A Próféta (béke legyen vele) iránti kötelességünk 2019-11-15 Kiemelt

mme kozpontA Budapest Mecsetben elhangzott pénteki beszéd tartalmi összefoglalása. A beszédet Sejk Faresz Al Qudaimi tartotta.

Hálát adunk Allahnak, a Világok Urának. Vezetést kérünk Tőle, és menedéket. Akit Allah vezet, azt nincs, aki eltérítse. És akit tévelygésben hagy, annak nincs útmutatója. Tanúsítom, hogy Allahon kívül nincs más Isten, és tanúsítom, hogy Mohammed az Ő Küldötte. Béke és áldás legyen vele és háza népére.


Az előző héten Allah Küldöttéről (béke legyen vele) beszélt a sejk, főként arról, hogy ő a példaképünk, és hogy tette őt Allah példaképnek számunkra gyermekkorában, fiatalságában, otthonában, társadalmában.
A mai napon a sejk ezt a témát folytatta, és arról beszélt, hogy a Prófétának (béke legyen vele) milyen jogai vannak velünk szemben; mik azok a feladatok, amelyek felé nézve ránk tartoznak?

Az első feladat az, hogy higgyünk benne igazi hittel. Higgyünk az ő üzenetében, és legyünk bizonyosak abban, hogy Allah a dzsinnekhez és az emberekhez küldte őt, és hogy elmondta neki az akkori és az előző és jövőbeli dolgokat. Allah azt mondta a Koránban:

„Higgyetek hát Allahban és a Küldöttében, az írástudatlan prófétában, aki hisz Allahban és a Szavaiban, és kövessétek őt, hogy vezetést kaphassatok.” (Korán 7: 158 alapján)

Ugyanakkor Allah azt is mondta:

„És akik hisznek benne, tisztelik, segítik őt, és követik a Fényt, ami leküldetett vele (a Koránt), azok a sikeresek.” (Korán 7: 157 alapján)

Ugyanakkor az őt körülvelő tiszteletre, és arra, hogy az ő véleményét kell előtérbe helyeznünk, találunk példát a Koránban. Abu Bakr és Omar a Próféta (béke legyen vele) társaságában volt, aki egy küldöttséget akart küldeni valahová egy hadjáratra, Abu Bakr tanácsot adott, hogy kit kéne küldeni. Omar pedig egy másik embert javasolt a sereg élére. Vitázni kezdtek egymással. A hangok fölemelkedtek, mire Allah kinyilatkoztatta:

„Ti, akik hisztek! Ne helyezzétek magatokat Allah és a Küldötte elé! És féljétek Allahot. Bizony, Allah mindent Halló, mindent Tudó! Ti, akik hisztek! Ne emeljétek hangotokat a Próféta hangja fölé, és ne szóljatok hozzá hangosan a beszédetekben, ahogy egyikőtök a másikhoz szólni szokott, nehogy hiábavalók legyenek a cselekedeteitek anélkül, hogy észrevennétek.” (Korán 49: 1-2)

Omar és Abu Bakr ügyében jött tehát ez az ája ebben a helyzetben. Nagyon zavarba ejtő volt ez az ája a számukra, és nagyon elszomorodtak. Omar, amikor ez az ája lejött, nagyon megbánta ezt a viselkedést, és félt, hogy őrá vonatkozik ez az ája, mert hangoskodott a Próféta (béke legyen vele) jelenlétében.

Tehát a Próféta (béke legyen vele) jogaihoz tartozik az, hogy a muszlimnak tisztelettel kell viselkedni iránta, méltatni kell őt, ahogy a Próféta (béke legyen vele) társaitól kérte ezt Allah.

