Aisah (Allah legyen vele elégedett) mondta:
Allah Prófétája (béke és áldás legyen vele) fadzsr-t imádkozott, és a hívő nők a megfelelő utcai öltözetet viselve vele imádkoztak, majd visszamentek otthonaikba, és senki sem ismerte fel őket.
Továbbá:
A hívő nők utcai öltözékükben fadzsr-t imádkoztak Allah Prófétájával (béke és áldás legyen vele). Miután befejezték az imát visszatértek otthonaikba, és senki sem ismerte fel őket a sötétben.
A Próféta (béke és áldás legyen vele) gyakran megrövidítette az imát, amikor gyermeket hallott sírni, mert tisztában volt vele, hogy milyen nyugtalan lehet ennek a gyermek az anyja. Egy hadíszban, melynek a hitelessége még vitatott, ezt mondta a Próféta (béke és áldás legyen vele):
“Úgy kezdem az imát, hogy hosszúra akarom nyújtani, de azután meghallok egy gyereksírást, és lerövidítem az imám, mivel ismerem azt az aggodalmat, amit egy édesanya érez ilyenkor”
Allah nagy kegyelmet mutatott a nők iránt azzal, hogy megkímélte őket attól, hogy napi ötször közösségben a mecsetben kelljen imádkozniuk. Ha erre kötelezné a nőket, lehetetlen terhet tenne a vállukra, és nem lennének képesek eleget tenni ennek a kötelezettségüknek. Mint ahogy van számos férfi is, aki nem tud rendszeresen a mecsetben imádkozni, és nincs más lehetősége, mint hogy ott imádkozik, ahol az imaidő éri: a munkahelyén, vagy otthon. A nő háztartási teendői, feleségi és anyai kötelességei nem teszik lehetővé számára, hogy naponta ötször elhagyja a házat; lehetetlen is lenne megtennie. Ezáltal Allah bölcsessége, hogy a mecsetlátogatás kötelezőségét csak a férfiakra korlátozta, mindenki számára nyilvánvalóvá válik. Jobb a nőnek otthon mint a mecsetben imádkozni, de Allah megadja a választás lehetőségét: imádkozhat otthon ha akar, vagy elmehet a mecsetbe is imádkozni. Ha engedélyt kér a férjétől hogy mecsetbe járjon, akkor a férje nem tilthatja meg neki, mint ahogyan azt a Próféta (béke és áldás legyen vele) számos hadíszban kijelentette, így például:
“Ne akadályozzátok meg a feleségeiteket attól, hogy a mecsetbe menjenek, bár jobb nekik a házaikban imádkozni.“
“Ha bármelyikőtök felesége engedélyt kér tőletek arra, hogy a mecsetben imádkozzon, ne akadályozzátok meg.”
A férfiak ügyeltek a Próféta (béke és áldás legyen vele) utasításaira, és engedélyt adtak asszonyaiknak a mecset látogatására, még ha ez a kívánságuk ellen is volt. Nincs egyértelműbb utalás erre, mint amikor ‘Abdullah ibn ‘Omarra való hivatkozással jegyezték fel, hogy:
“Omar egyik felesége a fadzsrt és az isát közösségben a mecsetben végezte. Megkérdezték tőle: ‘Miért mész ki, mikor tudod, hogy Omar nem szereti, és hogy féltékeny?’ Azt felelte: ‘Mi tartja hát vissza attól, hogy megtiltsa nekem?’ A válasz pedig ez volt: ‘Allah Küldöttének (béke és áldás legyen vele) szavai, hogy: “Ne akadályozzátok meg Allah női szolgáinak, hogy a mecsetbe járjanak””
A Próféta azon tanításainak megfelelően, amelyek engedélyezik a nőknek a mecsetbe járást, és megtiltja a férfiaknak, hogy megakadályozzák azt, a mecsetek tele voltak nőkkel, mind a próféta idejében (béke és áldás legyen vele), mind az utána következő időkben. A nők eljöttek imádkozni, előadásokat és órákat látogattak, és részt vettek az iszlám közösségi életében. Ez így volt attól fogva, hogy a közösségi ima kötelező lett a muszlimok számára. A muszlimok valaha Beit al-Maqdisz (Jeruzsálem) irányába imádkoztak, mielőtt még a qiblah (az imádkozás iránya) a szent Ka`bah lett. Mikor Allah kinyilatkoztatta parancsát, miszerint a Ka`bah a qiblah, az imádkozó nők és férfiak Palesztina felé fordulva imádkoztak, ezért megfordultak, hogy a Ka`bah irányába álljanak, ami azt jelentette, hogy a férfiaknak és a nőknek helyet kellett cserélniük. (Mivel Jeruzsálem észak, a Ka’ba pedig dél felé van)
A mecset mindig a fény és az útmutatás központja volt a muszlim férfiak és nők számára. Tiszta környezetében Istenimádatokat hajtanak végre, a minbár-ból pedig igaz és útmutatást adó üzenetek hangzanak. A muszlim nőnek az Iszlám hajnala óta megvolt a maga szerepe a mecsetben.
