A sejk ezen a héten arról beszélt, hogy mi az, ami a hit embereit megkülönbözteti, mik a hit gyümölcsei. Mondhatja bárki azt, hogy hívő, de igazi hit csak azoknál lelhető meg, akiknél ezek a gyümölcsök megtalálhatóak. Ez a beszéd erről szólt.
Allah a Koránban a következőt mondja:

„Higgyetek Allahban és a Küldöttében, és adakozzatok abból, aminek az örököseivé tett benneteket. És akik hisznek, és adakoznak, nekik hatalmas jutalom jár.” (Korán 57: 7)

Itt Allah emlékezteti az embert a megbízatásra. Emlékezteti az embert arra, hogy nem csak puszta fogyasztó ezen a Földön. Emlékezteti az embert arra, hogy a szíve maradjon összeköttetésben Allahhal. Tehát a hit és a megbízatás fogalmait látjuk ebben az ájában.
Beszéljünk a hit gyümölcseiről.

Első gyümölcse az, hogy életre kel az ember szíve. Hány olyan emberrel találkozunk - sajnos a legtöbb ember, akivel találkozunk akár a tömegközlekedésen, akár az utcán - aki komor arccal jár a világban. Elszomorító, hogy az ember boldogtalan. Elszomorító, hogy nem él az ember. Hiába él biológiailag, de a szíve nem igazán él. A hit a Korán szerint életre kelti a szíveket, és kiül az arcokra.

Allah azt mondja a Koránban:

„Vajon az, aki halott volt, és életet adtunk neki, és fényt adtunk neki, amellyen az emberek között járhat, olyan, mint az, aki sötétségben van, és nem tud kijönni belőle? Így tettük szépnek tűnővé a hitetleneknek azt, amit cselekedtek.” (Korán 6: 122)

Tehát az ája első része, hogy a hit életre kelti az ember szívét, fényt ad; és ez látszik az arcon, látszik a cselekedeteken.

A hit további gyümölcse, hogy kitárt szívű lesz az ember, Allah kitárja annak a keblét, akiben a hit lakik.

„És akit Allah vezetni akar, annak a keblét kitárja az Iszlámnak. És akit tévelygésbe akar engedni, annak a kebelét szűkké és szorossá teszi, mintha az égbe akarna felkapaszkodni. Így helyez tisztátalanságot Allah azokra, akik nem hisznek.” (Korán 6: 125)

Itt megjegyzem, hogy ez a kifejezés arra utal, amit fizikailag is megmagyaráztak. Tudjuk, hogy egyre kevesebb levegő van, ahogy fölemelkedünk, és egyre fojtogatóbb a lét, minél magasabbra megy az ember. Ez egy Korán csoda, amit a Próféta (béke legyen vele) korában még nem tudtak.
Tehát az iszlám tanításaira kinyitja az ember szívét Allah.

„Hát az, akinek a kebelét Allah kitárta az Iszlámra, hogy Urától való fényt követ? Jaj hát azoknak, akiknek a szíve megkeményedett az Allahról való megemlékezéssel szemben! Ők azok, akik nyilvánvaló tévelygésben vannak.” (Korán 39: 22)

Itt az iszlámra való kitárása a kebelnek, és az Urától való fény együtt jár. Ezek egy lapon vannak említve.

Allah azt is kiemeli a Koránban, hogy az, akinek hit lakik a szívében, annak egyik jócselekedete hozza a másikat.

„És az, aki ad, és fél, és hisz a legjobban, annak könnyűvé tesszük a könnyebbségre.” (Korán 92: 5-7)

Egy hívő ember példája felhívja a figyelmet, és mások számára jó példával járhat. Figyelmezteti őket az evilági élet múlandóságára. Ugyanakkor figyelmezteti őket arra, hogy az élet az a hely, ahol a cselekedetet meg kell valósítani. Egy hívő embernek az életében párban jár ez a kettő, vagyis a hit és a jócselekedet.
Két dolog nagyon koncentrálódik a hívő ember életében. Az, hogy Allahban hisz, és tudja azt, hogy Ő vele van, és egész életén keresztül kíséri. Gyakorlatilag az állandó kapcsolata Allahhal, az tükröződik a cselekedetein. És hisz a Túlvilágban, a Végső Napban, ahol az elszámolás várja őt.
Ez az elszámolás nem egy komor dolognak tekintendő. Két oldala van ennek az éremnek. Egyfelől tudja azt, hogy ami jót tett ebben a világban, és nem kapott méltó figyelmet, jutalmat érte, a Túlvilágon többszörösen megtalálja majd. És a rosszcselekedeteit komolyan veszi, hogy azoknak következménye van. Ezért óvakodik a rossztól, illetve ha rosszat tesz, akkor azonnal megbánja.

