A válasz a következő:

A Nyugaton gyakorlatba vett, hagyományos biztosítási szerződések a Saría értelmében tilalmasak, mivel az ilyen biztosítások esetében a biztosító cég veszi birtokába a befizetett biztosítási összegeket és gondoskodik a kárpótlásokról, ez azonban egyfajta megkárosításnak minősül, mivel a veszély fennállása nem bizonyítható, és így csupán a valószínűsége merülhet fel a kárpótlás megfizetésének, vagy meg nem fizetésének. Úgyszintén, csupán a valószínűsége merülhet fel annak, hogy a cég nyereségre fog szert tenni a biztosítási összegek után, vagy annak, hogy veszteség éri.

A Saría által elfogadott, helyettesítő megoldás a szolidáris alapon működő biztosítás, ami a biztosítási kötvények tulajdonosai számára fenntartott biztosítási pénztár formájában ölt testet. Ebben az esetben a tulajdonosokat éppúgy érheti nyereség, mint veszteség, és a biztosítási cég feladata csupán a megállapodás szerinti bér fejében történő igazgatás, valamint a biztosítási pénztárba befizetett vagyonnak, bér vagy részesedés fejében történő befektetése, az ún. mudáraba ügylet szerint.

Abban az esetben, ha a befizetett összegekből, és azok hozamából - a kárpótlások kifizetése után - többlet jelentkezik, akkor az a többlet teljes egészében a kötvények tulajdonosait illeti meg. A szolidáris alapon működő biztosítás következtében fellépő megkárosítás elnézhető, mivel ennek a biztosításnak az alapja az együttműködés és a rendszeres adakozás. Az adakozás esetében pedig elnézhető a megkárosítás

Mivel azonban a szolidáris alapon működő biztosítás egyelőre még gyerekcipőben jár, és nem képes nagyobb biztosítási ügyletek ellátására, ezért az iszlám pénzügyi intézmények vallásjogi testületei olyan fatvát adtak ki, amely megengedi a Nyugaton bevett, hagyományos biztosításhoz való folyamodást - rendkívül szükséges helyzetben - a vagyoni értékek védelmének érdekében, annak alapján, hogy szükség esetén elnézhető a megkárosítás.