Élet a halál után 2. rész

Beáta emlékének tiszteletére

Az angyalok megjelenése a halálkor

Amikor eljön a halál ideje, az ember rálátást kap a rejtett dolgokra. Allah elküldi a halál küldötteit azért, hogy kihúzzák a lelket, amely az ember testét szervezi, irányítja, mozgatja.

„Amikor aztán eljön valamelyikőtökhöz a halál, a küldötteink magukhoz szólítják őt, és nem kerüli el semmi a figyelmüket..” (Jószágok c. szúra 61. ája)

A halál angyalai eljönnek a hívőkhöz, kellemes alakban, a hitetlenekhez pedig félelmet keltő alakban.
Ahogy El Bara ibn Ázib hagyományában maradt fent, hogy: „Allah Küldötte (béke legyen Vele) azt mondta: a hívő szolga amikor véget ér neki az evilági élete, és a túlvilág felé fordul (vagyis éppen meghalt) akkor eljönnek hozzá az angyalok az Égből. Fehér az arcuk, olyan mintha Nap lenne. Velük egy zsák van a Paradicsomból és egy Hanút nevezetű dolog. (Paradicsomból származó parfüm, a zsák ezzel van beillatosítva) Látótávolságra leülnek tőle, majd eljön a halálnak az angyala. Egészen addig, amíg a fejéhez nem ér, és ott leül. És azt mondja: „Ó te, jó lélek! (Egy második változatban: nyugodt lélek) Gyere ki a testből. Gyere ki Allah megelégedésére és megbocsátására.” Majd  úgy folytatta, hogy: Kijön, és olyan könnyen folyik ki belőle, vagy hagyja el, mint ahogy a víz folyik ki a víztartó edényből, kancsóból. Erre megfogják őt. A hitetlenhez, amikor elérnek (egy másik változatában a hadísznak  - a bűnöshöz), - aki ugyan úgy az életet a háta mögött hagyja és a túlvilág felé fordul – angyalok jönnek le hozzá, erősek és szigorúak, fekete arcúak. Velük pedig egy miszvah van, ( durva anyagból készült, ugyan olyan zsákszerű dolog) ami a Tűzből, a Pokolból való, és ugyan úgy, látótávolságra ülnek le tőle. Eljön a halálnak az angyala, amíg a fejéhez nem ér, és ott leül. És ott azt mondja: „Te gonosz lélek, gyere ki Allah haragvására!” erre a lélek szétárad a testében. A halál angyala ekkor kitépi őt, mint ahogy a tüskés ágat, vagy szögesdrótot a vizes gyapjúból. Amikor tépik ki a testéből a lelkét, az ragaszkodik a testéhez, ezért az idegek és az erek szétszakadnak.”

Ami a halottal történik a halála pillanatában, annak mi nem vagyunk tanúi és nem látjuk. Talán látjuk a nyomait a halotton, de mást nem.
„És amikor elér a torokhoz (itt a lélekről van szó) és ti abban a pillanatban látjátok (nézitek) őt. Ám mi közelebb vagyunk hozzá, mint ti. Azonban ti nem látjátok.” Megvalósuló (Bekövetkező) c. szúra, 83-85. ájája

„Amikor elér a kulcscsonthoz, és megkérdezik, hogy ki a ráolvasó és azt gondolja, hogy ez az elválás és a lábszár a lábszárhoz csavarodik. Azon a napon az Uradhoz veszi az útját.” (Feltámadás c. szúra 26-30. ája)
Itt is a lélekről van szó, a lélek amikor elér a kulcscsonthoz.

A halál angyala a hívőnek örömhírül adja Allah megelégedését és megbocsátását. És a hitetlennek vagy a rossz embernek pedig Allah haragját. Erről Allah a Koránban több helyen is beszél.