Tehát a jóravaló embereknek a példája ébresztő lehet azok számára, akik tompaságban élnek. Allah a Koránban beszélt a prófétákról és azok követőiről, és ezek kitüntetett helyéről. Nyilvánvalóan cselekedeteik és a bizonyosságuk vezetett ahhoz, hogy őket a kiválasztottakhoz sorolja Allah.
Allah egyébként a Koránban még a Próféta (béke legyen vele) idején is figyelmeztetett arra, hogy mai nyelven szólva a rutin és a megszokás és az evilággal való elfoglaltság az embert gyakran földhözragadttá teszi.

„Ti hívők! Mi van veletek, hogy amikor azt mondják nektek, menjetek előre Allah útján, ti szorosan tapadtok a földhöz? Elégedettek vagytok az evilági élettel a Túlvilág helyett? Pedig az evilági élet élvezete nagyon kevés a Túlvilághoz képest!” (Korán 9: 38)

Itt nagyon fontos, hogy állandóan figyelmeztessük magunkat. Ne nehezedjünk a földhöz. Az ég és a föld között kell, hogy járjunk. A lábunk a földön, a tekintetünk az égben. A tekintetünk Allahon és a Túlvilágon legyen, miközben járunk a földön. Tehát nem aszkéta életmódra sarkall az iszlám, hanem életmódra, ami szolgálat szintjére emeli a cselekedetet. De azt a cselekedetet, amit evilágban teszünk.

A hit legszebb gyümölcseihez tartozik a nyugalom és az a béke, ami az ember szívében van. Egy hívő ember nem zsörtölődik amiatt, amit elmulasztott az evilági élet kacatjaiból. És amiatt sem zsörtölődik, amit elveszített. És tudja azt, hogy Allah megjutalmazza őt minden kicsiért és nagyért, és tudja azt, hogy Allahnál van a teljes jutalom. Allahnál van a nyugalom szigete, amit bármikor felkereshet.

A lelki nyugalma Allahhoz kötődik, állandóan ápolja ezt a kapcsolatot, ami a nyugalmat eredményezi a végén. Tudja azt, hogy Allah igazságot fog szolgáltatni. Tudja azt, hogy Allah elszámoltat mindenkit, és az emberek között igazságot fog tenni egy Napon, amikor a legnagyobb szüksége lesz az embernek a jóvátételre. Ez az igazi lelki béke forrása.

A hívő embernek magas rangja van. A hívő emberért az angyalok bocsánatot kérnek a Korán szerint:

„Azok, akik a Trónt hordozzák, és akik körülötte vannak, Uruk dicsőségét magasztalják, és hisznek Benne, és bocsánatot kérnek azok számára, akik hisznek: Urunk, Te minden dolgot felölelsz kegyelmeddel, és tudásoddal, bocsáss hát meg azoknak, akik bűnbánatot gyakorolnak, és a Te utadat követik, és mentsd meg őket a Pokoltűz büntetésétől!” (Korán 40: 7)

Tehát az angyalok fohászkodnak azokért, akik hisznek. Ez egy óriási kitüntetés. Mi az, ami következik ebből? Ha hiszel, és nem értékeli senki ezt a hitet - akkor is van, aki értékeli. Elsőként Allah értékeli a hitedet, és láthatjuk, hogy az angyalok is fohászkodnak a hívőkért. Nem vagyunk egyedül.
Aki a hit útját követi, az vezetést és könyörületet kap. Allah azt mondta a Koránban:

„Nem sújt benneteket csapás, csak Allah engedelmével. És aki hisz Allahban, Ő vezeti a szívét. És Allah minden dolog Tudója.” (Korán 64: 11)

Itt először a csapásról beszélt Allah. A csapás után jön a hit, és utána a vezetés. Tehát az ember nem veszíti el a fejét a csapásnál. Az ember vezetését, ahogy az előbb is érintettük már, nem az evilági körülmények biztosítják, hanem a hite Allahban. Allah felé tart továbbra is, a csapások ellenére. És felül tud emelkedni.
Egy másik Korán idézet:

„Azok, akik hisznek, és nem keverik a hitüket igazságtalansággal, azoké lesz a biztonság, és ők a helyesen vezetettek.” (Korán 6: 82)

Fontos, hogy nem igazságtalanságba öltöztetett hitről van szó, olyanról, aki azt mondja, hogy hisz, de rosszba dönti a világot. Az igazi hívőkön látni, hogy tudják, hogy merre tartanak, hogy Allah felé veszik az útjukat rendíthetetlenül. És látszik, hogy biztonságban vannak.
Óriási hiánycikk a biztonságérzet. Az emberek az evilági javakat hajszolva másokat eltaposnak, törekednek az anyagi „biztonságra”, de mégsincsenek biztonságban, mert a biztonságot egyedül Allah adja. Nagyon sok ember rettegésben éli az életét, és emiatt hajszolja az evilági életet. De ez nem akadályozza meg, hogy megbetegedjenek. Ez nem akadályozza meg, hogy elveszítsék a vagyonukat. Ezeket mindenki nagyon jól tudja a lelke mélyén. Aki Allahba teszi minden bizodalmát, csak az érzi igazán a biztonságot.

A hit további gyümölcse, hogy az ember valóban átéli az engedelmesség és a fohász édességét. Hogyha az embernek nincs hite, hogyan is élvezhetné azt, hogy engedelmes Allahnak? A hit nélkül automata üzemmódban működik az ember, és semmilyen ízét nem érzi az engedelmességnek. És annak se, hogy fohászkodik Allahhoz, éppen ezért az ilyen ember nem is nagyon fohászkodik.

Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta, hogy megízleli a hit édességét az, aki megelégedik Allahhal Úrként, az Iszlámmal vallásként, és Mohammeddel (béke legyen vele) Küldöttként. Mindenkinek fel kell tenni magának a kérdést, hogy mennyire valósítja meg ezt.

Egyik bölcs jóravaló elődünk azt mondta, amikor kérdezték, hogy mikor emelkedik az ember a megelégedők szintjére: „Ha azt tudja mondani Allahnak: Ha adsz nekem, elfogadom, ha nem adsz, megelégszem; ha magamra hagysz, szolgállak, és ha hívsz engem, akkor válaszolok.”

A hit elhárítja az embertől azokat a dolgokat, amiket nem szeret. Allah azt mondta:

„Bizony, Allah megvédi azokat, akik hisznek. Bizony, Allah nem szereti a hálátlan árulókat.” (Korán 22: 38)

Ez független attól, hogy milyenek az evilági körülményeink. Tehát az ember ne higgye, hogy nem éri őt csapás, próbatétel, hanem akinek Allah a szívében van, az minden próbatételt sikeresen vesz. Őt megóvja Allah attól, hogy az a próbatétel földre döntse. Tehát nem a viharok elmúlását kell ezen érteni, hanem azt, hogy az a hajó, ami a viharokban van, kiállja a viharokat, mert Allah megvédi.

A hit gyümölcsei közé tartozik a szilárd szív, a szilárdság, mint erény. Nem csak arról van szó itt, hogy egyszer teszünk jót időnként, amikor időnk van ránk. A szilárdság azt jelenti, hogy a jótettek folyamatosak. Allah azt mondta a Koránban:

„Megszilárdítja Allah azokat, akik hisznek, szilárd szóval, az evilági életben és a Túlvilágon. És Allah tévelygésbe engedi a bűnösöket. És Allah azt tesz, amit akar.” (Korán 14: 27)

Allah nem adja a hitet, csak azoknak, akiket szeret, és akiket kiválasztott a szolgái közül. Találunk is idézetet a Koránban erre:

„Hát nem bizonyos-e, hogy Allah barátai, ők nem fognak félni, és nem lesznek szomorúak? Akik hisznek, és Isten-félők.” (Korán 10: 62-63)

Ezek az emberek, akikről Allah ebben az ájában szólt, figyelembe vették Allahot, és százszor meggondolták, mielőtt bármit megtettek.
A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy Allah odaadja evilágot annak, akit szeret, és annak, akit nem. De a hitet csak annak adja, akit szeret. Láthatunk hitetlen gazdag embereket, de nem ez a mérvadó, és nem ez jelzi az ember Allahnál betöltött rangját. Allahnál nem az számít, hogy mennyi vagyonunk van, hanem az, hogy mekkora hitünk van. Ezt ki is emeli Allah a Koránban:

„Bizony azok, akik hisznek, és jótetteket cselekszenek, ők a legjobb teremtmények. Az ő jutalmuk Uruknál az Éden kertjei, amelyek alatt folyók folynak. Abban fognak lakozni örökké. Allah elégedett lesz velük, és ők elégedettek lesznek Vele. Ez jár annak, aki félte Urát.” (Korán 98: 7-8)

Itt egyértelműen ki van mondva, hogy akik hisznek és jót tesznek, ők a legjobb teremtmények. Nagyon sokféle etalon szerint minősítik az embereket, de Allahnál ez a minősítés van: aki hisz, és jót cselekszik. Ebben nagyon sok minden benne van, hogy ezt teljességében megértsük  - erről szól az egész iszlám.

Hogy lehet a hit útjáról letérni rövidebb, hosszabb időre, vagy végleg? Úgy, hogy az ember az emberek megelégedését tartja fontosnak, csakis azért töri magát. A Próféta (béke legyen vele) nagyon erősen figyelmeztetett minket erre, és e tanítás nagy segítség a számunkra: „Aki Allah megelégedését választja az emberek nemtetszése ellenére, azzal Allah megelégszik, és megelégedését váltja ki az emberek között. De az, aki az emberek megelégedését keresi akár Allahnak való nemtetszés árán is, Allah nemtetszését fejezi ki őiránta, és az emberek nemtetszését váltja ki iránta.” Tehát az ember, aki Allah nemtetszése árán próbálja az emberek tetszését kiváltani, vesztes.

Az, aki hisz, akinek hite van, ez a hit a cselekedetekben is megnyilvánul, továbbá a kapcsolatokban és a viselkedésben. És ezekről mondja Allah a Koránban:

„És azok, akik ha nem helyénvaló dolgot követnek el, vagy önmaguk ellen vétkeznek, megemlékeznek Allahról, és bocsánatot kérnek a bűneikért. És ki bocsátaná meg a bűnöket Allahon kívül? És nem tartanak ki tudatosan abban, amit tettek.” (Korán 3: 135)

Ez az ája arról tanúskodik, hogy az nem jelenti, ha az ember hisz, hogy nem botlik meg. De ha meg is botlik, akkor Allahról megemékezik, és bocsánatot kér, és folytatják az útjukat Allah felé.

Visszatérve a hit és a cselekedet kapcsolatára Hasszán Al Baszri a következőt mondta: „A hit nem a kívánság által valósul meg, hanem valami által, ami a szívben rögzült, és ezt igazolja a cselekedet. Vannak emberek, akik elhagyták ezt a világot, miközben nincs cselekedetük. Azt mondták: Mi jót feltételezünk Allahról. Ők hazudtak, ha jót feltételeztek volna Allahról, akkor jót cselekedtek volna.”

Itt a hit lényegéről van szó. Ehhez kapcsolódik az az ája is, amit a Koránban találunk:

„A sivatagi arabok azt mondják: hiszünk! Mondd: nem hisztek ti, hanem mondjátok: alávetettük magunkat! Mert a hit még nem lépett be a szívetekbe. De ha engedelmeskedtek Allahnak és a Küldöttének, Ő nem foszt meg benneteket a cselekedeteitek jutalmától semmiben. Bizony, Allah Megbocsátó, Irgalmas.” (Korán 49: 14)

Abu Bakról is mondták, hogy nem sok böjtöléssel vagy sok imával előzött meg nagyon sok embert, hanem valamivel, ami a szívében volt. A fenti Korán idézet is a minőségre helyezi a hangsúlyt. Nagyon sok muszlimot látunk a világban, aki nem igazán méltó arra, hogy muszlimnak nevezzük, noha állítja magáról, hogy muszlim és hisz. De ez az ája is mutatja, hogy itt minőségi különbségek vannak ember és ember között. Nem lehet csak úgy kimondani valakiről, hogy hívő. Akkor hívő az ember, ha a hit tényleg beköltözik a szívébe, és megnyilvánul az életében.

Nagyon szép összefoglaló volt ez a hit gyümölcseiről. Allah áldja a sejket, köszönjük neki ezt a szép beszédet. Reméljük, hogy a hit embereihez tartozunk. Allah segítsen minket ezen az úton.
Allah áldjon benneteket.

Fordította: Guessous Zekeria