A Korán értelmezésének magyar fordítása - A tehén szúra

HTML clipboard

A tehén

Al-Bakara című medinai fejezet

Bekezdéseinek száma: 286

Allah, a Felettébb Könyörületes, a Felettébb Irgalmas nevével.

A Tehén című Korán fejezet 2:1 Alif-lám-mím.[1]

2:2 Ez az Írás, amely felől nincs kétség, útmutatás az istenfélők számára,

2:3 akik hisznek a láthatatlanban, jól végzik az imát, és adakoznak abból, amivel elláttuk őket.

2:4 Akik hisznek abban, ami leküldetett neked [oh, Mohammed (béke legyen vele)], és abban, ami leküldetett előtted, és akik meggyőződéssel hisznek a túlvilágban.

2:5 Ők azok, akiket Uruk vezet, és ők az üdvözülők.

2:6 Bizony, akik hitetlenek, azoknak egyre megy, hogy intetted-e őket vagy sem: nem hisznek.

2:7 Allah lepecsételte szívüket és hallásukat, látásukat hályog lepi. Nekik hatalmas kínzás jár.

2:8 Vannak emberek, akik azt mondják: „Hiszünk Allahban és az Utolsó Napban”, ám ők [valójában] nem hívők.[2]

2:9 Félre akarják vezetni Allahot és azokat, akik hívők lettek, ám csak saját magukat vezetik félre – de ők ezt nem veszik észre.

2:10 Szívükben betegség lakozik, ezért Allah tovább növelte a betegségüket (meghagyta őket tévelygésükben). Fájdalmas kínzás jár [majd] nekik, amiért korábban hazudtak (az evilágon).

2:11 Amikor az mondatott nekik: „Ne okozzatok romlást a földön!” azt mondták: „Mi csak javulást hozunk.”

2:12 Bizony, ők a romlást okozók, de (ezt) nem veszik észre.

2:13 Amikor az mondatott nekik: „Legyetek hívők, ahogyan az emberek (a muszlimok) hívők lettek!” Azt mondták: „Talán úgy higgyünk, ahogyan az ostobák hisznek?” Bizony ők az ostobák, de ezt nem tudják.

2:14 Amikor a hívőkkel találkoztak, azt mondták: „Hívők lettünk!” De amikor a sátánjaikkal[3] félrehúzódtak, [nekik] azt mondták: „Mi veletek vagyunk, és [velük] csupán gúnyolódunk.”

2:15 [Valójában] Allah gúnyolja ki[4] és növeli őket a túlkapásaikban[5] úgy, hogy zavartan tévelyegnek.

2:16 Ők azok, akik tévelygést vásároltak a vezérletért cserébe. Kereskedésük nem hozott hasznot, és nem vezéreltettek.

2:17 Olyanok ők, mint azok, akik tüzet gyújtottak [hogy lássanak]. Amikor a tűz világossággal árasztott el mindent maga körül, Allah eltüntette fényüket és többszörös sötétségben[6] hagyta őket, amelyben nem látnak.

2:18 Süketek, némák, vakok ők. Ezért nem térnek vissza (az Igaz Útra).

2:19 Vagy [olyanok ők,] mint [akikre] az égből szakadó eső [hull], amely többszörös sötétséggel, mennydörgéssel és villámlással jár. Ujjukat fülükbe dugják a villám (mennydörgés) miatti halálfélelmükben, ám Allah átfogja a hitetleneket.

2:20 A villámlás szinte megfosztja őket a látásuktól. Valahányszor [annak fénye] világosságot ad nekik, elindulnak, ám amikor a sötétség ismét beborítja őket, megállnak. Ha Allah akarja, elveszi hallásukat és látásukat. Allah bizony mindenre Képes.

2:21 Oh, ti emberek! Imádjátok Uratokat, aki megteremtett benneteket és az előttetek élőket, talán istenfélők lesztek.

2:22 [Azt imádjátok,] aki számotokra a Földet fekvőhellyé és az Eget boltozattá tette.[7] Az égből vizet küldött le, és ezáltal – gondoskodásként – termést fakasztott nektek. Ezért ne tegyetek Allah mellé vetélytársakat, holott tudjátok.[8]

2:23 Ha kétségetek van afelől, amit leküldtünk (a Koránt) a Mi szolgánknak (Mohammednek (béke legyen vele)), akkor hozzatok egy szúrát (fejezetet), hozzá hasonlót, és hívjátok a tanúitokat[9] – Allahon kívül – ha igazat mondtok.

2:24 Ám ha nem teszitek – és nem is fogjátok megtenni – akkor óvjátok magatokat a Tűztől,[10] melynek tüzelői az emberek és a kövek![11] Előkészíttetett már a hitetleneknek.

2:25 Add örömhírül azoknak, akik hisznek, és jámbor tetteket cselekszenek, hogy nekik Kertjeik lesznek, amelyek alatt folyók folynak. Ahányszor csak terméséből kapnak gondoskodásként, azt mondják: „Ez az, amivel korábban elláttattunk.” Ám csak ahhoz hasonlót kapnak.[12] Tisztává tett[13] feleségeik lesznek, és ők örökké ott időznek majd.

2:26 Allah bizony nem szégyelli, hogy példázatot hozzon akár egy szúnyogról vagy valami annál nagyobbról is. Bizony akik hívők lettek tudják, hogy ez az Uruktól való igazság, akik azonban hitetlenek, azt mondják: „Mit akart Allah ezzel a példázattal?” Sokakat visz tévelygésbe, és sokakat vezérel általa (az Igaz útra). Ám csupán a vétkeseket viszi ezúton tévelygésbe,

2:27 azokat, akik megszegik az Allahhal kötött szövetséget annak megkötése után, és akik megtagadják azt, amire Allah parancsot adott, hogy betartassék, és akik romlást okoznak a földön.[14] Ők bizony a vesztesek.

2:28 Hogyan lehettek hitetlenek Allahban, hisz halottak voltatok, és életre keltett benneteket?[15] Azután halálba küld, majd életre kelt benneteket (a Feltámadás Napján). Hozzá fogtok majdan visszatérni.

2:29 Ő az, aki megteremtette nektek mindazt, ami a Földön van, majd felemelkedett[16] az ég felé, és azt hét éggé formálta. Ő mindent tud.

2:30 [Említsd meg azt], amikor az Urad azt mondta az angyaloknak: „Utódot[17] fogok helyezni a Földre.” Azok megkérdezték: „Vajon olyat helyezel oda, aki romlást okoz ott, és vért ont? Holott mi, magasztalunk Téged dicsőségedben és tökéletességedben.” Azt válaszolta: „Én bizony tudom, amit ti nem tudtok.”

2:31 Megtanította Ádámot minden dolog nevére, majd megmutatta azokat az angyaloknak, és azt mondta: „Tudassátok velem ezek nevét, ha igazmondók vagytok.”

2:32 [Az angyalok] azt mondták: „Magasztaltassál![18] Nekünk csak arról van tudásunk, amire megtanítottál bennünket. Bizony Te vagy a Mindent Tudó, a Bölcs!”

2:33 [Allah] azt mondta: „Oh, Ádám! Tudasd velük a neveket!” Majd miután tudatta velük a neveket, [Allah] azt mondta: „Nem mondtam-e nektek, hogy Én tudom az egek és a Föld rejtett dolgait, és tudom azt, amit felfedtek és azt, amit lepleztek?”

2:34 [Említsd meg] amikor azt mondtuk az angyaloknak: „Boruljatok le Ádám előtt!” És leborultak, kivéve Iblíszt.[19] Ő megtagadta [ezt], megátalkodott és a hitetlenek közé tartozott.

2:35 Azt mondtuk: „Oh, Ádám! Lakjatok pároddal a Kertben! Egyetek belőle bőséggel, amiből és ahol csak akartok, ám ne közeledjetek ehhez a fához, mert akkor az engedetlenek közé fogtok tartozni.”

2:36 Majd botlásra késztette őket a Sátán, ezért [Allah] eltávolította őket onnan, ahol voltak. Azt mondtuk: „Menjetek le [a Földre]! Egyikőtök a másik ellensége.[20] Egy ideig a Földön lesz a lakhelyetek és mindaz, ami az élethez szükséges.”

2:37 Ádám ezután szavakat kapott Urától, melyek által [Allah] kiengesztelődött iránta.[21] Bizony Ő az [újra és újra] Kiengesztelődő, a Felettébb Irgalmas.

2:38 Azt mondtuk: „Menjetek le onnan (a Kertből) mindnyájan. Majd amikor vezérlet jön Tőlem hozzátok, akkor azoknak, akik követik azt, nem kell félniük és nem fognak szomorkodni.

2:39 Akik hitetlenek, és hazugságnak tartják a jeleinket (érveinket) azok majdan a Tűz lakói lesznek, és örökké ott időznek majd.”

2:40 Oh, Izrael[22] fiai! Emlékezzetek arra a kegyemre, amelyben titeket részesítettelek, és teljesítsétek a Velem kötött szövetséget![23] Én is teljesítem a veletek kötött szövetséget. Csak Tőlem rettegjetek!

2:41 Higgyetek abban, amit lebocsátottam (a Koránt), igazolván azt, ami nálatok van (a Tóra), és ne legyetek az elsők, akik megtagadják azt. Ne pazaroljátok el jeleimet csekély áron![24] Csak Engem féljetek!

2:42 Ne öltöztessétek az igazságot hamisságba, és ne leplezzétek el az igazságot, holott tudjátok [azt]![25]

2:43 Végezzétek jól az imát,[26] adjátok ki a zakát,[27] és hajoljatok meg a meghajlókkal együtt.

2:44 Vajon jóságra szólítjátok fel az embereket, miközben megfeledkeztek magatokról? Pedig olvassátok az Írást (a Tórát). Hát nem használjátok az eszeteket?

2:45 Keressetek támaszt a türelemben és az imádkozásban! Bizony nehéz ez, de nem az alázatosak számára,

2:46 akik bizonyosak abban, hogy találkozni fognak Urukkal, és hogy Hozzá fognak visszatérni.

2:47 Oh, Izrael fiai! Emlékezzetek a kegyemre, amelyet nektek juttattam, és arra, hogy előnyben részesítettelek benneteket[28] a teremtmények[29] között.

2:48 Féljetek az [Utolsó] naptól, [amikor] egyetlen lélek sem tehet semmit egy másik lélekért. Nem fogadtatik el [a hitetlenekért] közbenjárás, és nem vétetik el tőlük váltságdíj. Ők nem segíttetnek meg akkor.

2:49 [Emlékezzetek arra], amikor megmentettünk benneteket a Fáraó népétől,[30] [akik] gonosz kínzással sanyargattak benneteket: lemészárolták fiaitokat, és lányaitokat [szolgáknak] hagyták életben. Bizony ebben (a megmentésben) hatalmas kegy volt számotokra az Uratoktól.

2:50 [Emlékezzetek arra], amikor szétválasztottuk nektek a tengert [utat törvén benne], majd megmentettünk benneteket, és a szemetek láttára vízbe fojtottuk a Fáraó népét.

2:51 [Emlékezzetek arra], amikor kijelöltünk Mózesnek negyven éjszakát (az Írás kinyilatkoztatásakor), majd [miután felment a hegyre arany] borjút állítottatok, és [ezáltal] bűnösök lettetek.[31]

2:52 Majd elnéztük ezt nektek, talán hálásak lesztek.

2:53 [Emlékezzetek arra], amikor Mózesnek adtuk az Írást (a Tórát) és a Megkülönböztetőt,[32] talán az igaz útra tértek [általa].

2:54 [Emlékezzetek arra], amikor azt mondta Mózes a népének: „Oh, népem! Bizony vétkeztetek magatok ellen a borjú imádásával, ezért forduljatok bűnbánattal az Alkotótok felé, és öljétek meg magatok [közül a bűnösöket].[33] Jobb ez számotokra az Alkotótok [szemében]. [Allah pedig] kiengesztelődött irántatok. Bizony Ő az [újra és újra] Kiengesztelődő, a Felettébb Irgalmas.”

2:55 [Emlékezzetek arra], amikor azt mondtátok: „Oh, Mózes! Nem hiszünk neked addig, amíg nem látjuk Allahot saját szemünkkel.” Emiatt aztán szemetek láttára ragadott el benneteket a [halálos] villámcsapás.

2:56 Majd feltámasztottunk benneteket a halálotok után[34], talán hálásak lesztek.

2:57 Árnyékot adó felhőt helyeztünk fölétek, és mannát meg fürjet küldtünk le nektek. Egyetek azokból a javakból, amikkel elláttunk benneteket! Nem ellenünk, hanem saját magatok ellen vétkeztetek.

2:58 [Emlékezzetek arra], amikor azt mondtuk: „Lépjetek be ebbe a városba, és egyetek amiből és ahol csak akartok bőséggel. Lépjetek be a kapun alázattal, és mondjátok: „Hitta!” [35] Mi megbocsátjuk nektek a bűneiteket, és [jutalommal] fogjuk gyarapítani a jót cselekvőket.

