A Koránban Allah több helyen is említi a fiatalokat.

„Bizony ők ifjak, akik Urukban hittek. És megnöveltük az ő vezetésüket (útkövetésüket).”

Nem akármilyen ifjak voltak ők. Felálltak és azt mondták, hogy: Elég!.. és elmenekültek a hitükkel.  Róluk számol be Allah a Barlang szúrában.

Egy másik helyen Allah idéz egy népet, akik között Ábrahám (béke legyen vele) élt:

„Azt mondták: Hallottunk egy ifjúról, aki őróluk (a bálványokról) beszélt, úgy hívják őt, hogy Ábrahám.”

Ábrahám (béke legyen vele) volt az, aki egyes-egyedül felállt, és meggyőződésének megfelelően azt mondta, hogy: Nem, ez nem jó, amit csináltok. Ez nem a követendő út, hogy Allahon kívül más isteneket választotok, és mást szolgáltok!

Azt a tűzet, ami Ábrahámban (béke legyen vele) és nagyon sok ifjúban volt az igazság képviselete útján, ezt a tüzet kell felhasználnia azoknak is, akik még ifjak, vagy ifjúnak érzik magukat. Az ifjúságban hihetetlenül nagy energia van. Ha ezt az energiát megfelelő mederbe tereljük, akkor nagyon sok hasznos, és áldott munkát végeznek. A víz erejével, a víz megújító, életre keltő szerepével tudnám ezt összehasonlítani. Ha a vizet szabadjára engedjük csak úgy, akkor elpusztíthat mindent, ahogy nagyon sok fiatal is ezt teszi a saját és mások életével. De hogyha ezt az energiát, ezt a vizet megfelelő mederben, megfelelő csatornákon keresztül elosztjuk, akkor életre kelthet földeket, és nagyon messzire eljutatható. Ellentétben azzal a vízzel, ami áradás folytán elpusztít mindent, ami az útjában van. Ezért aztán nagyon nagy felelősség van az ifjakon, és azokon is, akik ifjakat nevelnek. A Próféta (béke legyen vele) több útmutatást is mondott ezzel kapcsolatban, illetve az életmódjával is mutatta, hogy az életben mennyire nagy szerepet töltenek be az ifjak. Bizonyára ismeritek azt a hadíszt, amit Allah Küldötte (béke legyen vele) így kezd, hogy: „Hét ember van, akit Allah által keltett árnyék beárnyékolja (megvédi az Ítélet Nap forróságától). Az egyik olyan ifjú, aki Allah szolgálatában nőtt fel. ...”

Nem tudom, hogy találkoztatok-e ilyen fiatalokkal, én Istennek hála találkoztam. Nincs szebb annál, mint amikor egy ifjú emberből az Allah iránti alázatot látjuk kisugározni. Milyen csodálatos dolog, amikor egy ifjú ember a mértékletesség embere, akinek látod a viselkedésén, a kisugárzásán Allah iránti szeretetét. Örömöt okoz a vele való találkozás. Ezekre az emberekre vonatkozik a fenti hadísz is.

Egy másik alkalommal a Próféta (béke legyen vele) az egyik ifjú társának mondta, hogy: 

„Tanítok neked néhány szót: Őrizd meg Allahot, és Ő is megőriz téged! Őrizd meg Allahot, és magad előtt fogod találni...”

Mit jelent, hogy „Őrizd meg Allahot”? Legyél tudatában Allahnak. Tudatosan élj, tudatosan végezd a dolgodat. Ne úgy éld az életed, minthogyha Allah nem lenne ott, hanem úgy, hogy Allah küldetésében vagy ebben a világban.  Úgy élj, hogy rád van bízva ez a világ. Kinek mondta ezt a Próféta (béke legyen vele)? Nem egy középkorú embernek, vagy egy aggastyánnak, hanem egy ifjú embernek. Ez egy útra indító beszéd volt. A hadísz úgy folytatódik, hogy:

„... Tudd meg, hogyha az összes ember összegyűlne azért, hogy használjon neked valamiben, nem fog neked használni, csak az, amit Allah előírt a számodra. És tudd meg, hogy ha mindenki összegyűlne, hogy valamiben ártson neked, nem fognak ártani, csak abban, amit Allah megírt számodra. Felemeltettek a tollak, és megszáradt a tinta.”