Allah felszólította a hívőket minden korban és minden időben arra, hogy ne emeljék fel a saját véleményüket a Próféta (béke legyen vele) hagyománya fölé. Allah kinyilatkoztatást küldött a Prófétának (béke legyen vele), hogy nem lehet őt és a tanításait fölülbírálni.
A tisztelethez tartozik, hogy ne szólítsuk őt a nevén, ahogy barát a barátot szólítja. Tehát meg kell állnunk egy pillanatra mindig, és tisztelegni kell a Próféta (béke legyen vele) előtt.
Allah azt mondta:

„És ne tegyétek a Küldött megszólítását olyanná közöttetek, mint amikor egyikőtök megszólítja a másikat! Bizony, Allah ismeri azokat közületek, akik rejtve kilopóznak. Hát óvakodjanak azok, akik ellenszegülnek a parancsának, megpróbáltatás sújtsa őket, vagy fájdalmas büntetés sújtsa őket!” (Korán 24: 63)

Ezt lehet látni sajnos a muszlimok közösségében, hogy ilyen helyzetbe került, miután a Próféta (béke legyen vele) tanítása mellékessé vált, és nem azt tartjuk elsődlegesnek. Pedig Allah fénnyel küldte a Prófétáját (béke legyen vele).

„A hívők csak azok, akik hisznek Allahban és a Küldöttében, és amikor vele vannak valamilyen közös ügyben, nem távoznak addig, amíg nem kérték az engedélyét. Bizony, akik az engedélyedet kérik, ők azok, akik hisznek Allahban és a Küldöttében. És ha az engedélyedet kérik valamilyen ügyükre, adj engedélyt azoknak közülük, akiknek akarsz, és kérd Allah megbocsátását számukra! Bizony, Allah Megbocsátó, Irgalmas.” (Korán 24: 62)

A Próféta (béke legyen vele) elbeszélései között találjuk, hogy Omar Ibn Aszasz azt mondta: „Nem volt szeretettebb a Prófétánál (béke legyen vele) senki más. És a szememet nem tudtam betölteni ővele.”

A Próféta (béke legyen vele) azt mondta, „Eljön az az idő, amikor valaki támaszkodik foteljében, és jön hozzá valami parancs tőlem, hogy mit csináljon és mit ne, mire ő azt mondja: nem tudjuk. És azt mondják, hogy ők csak azt követik, ami a Koránban van.” Ezek az emberek a szunnát figyelmen kívül hagyják. Tehát a Próféta (béke legyen vele) előre megmondta, hogy lesznek ilyen csoportok. Például a Koraniták ilyenek. De ezeknek azt tudjuk mondani: hogyan fognak imádkozni, hogy fognak otthon viselkedni. Ki az, aki részletezi a Koránt? Csak a Próféta (béke legyen vele). Tehát nem lehet kizárólag csakis a Koránt figyelembe venni, hiszen a Koránt részletezi a Próféta (béke legyen vele) hagyománya.

„De nem! Uradra, nem fognak hinni addig, amíg téged nem tesznek meg döntőbírónak abban, ami felmerül közöttük, és utána nem találnak magukban semmilyen ellenérzést azzal kapcsolatban, ahogy döntöttél, és alávetik magukat teljes alávetéssel.” (Korán 4: 65)

Hogyan tesszük döntőbíróvá a Prófétát (béke legyen vele)? Úgy, hogy a hagyományait vizsgáljuk, a tetteit és a mondásait. Ezek olyan hadithok, amit rengeteg tudós szűrt meg, hogy azok hitelesek-e, vagy sem.