2:59 Akik vétkeztek, másra cserélték a szót (a „hinta”-ra)[36], mint ami mondatott nekik. És azokra, akik vétkeztek, kínzást küldtünk le az égből, amiért vétkeztek.

2:60 [Emlékezzetek arra], amikor Mózes vizet kért a népének. Azt mondtuk: „Üsd meg botoddal a sziklát!” És előtört belőle tizenkét forrás. Bizony minden egyes törzsnek[37] tudomása volt a saját ivóhelyéről. „Egyetek és igyatok Allah adományából, és ne pusztítsatok a Földön, romlást okozókként!”

2:61 [Emlékezzetek arra], amikor azt mondtátok: „Oh, Mózes! Nem elég nekünk egyfajta étel, ezért fohászkodj értünk Uradhoz, hogy sarjasszon nekünk abból, amit a föld terem: zöldséget, uborkát, fokhagymát, lencsét, és hagymát!” (Mózes) azt mondta: „Vajon el akarjátok cserélni az alávalóbbra azt, ami jó (a manna és a fürj)? Menjetek (bármely) városba,[38] és (ott) tiétek lesz, amit kértek!” És megaláztatás és nyomor sújtotta őket, és Allah haragvását vonták magukra, mert megtagadták Allah jeleit, és jogtalanul megölték a prófétákat. Ezt azért tették, mert vétkeztek, és megszegték [Allah előírását].[39]

2:62 Bizony, akik hívők (muszlimok), és azok a zsidók, és keresztények, és szábiiták,[40] akik valóban hittek Allahban és az Utolsó Napban és jót cselekedtek, azoknak jutalmuk az Uruknál lesz. Nem kell félniük és nem fognak szomorkodni.

2:63 [Emlékezzetek arra], amikor egyezséget[41] kötöttünk veletek és fölétek emeltük a hegyet. Fogjátok erősen, amit adtunk nektek, és emlékeztessetek arra, ami abban van! Talán [így] istenfélők lesztek.

2:64 De elfordultatok ezután, és ha Allah kegye és irgalma nem lenne irántatok, már a kárhozottak közé tartoznátok.

2:65 Ismeritek azokat, akik közületek megszegték a törvényt szombaton,[42] ezért azt mondtuk nekik: „Legyetek megvetett majmok!”

2:66 Tanulsággá tettük ezt (a büntetést) az akkori népeknek, és az azután következőknek, és intéssé az istenfélőknek.

2:67 [Emlékezzetek arra], amikor azt mondta Mózes a népének: „Allah megparancsolja nektek, hogy vágjatok le egy tehenet!” [43] Így szóltak: „Gúnyolódsz velünk?” (Mózes (béke legyen vele)) azt felelte: „Allah óvjon attól, hogy a tudatlanok közé tartozzam!”

2:68 Azt mondták: „Kérd meg nekünk az Urad, hogy tegye nyilvánvalóvá milyen (korú) legyen!” (Mózes (béke legyen vele)) azt mondta: „Ő (Allah) azt mondja: ‘Olyan tehén, mely se nem öreg, se nem fiatal, hanem korban épp a kettő között van.’ Tegyétek hát azt, amire utasítást kaptok!”

2:69 Azt mondták: „Kérd meg nekünk az Urad, hogy tegye nyilvánvalóvá, milyen legyen a színe!” Azt mondta: „Ő (Allah) azt mondja: ‘Olyan élénk sárga színű tehén, mely megörvendezteti a ránézőket.’”

2:70 Azt mondták: „Kérd meg nekünk az Urad, hogy tegye nyilvánvalóvá, melyik az, hiszen a tehenek hasonlóak számunkra. És mi, ha Allah úgy akarja, elvezéreltetünk [ahhoz a tehénhez].”

2:71 Azt mondta: „Ő (Allah) azt mondja: ‘Olyan tehén, mely nem szelíd, hogy a földet szántsa, és nem hord vizet a szántóföld öntözéséhez. [Olyan tehén] mely hibátlan és melyen nincsen folt!’” Azt mondták: „Most hozakodtál elő a [teljes] igazsággal!” És levágták azt, bár nemigen akarták megtenni.

2:72 [Emlékezzetek arra], amikor megöltetek egy lelket, majd egymásra hárítottátok azt, ám Allah előhozza, amit lepleztek.

2:73 Ezért azt mondtuk: „Üssetek rá (a tehén) egy darabjával!” Ekképpen kelti életre Allah a halottakat, és mutatja meg nektek jeleit, hogy [így] talán éltek az eszetekkel.

2:74 Majd megkeményedett ezek után a szívetek és olyan lett, mint a kő, vagy még keményebb. [Mert] bizony a kövek között van olyan, amelyből folyók törnek elő, van amely szétreped és víz fakad belőle, és van amelyik földre omlik Allahtól való félelmében. Allah nem figyelmetlen azt illetően amit tesztek.[44]

2:75 Vajon azt remélitek (ti hívők), hogy hinni fog nektek [az Írás Népe]? Holott egy csoport közülük hallotta Allah szavát, majd tudatosan megváltoztatták azt, azután, hogy felfogták?

2:76 Amikor a hívőkkel találkoznak, azt mondják: „Hiszünk!” Ám amikor egymás között vannak, azt mondják: „Vajon elmondjátok nekik azt, amit Allah nyilatkoztatott ki nektek, hogy majd bizonyítékként hozzák fel ellenetek az Uratoknál? Hát nem használjátok az eszeteket?”

2:77 Vajon nem tudják, hogy Allah tudja azt, amit eltitkolnak és azt, amit felfednek?

2:78 Vannak közöttük tudatlanok, akik nem ismerik az Írást, csupán olvassák azt, és nekik csupán sejtéseik vannak.

2:79 Jaj azoknak, akik saját kezükkel írják az Írást, majd azt mondják: „Ez Allahtól van”, hogy eladják azt csekély áron; és jaj nekik azért, amit a kezük írt, és jaj nekik azért a haszonért, amire szert tettek!

2:80 Azt mondták: „A Tűz csupán meghatározott számú napig fog érni bennünket.” Mondd [oh, Mohammed (béke legyen vele)]: „Talán ígéretet kaptatok Allahtól – akkor bizony Ő nem fogja megszegni azt –, vagy olyasmit állítotok Allahról, amit nem tudtok?”

2:81 Nem! Aki rosszra tett szert (Isten mellé társat állított[45]), és körülvette őt a bűne, az mind a Tűz lakója lesz, örökké ott időznek [majd].[46]

2:82 Ám akik hisznek, és jámbor tetteket cselekszenek, ők a Kert lakói [lesznek], örökké ott időznek [majd].

2:83 [Emlékezzetek arra], Izrael fiai: egyezséget kötöttünk [veletek], hogy ne imádjatok mást, csakis Allahot, és (bánjatok) jól a szülőkkel, a rokonokkal, az árvákkal és a szegényekkel, szépen szóljatok az emberekhez, végezzétek jól az imát, és adjátok ki a zakát. Ti azonban – néhány kivétellel – elfordultatok [az egyezségtől], és megtagadtátok azt.

2:84 [Emlékezzetek arra], hogy egyezséget kötöttünk veletek, hogy ne ontsátok egymás vérét, és ne űzzétek ki egymást az otthonaitokból. Elfogadtátok ezt, ti vagytok rá a tanuk.

2:85 Ti azonban mégis megölitek egymást, és kiűztök másokat magatok közül az otthonaikból, [szövetségeseiteket] támogatjátok ellenük a bűnben és az ellenségeskedésben. Ha viszont [a kiűzött hittestvéreitek] foglyokként kerülnek hozzátok[47], [akkor már] kiváltjátok őket, pedig tiltva volt számotokra a kiűzésük. Vajon az Írás egy részében hisztek [csupán], és a többit megtagadjátok? Mi más fizetsége lehetne annak, aki ezt teszi közületek, mint szégyen az evilági életben, a Feltámadás Napján pedig a legszigorúbb kínzás. Allah nem figyelmetlen, bármit is tesztek!

2:86 Ők azok, akik az evilági életet vették meg a túlvilágiért cserébe, ezért nem fog enyhülni a kínzásuk, és nem segíttetnek meg.

2:87 Bizony Mózesnek adtuk az Írást (a Tórát), és utána küldötteket küldtünk egymást követve. Nyilvánvaló jeleket adtunk Jézusnak, Mária fiának, és megerősítettük őt a Szent Lélekkel.[48] Vajon amikor egy-egy küldött jön el hozzátok olyasmivel amit nem kívántok, mindannyiszor elbizakodtok? Egy részüket hazugsággal vádoljátok, másokat pedig megöltök?

2:88 Azt mondták (a küldöttnek): „Lepel borítja a szívünk!” [49] De nem! A hitetlenségük miatt Allah megátkozta őket, és ezért még kevésbé hisznek.

2:89 Amikor Allahtól eljött hozzájuk az Írás (a Korán), [megtagadták azt]. [Pedig a Korán] azt igazolja, ami már leküldetett nekik (ami a Tórában van). Korábban ők fohászkodtak[50], hogy [a megígért küldött vezesse] győzelemre őket azok fölött akik hitetlenek. Amikor azonban eljött hozzájuk [a Próféta (béke legyen vele)], akit ismertek már [az Írásukból], nem hittek benne. Allah átka legyen a hitetlenekre.

2:90 Milyen rossz áron adták el lelküket azáltal, hogy megtagadták, amit Allah leküldött – irigyelve, hogy Allah a szolgái közül annak juttat kegyeiből, akinek akar. Haragvásra haragvást vontak [magukra]. A hitetleneknek megalázó kínzás jár.

2:91 Amikor az mondatik nekik: „Higgyetek abban, amit Allah leküldött (a Koránban)!” Azt mondják: „Abban hiszünk, ami nekünk küldetett le (a Tórában)”, és nem hisznek abban, ami azután jött. Holott [a Korán] az Igazság, amely igazolja azt, ami náluk van. Kérdezd meg [oh, Mohammed (béke legyen vele)]: „Miért öltétek meg korábban Allah prófétáit, ha [valóban] hívők vagytok?”

2:92 Bizony eljött hozzátok Mózes a nyilvánvaló jelekkel, [de ti] ennek ellenére a borjút imádtátok, és bűnösök lettetek.

2:93 [Emlékezzetek arra], amikor egyezséget kötöttünk veletek és felemeltük fölétek a hegyet: „Ragaszkodjatok erősen ahhoz, és hallgassatok arra, amit nektek adtunk!” [51] Azt mondták: „Hallottuk és ellenszegülünk!” [52] És hitetlenségük miatt szívük eltelt a borjú imádatával. Mondd [oh, Mohammed (béke legyen vele)]!: „Bizony rossz a hitetek, ha ezt parancsolja nektek – ha [valóban] hívők vagytok!”

2:94 Mondd [oh, Mohammed (béke legyen vele)]!: „Ha a túlvilági lakhely Allahnál kizárólag nektek jár, akkor kívánjátok a halált – ha igazat mondtok!”

2:95 Soha sem fogják azt kívánni, evilági vétkeik miatt. Allah Mindent Tudó a bűnösök felől.

2:96 Látni fogod, hogy az emberek közül ők ragaszkodnak a legjobban az élethez, még azoknál is jobban, akik Allah mellé társat állítanak[53]. Némelyikük szeretné, ha ezer évig élhetne, de ha sokáig élne, az sem tartaná őt távol a kínzástól. Allah Mindent Látó, bármit is tesztek.

2:97 Mondd [oh, Mohammed (béke legyen vele)]: „Tudja meg az,] aki ellensége Gábrielnek,[54] hogy bizony ő hozta le Allah engedelmével a te szívedbe [a Koránt], amely igazolja azt, ami előtte volt (az Írásokat), útmutatásként és örömhírként a hívőknek.”

2:98 Aki ellensége Allahnak, az angyalainak, a küldötteinek, Gábrielnek, és Mikáelnek, [az tudja meg,] hogy Allah pedig ellensége a hitetleneknek.

2:99 Bizony leküldtünk hozzád nyilvánvaló jeleket, és csupán a vétkesek tagadják meg azokat.

2:100 Vajon valahányszor csak szövetséget kötnek, egy csoport közülük megszegi azt? Sőt, a legtöbbjük nem hisz!

2:101 Amikor azokhoz, akiknek az Írás adatott, eljött Allahtól egy küldött (Mohammed (béke legyen vele)), igazolván azt, ami náluk van (a Tórát), egy részük félretette Allah Írását[55]. [Eldobták] a hátuk mögé, mintha nem tudnák [az igazságot].

2:102 Azt terjesztették, amit a sátánok állítottak Salamon hatalmáról[56]. Ám Salamon nem volt hitetlen, hanem a sátánok voltak a hitetlenek, (mivel) megtanították az embereket a varázslásra és arra, ami a két angyalnak, Hárútnak és Márútnak küldetett le Bábelben. Ők ketten (Hárut és Márút) nem tanítottak (varázslásra) senkit, csak miután azt mondták nekik: „Bizony, mi csupán megpróbáltatás vagyunk [számodra], hát ne válj hitetlenné (a varázslás megtanulásával).” Ám [az emberek mégis] megtanulták kettejüktől azt, amivel elválaszthatnak valakit a párjától. Ám ők (a varázslók) nem tudnak ezzel ártani senkinek sem, csak ha Allah elrendelte. Olyat tanultak [meg ezzel], ami árt nekik, és nem válik hasznukra. Bizony tudták: aki ezzel kereskedik, annak a túlvilágon nem lesz [a jóban] része. Milyen rossz áron adták el lelküket! Ha tudták volna!