Így hangzik ez a hadísz, a Negyven hagyományban is benne van. Miről szól ez az útmutatás? Arról, hogy menj az utadon, ne félj senkitől, ne akard senki kegyét megszerezni ahhoz, hogy boldogulj. Egyedül Allah kegyét keresd. Hogyha jót akarsz tenni, és egyeseknek nem tetszik, akkor is tedd meg azt, amit tenned kell, mert nem fog senki sem ártani neked, csak azzal, amit Allah amúgy is megírt a számodra. Azt viszont, ami meg van írva számunkra, elfogadjuk, mert az Allahtól van, és abban minden jó benne van. Nem félünk a megpróbáltatástól, ugyanakkor nem loholunk senkinek a kegyéért. Így indította ezt az ifjút útjára a Próféta (béke legyen vele), de nem csak őt, hanem minden ifjút, aki ebben a helyzetben van.

A Próféta (béke legyen vele) életéből nagyon sok ilyen jelenet fennmaradt. Akiket nevelt a Próféta (béke legyen vele) azok az ifjak természetesnek találták azt az életmódot, amivel találkozunk a Szíra történeteiben. 

Emlékezetes az az eset, amikor a Próféta (béke legyen vele) elhagyni készült Mekkát. Akkor készültek a hitetlenek a Próféta (béke legyen vele) meggyilkolására. Ott volt az ifjú ’Ali, aki felvállalta azt a szerepet, hogy a Próféta (béke legyen vele) ágyában aludjon azon az éjszakán. Ismeritek a történetet, amikor negyven ember vette körül a Próféta (béke legyen vele) házát, különböző törzsekből, és egyszerre, együtt akarták mindannyian megölni Allah Küldöttét (béke legyen vele), hogy ne tudjon bosszút állni a Prófétáért (béke legyen vele) a klánja. Azonban a házban a Próféta (béke legyen vele) helyett ’Alit találták. Addigra a Próféta (béke legyen vele) már elment. ’Ali mondhatta volna, hogy nem akarja a Prófétát (béke legyen vele) helyettesíteni, és ezzel helyette az életét kockáztatni. Azonban ő nem tette ezt. Ha az üzenetet, amit képviselünk, annyira fontosnak tartjuk, akkor azt az életünk árán is megsegíthetjük. Így volt ez a Próféta (béke legyen vele) idejében is. ’Alinak ha a hit és az élet között kellett választania, akkor inkább a hit mellett foglalt állást. Mert hit nélkül nincs élet. Az egyik következik a másikból.

Volt Mekkában egy nagyon gazdag ifjú, aki amikor Mekka utcáin járt-kelt, a parfüm illat kísérte, és a legszebb ruhában díszelgett. Amikor megismerte a Prófétát (béke legyen vele) és a társait, és felvette az iszlámot, akkor a saját édesanyja tömlöcében kellett, hogy elviselje a rabságot. Utána kiszabadult, és elhagyta Mekkát, feláldozva a jómódú életét. Érdemes elgondolkozni ezen, hogy ezek az emberek miért lépték meg ezeket a lépéseket, mégpedig ifjú korukban. Hangsúlyozom, hogy nem meglett emberekről van szó, hanem ifjakról. Ifjú volt, amikor a legjobban kihasználhatta volna azt, hogy szép, erős és a lányok futkosnak utána. Ekkor választotta azt, hogy mégis Allah Küldöttét (béke legyen vele) követi.

Mu’ad ibn Dzsebel példáját is említette a sejk, akit Jemenbe küldött a Próféta (béke legyen vele), hogy ott képviselje az embereknek az iszlámot. (lásd: itt ) Ez az ifjú 18 éves volt, amikor elment, és nagyon nagy sikereket aratott.

A sejk a lelkünkre kötötte, hogy ha ifjak vagyunk, akkor jól bánjunk ezzel a korszakkal. Ugyanakkor a lelkünkre kötötte azt is, hogy a gyermekeinkkel töltött idő rendkívül fontos. Fontos, hogy azokat a magokat ültessük el a gyermekeinkben, amiért érdemes élni. Ez a legjobb befektetés, egy olyan adomány, ami halálunk után is fennmarad, ha egy olyan gyermeket nevelünk, aki ezért az ügyért felelősséget tud vállalni, és örömmel szolgálja ezt, Allah útján.

