljegyzésben.” (Korán 36: 10-12)

Egy másik idézet:

„Mondd: Bizony a halál, ami elől menekültök, biztosan el fog érni benneteket. Akkor visszaküldettek a láthatatlan és a megnyilvánult Tudójához, és Ő tájékoztatni fog benneteket arról, amit cselekedtetek.” (Korán 62: 8)

Sajnos nagyon sok embert nem foglalkoztat, hogy honnan jött, és hová tart. Élik az életüket, és nem szempont számukra az, hogy Allah figyeli őket. A haszonelvűség működik az életükben. Ha megússzák itt, úgy gondolják, végleg megúszták. De nem fogják megúszni, mert a visszatérés Allahhoz lesz.

„Allahot magasztalja mindaz, ami az egekben van, és mindaz, ami a földön van. Övé az uralom, és Övé minden hála, és dicsőítés. És Ő mindenek felett Hatalmas. Ő az, Aki megteremtett benneteket, és vannak köztetek hívők, és vannak köztetek hitetlenek. És Allah a Látója annak, amit tesztek. Megteremtette az egeket és a földet igazsággal, és megformált benneteket, és a legjobb formát adta nektek. És Hozzá van a visszatérés. Ő tudja, mi van az egekben és a földön, és Ő tudja, amit elrejtetek és amit kinyilvánítotok. És Allah tudja azt, ami a szívetekben van.” (Korán 64: 1-4)

„Övé az egek és a föld uralma. Ő ad életet, és küld halálba, és Ő mindenek felett Hatalmas. Ő az Első, és az Utolsó, a Nyilvánvaló, és a Rejtett, és Ő minden dolog Tudója. Ő az, Aki megteremtette az egeket és a földet hat nap alatt, aztán a Trónra emelkedett. Ő tudja, mi hatol be a földbe, és mi jön ki belőle, és mi ereszkedik alá az égből, és mi emelkedik fel abba. És Ő veletek van, bárhol is vagytok. És Allah mindent lát, amit tesztek. Övé az egek és a föld uralma, és Allahhoz térnek vissza az ügyek. Beolvasztja az éjszakát a nappalba, és beolvasztja a nappalt az éjszakába. És Ő tudja, hogy mi van a szívekben.” (Korán 57: 2-6)

Csodálatos szavak ezek, amelyek tükrözik, hogy Allah uralja a mindenséget. És az Ő uralma a tudásával társul. Tud minden rezdülésről, minden falevélről, ami leesik; minden, ember által láthatatlan világról, és persze tudja, hogy mit tesz az ember.

A Próféta (béke legyen vele) Moádnak tanította a következőt: „Féld Allahot, akárhol is vagy. És kövesd a rosszcselekedetet jóval, az eltörli majd. És légy szép jellemű az emberekhez.”

Féld Allahot, akárhol is vagy – nagy különbség a hívő és a nem hívő között, hogy a hívő nem az emberek figyelmétől teszi függővé cselekedeteit, hanem mindig tudatában van annak, hogy Allah figyeli őt. Figyeli a jócselekedeteit, ahogy a rosszakat is. Tehát ha jót tesz, és éppen nincs egy ember sem, aki dícsérné érte, akkor is megteszi azt a jót. És a rosszcselekedetet nem teszi meg, még akkor sem, ha négy fal között van, és senki nem látja. Ez óriási különbség a hívő és a nem hívő között. A hívő nem érzi feleslegesnek a jócselekedeteit. Ugyanakkor tudja, hogy el kell számolni Allahnál.

A beszéd második részében testvérünk egy haditht mondott: Három dolog ha megvan valakiben, az jelzi azt, hogy megtapasztalta a hit édességét. Az első az, hogy Allah és az Ő Küldötte szeretettebb őnála minden másnál. Vagyis Allahot és Küldöttét jobban szereti minden másnál. A második, hogy ha szeret valakit, csakis Allahért szereti. A harmadik, hogy utál visszatérni a hitetlenségbe, úgy, ahogy utálna a Pokolba esni.
Kicsit elemezzük ki ezt. Mit akart a Próféta (béke legyen vele) tanítani nekünk? Hogy az első részét megértsük, idézek a Koránból:

„Mondd: Ha az apáitok, a fiaitok, a testvéreitek, a házastársaitok, a rokonaitok, a vagyonotok, amit megszereztetek, a kereskedés, aminek a hanyatlásától féltek, és a hajlékaitok, amelyekben örömötöket lelitek, kedvesebbek nektek, mint Allah, a Küldötte és a küzdelem az Ő útján, akkor várjatok, míg Allah elhozza a parancsát. És Allah nem vezeti a bűnben megátalkodottakat.” (Korán 9: 24)

Nagyon fontos idézet ez, gyakorlatilag mind a boldogság kulcsát, mind a boldogtalanság okát megtaláljuk benne. Allah figyelmeztet minket arra, hogy azok a kegyek, amikkel Ő ellátott minket, ne azokban keressük az örömet és a boldogságot. Keressük a kegyek forrását. Ezen kegyek forrása Allah. És ha Allahot mindennél jobban szeretjük, akkor kapaszkodunk szilárd kapaszkodóba, és akkor megtapasztaljuk a hit édességét. És a világ plusz és mínusz jelei teljesen semlegessé válnak a számunkra. Ha nő az ellátásunk, az se fogja befolyásolni túlzottan a kedélyállapotunkat. És ha elvesztünk valamit, akkor sem fogunk szomorkodni. Mert nem a kegyekhez kötjük a szívünk boldogságát, hanem a kegyek Forrásához, Allahhoz. És Őt szeretjük. Ennek az édességével élünk együtt.