2:103 Ha ők hívők és istenfélők lettek volna, akkor bizony jó fizetség [járna nekik] Allahtól. Ha tudták volna!

2:104 Oh, ti, akik hívők lettetek! Ne azt mondjátok (a Prófétának (béke legyen vele)), hogy „ráiná”, hanem mondjátok azt, „undzurná”,[57] – és hallgassatok (rá). A hitetleneknek fájdalmas kínzás jár.

2:105 Sem azok, akik hitetlenek az Írás Népéből, sem az [Allah mellé] társat állítók[58] nem szeretnék azt, hogy valami jó küldessen le nektek az Uratoktól. Ám Allah azt részesíti könyörületében (kinyilatkoztatásban) akit akar, Allah hatalmas kegyű.

2:106 Ha felülírunk vagy elfeledtetünk egy bekezdést a Koránból, ahelyett jobbat hozunk, vagy hasonlót. Vajon nem tudod, hogy Allah bizony mindenre Képes?

2:107 Talán nem tudod, hogy Allahé az egek és a föld birodalma? Nincs nektek Allahon kívül sem pártfogótok, sem segítőtök.

2:108 Talán olyanra akarjátok kérni a küldötteteket (Mohammedet (béke legyen vele)), mint amire Mózest kérték korábban (hogy mutassa meg nekik az Urat)? Aki hitetlenségre cseréli fel a hitet, az bizony letért az egyenes útról.

2:109 Sokan az Írás népe közül, miután nyilvánvalóvá vált számukra az igazság, a szívükből fakadó irigység miatt azt szeretnék, hogy – miután hívők lettetek – ismét a hitetlenségbe rántsanak vissza benneteket. Legyetek elnézőek és bocsássatok meg (nekik), amíg Allah el nem rendeli parancsát. Bizony Allah mindenre Képes.

2:110 Végezzétek jól az imát, és adjátok ki a zakát, és bármi jót tesztek az evilágon [a túlvilági boldogulás reményében], Allahnál meg fogjátok találni [az érte járó jutalmat]. Bizony Allah Mindent Látó, bármit is tesztek.

2:111 Azt mondták[59]: „Nem lép be a Kertbe csak az, aki zsidó vagy keresztény!” Ezek (csupán) a saját vágyaik. Mondd [oh, Mohammed (béke legyen vele)]!: „Hozzátok a bizonyítékotokat, ha igazat szóltok!”

2:112 De nem! [Az lép be a Kertbe], aki orcáját aláveti Allahnak és jót cselekszik.[60] Az ő jutalmuk az Uruknál [lesz], nem kell félniük, nem fognak szomorkodni.

2:113 A zsidók azt mondták: „A keresztények nem [támaszkodnak hitükben] semmire.” [61] És a keresztények azt mondták: „A zsidók nem [támaszkodnak hitükben] semmire.” Miközben mindketten olvassák az Írást. Az ő szavaikhoz hasonlót szóltak [Mohammedről (béke legyen vele)] a tudatlanok. Allah fog ítélkezni közöttük a Feltámadás Napján abban, amiben összekülönböztek.

2:114 Ki lehet igazságtalanabb annál, mint aki megakadályozza, hogy Allah mecseteiben az Ő neve említessen, és azok (a mecsetek) lerombolására törekszik? Nem léphetnek be ők oda, csakis félve [a büntetéstől]. Szégyen lesz számukra az evilágon, és a túlvilágon hatalmas kínzás jár.

2:115 Allahé a napkelet és a napnyugat, és bármerre fordultok, Allah orcája arra van61[62] (az ima iránya). Allah bizony Bővelkedő és Mindent Tudó.

2:116 Azt mondták: „Allah gyermeket nemzett.” Magasztaltassék![63] Nem! Övé mindaz, ami az egekben és ami a Földön van! Minden [teremtmény] alázattal fordul Felé.

2:117 [Allah] az Egek és a Föld Alkotója. Amikor elrendel valamit, akkor csupán annyit mond: „Legyél!” és az van.

2:118 Azt mondták a tudatlanok: „Ha Allah beszélne hozzánk, vagy jönne egy jel [Tőle, akkor hinnénk neked]!” Az ő szavaikhoz hasonlóan szóltak azok, akik előttük éltek. Hasonlatos a szívük az [elődjeikéhez]! Bizony már nyilvánvalóvá tettük a jeleket annak a népnek, amely meggyőződéssel hisz.

2:119 Elküldtünk téged [oh, Mohammed (béke legyen vele)] az Igazsággal, örömhírhozóként, és óva intőként. Neked nem kell számot adnod a Dzsehím[64] lakóiról (nem te felelsz a tetteikért).

2:120 Elégedetlenek lesznek veled a zsidók, és a keresztények [is, egészen addig], amíg nem követed az ő vallásukat. Mondd [oh, Mohammed (béke legyen vele)]: „Bizony Allah útmutatása az [igaz] útmutatás!” [65] Ám ha követed a kényeiket[66] – azután, ami hozzád érkezett a tudásból (a kinyilatkoztatásból) – akkor Allahhal szemben nem lesz senki sem pártfogód, sem segítőd.[67]

2:121 Akiknek az Írást adtuk, és olvassák azt, és aszerint élnek, [68]azok hisznek benne (Mohammed (béke legyen vele) prófétaságában). Ám akik tagadják őt, [69]azok a kárvallottak.

2:122 Oh, Izrael fiai! Emlékezzetek a kegyemre, amelyet nektek juttattam, és arra, hogy előnyben részesítettelek benneteket[70] a teremtmények[71] között.

2:123 Féljetek az [Utolsó] naptól, [amikor] egyetlen lélek sem tehet semmit egy másik lélekért. Nem fogadtatik el tőle váltságdíj, és nem használ számára a közbenjárás. Ők nem segíttetnek meg akkor.

2:124 [Említsd meg azt,] amikor az Úr néhány szóval megpróbáltatásnak vetette alá Ábrahámot,[72] és [Ábrahám (béke legyen vele)] eleget tett annak. [Allah] azt mondta: „Bizony Én imámmá (elöljáróvá) teszlek téged az emberek számára.” [Ábrahám (béke legyen vele)] azt mondta: „[Uram legyenek] az utódaim közül is [imámok]!” [Allah] azt mondta: „Szövetségem (ígéretem) nem vonatkozik a bűnösökre.”[73]

2:125 [Említsd meg azt,] amikor a Házat (a Kábát) az emberek számára zarándoklat helyévé és biztonságossá tettük. [Oh, ti muszlimok,] tegyétek Ábrahám állásának helyét imahellyé! [74]Arra utasítottuk Ábrahámot és Izmaelt, hogy: „Tisztítsátok meg Házamat a körbejárók, az ott tartózkodók,[75] a meghajlók és leborulók számára!” [76]

2:126 [Említsd meg azt,] amikor azt mondta Ábrahám: „Uram! Tedd [Mekkát] biztonságos hellyé, és lásd el termésekkel lakói közül azokat, akik hívők lettek Allahban és az Utolsó Napban!” [Allah] azt mondta: „A hitetlent [is] élvezetben részesítem egy kis ideig (az evilágon), [de] azután majd a Tűz kínzásába kényszerítem. Milyen nyomorúságos végcél ez!”

2:127 [Említsd meg azt,] amikor Ábrahám és Izmael felépítette a Ház alapjait[77] [azt mondván]: „Urunk! Fogadd el tőlünk [szolgálatunkat]! Bizony Te vagy a Mindent Halló, a Mindent Tudó!

2:128 Urunk! Tégy kettőnket muszlimmá[78], és [tedd] utódainkat muszlim közösséggé. Mutasd meg nekünk az [elvégzendő] szertartásokat és fogadd el bűnbánatunkat! Bizony Te vagy az [újra és újra] Kiengesztelődő, a Felettébb Irgalmas.

2:129 Urunk! Támassz utódainknak egy közülük való küldöttet (Mohammedet (béke legyen vele)), aki recitálja nekik a Te igéidet, megtanítja számukra az Írást (a Koránt), a Bölcsességet (a Szunnát), és megtisztítja őket! Bizony Te vagy a Legyőzhetetlen, a Bölcs.”

2:130 Ábrahám vallásától csak az ostoba fordul el! Bizony kiválasztottuk[79] őt az evilágon, és a túlvilágon a jámborok közé fog tartozni.

2:131 [Említsd meg azt,] amikor azt mondta neki az Úr: „Légy muszlim (engedelmeskedj az akaratomnak)!” [Ábrahám (béke legyen vele)] azt mondta: „Alávetettem magamat a teremtmények Urának!”

2:132 Végrendelkezésként hagyta meg ezt Ábrahám a fiainak, és Jákob is (így szólván): „Oh, fiaim! Bizony Allah kiválasztotta nektek az [iszlám] vallást, ezért [törekedjetek arra, hogy] muszlimokként haljatok meg!”

2:133 Talán tanúi voltatok annak, amikor Jákob haldoklott, és azt kérdezte a fiaitól: „Kit fogtok imádni a halálom után?” Azt mondták: „A te Istenedet, és atyáid: Ábrahám, Izmael és Izsák Istenét egyetlen Istenként, és Neki engedelmeskedünk.”

2:134 Az a közösség már letűnt. Nekik az jár, amire ők tettek szert, nektek pedig az, amire ti tettetek szert. Nem kell majd számot adnotok arról, amit ők cselekedtek.

2:135 Azt mondják [nektek][80]: „Legyetek zsidók vagy keresztények, akkor az igaz úton fogtok járni.” Mondd [oh, Mohammed (béke legyen vele)]!: „Nem! Mi Ábrahám vallását [követjük], aki haníf 80[81] volt, és nem tartozott az [Allah mellé] társat állítók[82] közé.”

2:136 Mondjátok!: „Hiszünk Allahban és abban, ami leküldetett hozzánk, és abban, ami leküldetett Ábrahámhoz, Izmaelhez, Izsákhoz, Jákobhoz és a törzsekhez,[83] és abban, amit Mózes és Jézus kapott, és abban, amit a próféták kaptak az Uruktól. Nem teszünk különbséget közöttük,[84] és mi Allahnak engedelmeskedünk.”

2:137 Ha hisznek abban, amiben [ti muszlimok] hisztek, akkor valóban az igaz úton járnak. Ám ha elfordulnak, akkor ők csupán szembeszegülők, és Allah meg fog védeni téged [oh, Mohammed (béke legyen vele)] tőlük. Ő a Mindent Halló, a Mindent Tudó.

2:138 [Fogadjátok el] Allah kenetét (vallását)![85] Kinek lehet jobb a kenete, mint Allahé? Mi Őt imádjuk.

2:139 Mondd [oh, Mohammed (béke legyen vele)]!: „Talán vitázni akartok velünk Allahot illetően,[86] holott Ő a mi Urunk, és a ti Uratok? Ezek a mi cselekedeteink, azok pedig a ti cselekedeteitek. Mi őszinte odaadással imádjuk Őt.”

2:140 Talán azt mondjátok [ti zsidók és keresztények]: „Bizony Ábrahám, Izmael, Izsák, Jákob és a törzsek[87] zsidók vagy keresztények voltak.” Kérdezd meg [oh, Mohammed (béke legyen vele)]!: „Ti tudjátok jobban, vagy Allah?” Ki lehet bűnösebb annál, mint aki eltitkol egy Allahtól kapott tanúságtételt?[88] Allah nem figyelmetlen, bármit is tesztek.

2:141 Az a közösség már letűnt. Nekik az jár, amire ők tettek szert, nektek pedig az, amire ti tettetek szert. Nem kell majd számot adnotok arról, amit ők cselekedtek.

2:142 Az emberek közül az ostobák azt fogják mondani: „Mi fordította el őket (a muszlimokat) az imairányuktól, mely felé eddig fordultak[89]?” Mondd [oh Mohammed (béke legyen vele)]!: Allahé a Napkelet és a Napnyugat, azt vezérel az Egyenes Útra, akit akar.

2:143 Ekképpen tettünk benneteket (muszlimokat) középúton járó[90] közösséggé, hogy [az Ítélet Napján] tanúk legyetek az emberek ellen, a Küldött pedig tanú legyen mellettetek. Az imairányt, amely felé korábban fordultál (Jeruzsálem), csupán azért rendeltük el, hogy megtudjuk ki követi a Küldöttet, és ki fordul el. Bizony nehéz dolog [az imairány megváltozásának elfogadása], kivéve azoknak, akiket Allah vezérel. Allah sosem tenne olyat, amitől elveszne a hitetek[91]. Bizony Allah Kegyelmes, Felettébb Irgalmas az emberekkel szemben.