A második khutbában a sejk összefoglalta azokat a dolgokat, amik az ifjaktól elvárandók. Természetesen ezek mindenkinek szóló, általános tanácsok, de ha az ifjú ezeket a fontos tanácsokat figyelembe veszi, akkor áldott úton fog haladni.
Az első az, ami különösen fontos egy fiatal esetében, hogy Allahot félje, legyen akár nyilvánosság előtt, akár ott, ahol nem látja senki. Nem csak akkor kell jó ifjúnak lenni, amikor mindenki előtt vagyok, és mindenkinek azt mutatom, hogy milyen szép életem van, hanem akkor is, amikor nem lát senki. Viszont ehhez olyan kapcsolatot kell Allahhal ápolni, ami pozitív irányba befolyásolja a viselkedésünket.

Nagyon lelkünkre kötötte a sejk az imák elvégzését. A kötelező imák, minőségben való elvégzése, amiben az Allahhal való találkozást, Allahhal való kapcsolatot tudatosítjuk. Tudatosítjuk azt a küldetést, amit Allah ránk bízott. Aki nem imádkozik, annál ezek a dolgok nem kapnak jelentőséget. Legalább az, hogy Allahhal találkozik valaki ötször naponta, tudatosítja az emberrel azt, hogy mi is a dolga ebben a világban. Nem csak az a világban való dolgunk, hogy együnk, igyunk, és fogyasszunk, hanem az, hogy „magot ültessünk”. Feladatunk, hogy elérjünk valami olyat, amit eddig senki sem. Vagy folytassuk valakinek a munkáját, és eredményeket érjünk el benne. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha megfelelő Allahhal való kapcsolatunk. Az imák alapvető dolgok.

Az ifjú olyan öntudattal kell hogy rendelkezzen, hogy élen akarjon járni, a legelső akarjon lenni a területén. Nem azért, hogy kérkedjen ezzel a tudással, hanem azért, hogy ezt a tudását használja a jó érdekében. Azért, hogy gazdagítsa az Ummát, hogy jobbra fordítsa a világ sorsát. Mondhatnátok azt, hogy ezt nagyon sok ember tudja, nagyon sok kiváló, tanult ember van. Ez igaz. Viszont nekünk nem olyan emberre van szükségünk, aki csupán nagy tudású, hanem olyanra, aki át van itatva Allahnak a szeretetével.  Olyan emberre, aki Istenfélelemmel jár-kel a világban, mert az az ember felelősséggel fogja tenni azt, amit tud.  A felelősség útján fogja a tudását használni. Az az ember nem rombolni, hanem építeni fog. Ez nagyon nagy különbség. Ugyanazt a tudást tudja az egyik, mint a másik, de az egyik a jóra a másik a rosszra használja.

Egy ifjú küldetésként élje meg azt, hogy példa akar lenni mások számára. Azzal, amit csinálunk, vagy példák vagyunk mások számára, vagy ellenpéldák. Nagy a felelősség ezekben az országokban, ahol nincs sok muszlim és az iszlámról „kígyót-békát” mondanak.  Legyen a dawah eszközünk az, hogy ifjúként mutassuk meg azt a szép életet, amit nagyon sok fiatal nem tud megmutatni. Mert mit csinál a legtöbb ifjú? Maximum elvégzi a kötelességeit, aztán hétvégén elmegy bulizni. Ez a teljesen átlagos magatartás. Nem. Mi nem ezt az utat szeretnénk mutatni, és képviselni mások felé.

Ezek a tanácsok ugyanannyira szólnak a fiúknak, mint a lányoknak. A lányok a kendőjükben nagyon nagy példát mutatnak az iszlámról. Ha olyan utat követnek, amit elmondtunk, akkor azt fogják mondani, „Ime, itt egy muszlim!”. Messziről látszik, sokkal jobban látszik, mint egy fiú.

Zárásként annyit szeretnék még megerősíteni, hogy az Emánah (emánah - Allah ránk bízott kegyei) nagyon fontos. Az ifjúságotok, az, hogy most egy energia dús korban vagytok - ez egy nagyon nagy felelősség, ugyanakkor egy óriási lehetőség arra, hogy kihasználjátok azt a tüzet, ami bennetek van.... ami bennünk van, mert én is ifjúnak tekintem magam.  Mert az ifjúság nem kor szerint, hanem a lélekben van. Abban, hogy az ember mindig újat tud kezdeni, és nagy célokat tud kitűzni magának. Tartozzunk ehhez a csoporthoz, és legyünk méltóak ahhoz az üzenethez, amit képviselünk. Allah áldjon Benneteket!

A khutbát Zekeria Guessous testvérünk fordította, illetve foglalta össze a pénteki Istentisztelet után, az ott összegyűlt magyar testvéreknek.