Sok szahih (hiteles hadísz) beszámoló erősíti meg a nők mecsetbeli jelenlétét és szerepét. Leírják, hogy a nők a müezzin hívó szavára csatlakoztak a szalát dzsumához, napfogyatkozás és eid imákhoz. Szahih Muszlimra való hivatkozással jegyezték fel, hogy Umm Hisem bint Harithah ibn el-Nu`man azt mondta: “Soha nem tanultam ‘Qaf. Wa'l-Qur'an al-majid-ot . . .', csak a Prófétától (béke és áldás legyen vele).” Ő minden nap a minbár-ról recitálta, amikor megszólította az embereket.” Imam Muslim-ra való hivatkozással jegyezték fel, hogy `Amrah bint `Abd el-Rahmen lánytestvére azt mondta: „Magától a prófétától (béke és áldás legyen vele) tanultam a ‘Qaf. Wa'l-Qur'an al-majid-ot péntekenként, mikor a minbár-ról recitálta.”
A Próféta (béke és áldás legyen vele) azt tanította a muszlimoknak, hogy tiszta és alkalomhoz illő legyen a megjelenésük a dzsuma imákon, ezzel bátorítva a nőket és a férfiakat arra, hogy zuhanyozzanak (ghusl):
“Bárki aki dzsumára jön, először fürödjön meg.”
Szintén hadísz beszámolókból tudjuk, hogy Eszme' bint Abu Bakr (béke és áldás legyen vele) járt napfogyatkozáskori imára a Prófétával (béke és áldás legyen vele). Nem hallotta tisztán a Próféta szavait, így megkérdezte az egyik közelében lévő férfit, hogy mit mond a próféta. A következő hadíszt Bukhari-ra való hivatkozással jegyezték fel, Asz’-ről:
Allah Prófétája (béke és áldás legyen vele) felállt, hogy megszólítson minket (a napfogyatkozáskori ima után), és arról a próbáról beszélt, amelyen minden ember át fog esni a sírban. Amikor ezt említette, a muszlimok rémüldözni kezdtek, és emiatt nem hallottam a Próféta beszédének végét. Amikor a zűrzavar lecsendesedett, megkérdeztem egy közelben álló férfit: ‘Allah áldjon meg, mit mondott Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) a beszéde végében?’ Ő azt mondta ‘Allah kinyilvánította, hogy a sírban hasonló próbára (fitnah) leszünk téve, mint amikor a Dadzsal eljön...”
Szintén Bukharira és Muszlimra való hivatkozással jegyezték fel Esme'-ról, hogy azt monta:
"Volt egy napfogyatkozás Mohamed (béke legyen vele) idejében . . . befejeztem amit csináltam, aztán eljöttem a mecsetbe.” Megláttam Allah Küldöttét (béke és áldás legyen vele) imádkozni, ezért hát csatlakoztam hozzá. Olyan hosszú ideig állt, hogy azt éreztem, le kell ülnöm, de megláttam egy nőt aki gyengének és fáradtnak tűnt, hát azt gondoltam: ez a nő gyengébb mint én, nem ülhetek le. Aztán meghajolt, és sokáig úgy maradt, aztán megemelkedett ismét olyan sokáig, hogy bárki aki akkor érkezett azt hihette, hogy még nem hajolt meg a raka`-ban. Befejezte az imát amikor az napfogyatkozás véget ért, aztán az emberekhez szólt Allahot dicsőítve és magasztalva, majd `Amma ba`d-ot mondott.
Az aranykorban a Próféta (béke és áldás legyen vele) idejében a muszlim nők ismerték a vallásukat, és igyekeztek mindíg lelkesen megérteni a muszlimokat érintő, mind az evilággal, mind pedig a túlvilággal kapcsolatos eseményeket és ügyeket. Amikor meghallották az ima hívó szavát, a mecsetbe siettek, hogy a Próféta (béke és áldás legyen vele) szavait hallhassák a minbarról, amint vezeti és tanítja az embereket. Fatimah bint Qays, az egyik legkorábbi migráns nő (muhadzsira) azt mondta:
“Imára hívott a müezzin, hát másokkal együtt a mecsetbe siettem, és imádkoztam Allah Küldöttével (béke és áldás legyen vele). A nők első sorában voltam, ami épp a férfiak utolsó sora mögött volt.”