2:144 Bizony Mi látjuk orcád fordulását az ég felé, ezért megváltoztatjuk neked az imairányt úgy, hogy azzal elégedett leszel. Fordítsd hát orcádat a [mekkai] Tilalmas Mecset felé, és bárhol is vagytok, fordítsátok orcátokat arra! Azok, akiknek az Írás adatott, jól tudják, hogy ez az igazság, amely az ő Uruktól (ered). Allah bizony nem figyelmetlen, bármit is tesztek!

2:145 Ha azoknak, akiknek az Írás adatott, mindenféle jelet mutatnál is, akkor sem követnék a te imád irányát. Te sem követnéd az ő imairányukat, és ők sem követik egymás imairányát. Ha követnéd az ő kényeiket, miután a tudás (a Korán) eljött hozzád, akkor bizony, a vétkesek közé tartoznál.

2:146 Azok, akiknek az Írást adtuk, ismerik őt (Mohammedet (béke legyen vele) az Írásból), ahogyan [saját] gyermekeiket, ám egy részük elrejti az igazságot, holott ismeri azt.[92]

2:147 [Ez] az igazság az Uradtól [való], ne tartozz hát a kételkedők közé!

2:148 Minden [vallási közösségnek] van egy iránya, mely felé fordul. A jó tettekben versengjetek! Allah mindegyikőtöket elő fogja hozni (az Ítéletre), akárhol is vagytok. Allah bizony mindenre Képes!

2:149 Bárhova is mész, fordítsd orcádat a Tilalmas Mecset felé (az imádkozáskor)! Ez [az imairány változtatás] bizony az Uradtól eredő igazság.[93] Allah nem figyelmetlen, bármit is tesztek!

2:150 Bárhova is mész, fordítsd orcádat a Tilalmas Mecset felé! Bárhol is vagytok, fordítsátok orcátokat arra, hogy ne legyen az embereknek érve ellenetek,[94] kivéve azokat, akik igazságtalanok. Ne őket féljétek, hanem Engem! [A Kába felé fordulás azért rendeltetett el,] hogy teljessé tegyem a kegyességemet irántatok. Talán az igaz útra találtok.

2:151 [Kegyként rendeltük el nektek az imairány változást, hasonlóan, mint] ahogy elküldtünk hozzátok, egy közületek való küldöttet (Mohammedet (béke legyen vele)), aki recitálja nektek igéinket (a Koránból), megtisztít titeket, tanítja nektek az Írást (a Koránt) és a Bölcsességet (a Szunnát)[95] és megtanítja nektek azt, amit nem tudtatok.

2:152 Emlékezzetek hát meg Rólam, Én is megemlékezem rólatok. Adjatok hálát Nekem, és ne legyetek hálátlanok!

2:153 Oh, ti, akik hívők lettetek! Keressetek támaszt a türelemben és az imádkozásban! Allah bizony a türelmesekkel van.

2:154 Ne mondjátok azokról, akik megölettek Allah Útján, hogy halottak! Ellenkezőleg, élők [ők], de ti nem tudjátok.

2:155 Bizony, próbára teszünk benneteket valamennyi félelemmel, éhséggel, és a javak, a lelkek és a termések fogyatkozásával. Ám hirdess örömhírt a türelmeseknek!

2:156 Akik, ha csapás sújtja őket, azt mondják: „Mi bizony Allah szolgái vagyunk, és Hozzá fogunk visszatérni!”

2:157 Ők az Uruktól való dicséretben és könyörületben részesülnek, és ők azok akik [Allah útján] vezéreltek.

2:158 Bizony, a Szafá és a Marua[96] Allah [zarándok]helyei közé tartoznak. Ezért aki elzarándokol a Házhoz vagy elvégzi az umrát,[97] azt nem terheli vétek, ha teljesíti a kettő közötti járást. Ha valaki önként tesz jót, [tudja meg, hogy] Allah bizony a Felettébb Hálás,[98] a Mindent Tudó.

2:159 Bizony, akik elrejtik azt, amit a bizonyságokból és az útmutatásból leküldtünk – miután az Írásban az emberek tudomására adtuk azt –, azokat elátkozza Allah, és elátkozzák a félrevezetettek.[99]

2:160 Kivéve azokat, akik megbánást tanúsítanak, megjavulnak és az emberek tudtára adják) [azt, amit elrejtettek]. Ők azok, akiktől elfogadom a bűnbánatot, hiszen Én vagyok az [újra és újra] Kiengesztelődő, a Felettébb Irgalmas.

2:161 Bizony, akik hitetlenek, és hitetlenként halnak meg, azokra Allah, az angyalok és minden ember átka szálljon!

2:162 Örökké benne lesznek (a Tűzben), nem enyhíttetik számukra a kínzás, és haladékot sem kapnak.

2:163 A ti Istenetek az egyetlen Isten, nincs más isten csak Ő,[100] a Felettébb Könyörületes, a Felettébb Irgalmas.

2:164 Bizony, az egek és a Föld megteremtésében, az éjszaka és a nappal váltakozásában, a hajókban – melyek a tengeren haladnak az emberek hasznára –, a vízben, amit Allah az égből lebocsátott, amellyel életre keltette a Földet annak halála után, azon mindenféle élőlényt terjesztve szét, a szelek irányításában, és az ég és a Föld között szolgálatra rendelt felhőkben mind jelek vannak az [olyan] emberek számára, akik használják az eszüket!

2:165 Vannak az emberek között olyanok, akik Allah mellé vetélytársakat állítanak[101], és ugyanúgy szeretik őket, ahogyan Allahot. Ám akik hívők lettek, jobban szeretik Allahot [mint a társítók]. Bárcsak tudnák a társítók, hogy az erő teljes egészében Allahé, és Allah szigorú a kínzásban! [Erre azonban csak akkor döbbennek majd rá] amikor látni fogják a kínzást [a Feltámadás Napján].

2:166 Majd amikor látják a kínzást, akkor azok, akiket [itt az evilágon] követtek, elhatárolják magukat a követőiktől, és kapcsolataik köteléke szerteszét szakad.

2:167 Azt mondják a követők: „Oh, bárcsak lenne még egy lehetőségünk a visszatérésre [a földi életbe], hogy elhatárolódjunk tőlük, ahogyan [most] ők is elhatárolódtak tőlünk. Ekképpen mutatja meg Allah a cselekedeteiket, [amely] bánat forrása lesz számukra, és ők sohasem fognak kilépni a Tűzből.

2:168 Oh, ti emberek! Mindabból, ami a földön található, egyétek a megengedettet és a jót! Ne kövessétek a Sátán nyomdokait, hiszen ő a ti nyilvánvaló ellenségetek.

2:169 Ő kizárólag a rosszat és a szégyenletességet parancsolja nektek, és azt, hogy olyat mondjatok Allahról, amiről nincs tudásotok.

2:170 Ha az mondatik nekik: „Kövessétek azt, amit Allah kinyilatkoztatott!” Azt mondják: „Nem! Mi azt követjük, amit az apáinknál találtunk!” Talán akkor is [így tesznek], ha az apáik nem fogtak fel az eszükkel semmit, és nem vezéreltettek az Igaz Úton?

2:171 Akik hitetlenek, hasonlatosak ahhoz a jószághoz, amelyet valaki szólít, de az nem hall meg mást, csak [hangos] hívást és kiáltást. Süketek [ők], némák és vakok. Nem használják az eszüket.

2:172 Oh, ti, akik hívők lettetek! Egyetek azokból a jó [táplálékokból], amelyekkel elláttunk benneteket, és legyetek hálásak Allahnak, ha valóban Őt imádjátok!

2:173 Csupán a dög tiltatott meg nektek, a vér, a disznóhús, és mindaz, amit nem Allahnak áldoztak. Ám, aki [végszükség esetén ezek fogyasztására] kényszerül, anélkül, hogy vágyakozna utána, vagy túlzásba esne, az nem követ el bűnt. Allah bizony Sokat Megbocsátó, Felettébb Irgalmas.

2:174 Bizony azok, akik elrejtik azt, amit Allah kinyilatkoztatott az Írásból, és elcserélik azt csekély pénzért, azoknak nem kerül majd más a gyomrába, csak tűz, a Feltámadás Napján Allah nem szól hozzájuk, nem tisztítja meg őket, és fájdalmas kínzás jár nekik.

2:175 Ők azok, akik tévelygést vettek az útmutatás helyett, és kínzást a megbocsátás helyett. Mi teszi majd őket türelmessé a Tűzzel szemben?

2:176 Az [a büntetés] azért [jár nekik], mert Allah leküldte az Írást az Igazsággal, [de ők nem hittek benne]. Akik az Írás egyik részét elfogadják, a másik részét pedig nem, azok bizony messze szembeszegülnek [Allah akaratával].

2:177 Nem az a jóság, ha arcotokat napkelet és napnyugat felé fordítjátok, hanem az, ha valaki hisz Allahban, az Utolsó Napban, az angyalokban, az Írásokban és a prófétákban. [Jóság] az, ha valaki a vagyonát – bár számára kedves az – odaadja a rokonainak, az árváknak, a rászorulóknak, a megszorult utazónak, a kéregetőknek és a rabszolgák kiváltására. [Hívő] az, aki jól végzi az imát, aki kiadja a zakát, akik a megkötött szövetséget betartják, akik türelmesek a nyomorban, a betegségben és a harc idején. Ők az Igazak, ők az Istenfélők.

2:178 Oh, ti, akik hivők lettetek! Előíratott nektek a megtorlás, a meggyilkoltakért: Szabadot a szabadért, szolgát a szolgáért, nőt a nőért. Ám ha valakinek elnéz valamit az [áldozat] testvére, akkor a [megtorló] követelése méltányos módon, és a kifizetés számára illendő módon [történjen]. Ez könnyítés és könyörület a ti Uratoktól. Ha valaki ezután szegi meg a törvényt, annak majdan fájdalmas kínzás jár [a túlvilágon].[102]

2:179 A megtorlásban élet[103] van számotokra, oh, ti, akiknek eszetek van, talán [így] istenfélők lesztek.

2:180 Előíratott számotokra – ha valamelyikőtökhöz közeledik a halál, és javakat hagy hátra – a végrendelkezés a szülők és a rokonok javára, helyénvaló módon. Kötelességként (íratott elő) ez az istenfélők számára.

2:181 Aki pedig megváltoztatja azt, miután hallotta [a haldokló szájából], annak bűne azokat terheli, akik megváltoztatják [a végrendelkezést]. Allah bizony Mindent Halló, Mindent Tudó.

2:182 Ám ha valaki az örökhagyó részéről részrehajlástól vagy bűnös dologtól tart, és [az örökhagyó halála után] egyezséget szorgalmaz [az örökösök] között, azt nem terheli bűn. Bizony Allah Sokat Megbocsátó, Felettébb Irgalmas.

2:183 Oh, ti, akik hívők lettetek! Előíratott számotokra a böjt, ahogyan előíratott azok számára is, akik ellőttetek éltek. Talán istenfélők lesztek.

2:184 Meghatározott számú napig [böjtöljetek], és aki beteg közületek, vagy úton van, annak hasonló számú más napon [kell pótolnia]. És azok, akik képesek böjtölni [de nem teszik][104] megváltást kell adniuk, [ami] egy szegény élelmezése. Aki pedig önként [ennél több] jót tesz, az a saját javára válik! Ám jobb nektek ha böjtöltök, ha tudtok.

2:185 Ramadán hónap az, melyben a Korán útmutatásként leküldetett[105] az emberek számára, a vezérlet és a különbségtétel nyilvánvaló bizonyságaként. Aki közületek e hónapban [a lakhelyén] van, az böjtölje azt végig, aki pedig beteg, vagy úton van, [annak] azonos számú más napon [kell pótolnia]. Allah könnyebbséget akar nektek, nem pedig nehézséget. Teljesítsétek hát [az előírt napok] számát és magasztaljátok Allah nagyságát, azért amiért az Igaz Útra vezérelt benneteket. Talán hálásak lesztek.

2:186 Ha az Én szolgáim kérdeznek téged [oh, Mohammed (béke legyen vele)] Felőlem, nos Én közel vagyok [hozzájuk], felelek a fohászkodó fohászára, amikor Hozzám fohászkodik. Hallgassanak hát [az én hívásomra] és higgyenek bennem. Talán az igaz úton fognak járni.

2:187 A böjt éjszakáján megengedtetett nektek az, hogy közösüljetek asszonyaitokkal. Olyanok ők számotokra, mint a ruházat, és ti is olyanok vagytok az ő számukra. Allah tudja, hogy becsaptátok magatokat,[106] [Allah azonban] kiengesztelődött irántatok, és megbocsátott nektek. Mostantól éljetek hát velük házaséletet, és vágyakozzatok azután, amit Allah előírt számotokra. Egyetek és igyatok egészen addig, míg meg nem különböztetitek hajnalhasadáskor a fehér szálat a feketétől (a pirkadó eget a sötét földtől)! Ezt követően tartsátok be a böjtöt az éjszaka beálltáig (a naplementéig)! És ne közösüljetek velük, amíg a mecsetekben tartózkodtok visszavonulva! Ezek Allah által szabott határok, ne közelítsétek azokat! Allah ekképpen teszi nyilvánvalóvá az Ő előírásait az emberek számára. Talán istenfélők lesznek.