Amikor az ember haldoklik, fél a jövőtől, attól a jövőtől, amiről nem tud semmit, és ugyan úgy félti azokat, akiket hátra hagy. Ekkor eljönnek az angyalok, azért, hogy biztonságot, nyugalmat adjanak számára azokban a dolgokban, amiket fél, hogy megnyugodjon a szíve. Azt mondják neki, hogy: ne féljél attól, ami jönni fog, se attól ami a sírban lesz, se attól ami a Túlvilágon vár rád majd. Ne féltsd azokat, akiket hátrahagysz. Ha adósságot hátrahagysz, azt se féltsd. És egy hatalmas örömhírt adnak a számára.
Ahogy a Korán idézet is szól a Fusszilet c. szúra 30. ájában, „Örvendezzetek a Paradicsomnak, amelyre ígéretet kaptatok!.”

Amíg a szolga egyedül Allahot választja szövetségeséül, addig Allah ugyanúgy, szövetségeséül fogja fogadni őt. Különösen a nehéz helyzetekben. Az összes nehéz helyzet közül a haldoklás, a halál pillanata a legnehezebb. Ahogy a Korán idézet is mondja a Fusszilet 31. ájában, „Mi vagyunk a ti pártfogóitok (vagy szövetségeseitek) az evilágon és a túlvilágon.”

Ami a hitetleneket (akik megismerték az igazságot, és mégis hátat fordítottak neki, romlást okozva a Földön) és a gonosz embereket illeti, azokhoz lejönnek az angyalok, súlyos, rémisztő híreket mondva el számukra.
Az angyalok a halál pillanatában szemrehányást tesznek nekik és a Pokol tüzét adják hírül. Több helyen beszél arról Allah a Koránban, hogy ezeket az emberek az angyalok ütlegelik, miközben fejükre olvassák életükben elkövetett tetteiket.

A halálnak a bódulatáról lesz most szó, mely igen nehéz és elborítja az ember elméjét. Minden ember, amikor a haláltusáját vívja ilyen állapotba kerül. Mint ahogy Allah is mondta a Koránban a Qaf című szúra 19. ájában:
„És eljött a halálnak a bódulata az igazsággal. Ez az, ami elől te menekülni próbálsz.”

A haldokló a haldoklás nehézsége miatt bódult. Ez a bódulat, olyasmi, mint, amikor az embernek az eszét valami elveszi, valami elborítja és nincs öntudatánál, hanem teljesen más dolgokat lát, érez mint amit akkor amikor tudatánál van. Ugyan ezt a szót használják arabul a részegítő italokra is, de ugyan így használják arra is, amikor az ember mérges, haragos lesz és a harag elborítja az agyát, ugyan így a szerelemre is, az álmosságnál, nagyon erős fájdalomnál vagy amikor elájul valaki a fájdalomtól.
A Prófétát (béke legyen Vele) is elérte ez a bódulat, amikor a halálos ágyán volt. Akkor ott volt a közelében egy edény vagy kancsó, amiben vizet tartottak, és ő mindig beledugta a kezét amikor felébredt illetve az öntudatára ébredt és megtörölte vele az arcát. Azt mondta, hogy: „Nincs más isten, csak Allah és a halálnak bizony bódulata van.”
Ácisa (Allah legyen vele elégedett) amikor a Próféta (béke legyen Vele)  betegségéről a következőt mondta egy Hagyományban: „Senkinek sem volt erősebb fájdalma akit én láttam, mint Allah küldöttének (béke legyen Vele).”

Omar ibn Amr ibn Asz amikor haldoklott, akkor a fia mondta neki, hogy te apám, mindig azt remélted, hogy találkozol egy olyan emberrel aki mikor haldoklik el tudja neked mondani ,hogy milyen is a halál, a haldoklás. Most te itt vagy, és veled is ez történik, ezért mond el nekem, hogy milyen is az. Ő azt felelte, hogy: „Ó fiam, esküszöm Allahra, hogy olyan, mintha ágyban feküdnék és mintha egy tű fokán venném a levegőt, vagy lélegeznék és mintha tüskés ággal tépkednék a testemet a talpamtól a fejemig és vissza.