A fent idézett szahih beszámolókból nyilvánvaló, hogy a muszlim nők eljártak a mecsetbe a különböző alkalmakon, és hogy ez a részvétel elfogadott szokás volt a Próféta (béke és áldás legyen vele) idejében.
Egyszer mecsetbe menet megtámadtak egy nőt, de az eset ellenére a Próféta (béke és áldás legyen vele) nem mondta, hogy többé a nők nem mehetnek ki a mecsetbe imádkozni. Továbbra is engedélyezte számukra a közösségben való imádkozást, és tiltotta a férfiaknak, hogy közbeavatkozzanak, mivel a nők számára az időnkénti mecsetbejárás mind lelkileg, mind szellemileg és máshogyan is hasznos volt.
Wa'il al-Kindira hivatkozva jegyezték fel, hogy egy nőt megtámadott egy férfi korán reggel a sötétben, amikor a mecsetbe igyekezett. Odakiáltott egy járókelőhöz segítségért, aztán egy nagyobb csoport közeledett, és azoknak is odakiáltott segítségért. Ők elkapták a férfit, akinek a nő először kiáltott, a támadója pedig elmenekült. Ezután a nő elé hozták a(z ártatlan) férfit, aki azt mondta: “Én vagyok aki segített neked, a másik férfi elmenekült.” Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) elé vitték, és elmondták neki, hogy ez a férfi támadta meg a nőt, ők pedig elfogták, miközben épp menekülni próbált. A férfi azt mondta: ““Én vagyok aki segített neki mikor a másik férfi megtámadta, de ezek az emberek elfogtak és idehoztak.” A nő így szólt: “Hazudik, ő támadott meg.” Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) azt mondta: “Vigyétek el, és kövezzétek meg.” Akkor egy férfi felállt és azt mondta “Ne kövezzétek meg, mert én tettem.” Három ember állt akkor Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) előtt: aki megtámadta a nőt, aki reagált a segélykérésre, és a nő maga. Azt mondta a támadónak: “Ami téged illet, Allah megbocsátott neked”, majd kedves szavakkal szólt a segítségnyújtóhoz. ‘Umar így szólt Allah Küldöttéhez (béke és áldás legyen vele), “Kövezd meg azt amelyik bevallotta a házasságtörés bűnét.” Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) azt válaszolta: “Nem, mert megbánta a bűnét Allahnak” Azt hiszem azt mondta “mert a bűnbánás olyan nagy erővel bír, hogy ha a medinaiak így bánnák meg a bűneiket, Allah elfogadná azt.”
Sok hadísz írja le hogy a próféta hogyan szervezte a nők közösségi imáinak látogatását, például, az, amit Muszlim-ra való hivatkozással jegyeztek fel:
“A legjobb sorok a férfinek az elsők, és a legrosszabbak a hátsók; a legjobb sorok a nőnek az utolsók, és a legrosszabbak az elsők.”
Egy másik hadísz, amelyet Bukharira való hivatkozással jegyezték fel, arról szól, hogy a nőnek meg kell engedni, hogy a férfiak előtt távozzon a mecsetből miután az imának vége van. Hind bint el-Harith mondta, hogy Umm Szelemeh, a Próféta (béke és áldás legyen vele) felesége elmondta neki, hogy a Próféta (béke és áldás legyen vele) idejében, mikor a kötelező ima véget ért, a nők felálltak, hogy elinduljanak, és Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) valamint a vele lévő férfiak annyi ideig vártak, amíg Allah akarta. Amikor Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) felállt hogy induljon, a többi férfi is felállt.
Szintén Bukharira és Muszlimra való hivatkozással jegyezték fel azt a hadíszt, ami arról szól, hogy a nőknek hogyan kell felhívniuk az imam figyelmét valamire tapsolással. Szahl ibn Sza'd al-Sza'idi mondta:
„Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) azt mondta: ’Miért tapsoltok olyan sokat? Bárki aki hibát talál az imámban, mondja „Szubhan Allah”, mert ezzel felhívja a figyelmem a hibára. A tapsolás csak a nőknek van.”
A mecsetbe járó nők száma olyannyira megnövekedett, hogy – az abaszidák idejében – teljesen megtöltötték a mecset udvarát, és a férfiaknak nem volt más választásuk mint mögöttük imádkozni.