2:188 Ne habzsoljátok egymás vagyonát igazságtalanul, és ne vesztegessétek meg vele a bírókat, hogy [ezáltal] bűnös módon felfaljátok az emberek javainak egy részét, holott tudjátok, [hogy ez igazságtalanság].

2:189 Kérdeznek téged [oh, Mohammed (béke legyen vele)] az újholdról. Mondd!: „Ezek az időpontok jelzők az emberek és a zarándoklat számára.” Nem az a jóság, ha a házakba hátulról léptek be,[107] hanem az a jóság, ha valaki istenfélő. A házakba az ajtajaikon át lépjetek hát be, és féljétek Allahot, talán üdvözültök!

2:190 Harcoljatok Allah Útján azok ellen, akik harcolnak ellenetek! Ám ne szegjétek meg a törvényt (ne harcoljatok a fegyvertelenek ellen)! Allah bizony nem szereti a törvényszegőket.

2:191 Öljétek meg őket (akik háborúznak ellenetek), ahol csak rájuk leltek, és űzzétek ki őket onnan, ahonnan kiűztek benneteket! A kísértés, [hogy Isten mellé társat állítsatok], rosszabb, mint az ölés.[108] Ám ne harcoljatok ellenük a (mekkai) Tilalmas Mecsetnél, amíg ők nem harcolnak ellenetek ott! Ám, ha harcolnak ellenetek, akkor öljétek meg őket! Ez lesz a hitetlenek fizetsége.

2:192 Ha azonban abbahagyják [a háborúskodást], úgy Allah Sokat Megbocsátó, Felettébb Irgalmas.

2:193 Harcoljatok ellenük, hogy ne legyen több kísértés, és hogy az imádat egyedül Allahé legyen! De ha abbahagyják [a harcot], akkor ne legyen ellenségeskedés, kivéve a támadók ellen!

2:194 A Tilalmas Hónapot a Tilalmas Hónapért,[109] és a nagyra becsült dolgok[110] is a megtorlás [törvénye alá esnek]! Ha valaki rátok támad, úgy támadjatok rá ti is, ahogyan ő rátok támadott! Legyetek istenfélők, és tudjátok meg, hogy Allah az istenfélőkkel van!

2:195 Adakozzatok Allah Útján, és ne vessétek magatokat a pusztulásba![111] Tegyetek jót, mert Allah szereti a jótevőket!

2:196 Végezzétek el a zarándoklatot és az umrát Allahért! Ám ha akadályoztatva lennétek, akkor, lehetőség szerint, [vágjatok le] áldozati állatot [megváltásként]. Ne vágjátok le a hajatokat addig, míg az áldozati állat el nem éri áldozó helyét, de ha valaki közületek beteg, vagy fájlalja a fejbőrét [annak ez szabad], de váltságdíjjal tartozik: böjt, adomány, vagy áldozat formájában. Ha azonban biztonságban vagytok, akkor, aki elvégzi az umrát [és az ihrám tilalmai alól való mentesülést élvezi][112]zarándoklat kezdetéig, annak, lehetőség szerint áldozati állatot kell (köszönetként) levágnia. Ha ez nem áll módotokban, akkor három napot kell böjtölni a zarándoklat idején és hetet, ha visszatértetek, ez tíz összesen. Ez az előírás csak arra vonatkozik, akinek a családja nem lakik a (mekkai) Tilalmas Mecset közelében. Legyetek istenfélők, és tudjátok meg, hogy Allah szigorú a büntetésben!

2:197 A zarándoklat hónapjai ismertek, és aki kötelezi magát e hónapokban a zarándoklat elvégzésére, annak (a zarándoklat idején) tilos a házasélet, a vétkezés és a vitatkozás! Bármi jót tesztek, Allah tudja azt. Lássátok el magatokat útravalóval, ám a legjobb útravaló az istenfélelem! Féljetek Engem oh, ti, akiknek van eszetek!

2:198 Nem vétkeztek azzal, ha gyarapodásra törekedtek az Uratoktól.[113] Ha elvonultatok az Arafától, emlékezzetek meg Allahról a „masár al-harám”-nál![114] Emlékezzetek meg Róla, amiért [az igaz útra] vezetett benneteket, holott előtte a tévelygők közé tartoztatok!

2:199 Azután vonuljatok el onnan, ahonnan a többi ember is elvonul, és kérjétek Allah bocsánatát. Allah bizony Sokat Megbocsátó, Felettébb Irgalmas.

2:200 Ha elvégeztétek a zarándoklat szertartásait, emlékezzetek meg Allahról, ahogyan megemlékeztek szüleitekről, illetve még jobban. Vannak az emberek között olyanok, akik azt mondják: „Urunk! Az evilágon adj nekünk jót!” Ám az ilyen embereknek a túlvilágon nem lesz részük [jutalomban].

2:201 Vannak közöttük olyanok is, akik azt mondják: „Urunk! Adj nekünk az evilágon is, és a túlvilágon is jót, és óvj meg minket a Tűz kínzásától!”

2:202 Mindannyian megkapják részüket [a túlvilágon] a szerint, amit [az evilágon] cselekedtek. Allah gyors a számonkérésben.

2:203 Emlékezzetek meg Allahról meghatározott számú napon (a zarándoklat ünnepét követő három napon)! Ha valaki siet [és csak] két napon teszi meg ezt, az nem követ el bűnt, és ha valaki tovább marad (a harmadik napig), az sem követ el bűnt. Ez azokra vonatkozik, akik istenfélők. Legyetek istenfélők, és tudjátok meg, hogy Őhozzá fogtok visszatérni!

2:204 Van az emberek között olyan, akinek a beszéde az evilági életről tetszik neked. Allahot hívja tanúként arra, ami a szívében rejlik, miközben ő a legellenszegülőbb.

2:205 Amikor elfordul [tőled, oh, Mohammed (béke legyen vele)], azon igyekszik, hogy romlást okozzon a földön, és elpusztítsa a vetést és a jószágot. Allah azonban nem szereti a romlást.

2:206 Ha azt mondják neki: – „Féld Allahot!” – még több bűnbe viszi magát fennhéjázásával. A büntetése a Gyehenna lesz. Mily nyomorult fekhely az!

2:207 Van az emberek között olyan is, aki lemond önmagáról Allah megelégedését keresve. Allah kegyelmes a szolgáival.

2:208 Oh, ti, akik hívők lettetek! Lépjetek be teljesen a szilmbe (az iszlámba), és ne kövessétek a sátán nyomdokait! Bizony, ő nyilvánvaló ellenségetek.

2:209 Ám ha megbotlotok, azután, hogy nyilvánvaló bizonyságok jöttek el hozzátok, akkor tudjátok meg, hogy Allah Legyőzhetetlen, Bölcs.

2:210 Talán arra várnak, hogy eljöjjön hozzájuk Allah, és az angyalok fehér felhők kíséretével [az Ítélet Napján]. Ám az ügy eldöntetett! A dolgok Allahhoz térnek vissza (döntésre)!

2:211 Kérdezd meg Izrael fiait, hogy hányat adtunk nekik a nyilvánvaló jelekből! Aki elcseréli Allah kegyét,[115] miután az eljött hozzá [arra büntetés vár]. Allah bizony szigorú a büntetésben.

2:212 Az evilági élet feldíszíttetett a hitetleneknek, és ők kigúnyolják azokat, akik hívők lettek. Ám az istenfélők, a Feltámadás Napján felettük lesznek [majdan].[116] Allah arról gondoskodik, akiről akar, számvetés nélkül.

2:213 Az emberek [eredetileg] egy közösséget alkottak! [Miután összekülönböztek[117]], Allah prófétákat küldött örömhírhozók és óva intők gyanánt, és leküldte nekik az Írást az igazsággal, hogy [a szerint] ítélkezzenek az emberek között abban, amiben összekülönböztek.[118] De [Mohammed (béke legyen vele) küldetésén], miután eljöttek hozzájuk a nyilvánvaló bizonyítékok, egymás közti irigységből csak azok különböztek össze, akik megkapták a [Tórát]. Majd Allah, az Ő akaratával, azokat vezérelte az igazságra, akik hittek abban, amiben [a többiek] összekülönböztek. Allah azt vezérel az egyenes útra, akit akar.

2:214 Talán arra számítotok, hogy beléptek a Kertbe, mielőtt hasonló [sors] érne titeket, mint azokat, akik előttetek letűntek? Nyomor és betegség érte őket, és [ezek miatt] annyira megrendültek, hogy a Küldött és hívő társai azt mondták: „Mikor jön el az Allah [általi] győzelem?” Az Allah [általi] győzelem bizony közel van!

2:215 Kérdeznek téged [oh, Mohammed (béke legyen vele)]: mit [és hogyan] adakozzanak. Mondd!: „Ha valami jót adakoztok, legyen az a szülőké, a rokonoké, az árváké, a rászorulóké, és a megszorult utazóé!” Bármi jót tesztek, afelől Allah Mindent Tudó.

2:216 Előíratott nektek a harc, bár az utálatos számotokra. Lehet hogy nem szerettek valamit, holott az jó nektek, és lehet, hogy szerettek valamit, pedig az rossz nektek. Allahnak tudása van,[119] ti azonban nem tudtok.

2:217 Kérdeznek téged [oh, Mohammed (béke legyen vele)] a Tilalmas Hónapról, [arról, hogy megengedett-e] a harc ezalatt? Mondd!: „A harc hatalmas vétek ilyenkor!” De akadályozni a (többieket) Allah Útjának követésében, és megtagadni Őt, és [távol tartani az embereket] a Tilalmas Mecsettől, és népét kiűzni onnan, még hatalmasabb vétkek Allah előtt. A kísértés[120] súlyosabb [bűn], mint az ölés. Mindaddig kitartóan harcolnak ellenetek, míg el nem fordítanak titeket a vallásotoktól, ha képesek rá. Akik elfordulnak közületek a vallásuktól, és hitetlenként halnak meg, azoknak semmivé válnak a cselekedeteik az evilágon és a túlvilágon. Ők a Tűz lakói [lesznek], és örökké ott időznek majd!

2:218 Akik hívők lettek, és akik kivándoroltak (az igaz egyistenhitért), és küzdöttek Allah Útján, azok bizony remélhetik Allah könyörületét. Allah Sokat Megbocsátó, Felettébb Irgalmas.

2:219 Kérdeznek téged [oh, Mohammed (béke legyen vele)] a khamrról[121] és a szerencsejátékról. Mondd!: „E kettőben nagy a bűn, és bár valamennyi haszon van bennük az emberek számára, de a belőlük fakadó bűn nagyobb, mint a hasznuk.” Kérdeznek téged: mit [és hogyan] adakozzanak. Mondd!: „Azt, amire nincs szükség!” [122] Ekképp teszi Allah nyilvánvalóvá az [igazságra utaló] jeleket azért, hogy elgondolkozzatok,

2:220 az evilágról és a túlvilágról. Kérdeznek téged [oh, Mohammed (béke legyen vele)] az árvákról. Mondd!: „Legjobb becsületesen bánni velük. Ha velük [vagyonközösségben] közösen intézitek dolgaitokat, akkor ők a ti testvéreitek. Allah tudja azt, hogy ki a romlásba döntő és ki a javulást okozó. Ha Allah akarta volna, akkor túlterhelt volna benneteket. Allah bizony Legyőzhetetlen, Bölcs.

2:221 Ne házasodjatok társító[123] nőkkel, amíg hívők nem lesznek! Egy hívő rabszolganő bizony jobb egy [szabad] társító nőnél, még akkor is, ha ez tetszene nektek. És ne adjatok feleségül [hívő asszonyokat] társító férfiakhoz, amíg hívők nem lesznek! Egy hívő rabszolga férfi bizony jobb, mint egy [szabad] társító, még akkor is, ha ez tetszene nektek. Azok [a társítók] a Tűzhöz hívnak, míg Allah – ha Ő úgy akarja – a Kerthez és a megbocsátáshoz hív. És nyilvánvalóvá teszi a jeleit az embereknek azért, hogy emlékezzenek.

2:222 Kérdeznek téged [oh, Mohammed (béke legyen vele)] a havi vérzésről. Mondd!: „Ártalom az!” Ezért tartsátok magatokat távol az asszonyokkal [való házasélettől] a havi vérzés idején! Ne közelítsétek őket, amíg meg nem tisztulnak![124] Ha megtisztálkodtak, akkor érintkezzetek velük úgy, ahogyan Allah megparancsolta nektek. Allah bizony szereti azokat, akik újra és újra hozzá fordulnak bűnbocsánatért, és szereti a megtisztulókat.

2:223 Asszonyaitok [olyanok] számotokra, mint a szántóföld[125], ezért úgy közelítsétek őket, ahogyan akarjátok (megengedett módon).[126] [Jócselekedetet] küldjetek előre magatoknak! Legyetek istenfélők, és tudjátok meg, hogy majdan találkozni fogtok Vele! Hirdess örömhírt a hívőknek!

