Ebben az esetben az adott faj egy kifejlett egyedének (donor) valamely testi sejtjéből izolált sejtmagot beültetik egy szintén az adott fajtól származó, magjától megfosztott petesejtbe, amiből aztán az „anyaméhbe” juttatva kifejlődik egy új példány, melynek genetikai állománya megegyezik a donoréval. A donor sejtben vannak az embrionális fejlődést koordináló gének is, melyek a donor példány kifejlődését levezényelték, később normális esetben már nincs rájuk szükség, elöregedtek, gyakran károsodottak. Ez okozhatja, hogy a klónozott állatok sokszor életképtelenek vagy deformitásokat, rendellenességeket hordoznak, illetve rövid élettartamúak.

Az iszlám az állatokról azt tanítja, hogy Isten az emberek szolgálatára rendelte őket:

„És a jószágokat (is) megteremtette nektek. Tőlük vannak meleg ruháitok, különféle hasznotok, és belőlük esztek.” (Korán 16:5)

Ugyanakkor az állatoknak is megvannak a jogaik, jól kell bánni velük, tilos őket bántalmazni, kínozni, ok nélkül megölni. Ha egy állatot kártékonysága miatt meg kell ölni, vagy étkezési célzattal le kell vágni, akkor azt is kíméletesen tesszük, ahogy Mohamed Próféta (béke legyen vele) tanította: „Ha állatot vágtok, akkor szépen vágjátok le, élesítsétek meg késeiteket és könnyítsétek meg állatotok számára a levágást.” (Muszlim)

A fentieket és az iszlám etikai alapelveit figyelembe véve, az állatok klónozása az alábbi feltételek teljesülése esetén lehet engedélyezett:

1.    Az emberiség számára világos hasznot hoz, ami mellett elenyésző a módszer által esetlegesen okozott kár.
2.    Az állatoknak – ideértve a donor és a klónozással keletkezett egyedeket is – nem okozunk szükségtelen kárt, szenvedést.

Mindezek alapján az állatok klónozása kivételes esetekben, leginkább tudományos kutatási céllal, nagy körültekintés mellett engedélyezett lehet, ha a fenti feltételek teljesülnek.

Dr. Tóth Csilla