Az el-Mudavána el-Kubrárra való hivatkozással írták le, hogy Imam Malik a következő döntést (fatwa) hozta: Ibn al-Qasim mondta “megkérdeztem Malik-et azokról az emberekről akik eljöttek a mecsetbe, és azt látták, hogy a kertje tele van nőkkel, a mecset pedig tömve van férfiakkal. Imádkozhatnak-e ezek a férfiak az imammal, úgy hogy a nők mögöttük imádkoznak?” Malik azt mondta: “Az imájuk érvényes, nem kell megismételniük azt.”
A nők mecsetbe járása azonban nem lehet fitnah oka, és a nőnek az iszlám gondolati és viselkedési tisztaságát illető tanításai szerint kell viselkednie. Ha bármi okból a fitnától való félelem összefügg a muszlima mecsetbe járásával, akkor jobb ha otthon imádkozik, és úgy is kell tennie. Erre utal a fent említett, Ibn ’Umar-ra való hivatkozással idézett hadísz, amelyben a Próféta (béke és áldás legyen vele) azt mondta:
“Ne akadályozzátok meg a feleségeiteket attól, hogy a mecsetbe menjenek, bár jobb nekik a házaikban imádkozni.“
Úgy tűnik, hogy néhány férfi tartott a fitnah-tól, és ezt ürügyként használta, hogy megtiltsa a feleségének hogy a mecsetben imádkozzon. Ezért tiltotta meg a Próféta (béke és áldás legyen vele) a férfiaknak, hogy megakadályozzák feleségeiknek az időről időre történő mecsetlátogatást. Erre utal a fent idézett hadísz első része. Más hadíszok is megerősítik a Próféta (béke és áldás legyen vele) lelkes munkáját azért, hogy a nők részt vehessenek a közösségi imaalkalmakon. Így például ahogy azt Mudzsahid ibn ’Umar-ra való hivatkozással is feljegyezték:
„A Próféta (béke és áldás legyen vele) azt modta: ’Ne akadályozzátok a nőket abban, hogy éjjel járjanak mecsetbe.’ Abdullah ibn ’Umar egyik fia mondta: ’Nem engedjük ki a nőket, mert eltévelyedésre és gyanakvásra adhat okot.’ Ibn ’Umar rendreutasította őt, és azt mondta: ’Allah Prófétája (béke és áldás legyen vele) ezt és ezt mondta és te azt mondod, „Nem, nem engedjük elmenni a nőket”!”
Bilal ibn `Abdullah ibn `Umarra való hivatkozással jegyezték fel, hogy a Próféta (béke és áldás legyen vele) azt mondta: “Ne tagadjátok meg a nőktől, hogy a mecsetbe járhassanak, ha engedélyt kérnek rá.” Bilal azt mondta, “Allahra, biztos, hogy meg fogjuk akadályozni (azt, hogy a mecsetbe menjenek)!” `Abdullah (az ő apja) azt mondta neki: "Allah Prófétája (béke és áldás legyen vele) ezt és ezt mondta, és te azt mondod ‘Meg fogjuk akadályozni’!”
A Próféta (béke és áldás legyen vele) azt mondta:
“Ha bármelyikőtök felesége engedélyt kér tőletek arra, hogy a mecsetben imádkozzon, ne akadályozzátok meg.”
“Ne akadályozzátok Allah női szolgáit, hogy Allah mecseteibe járjanak”
“Ha asszonynéped engedélyt kér tőled, hogy mecsetbe járhasson, akkor engedd meg nekik.”
Megengedett a nőknek a mecset muszlim összejöveteleire járni, és ha így tesznek előnyük származik abból. Ugyanakkor bizonyos feltételek kötöttek ehhez az engedélyhez, melyek közül a legfontosabb az, hogy az a nő aki a mecsetbe megy, nem hordhat parfümöt vagy sminket. Zajnab al-Thakafidzsah-ra való hivatkozással jegyezték fel, hogy Allah Küldötte (béke és áldás legyen vele) azt mondta:
“Ha ti nők látogatni akarjátok az isá imákat, ne viseljetek parfümöt azon az estén.”
Számos egyéb hadísz szintén tiltja a nőknek, hogy parfümöt használjanak amikor mecsetbe mennek, mint például:
“Ha bármelyikőtök mecsetbe megy, ne használjon parfümöt.”
“Bármyelik nő, aki tömjénnel parfümözte be magát, ne jöjjön el velünk az ise imára. “
Forrás: Dr. Muhammad Ali al-Hashimi - The Ideal Muszlimah
angol nyelvből fordította: Kareemah testvérünk