2:224 Ne tegyétek esküitekkel Allahot annak akadályává, hogy jót tegyetek, istenfélők legyetek, és kibékítsétek az embereket! Allah Mindent Halló, Mindent Tudó!

2:225 Allah nem kéri számon rajtatok az akaratlanul tett esküvéseiteket, azonban számon kéri rajtatok, amit a szívetek szerzett meg[127]. Allah Sokat Megbocsátó, Béketűrő.

2:226 Akik [válás céljából] megesküdtek arra, hogy tartózkodnak feleségüktől, azoknak négy hónap a határidejük! Ám ha [e határidő eltelte előtt] visszatérnek,[128] Allah Sokat Megbocsátó, Felettébb Irgalmas.

2:227 Ha [a férjek] elhatározták a válást,[129] Allah Mindent Halló, Mindent Tudó.

2:228 A válás alatt lévő nőknek háromhavi tisztulást kell kivárniuk! Nem megengedett számukra, hogy eltitkolják azt, amit Allah a méhükbe teremtett, amennyiben hisznek Allahban és az Utolsó Napban. Férjeik a leginkább jogosultak a visszafogadásukra ez alatt [a várakozási idő alatt], ha jót akarnak tenni. Az asszonyokat ugyanaz illeti meg [férjük részéről], mint amivel ők tartoznak [férjüknek] illő módon.[130] Ám a férfiak a nőknél egy fokkal feljebb vannak.[131] Allah Legyőzhetetlen, Bölcs.

2:229 A válás kétszer [visszavonható].[132] Ekkor vagy méltányosan meg kell tartani [a feleséget], vagy jótékonyan el kell bocsátani. [A válás esetén] nem megengedett a férfiaknak, hogy elvegyenek valamit abból, amit [jegyajándékként] adtak nekik (a feleségüknek), kivéve ha mindketten (a férj és a feleség) félnek attól hogy [egymás iránt] nem tartják be Allah szabályait. És ha ti [képviselők, illetve bírók] is féltek, hogy nem tartják be mindketten Allah szabályait, akkor nem követ el egyikük sem bűnt, ha az asszony valamivel megváltja magát. Ezek Allah szabályai, így hát ne szegjétek meg azokat! Akik áthágják Allah előírásait, azok bizony a vétkesek.

2:230 Ám ha [a férj harmadszorra is] elválik feleségétől, akkor az asszony nem megengedett számára, amíg feleségül nem megy valaki máshoz. Majd, ha [a következő férj] elválik tőle, akkor ők ketten [az előző férj és a nő] nem követnek el bűnt, ha visszatérnek egymáshoz, ha úgy vélik, hogy betartják Allah szabályait. Allah nyilvánvalóvá teszi ezeket az előírásokat egy népnek, akik tudnak.

2:231 Amikor elváltatok az asszonyoktól, és ők a várakozási idejük végéhez értek (három menstruációs ciklus), akkor vagy tartsátok meg őket megfelelően, vagy bocsássátok el őket illő módon. Ne tartsátok vissza őket, hogy ártsatok nekik, és [ezáltal Allah szabályait] áthágjátok! Aki ezt megteszi, az önmaga ellen vét. Ne tegyétek Allah előírásait gúny tárgyává [azzal, hogy nem tartjátok be azokat]! Emlékezzetek meg Allah irántatok nyújtott kegyéről és az Írásról, valamint a Bölcsességről (Szunnáról), amit leküldött nektek, hogy általa [Allah] óva intsen benneteket! Legyetek istenfélők, és tudjátok meg, hogy Allah Mindent Tudó!

2:232 [Ti bírók,] mikor elválasztottátok az asszonyokat, és az ő várakozási idejük letelt, akkor ne akadályozzátok meg őket abban, hogy ismét megházasodhassanak [korábbi] férjeikkel, ha ők egymás között illő módon megegyeztek. Ez [az előírás] óva intés közületek annak, aki hisz Allahban és az Utolsó Napban. Ez [az előírás szerinti cselekvés] jobb és tisztább számotokra. Allah tudja [mi jó nektek], ti azonban nem tudjátok.

2:233 A szülőanyáknak[133] két teljes évig kell szoptatniuk gyermekeiket! Ez azokra vonatkozik, akik teljessé akarják tenni a szoptatást. És a gyerek apjának kötelessége [a szoptató anyát] megfelelő módon eltartania, és öltözékkel ellátnia. Senkitől sem várattatik el több, mint amennyit elbír. Nem szabad kárt okozni az anyának gyermeke által, és az apának sem gyermeke révén. És az apa örökösének ugyanez a kötelessége [a szoptató anya iránt]. Ám ha a kettejük közötti[134] megegyezés és tanácskozás alapján a gyermeket [a két év véget érte előtt] el akarják választani [a szoptatástól], akkor nem követnek el bűnt. Ha pedig a gyermekeket [szoptató dajkával] akarjátok szoptatni, akkor sem követtek el bűnt, amennyiben odaadjátok azt [a fizetséget], amelyben illő módon megállapodtatok. És féljétek Allahot és tudjátok meg, hogy Allah Mindent Látó bármit is tesztek.

2:234 Akik meghalnak közületek, és feleségeket hagynak hátra, [azoknak a feleségeknek] várniuk kell négy hónapot és tíz napot. Majd ha letelt a várakozási idejük, akkor [ti, az asszonyok képviselői] nem követtek el bűnt azzal, [ha elnézitek nekik azt] amit illő módon tesznek[135] [egy újabb házasság érdekében]. Allah tudomással bír mindenről, amit tesztek.

2:235 Nem követtek el bűnt azzal, ha [a várakozási idejük alatt][136] céloztok az asszonyok feleségül kérésére, vagy ha [szándékotokat] elrejtitek magatokban. Allah tudja, hogy ti emlékezni fogtok rájuk, de ne állapodjatok meg velük titkon, csak ha illő módon beszéltek[137] velük! Ne kössetek meg házassági szerződést, amíg az előírt várakozási idő véget nem ér! Tudjátok meg, hogy Allah tudja azt, ami a kebletekben van! Óvakodjatok hát Tőle, és tudjátok meg, hogy Allah Sokat Megbocsátó, Béketűrő!

2:236 Nem követtek el bűnt, ha elváltok az asszonyoktól, mielőtt még érintenétek őket,[138] vagy hozományt állapítanátok meg nekik. És lássátok el őket [javakkal], illő módon – a jól élő a képessége szerint, és a szűkölködő is a képessége szerint! Kötelesség [ez] a jótevők számára.

2:237 Ha azonban elváltok tőlük, mielőtt még érintettétek volna őket, de a hozományt már megállapítottátok részükre, akkor annak a fele [jár az asszonyoknak], amit megállapítottatok, kivéve, ha lemondanak róla, vagy ha az mond le róla, akinek a kezében van a házasság megkötése (a feleség képviselője). Ha lemondanátok [a részetekről], az közelebb állna az istenfélelemhez.[139] Ne feledkezzetek meg az egymás iránti kegyességről! Allah bizony Mindent Látó, bármit is tesztek.

2:238 Tartsátok be az imákat,[140] és [különösen] a középső imát.139[141] Alázatosan álljatok Allah előtt [az ima közben]!

2:239 Ám ha féltek,[142] akkor gyalog, vagy hátasállaton [imádkozzatok]! Ha pedig biztonságban vagytok, akkor emlékezzetek meg Allahról úgy, ahogy Ő tanított benneteket arra, amit nem tudtatok.

2:240 Akik meghalnak közületek, és feleségeket hagynak hátra, [azok hagyjanak] egy végrendeletet amelyben egy évig gondoskodnak a feleségeikről, [hogy azoknak megélhetése legyen] otthonaik elhagyása nélkül! Ám ha elköltöznek, akkor ti nem követtek el bűnt azzal, amit ők illő módon tesznek. Allah Legyőzhetetlen, Bölcs.

2:241 Az elvált asszonyoknak méltányos ellátás [jár]. Kötelesség [ez] az istenfélők számára.

2:242 Allah ekképpen teszi nyilvánvalóvá nektek az Ő előírásait. Talán használjátok az eszeteket.

2:243 Nem láttad-e azokat, akik a haláltól való félelmükben ezrével hagyták el a lakhelyeiket? Majd Allah azt mondta nekik: „Haljatok meg!” Azután életre keltette őket. Allah bizony kegyes az emberekkel, azonban az emberek többsége nem ad hálát.[143]

2:244 Harcoljatok Allah Útján, és tudjátok meg, hogy Allah bizony Mindent Halló, Mindent Tudó.

2:245 Ki az, ki szép kölcsönt ad Allahnak,[144] hogy Ő [a túlvilágon] sokszorosan megtöbbszörözze azt neki? Allah szűken és bőven mér [az ellátásból], és Hozzá fogtok majdan visszatérni.

2:246 Nem láttad-e Izrael fiainak előkelőit Mózes ideje után, midőn azt mondták egyik prófétájuknak: „Jelölj ki nekünk egy királyt, hogy [vezetésével] harcoljunk Allah Útján!” [A prófétájuk] azt mondta: „Vajon elképzelhető, hogy nem harcoltok, ha előírattatik számotokra a harc?” Azt mondták: „Miért ne harcolnánk Allah Útján, hiszen elűzettünk lakhelyeinkről és gyermekeinktől?” Majd amikor előíratott számukra a harc, akkor kevés kivétellel mind elfordultak. Ám Allah Mindent Tudó a vétkesek felől.

2:247 A prófétájuk azt mondta nekik: „Bizony Allah jelölte ki nektek Tálútot (Sault), királyotokká.” Azt mondták: „Miképpen lehetne neki királyi hatalma felettünk? Hiszen mi jogosultabbak vagyunk nála a királyi hatalomra, és számára nem is adatott bőséges vagyon.” Azt mondta [a prófétájuk]: „Allah bizony kiválasztotta őt mindannyitok előtt, és ellátta kiemelkedő tudással és testalkattal.” Allah annak adja a királyi hatalmat, akinek akarja. Allah Bővelkedő, Mindent Tudó.

2:248 A prófétájuk azt mondta: „Királyi hatalmának jele az, hogy hozzátok jön a Tábút (Frigyláda), melyet az angyalok hoznak, és benne az Uratoktól való nyugalom van, és egy rész abból, amit Mózes és Áron családja hagyott hátra.[145] Bizony, jel van ebben számotokra, ha hívők vagytok.”

2:249 Miután Tálút (Saul) kivonult a seregekkel, azt mondta: „Allah bizony próbára tesz benneteket egy folyóval. Aki iszik belőle, az nem tartozik hozzám, kivéve azt, aki a kezével [csupán] egy maroknyit kortyol belőle, aki pedig nem iszik belőle, az hozzám tartozik.” Ezután kevés kivétellel mind ittak belőle. Miután [Saul] és akik vele együtt hívők voltak átkeltek [a folyón], azt mondták: „Nincs ma erőnk Dzsálút (Góliát) és seregei ellen!” Azok pedig, akik tudják, hogy [az Ítélet napján] találkozni fognak Allahhal, azt mondták: „Hány kis csapat győzött már le nagy csapatot Allah engedelmével!” Allah a türelmesekkel van!

2:250 Mikor felálltak Dzsálúttal (Góliáttal) és seregeivel szemben, azt mondták: „Urunk! Árassz ránk álhatatosságot, szilárdítsd meg lábainkat, és segíts minket győzelemre a hitetlen néppel szemben!”

2:251 Így győzték le őket Allah engedelmével, és Dáúd (Dávid) megölte Dzsálútot (Góliátot). Allah megadta neki az uralmat és a bölcsességet, és megtanította őt arra, amire [Ő] akarta. Ha Allah nem tartaná vissza az embereket, egyiküket másikuk által,144[146] akkor bizony már romlásba dőlt volna a föld. Allah azonban kegyes a teremtmények iránt.

2:252 Ezek Allah szavai, melyeket az igazsággal recitálunk el neked [oh, Mohammed (béke legyen vele)]. Te bizony a Küldöttek közé tartozol.

2:253 Ezek a küldöttek, némelyiküket előnyben részesítettünk másokkal szemben. Vannak közöttük, akikhez Allah beszélt. Néhányukat több fokkal magasabbra emelt. Jézusnak, Mária fiának nyilvánvaló bizonyítékokat adtunk és megerősítettük őt a Szent Lélekkel (Gábriellel (béke legyen vele)). Ha Allah úgy akarta volna, nem harcoltak volna [egymás ellen] azok, akik utánuk (a próféták után) éltek – miután eljöttek hozzájuk a nyilvánvaló bizonyítékok. De ők összekülönböztek, így néhányuk hívő lett, és néhányuk hitetlen. Ha Allah akarta volna, nem harcoltak volna egymással, Allah azonban azt tesz, amit akar.

2:254 Oh, ti, akik hívők lettetek! Költsetek abból, amivel elláttunk titeket, még mielőtt eljönne az a nap, amikor nincs sem adásvétel, sem barátság, sem pedig közbenjárás. Bizony, a hitetlenek a bűnösök.