Sok ember amikor haldoklik, arra vágyik, hogy újra visszatérhessen az evilági életbe. Hogyha hitetlen volt, akkor azért, hogy hívővé váljon, ha ellenszegült Isten parancsának, akkor azért, hogy megbánja a bűneit. A Korán is beszél a Hívők című szúra 99-100 ájában: „Amikor eljön valamelyikőtökhöz a halál, akkor azt mondja: „Uram engedj vissza (vagy vigyél vissza) engem, talán jámbor dolgokat cselekszem azzal kapcsolatban, amit már hátrahagytam, vagy korábban megtettem”. De nem, ez csak egy szó, amit ő mond. Őrájuk egy barzah vár, addig a napig, amíg fel lesznek támasztva.”

A hit nem fogadtatik el senkitől, amikor elérkezik a halál pillanata. A bűnbánat nem használ semmit amikor az ember lelke elér a kulcscsontjához . Akkor már Isten nem fogadja el a bűnbánatot.
Mindenki, aki még ez előtt megbánja a bűnét, az beletartozik azok közé, akikről Allah a Koránban azt mondta, hogy hamar megbánják a bűnüket.
Viszont a bűnbánatnak is vannak feltételei. Az egyik az őszinteség. Amikor az ember megbánja a bűnét, ne az legyen eszében, hogy ha még egyszer megteszem, akkor majd megint meg fogom bánni. Fogadja meg azt, hogy ő többet megpróbálja nem elkövetni azt a bűnt. Viszont nem szabad az embernek a bűnbánatot elhúznia a haláláig, mert nem biztos, hogy akkor képes lesz arra, hogy megbánja a bűnét, amikor már haldoklik. Ugyanis Allah megszilárdítja azokat, akik hívők voltak, hittek benne. Ezek közé tartozik az, hogy aki valóban hívő volt, és Allah szereti őt, akkor meg fogja neki adni azt, hogy megbánhassa a bűnét. De nem biztos, hogy Isten mindenkinek megengedi azt, hogy a halála előtt megbánja a bűnét. Ezért fontos az, hogy miután elkövette a bűnt, egyből bánja meg azt. Ne húzza-halassza. Nem tudja, hogy mikor jön a halál és nem tudja, hogy ha haldokolni fog, akkor meg tudja-e még bánni a bűnét.

A hívő öröme, amikor az Urával találkozik
Amikor eljönnek az angyalok, a könyörület angyalai a hívőhöz, akkor Allahtól származó örömhírt adnak a számára, hogy ő a Paradicsomba fog jutni és nem kell félnie és nem kell szomorkodnia – akkor boldog lesz a lélek.
Viszont a hitetlen és a bűnös ember pedig kellemetlenül fogja érezni magát és szomorú lesz és mindez nehezére fog esni.
A hívő ember amikor haldoklik, vágyik Allahra. Vágyik Allah után és arra, hogy lássa Őt. A bűnös ember pedig nem szeretne találkozni Allahhal a halála után.
Ennesz Ibn Málik hagyományozta ………-tól, aki a Prófétától (béke legyen Vele) halotta, hogy „ aki szereti Allahhal való találkozást, azzal Allah is szeretne találkozni és aki nem szeretné Allahhal való találkozást, azzal Allah sem szeretne találkozni.”
Erre az egyik felesége azt mondta: „ mi nem szeretjük a halált.”
Erre a Próféta (béke legyen Vele) így felelt: „Ez nem így van. A hívő, amikor eljön hozzá a halál, akkor örömhírül kapja az Allahtól való megelégedést és a kegyeket. Semmi sincs, ami kedvesebb számára mint ami őrá vár, ami előtte van. Ezért szeretne Allahhal találkozni, és Allah is ezért szeretne vele találkozni. Viszont a hitetlen amikor eljön hozzá a halál, akkor kínokat, és az ő büntetését fogja hírül kapni Allahtól. Ezért semmi sincs számára utálatosabb dolog, mint az, ami vár rá, ami előtte van. Ezért nem szeretne Allahhal találkozni, és Allah sem szeretne ővele találkozni.”


A Próféta (béke legyen Vele) egy hagyományban azt mondta, hogy: „A hívő ember és a Paradicsom között nem áll semmi, csak a halál.”
Viszont nem szabad kérni az Istentől a halált, csak egyféleképen. Megkötéssel. Ha azt mondja az ember, hogy: Isten, hogyha jobb számomra, az evilágom és a túlvilágom számára a halál, akkor haljak meg.” Csak ilyenféleképen. De az, hogy „Istenem Ó, haljak meg” azt egyáltalán nem szabad kérni senkinek. Nem szabad siettetnie azt, ami már a Teremtés előtt 50000 évvel már úgyis előre meg volt írva, hogy meg fog történni.