Visszatérve az előbbi ájához nincs hit, amíg nem térünk vissza Allahhoz és Küldöttéhez a döntés helyzetében. Tehát az ikhlász nagyon fontos, vagyis az hogy tisztán Allahnak felajánljuk az életünket. És ezt csakis a Próféta (béke legyen vele) tanításai szerint tudjuk megtenni.
A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Nem hisz közületek senki, amíg nem vagyok szeretettebb őnála a vagyonánál, családjánál, és mindenkinél.” Tehát nem teljes a hitünk, amíg nem szeretjük jobban a Prófétát (béke legyen vele) minden és mindenki másnál.
Allah a Koránban azt mondta:

„Mondd: ha az apáitok, a fiaitok, a testvéreitek, a házastársaitok, a rokonaitok, a vagyonotok, amit megszereztetek, a kereskedés, aminek a hanyatlásától féltek, és a hajlékaitok, amelyekben örömötöket lelitek, kedvesebbek nektek, mint Allah, a Küldötte és a küzdelem az Ő útján, akkor várjatok, míg Allah elhozza a parancsát. És Allah nem vezeti a bűnben megátalkodottakat.” (Korán 9: 24)

Amiben a muszlimok közössége van most, az a helyzet, abból a problémából adódik, hogy a vágyak kerültek első helyre, és nem Allah és Küldötte lett a legfontosabb.

Ali Ibn Abi Talib azt mondta: „Jobban szerettük a Prófétát (béke legyen vele) mindennél, szeretettebb volt számunkra pénzünknél, családunknál, és jobban szerettük még a hideg víznél is a nagy szomjúság után.”

A Próféta (béke legyen vele) rendszeresen egy pálmafán tartotta kuthbáit, majd egy szószéket készítettek neki. Nyöszörgést hallottak a pálmafa felől a következő beszéd alatt. A Próféta (béke legyen vele) megnyugtatta a pálmafát, csak ekkor hallgatott az el. Hasszan Al Baszri később azt mondta: „Ha a pálmafa nyöszörgött a Prófétáért (béke legyen vele), akkor nekünk még inkább kéne.”

Egyszer a Próféta (béke legyen vele) egyszer felment Uhud hegyére Abu Bakr és Omar társaságában. Azt mondta, amikor a hegy megrázkódott: „Szilárdulj meg, rajtad áll egy próféta, egy vértanú és egy igaz ember.”
Miért ne tegyük az életünket a Próféta (béke legyen vele) életéhez méltóvá? Miért ne törekednénk arra, hogy a Próféta (béke legyen vele) életét kövessük? Méltóságunk visszatérne. A mosoly emberivé válnánk, a megnyugvás emberei lennénk. A követés és a szeretet, ami a Próféta (béke legyen vele) iránt van, fontos kötelességünk.

Békét és áldást kell mondani a Prófétára (béke legyen vele). Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Aki reggel tízszer és este tízszer kér áldást rám, Allah megígérte, hogy közbenjárhatok érte az Ítéletnapon.”
Különösen pénteken fontos ez, hogy békét és áldást mondunk rá.
Aki engedelmeskedik a Küldöttnek (béke legyen vele), az engedelmeskedik Allahnak. Azt mondta Allah a Koránban:

„…És amit a Küldött ad nektek, azt vegyétek el. És amitől ő eltilt benneteket, attól tartózkodjatok…” (Korán 59: 7 alapján)

Továbbá kötelességünk a Próféta (béke legyen vele) iránt, hogy az ő jelleme legyen a mi jellemünk is. Aishát kérdezték egyszer, hogy milyen volt a Próféta (béke legyen vele), mire azt mondta, hogy egy olyan Korán volt, aki járt a földön. Tehát példaképként kell vegyük őt.
Ibn Kayyim azt mondta: „szép példa nekünk a Próféta (béke legyen vele), akár életében, akár halála után.”

A Próféta (béke legyen vele) Allahhoz nagyon közel volt, ezért a legméltóbb ember arra, hogy őt kövessük. Sokszor mondjunk békét és áldást rá. Legyen jellemünkké a Próféta (béke legyen vele) jelleme.
Allah békéje és áldása legyen a Prófétára (béke legyen vele), és adjon erőt, hogy az ő példáját kövessük életünkben, és az ő jelleme váljon a mi jellemünkké.
Allah áldjon benneteket.

Fordította: Guessous Zekeria