2:255 Allah, nincs más isten csak Ő, az Élő, a Fenntartó. Nem vesz erőt rajta sem szendergés, sem alvás. Övé mindaz, ami az egekben, és ami a földön van. Vajon ki az, aki az engedélye nélkül közbenjárhatna Nála (a Feltámadás Napján)? Tudja azt, ami előttük van (a jövőt), és azt, ami mögöttük van (a múltat). [Ők azonban] nem fognak fel semmit az Ő tudásából, csak azt, amit Ő akar. A Széke átfogja az egeket és a földet. A megőrzésük nem terheli meg Őt. Ő a Mindenek Feletti, a Hatalmas.

2:256 Nincs kényszer a Vallásban![147] Valóban nyilvánvalóvá vált, hogy mi a jó út, és mi a rossz. Ezért aki megtagadja a Taagútot[148] és hisz Allahban, az bizony szilárd fogódzkodót[149] ragadott meg, amely nem szakad el. Allah Mindent Halló, Mindent Tudó.

2:257 Allah szövetségese azoknak, akik hívők lettek, kivezeti őket a sötétségből[150] a világosságra. Ám akik hitetlenek, azoknak a szövetségese a Taagút, kiviszi őket a világosságból a sötétségbe. Ők a Tűz lakói, örökké ott időznek [majd].

2:258 Vajon nem láttad-e azt [az uralkodót], aki vitázott Ábrahámmal az Urát illetően, [tagadván, hogy] Allah adta a hatalmat neki?[151] Ábrahám akkor azt mondta: „Az én Uram az, aki életre kelt, és a halálba küld.” Az [uralkodó] azt mondta: „Én keltek életre, és én küldök halálba!” Ábrahám pedig azt mondta: „Allah a Napot keletről hozza, hozzad azt te nyugatról.” Erre a hitetlen megrökönyödött. Allah nem vezérli a bűnös népet.

2:259 Vagy [nem láttad-e azt], aki elhaladt egy város mellett, amely romokban hevert, és azt mondta: „Hogyan éleszthetné fel ezt Allah, miután kihalt?” Allah pedig halálba küldte őt száz esztendőre, azután feltámasztotta őt, és azt kérdezte [tőle]: „Mennyi időt töltöttél [itt]?” Azt felelte: „Egy napot, vagy még annyit sem.” [Allah] azt mondta: „Nem! Száz esztendőt időztél [itt].” Nézz ételedre és italodra, [ennek ellenére] nem romlottak meg. Nézz a szamaradra! Hogy intő jellé tegyünk téged az emberek számára, nézz [a szamár] csontjaira, hogyan állítjuk azt össze, és aztán felruházzuk hússal!” Miután [mindez] megvilágosodott előtte, azt mondta: „Tudom, hogy Allah bizony mindenre Képes!˝

2:260 [Emlékezzetek arra], amikor Ábrahám azt mondta: „Uram! Mutasd meg nekem, hogyan kelted életre a halottakat!” [Allah pedig] azt kérdezte: „Talán nem hiszel?” Mondta: „De igen, csak azért, hogy megnyugodjon a szívem!” [Allah] azt mondta: „Végy hát négy madarat, és szorítsd őket magadhoz [s vágd őket darabokra]! Majd helyezz belőlük minden hegyre egy-egy részt, aztán hívd azokat, (s ők) sietni fognak hozzád. Tudd meg, hogy Allah Legyőzhetetlen, Bölcs.

2:261 Akik vagyonukat Allah Útján költik el, azok hasonlatosak a maghoz, amely hét kalászt hozott, minden egyes kalászban száz mag van. Allah megsokszorozza [az adakozás jutalmát] annak, akinek akarja. Allah Bővelkedő, Mindent Tudó.

2:262 Akik vagyonukat Allah Útján költik el – és aztán részükről nem követi adakozásukat sem [annak] felhánytorgatása, sem [a megajándékozott ember] sértegetése – azok jutalma az Uruknál van, nem kell félniük, és nem fognak szomorkodni.

2:263 Az illő beszéd és megbocsátás jobb az olyan adománynál, amelyet sértegetés követ. Allah Önmagában Létező (nem szorul a teremtményeire), Béketűrő.

2:264 Oh ti, akik hívők lettetek! Ne tegyétek semmivé az adományaitokat – a felhánytorgatással és a sértegetéssel –, mint az, aki az emberek előtt képmutatásból adakozik, és nem hisz Allahban és az Utolsó Napban. Hasonlatos ő a sziklához, amelyet termőföld fed, majd zuhogó eső éri azt, és [az eső] csupaszon hagyja hátra. [A képmutatók] nem tudnak tenni semmit, [hogy megtartsák] amit szereztek. Allah nem vezérli a hitetlen népet.

2:265 Akik vagyonukból Allah tetszését keresve, és magukat [a hitben] megerősítve adakoznak, hasonlatosak egy dombon lévő kerthez, melyet zuhogó eső ér, és így kétszeres termést hoz. Ám ha zuhogó eső nem éri, [elég neki] a szemerkélő is. Allah Mindent Látó, bármit is tesztek.

2:266 Vajon szeretné-e közületek valaki, ha pálmákból és szőlőkből lenne kertje, mely alatt folyók folynak, és melyben mindenféle gyümölcs volna, [ám] utoléri őt az öregség, és az utódai [még] gyengék, és ekkor [a kertet] tűzzel teli vihar sújtja, és az leég? Allah így mutatja meg nektek a jeleket, talán elgondolkodtok.

2:267 Oh ti, akik hívők lettetek! Adakozzatok annak a javából, amit megszereztetek, és amit sarjasztottunk nektek a földből. Ne keressétek ki abból a rosszat, hogy abból adakozzatok, miközben ti sem fogadnátok el azt, csak úgy, ha behunyjátok a szemeteket! Tudjátok meg, hogy Allah bizony Önmagában Létező (nem szorul a teremtményeire), Dicsőített.

2:268 A sátán szegénységgel fenyeget titeket [amikor adakoztok], és az erkölcstelenségre utasít benneteket. Ám Allah a Tőle származó megbocsátást ígéri nektek és kegyességet. Allah Bővelkedő, Mindent Tudó.

2:269 Ő annak adja a bölcsességet, akinek akarja. Akinek a bölcsesség megadatik, annak bizony sok jó adatott. Ám csakis az ésszel bírók veszik ezt intésnek.

2:270 Ha bármit adakoztok, vagy bármi fogadalmat tesztek, arról Allah bizony tud. [A túlvilágon] nem lesznek a vétkeseknek támogatóik.

2:271 Ha nyilvánosan adakoztok, az [is] dicséretes dolog. Ám ha rejtve teszitek, és a szegényeknek adjátok azt, az még jobb nektek. Ez jóváteszi a rossz tetteitek egy részét. Allah tudomással bír mindenről, amit tesztek.

2:272 Nem a te kötelességed [oh, Mohammed (béke legyen vele)] az [emberek] vezérlése,[152] ám Allah azt vezérel, [az Igaz Útra] akit akar. Ha valamit javaitokból adakoztok (Allah útján), az a ti hasznotokra válik. Csak Allah arca után vágyódván [szabad] adakoznotok.[153] Amit a javaitokból adakoztok, az [az Ítélet Napján] visszafizettetik nektek, és nem szenvedtek igazságtalanságot.

2:273 [Az adományotok különösképpen] azoknak a szegényeknek [jár], akik akadályoztatnak Allah Útján, és nem tudnak útra kelni a földön. A tudatlan ember – önmegtartóztatásuk miatt – gazdagnak gondolja őket.[154] Ám megismered őket arról, hogy nem kérnek az emberektől tolakodó módon. Allah bizony Mindent Tudó, afelől, amit a javaitokból adakoztok.

2:274 Akik éjjel és nappal, titkon és nyíltan adakoznak a javaikból, azok jutalma az Uruknál van, és nem kell félniük, és nem is fognak szomorkodni.

2:275 Akik a kamatot elveszik,[155] azok úgy támadnak fel [majdan], mint az, akit megszállt az ördög.[156] Ez [lesz a büntetésük] azért, mert azt mondták: „Az adásvétel ugyanolyan, mint a kamat.” Ám Allah megengedte az adásvételt, de megtiltotta a kamatot. Aki óva intést kap Urától, és emiatt ezt abbahagyja, az megtarthatja azt, amit korábban szerzett. A róla történő végső döntés Allahra tartozik. Ám akik [a tilalom után] visszatérnek [a kamat használatához], azok a Tűz lakói lesznek, és örökké ott időznek majd.

2:276 Allah semmivé teszi a kamatot, ám gyarapítja az adakozást. Allah nem szeret egyetlen megátalkodottan hálátlan bűnöst sem.

2:277 Bizony, akik hisznek, és jámbor tetteket cselekszenek, és jól végzik az imát, és kiadják a zakát, azok fizetsége az Uruknál van. Nem kell félniük, és nem fognak szomorkodni.

2:278 Oh ti, akik hívők lettetek! Legyetek istenfélők, és hagyjátok el a fennmaradt kamatot, amennyiben hívők vagytok!

2:279 Ha nem teszitek, akkor tudjátok meg, hogy háborúba szálltok Allah és a Küldötte ellen. Ám ha megbánást tanúsítotok (lemondtok a kamatról), akkor megillet benneteket a tőkétek, nem követtek el jogtalanságot és titeket sem ér jogtalanság.

2:280 Ha szorult helyzetű [az adósotok],[157] akkor adjatok haladékot [neki], amíg jómódba nem kerül. Ám, még jobb nektek, ha elengeditek [a tartozást]. Bárcsak tudnátok![158]

2:281 Óvakodjatok egy naptól, amelyen visszatértek Allahhoz! Kifizettetik (akkor) minden léleknek az, amire szert tett [az evilágon], és nem szenvednek majd jogtalanságot.

2:282 Oh ti, akik hívők lettetek! Amikor meghatározott időre kölcsönt vesztek fel, akkor írjátok azt le! Írja le [a szerződést] közöttetek egy írnok igazságosan. Egyetlen írnok sem vonakodhat attól, hogy leírja azt, mivel Allah megtanította neki [az írást]. Írjon hát (az írnok) és diktáljon az, kit az adósság terhel. [Az adós] félje Allahot, az ő Urát, és ne csökkentsen belőle semmit! Ám, ha az adós, akit az adósság terhel félkegyelmű, vagy gyenge, vagy nem képes diktálni, akkor a képviselője diktáljon igazsággal. Tanúskodásra két [erényes] tanút hívjatok a férfiak közül! Ám ha nincs két férfi, akkor egy férfit és két asszonyt azok közül, akiket elfogadtok, mint tanúk. Ha [a két nő közül] az egyik tévedne (felejtene), akkor a másik emlékeztesse őt [a valóságra]. A tanúk pedig ne tagadják meg, ha [tanúságtételre] szólítják fel őket. Ne unjátok a [tartozás összegét] leírni, akár kevés, akár sok, a megbeszélt határidővel. Ez igazságosabb Allah előtt, erősebb bizonyíték a tanúskodáskor és alkalmasabb arra, hogy ne kételkedjetek. Ha azonban adásvételről van szó, melyet éppen akkor folytattok, akkor nem követtek el bűnt, ha nem írjátok le [azt]. Ám hívjatok tanúkat, amikor üzletet köttök! Nem szenvedhet bántalmat sem írnok, sem tanú! Ám ha megteszitek (bántalmazzátok őket), az vétek számotokra. Legyetek istenfélők, akkor Allah megtanít benneteket [minden hasznos dologra].[159] Allah Mindent Tudó a dolgok felől.

2:283 Ha úton vagytok, és nem találtok írnokot, akkor kézbe adott zálogot [adjatok]. Ám ha megbíztok egymásban, akkor az, akiben megbíztak, teljesítse a belé vetett bizalmat és félje Allahot, az ő Urát! Ne titkoljátok el a tanúságtételt! Aki azt eltitkolja, annak vétkes a szíve. Allah Mindent Tudó, bármit is tesztek.

2:284 Allahé az, ami az egekben és ami a földön van! Akár kimutatjátok azt, ami a lelketekben van, akár elrejtitek, Allah számon fog kérni érte benneteket. Megbocsát majd annak, akinek akar, és megbünteti azt, akit akar. Allah mindenre Képes.

2:285 A Küldött hisz abban, ami leküldetett hozzá az Urától, és a hívők is [hisznek abban]. Mindegyikük hisz Allahban, az angyalaiban, az Írásaiban, a küldötteiben. Nem teszünk különbséget az Ő küldöttei között! A (hívők) azt mondták: „Hallottuk és engedelmeskedünk! [Könyörgünk] a megbocsátásodért, oh Urunk, és Hozzád térünk végül vissza!”

2:286 Allah nem terhel meg egyetlen lelket sem [súlyosabb teherrel], mint aminek elviselésére az képes. Megjutalmaztatik azért, ami [jót] szerzett, és megbüntettetik azért, ami [rosszat] szerzett. Urunk! Ne büntess meg minket, ha elfeledkeztünk vagy tévedtünk! Urunk! Ne vitess velünk olyan [súlyos] terhet, mint amilyet vitettél azokkal, akik előttünk éltek! Urunk! Ne terhelj meg bennünket azzal, amire nem vagyunk képesek! Légy elnéző irántunk, bocsáss meg és könyörülj rajtunk! Te vagy a pártfogónk, segíts minket győzelemre a hitetlen néppel szemben!