Bukharinál és Naszainál Abu Szaid Hudritól a következő hagyomány maradt fönt, hogy a Próféta (Béke legyen Vele) így szólt: „Amikor meghal valaki, akkor a férfiak a vállukra emelik az illetőt, a halottat (hogy temetni vigyék). A halott azt mondja, hogy „siessetek velem!”. Viszont ha nem hívő vagy nem volt jó ember, akkor azt mondja azoknak akik viszik illetve a családjának, hogy „Jaj nekem, hova visznek engem!”. Minden élőlény hallja az ő hangját, kivéve az ember. Mert ha az ember hallaná akkor a hangját, akkor elájulna tőle".

A halálkor megjelenik a sátán.

A Sátán a legjobban az ember halálos ágyán figyel arra, hogy az embert eltérítse. A halála pillanatában. Mert onnantól már nincs bűnbánat, nem lehet megbánni, nem lehet visszatérni abból. Ezért amikor haldoklik valaki, a Sántán akkor ügyel a legjobban arra, hogy ott legyen, megjelenjen és eltérítse, eltévelyítse az embert. Miért a halálakor? Mert a Próféta (Béke legyen Vele)  azt mondta egy hagyományban, hogy: „Az embernek az evilági cselekedetei úgy lesznek elszámolva, amilyen az utolsó cselekedete volt. Bármit tesz az ember, bármennyi jót tesz az evilágon, de az utolsó tette az egy rossz dolog volt, és utána meghal, akkor az egy rossz előjel a számára.” Ahogy a 40. hagyományban is benne van: „A szolga cselekszik, és a Paradicsom  lakóinak a cselekedetét teszi meg folyamatosan az evilágon, olyan dolgokat cselekszik meg, amik a Paradicsomhoz közelebb viszik őt. Mindezt addig teszi, amíg már közte és a Paradicsom között csak egy karnyi távolság van. És utána megelőzi őt az Írás. (Ez azt jelenti, hogy Allah megírta 50000 évvel a Teremtés előtt, hogy ki mit fog tenni majd, és hogyan fog cselekedni és mit fog választani. Ez az Írás, amit Allah leírt, megelőzi őt. Már meg van írva, hogy üdvözölő lesz vagy pedig kárhozott. Az ember cselekszik jó dolgokat, amit a Paradicsom lakói tesznek, de az Írásban az lett megírva neki, hogy a Pokolba fog jutni. Ez megelőzi őt, és olyan dolgot fog cselekedni, ami a Pokolba fogja őt juttatni. És fordítva is igaz. )Folyamatosan rossz dolgokat tesz, olyan dolgokat amiket a Pokolba jutók tesznek, addig amíg közte és a Pokol között nem lesz már csak egy karnyújtás. Akkor megelőzi őt az Írás és tesz egyetlen egy olyan cselekedetet, ami a Paradicsomban jutatja őt. ( Meg van írva, hogy mi fog történni, mi a jövő. Ez nem azt jelenti, hogy azért teszi ezt az ember, mert Isten azt mondja, hogy ezt kell tenned. Hanem azért, mert Isten tudta, hogy ezt és ezt a rosszat fogja megtenni az ember és ezután rögtön meg fog halni. Azt cselekedjük, ami akarunk, de Isten tudja, ismeri a jövőt, ami már a Teremtés előtt 50000 évvel leíratott az Írásban. lsd bővebben oldalunkon az Elrendelés cikkben)
Egy másik hagyomány is mondja, hogy a Sátán akkor kísérti meg leginkább az embert, amikor haldoklik. És azt mondja az ő segítőinek, hogy: „csak ezzel foglalkozzatok, mert ha most erről lemaradtok, akkor többet már nem tudjátok őt megkísérteni.”

 

Írásunk alapját Karasszon Attila testvérünk pár évvel ezelőtti Dar Al Salam mecsetbeli előadásai alkotják.