Tehát a hívő másképpen gondolkodik; a hívő, amikor a kegyeket látja, amivel Allah ellátta őket, akkor Hozzá fordul, és hálát ad Neki, majd még egyszer hálát ad Neki, és minden nap hálát ad Neki. Ez eredményezi azt a boldogságot, ami tartós boldogság.
Ugyanakkor a Prófétáját (béke legyen vele) is szereti a muszlim. Azért szereti a Prófétát (béke legyen vele), mert az útmutatást hozta el a számára. Ő mondta el, hogy ki az az Isten, Akit szolgálni kell. Ő az, aki példát mutatott, hogyan szolgáljuk Istent, és áldozatokat hozott. Ez az, ami az ő szeretetéhez vezet minket.
Ellenkező esetben a lelkünk rosszára, a vágyainkra fogunk hallgatni. Más törvény fogja vezérelni tetteinket, ha nem Allahot, és nem a Küldöttét (béke legyen vele) követjük, hanem valami mást. Vagy a lelkünk rossza, a vágyaink lesz a bálvány, vagy valami más a világban. Allah adja, hogy Őt és Küldöttét (béke legyen vele) szeressük, és Ők legyenek mindig az elsődleges szempont életünkben.

A hívő másik megnyilvánulása, ami jelzi, hogy a hit édességét megtapasztalta, az, amikor valakit Allahért szeret, vagy Allahért nem szeret. Nézzük, mit is jelent ez az iszlám szerint. Amikor szeretek valakit Allahért, szeretem az ő jóságát a világhoz; szeretem az ő igazságszeretetét, az ő Allah mellett való kitartását. Szeretem az egyenességét, jóravalóságát. Ugyanakkor nem szeretem azt az embert, aki felvállalja a gonoszságot; az igazságtalanság eszközeit használja, és a romlottságot terjeszti.
Itt meg kell állnunk egy pillanatra. Nem szabad ezt a dolgot összemosni azzal, hogy valakire végleg egy ikszet teszünk. Mindig a tetteit kell megítélni az embereknek; és a tetteink változhatnak. Ha rossz tettek illettek valakit, ezek a rossztettek jótettekké válhatnak. Az illető jó útra térhet. Tehát nem a személyt kell nem szeretni, hanem a tetteit.

Nagyon vigyáznunk kell akkor is, amikor például valakit látunk gonoszságot elkövetni, nehogy dícsérjük. Óva intem magamat és mindenkit ettől. Bármennyire is karizmatikusnak tűnik az a személyiség, ha igazságtalanságokat követ el, el kell ítélnünk. Ne legyünk társtettesei a gyilkosságokban, az igazságtalanságokban azáltal, hogy a csendünkkel, vagy akár a szavainkkal támogatjuk őt.

Ennek a fordítottja is igaz, ezzel kapcsolatban egy haditht idéznék. Egyszer egy ember jött a Prófétához (béke legyen vele), és azt kérdezte: „Ó Allah Küldötte, mikor lesz az Óra?” (Az Ítéletnap). A Próféta (béke legyen vele) ezt mondta: „Mivel készültél rá?” Ő azt mondta: „Nem készültem rá túl sok cselekedettel, imával, böjttel, adakozással; egy dolog viszont van bennem: szeretem Allahot és Küldöttét.” A Próféta (béke legyen vele) erre azt mondta: „Te azokkal leszel, akiket megszerettél.”
Anasz, aki prófétai társként beszámolt erről azt mondta: „Nem örültünk semminek se jobban, mint annak, amit a Próféta (béke legyen vele) mondott ennek az embernek.” Mert ez a prófétai társ azt mondta: „Szeretem a Prófétát, szeretem Abu Bakrt, Omart, és azt kívánom, hogy velük legyek azáltal, hogy szeretem őket, és nem feltétlenül a cselekedeteim által.”
Tehát az is lehetséges, hogy az ember nem éri fel cselekedeteivel a jóravalók szintjét, de szereti a jóravalókat. Allah Küldötte (béke legyen vele) nyilván Allahtól származó információ által mondta neki, hogy velük lesz majd azon a Napon.

A harmadik, hogy a hívőnek gyűlöletes visszatérni a hitetlenségbe annyira, mint amennyire gyűlöletes számára, ha a Pokolba vetnék. Természetes ez annak az embernek, aki megtapasztalta a hit édességét. Aki megtapasztalta a hit édességét, az nem akarja azt az állapotot elhagyni, és nem akar a hitetlenségbe és az istentagadásba visszatérni.

Nagyon köszönjük testvérünknek ezt a szép emlékeztetőt. Legyünk tudatában mindig annak, hogy Allah vigyáz ránk, figyel minket; ezért ne térüljünk el, hanem egyenesen Allah felé tartson az utunk. Fohászkodok Allahhoz, hogy megtapasztaljuk mindannyian a hit édességét. A szolgálatunk választott szolgálat legyen, és ne kényszeredett szolgaság. Allah segítsen minket ezen az úton.

Allah áldjon benneteket.

Fordította: Guessous Zekeria