Az egyén és a társadalom kapcsolatát az etikai jogszabályok irányítják. Ide tartozik a a házasság, az adás-vétel, a büntetések kiszabása, a törvényes ítélkezés és a tanúskodás.

Az Iszlám jog mindhárom esettel foglalkozik, tehát az ember életének minden részletét magába foglalja. Az Iszlám jog szerint az öt szükséglet alapján az összes terület meghatározható: élet, vallás, ész, becsület, és tulajdon. Az összes Iszlám törvény visszavezethető egy, vagy több szükséglet megőrzésére a fent említett öt közül.

Ha ezt szem előtt tartva összehasonlítjuk az Iszlám törvénykezést akármelyik ember által alkotott jogrendszerrel, azt fogjuk találni, hogy az utóbbiak kizárólag az egyén és a társadalom többi tagja közti kapcsolattal foglalkoznak. Az egyén önmagával való kapcsolatát –sokszor az ember legnagyobb ellensége önmaga- és a Teremtővel való kapcsolatát is –aki megteremtette az embert és szolgálatára és segítségére rendelte az összes többi teremtményt, hogy megkönnyítse számára az istentiszteletet- teljesen figyelmen kívül hagyják az ember által létrehozott jogrendszerek.

Az egyház és az állam szétválasztását a Sharia elutasítja, hiszen éppen az egyik alapvető elv az Iszlám törvénykezésben, ezek (az egyház és az állam) egysége.

Az Iszlám jog mindenre kiterjedt rendszeréről tanúskodik az is, hogy az élet minden szakaszával foglalkozik. Attól a perctől kezdve, hogy a magzat az anyaméhbe kerül, a születésen, kisgyermekkoron, serdülőkoron és felnőttkoron át, az idős korig, sőt a halálig és még azon is túl. Az Iszlám jog védelmezi és óvja az ember jogait, még akkor is, ha az egyén nem képes saját maga érvényesíteni azokat (például az anyaméhben, kisgyermekkorban, öregkorban, vagy a halál után.) Értelemszerűen az ép elméjű felnőtt jogai is ugyanilyen védelem alatt állnak, megkülönböztetés nélkül.

Az Iszlám jog hasonlóképpen foglalkozik az ember jövőjével, nemcsak az evilági életre, hanem az örökéletre vonatkozóan is. Megparancsolja az istentisztelet különböző formáit, amiket minden hívőnek gyakorolnia kell. Az emberek által alkotott jogrendszerek még az evilági élettel sem foglalkoznak olyan átfogóan, mint az Iszlám jog, nemhogy a túlvilági élettel. Arra vonatkozó törvényeik egyáltalán nem is léteznek.

Az alapelvek állandósága és alkalmazásuk rugalmassága. Az Iszlám jog alapját a Koránból ás a Szunnából származó változatlan, örökérvényű alapelvek biztosítják. A Korán és a Szunna szövege óvatos pontossággal feljegyzett és megőrzött. Ezekben legtöbbször általános érvényű utasításokat találunk a törvényhozásra nézve, melyek nem tárgyalják részletekbe menően az adott törvény alkalmazásainak módját. Az állandóan változó körülmények tehát nem szabhatnak gátat egy adott Iszlám törvény érvényesítésének. Az Iszlám politikai rendszer jó példa erre. A vallási előírások általánosságban meghatározzák a politikai rendszer működésének szabályait, melyek magukba foglalják a következőket: igazságos bánásmód az állampolgárokkal, engedelmesség a politikai hatalomnak és kizárólag tisztességes ügyletekben való részvétel. Ugyanakkor nem határozzák meg azt, hogy az általános előírásokat milyen módon kivitelezzük. A legfontosabb, hogy ezeket az általános érvényű törvényeket minden Iszlám kormány a törvényhozás alapjának tekintse. Így tehát, több féle módon is kivitelezhetővé válhat egy-egy törvény, természetesen a Sharia szabályainak megszegése nélkül. Ezért a Sharia céljainak megvalósítása nagy mértékű flexibilitásról tanúskodik, így lehetőség nyílik a fejlődésre is. Semmi sem akadályozza új rendeletek beiktatását, a változó igényeknek megfelelően-, hiszen az idő múlásával, vagy a hely változásával a törvényeknek értelemszerűen változniuk kell. Ezen elv alapján az Iszlám nyitva hagyja az ajtót a jogászok ítélőképessége előtt, engedélyezve számukra, hogy szabadon visszautaljanak egyértelmű szabályokra, olyan esetekkel kapcsolatban, amelyekre, nincs konkrét szabály. Ezzel kapcsolatban említést érdemel az is, hogy a törvényhozás során figyelemre méltó másodlagos szempont lehet az általános jólét fenntartása.
Az alapelvek állandósága és alkalmazásuk változatossága megkülönbözteti az Iszlám törvénykezést a többi modern jogrendszertől. Miközben ez utóbbiak próbálnak reagálni az állandóan változó igényekre reformokkal és újításokkal, nem érzik az ésszerű alapelvek hiányát, melyek megmenthetnék az adott rendszert a pusztulástól.

