Gondolatok az elrendelésről

Hiszünk az elrendelésben. Amikor valami nehézség vagy váratlan katasztrófa éri az embereket felteszik a kérdést: „Miért történt mindez? Hiszen nem csináltam semmit, ártatlan voltam!”

Ezzel szemben az emberek, ha valamilyen jutalom vagy jó dolog éri őket nem mondják azt, hogy „Nem tettem semmit. Ezt nem érdemlem meg!” Ez jól mutatja, hogy az emberek eltérően gondolkodnak Isten (Allah) adományairól, amelyeket Isten – bölcsessége szerint – mér ránk. Ezek a próbatételek nem véletlenek, azok Allah akaratából és engedelmével történnek. Mi emberek, azonban sokszor nem látjuk az ebben rejlő isteni akaratot és bölcsességet, hanem az okot akarjuk tudni. Pedig ennél sokkal fontosabb lenne annak kutatása, hogy én, mint ember, hogyan tudom ezt a próbatételt kiállni, elfogadni Allah elrendelését, s továbbra is a hit útján maradva cselekedni az életem hátralévő részében. Hiszen az Ítélet Napján Allah előtt erről fogok számot adni, s nem pedig az okról, ami Istenhez tartozik. Muszlim emberként hiszek az elrendelésben, ami a hit pilléreinek egyike. Isten elrendelése körülveszi az egész világot, így az ember szabad akarata is Isten elrendelésén belül van. Ez lényegében azt jelenti, hogy az ember választja a cselekvése útját, az eredményt pedig Isten adja. Az embernek a jóra kell törekednie, arra, hogy Isten hatalmas elrendelésében a jó dolgok eszköze legyen.

Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt tanította: „Őrizd meg Allahot, és magad előtt találod Őt! Emlékezz meg Allahról a bőség idején, megemlékezik rólad a szűkölködés idején. Tudd meg, hogy ami eltévesztett téged, nem érhetett volna el, s ami elért téged, az nem téveszthetett volna el! Tudd meg, hogy a türelemmel a győzelem, a csapással a megkönnyebbülés, és a nehézséggel pedig a könnyebbség jön el!” (Ahmed)

Az evilági élet nem ér véget a halállal, van egy másik világ, amely az evilági élettől eltérő szabályok szerint működik, amit nem tudunk evilági mércével mérni, megérteni.

Sulok Zoltán Szabolcs

Kapcsolódó elemek