Abu Hurejra közölte azt a hadíszt, amelyben így szólt: Allah Küldötte azt mondta: „Bizony, a Magasságos Allah megteremtette a teremtményeket, majd amikor elkészült velük, a rokonság (mint fogalom) megszólalt, és azt mondta: Én Nálad keresek menedéket a szakítás (a rokoni kapcsolat megszakítása) elől.
Zijád ibn An’um al-Afríkíra hivatkozva jegyezték fel, miszerint azt mondta: Tengeri harcosok voltunk Muávija (kalifa) idején, és egyszer a mi a hajónkhoz csatlakozott Abu Ajjúb al-Anszárí hajója. Amikor tálaltuk az ételünket, meghívtuk őt, és amikor eljött hozzánk, azt mondta:
Abdullah ibn Amr ibn al-’Ászra – Allah legyen elégedett vele – való hivatkozással maradt fenn, hogy Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Minden hónapból három nap böjtölése az élet végéig tartó böjtölés.” (al-Bukhári és Muszlim).
Egy alkalommal Omar Ibn al-Khattáb rosszallását fejezte ki, amiért felesége, mikor haragudott rá, szemrehányást tett neki. Erre az asszony azt válaszolta férjének, hogy a Próféta feleségei is szemrehányást tesznek férjüknek, és elkülönülnek tőle nappal egészen éjszakáig. Omar felkerekedett, és elment leányához, Hafszához, a Próféta egyik feleségéhez, és azt kérdezte tőle: Szoktál-e szemrehányást tenni a Prófétának? Ő azt felelte: Igen.
Abu Hurejrának az a szokása volt, hogy nem szeretett olyan gyűlésben fohászkodni, amelyben volt olyan, aki megszakította a kapcsolatot rokonaival, mivel ez megakadályozza, hogy a lebocsátasson a könyörület, s választ nyerjen a fohász.
Imám Málik közölte, Abu Idrísz al-Khauláníra való hivatkozással, aki azt mondta: Bementem a damaszkuszi mecsetbe, ahol egy szépen mosolygó fiatalt láttam, amint körülvették az emberek, s ha összekülönböztek egymással valamiben, akkor hozzá fordultak, és elfogadták véleményét. Megkérdeztem, hogy ki ő, mire azt mondták nekem: Ő Muád ibn Dzsebel.
An-Nomán Ibn Besírre való hivatkozással jegyezték fel, hogy az apja elvitte őt Allah Küldöttéhez (béke legyen vele) és azt mondta neki: „Én bizony odaadtam ennek a fiamnak egy szolgámat.”. Erre azt kérdezte tőle Allah Küldötte: „Vajon mindegyik fiadnak adtál ugyanilyet?”. Ő azt felelte: „Nem!”
Zejnabra, Abdullah ibn Masz’úd feleségére való hivatkozással jegyezték fel: Allah Küldötte azt mondta: „Adakozzatok, ó asszonyok, mégha ékszereitekből (kell) is!”. Azt mondta Zejnab: Ekkor visszatértem Abdullah ibn Masz’údhoz, és azt mondtam neki: Bizony te szerény vagyonnal rendelkező férfi vagy, és Allah Küldötte arra utasított minket, hogy adakozzunk.
"Tekintsük meg egy Dzsuraidzs nevű aszkéta történetét, amelyből mélyreható tanulságot vonhatunk le a szülőkkel szembeni jóság jelentőségéről és a nekik való engedelmességről! Édesanyja magához szólította egy alkalommal, amikor éppen imádkozott. Dzsuraidzs pedig feltette magában a kérdést: Ó Uram! Az édesanyám vagy az imádkozás (a fontosabb)?
Ahmed imám és an-Naszá’í hagyományozta, Anasz ibn Málikra való hivatkozással, aki a következőt mondta: Egyszer, amikor együtt voltunk Allah Küldöttével, azt mondta: „Egy olyan ember fog elmenni előttetek, aki a Paradicsom lakói közül való”. Ekkor elment előttük egy férfi az anszárok (a medinai muszlimok) közül, akinek a szakálla ritka volt, kihullott a sok mosakodástól, saruját pedig vállára vetette, bal kezében tartva.