A nehézségek és a megterhelés mértékének csökkentése. Az Iszlám törvények nem rónak ránk olyan kötelességeket, amelyek túl nagy nehézséggel járnak. Ellenkezőleg, Allah irgalomként adta nekünk az Iszlámot, evilági és túlvilági életünk megkönnyítésére és nem megnehezítésére.

Az Iszlám törvények betartása nem jár túlzott nehézséggel.

Bárki, aki alaposan megvizsgálja a szabályokat, látni fogja, hogy mindegyik a nehézségek csökkentésére irányul. Az is egyértelmű, hogy az összes törvény törekszik arra, hogy betartásuk könnyebbséggel járjon.
Allah megparancsolta, hogy minden törvényesen beszámítható embernek kötelező elvégezni a napi öt imát- melyek mindegyike csupán néhány percet vesz igénybe. Aki nem képes állni, annak megengedett, hogy ülve végezze az imáit, aki erre sem képes, az fekve imádkozhat.
A böjtölésben is megtalálható a könnyítés. Kötelező böjtölni egy hónapot évente. Ennek teljesítése meg sem közelíti a valódi nehézségek szintjét. Ennek ellenére megengedett a böjt megszakítása az utazóknak, a betegeknek, a szoptató és terhes asszonyoknak.
Az olyan hús fogyasztása, ami nem megfelelően lett levágva, tilos, azonban nagy szükség esetén megengedett.
Esetlegesen elkövetett bűneink sem nyomasztanak visszavonhatatlanul minket, mert Allah őszinte bűnbánat fejében megbocsátja azokat. Nagyon sok hasonló helyzet mutatja még, hogy az Iszlám jogrendszer könnyűségre, és a nehézségek enyhítésére törekszik törvényeivel. Így az emberek nem érzik magukat képtelennek a kötelességeik betartására, és elhatározásuk nem gyengül.

Az Iszlám törvények által előírt kötelesség igen kevés, mind megtanulható rövid idő alatt. Allah így szól erről a Koránban:

„Ó, ti hívők! Ne kérdezzetek olyan dolgokról, melyeket, ha felfednék előttetek, csak kárt okoznának nektek. Ha akkor kérdeztek róluk, mikor a Korán kinyilatkoztatott, világosak lesznek számotokra. Allah megbocsátott nekik. Allah a Megbocsátó, a Könyörületes. Akik előtted kérdeztek erről hitetlenekké váltak.”

A Mindenható Allah megtiltotta az embereknek, hogy ilyen dolgok után kutassanak, nehogy kötelezővé tegyenek olyan dolgokat, melyek másként nem váltak volna kötelezővé. Ilyen módon megsokszorozódhatna a kötelességek száma, és az emberek képtelenek volnának mindet betartani, s a nehézségek nagy súlya alatt összeomlanának. A Korán-vers utal arra, hogy Allah kevés kötelességet rótt ránk annak érdekében, hogy könnyű szerrel képesek legyünk betartani azokat.

Az Iszlám jog teljessége és gazdagsága. Aki tanulmányozza az Iszlám jogrendszert, láthatja a témák széleskörűségét és gazdagságát. Ez érthető, hiszen számos iskola és Iszlám jogtudós foglalkozik a témával. Nagy számuk, különbözőségeik és változatosságuk ellenére egyikük sem lépi át a Sharia által megszabott határokat. Négy hagyományos Iszlám iskola létezik, melyek mindegyikében születtek gondolatok és vélemények az iskola alapítójától, és tanítványaitól egyaránt. Sőt, ezeken felül sok más iskola is létezik az Iszlám tudósok korai generációitól kezdve. Világos tehát, hogy az Iszlám jog nem csupán egyetlen tudós, vagy csoport véleményére korlátozódik. Épp ellenkezőleg, az Iszlám törvények a vélemények gyűjteményéből álltak össze, melyek mind, egytől-egyig a Koránban és a Szunnában gyökereznek.
Ez a gazdagság nyújt lehetőséget az Iszlám jogrendszer fejlődésére, növekedésére, és arra, hogy képes legyen lépést tartani az egyre fejlődő emberi civilizációval. Egyúttal megakadályozza, hogy az Iszlám jogrendszer merev és mozdulatlan legyen. A változatosság valójában ugyanazon írásos bizonyítékok másféle értelmezéseiből fakad, tehát nem ellentétekből.
Az Iszlám jogrendszer gazdagságáról tanúskodnak azok az enciklopédikus könyvek is, melyek precíz részletességgel tartalmazzák a törvényeket, még a legritkább esetekre vonatkozókat is, sőt feltételezett eseteket is, azzal a megfontolással, hogy amennyiben bekövetkeznének, az oda vonatkozó törvények már rendelkezésre álljanak.

A jogtudósok tanulmányozták az Iszlám törvénykezésben fellelhető általános irányzatokat a szabályok figyelembevételével, és ezekből alapigazságokat vontak le, melyek útmutatásul szolgálhatnak egy-egy döntéshozatalnál. Ez önálló tudománnyá vált. Az Iszlám jogtudomány olyan módszerekkel foglalkozik, melyek segítségével törvényes szabályokra lehet következtetni eredeti források alapján.