[1] A Korán Mohammed (szav) által kinyilvánított legnagyobb csoda, amit Allah adott a Küldöttének (szav), mégis csak egyszerű betűkből áll, például alif, lám és mím. A Korán Allah beszéde, amit Gábriel angyal (béke legyen vele) által bocsá­tott le Mohammednek (szav), amelynek recitálásával a muszlim (az Isten akaratának magát alávető ember) Allahot szolgálja, és amellyel Allah arra hívta ki a hitetleneket, hogy hozzanak elő ahhoz hasonlót. Ugyanakkor ennek az ájának és az ehhez hasonlóknak (melyek különálló arab betűkből állnak, egyes szúrák elején) a magyarázatát legjobb Allahra bízni, tudván azt, hogy Allah ezeket Bölcsességéből fakadóan bocsátotta le.

[2] Ez és a következő bekezdések a képmutatókról szólnak. Sátán az, aki ellenszegül Istennek. Romlást okoz és nem törekszik a javulásra, legyen dzsinn vagy ember. Ebben a bekezdésben a sátánjaik: gonosz és romlást okozó hitetlen vezetőik.

[3] Sátán az, aki ellenszegül Istennek. Romlást okoz és nem törekszik a javulásra, legyen dzsinn vagy ember. Ebben a bekezdésben a sátánjaik: gonosz és romlást okozó hitetlen vezetőik.

[4] Allah gúny tárgyává teszi őket az evilágon, és a túlvilágon. Az evilágon azzal, hogy rossz cselekedeteiket és hitetlenségüket jónak látják. A túlvilágon pedig azzal, hogy ugyanúgy fényt kapnak, mint a hívők,
de az övék nem valódi fény; ezért amikor a hívők fényükben elindulnak, a képmutatók sötétben maradnak.
Mindezt a gúnyt büntetésként kapják, amiért az evilágon kigúnyolták a hívőket.

[5] A túlkapás: az utasítások határainak mértéktelen átlépése. Itt a túlkapásokban való növelés azt jelenti, hogy Allah magukra hagyja és nem vezeti őket az igaz útra.

[6] Az éjszaka, a felhő és az eső sötétsége.

[7] Allah az eget mennyezetté tette, a Föld és az emberek fölé.

[8] Miközben tudják, hogy nincs más jogosan imádható isten Allahon kívül. Ez a Koránbekezdés az Allah mellé társ állítás tiltását tartalmazza. Az Allah mellé társat állítók azok, akik Allahon kívül máshoz fordulnak az istenszolgálat valamely formájában, mint a fohászban vagy az esküben.

[9] Ez a bekezdés kihívás a hitetleneknek, mert ők ugyan jól ismerik az igazmondó, megbízható és írni-olvasni nem tudó Mohammedet (szav), mégis azt mondják, hogy a Korán nem Isten szava, hanem tőle ered. Ha így gondolják, akkor hívják segítőiket, támogatóikat (költőiket és ékesszólóikat), istenségeiket, avégett, hogy a Koránhoz hasonlót hozzanak, ha igazat mondanak.

[10] A Tűz a túlvilági büntetés és szenvedés helye, amelyet Allah készített elő a hitetleneknek. A hitetlenek azzal tudják megóvni magukat a Tűztől, hogy hisznek a Koránban és követik a Prófétát (szav).

[11] A Pokolban olyan nagy hőség lesz, hogy még a kövek is lángra lobbannak. Ezek a kövek sokkal nagyobb, és sokkal hosszabban tartó hőséget fognak árasztani, mintha a Gyehennát közönséges tüzelő táplálná.

[12] A Paradicsomban az egyik étel hasonlít a másikra a finomság és az élvezet terén.

[13] Testileg és lelkileg tiszták és hibátlanok lesznek.

[14] Vö: 13:25

[15] Egyáltalán nem léteztetek, majd pedig Allah megteremtett benneteket.

[16] Az isztawá igének háromféle alakja van a Koránban:
1. Isztawá ’alá: valami fölé emelkedett.
2. Isztawá ilá: felemelkedett valami felé, Hozzá illő módon. Ez a fent jelzett szó jelentése.
3. Isztawá: teljessé, éretté vált.

[17]. Az utód nem Allah utódját jelenti, hanem az egyik nemzedék helyébe lépő következő nemzedéket.

[18]. A magasztalás, Allah minden hiánytól, hibától, társtól és gyermekektől való mentesítését jelenti.

[19]. „Iblísz” (a Sátán) nem egy bukott angyal, hanem egy dzsinn, aki imádságos élete miatt az angyalok szintjére emelkedett. Ezért a leborulásra való utasítás rá is vonatkozott. De mivel nem engedelmeskedett Allahnak és gőgös, öntelt volt, így kitaszított és átkozott lett.

[20]. Ádám és utódai ellenségei Iblísznek és utódainak.

[21] Allah a kiengesztelés következő szavait sugallta Ádámnak és Évának: „Urunk! Mi vétkeztünk magunk ellen, és ha nem bocsátasz meg nekünk és nem könyörülsz rajtunk, bizony a vesztesek közé tartozunk.” (7:23) Miután Ádám és Éva elmondta ezeket a kiengesztelő szavakat, Allah megbocsátott nekik.

[22] Izrael: Jákob Próféta (béke legyen vele) neve.

[23] A szövetség, amit Allah kötött velük az, hogy higgyenek Benne és az összes küldöttben, és tartsák be az előírásokat. Ne forduljatok el a Koránban és a Küldöttben (szav) való hittől az evilági javak megszerzése miatt.

[24] Ne forduljatok el a Koránban és a Küldöttben (szav) való hittől az evilági javak megszerzése miatt.

[25] Tudjátok, hogy a Korán Allahtól van és Mohammed (szav) Allah küldötte.

[26] Legyetek muszlimok.

[27] A vagyon egy részének kötelező adományozása, meghatározott vagyonokra nézve, sajátos arányok szerint.

[28] Azzal, hogy hozzájuk küldte el a legtöbb küldöttet, prófétát és kinyilatkoztatást.

[29] A korukban élt emberek, nemzetek.

[30] Megmentettünk benneteket Fáraótól, a családjától (kivéve a Fáraó hívő feleségét), a vezéreitől, a tanácsosaitól és a katonáitól.

[31] Az aranyborjú imádásával bálványimádók, Allah mellé társat állítók lettek.

[32] Amely megkülönbözteti az igazságot a hamisságtól, a hitet a hitetlenségtől, valamint a megengedettet a tilostól.

[33] Nem öngyilkosságról van szó, hanem Allah arra utasította őket, hogy akik nem vétkeztek, öljék meg
a vétkeseket. Mivel ezt megtették, Allah megbocsátott nekik.

[34] A halálos villámcsapás után.

[35] Arra utasította őket, hogy mondják: „Hitta”, vagyis: „Megbocsátást [kérünk] a bűneinkért.”

[36] Búzát jelent. Ezt mondták a bocsánatkérés helyett.

[37] Izrael (Jákob (béke legyen vele)) népe tizenkét törzsből állt.

[38] Azért mondta Mózes (béke legyen vele), hogy menjenek bármely településre, mert azok a zöldségfélék, amelyeket kértek, bármely településen megtalálhatók voltak.

[39] Az egyik bűn a másikat követi, ha az ember nem tér észhez és nem bánja meg azokat még időben.

[40] A szábiiták: egy régi vallási csoport tagjai.

[41] Az egyezmény arról szólt, hogy higgyenek Allahban és az összes küldöttben és tartsák be az előírásokat.

[42] 7:163 Volt egy tengerparti város, amely lakóinak Allah megtiltotta a halászatot a szombati napokon. Majd próba gyanánt minden szombaton sok halat küldött a part közelébe, míg a többi napon szinte alig volt fo­gásuk. Ők gödröket ástak – azt hitték, ravaszul teszik –, majd odavezették a tenger vizét minden pénteken. Majd szombaton, amikor a halak beleúsztak a gödrökben kifeszített hálókba, fennakadtak, és ők vasárnap beszedték azokat.

[43] A Tehén története, amelyről elnevezték ezt a fejezetet: volt egy gazdag, meddő férfi, akitől unokaöccse örökölt volna, ezért az megölte a meddő férfit az örökségért és másra hárította a gyilkosságot. Emiatt Mózes (béke legyen vele) népe egymásnak esett, de egy bölcs ember tanácsára Mózeshez (béke legyen vele) siettek, hogy derítse ki a gyilkos kilétét. Mózes (béke legyen vele) ezzel kapcsolatban kérdéssel fordult Allahhoz, Allah pedig azt parancsolta meg, hogy vágjanak le egy tehenet, majd egyik darabjával üssenek rá a halottra. Bármelyik tehenet levághatták volna, ők azonban megmakacsolták magukat, és további kérdéseikkel megnehezítették a dolgukat. Ezért rendkívül ritka, drága tehenet kellett levágniuk, majd ráütöttek a tehén egy darabjával a halott férfira, aki Allah engedelmével életre kelt és rámutatott unokaöccsére, jelezve, hogy ő volt a tettes.

[44] Allahot illetik az abszolút tökéletes tulajdonságok. Ezek közül vannak egyértelmű tulajdonságok (például az Irgalmas, a Könyörületes), és vannak olyanok is, amelyek tagadó jellegűek. Ilyen például a „nem nemzett” és „nem nemzetett”. Ezek közé tartozik az ebben az ájában olvasható „Allah nem figyelmetlen” is. Ugyanis a tagadó jellegű tulajdonságok az ellentétes tulajdonságot erősítik, tehát az „Allah nem figyelmetlen” arra utal, hogy Allah mindent tud, mindent figyel, mindent lát.

[45] Az Allah mellé társat állítók azok, akik Allahon kívül máshoz fordulnak az istenszolgálat valamely formájában, mint a fohászban vagy az esküben.

[46] Allah csak azokat hagyja örökre a tűzben, akik rajta kívül mást imádtak, máshoz fohászkodtak (társítottak Allah mellé), és úgy haltak meg, hogy ezt nem bánták meg és nem tették jóvá.

a részét, hogy nem szabad saját testvéreiket foglyul ejteni.

[48] A Szent Lélek: Gábriel angyal.

a háború következtében foglyul ejtették hittestvéreiket, akkor figyelembe vették Isten egyezményének azt

[49] Ezáltal kértek elnézést a prófétájuktól azért, hogy nem hisznek, mivel a szívüket lepel borítja, ezért nem tudják megérteni azt, amit ő nekik mond.

[47] Az Igaz Isten Izrael fiaival olyan egyezséget kötött, amelyben tiltva volt számukra, hogy egymás vérét ontsák, kiűzzék egymást otthonaikból, valamint foglyul ejtsék hittestvéreiket. Három fő zsidó törzs létezett, akiknek arábiai szövetségeseik voltak. Amikor az arábiai törzsek egymás ellen háborúztak, mindegyik zsidó törzs a saját szövetségesei mellé állt, ezzel saját testvértörzsük ellen fordulva. Így megszegték az Istennel kötött egyezséget, testvéreik vérét ontották és kiűzték egymást otthonaikból. Azonban amikor

[50] Mohammed próféta (szav) küldetése előtt az Írás népe (a zsidó nép) Allahhoz így fohászkodott: „Ó Allah, küldd el nekünk azt a megígért prófétát, aki szerepel Írásunkban, hogy legyőzhessük a bálványimádókat!”
Ám amikor látták, hogy Mohammed próféta (szav) nem közülük küldetett el, meghazudtolták és megtagadták, irigységük miatt.

[51] Hallgassatok az Írásra: meghallgatása után engedelmeskedve tegyétek meg a benne lévőket.

[52] Hallották, de cselekedeteikben ellenszegültek.

[53] Az Allah mellé társat állítók azok, akik Allahon kívül máshoz fordulnak az istenszolgálat valamely formájában, mint a fohászban vagy az esküben.

[54] Azt állították a zsidók, hogy Gábriel (béke legyen vele) ellenségük, mivel a Kinyilatkoztatást nem egyikőjüknek, hanem Mohammednek (szav) hozta el, ha pedig Mikael (béke legyen vele) hozta volna el, akkor elfogadták volna. Ám aki hisz Allah egyik angyalában, annak hinnie kell a többi angyalában is, mert mindnyájan Allah küldöttei.
Aki egyikőjüknek ellensége, az mindnyájuknak és Allahnak is ellensége.

[55] Amikor Mohammed (szav) eljött hozzájuk a Koránnal amely igazolja a róla szóló jövendölést, ami Írásukban, a Tórában szerepelt, elfordultak saját Írásuktól és nem követték azt, hanem más, emberek által kitalált írásokat követtek.

[56] Salamonnak Allah hatalmat adott a dzsinnek felett. Voltak közülük, akik búvárkodva gyöngyöt hoztak fel neki a tengerek mélyéről, míg mások építettek számára. A sátánok pedig azt terjesztették, hogy Salamon ezt
az uralmat varázslás által érte el, és nem isteni kegy volt számára. Holott a varázslás minden igaz vallásban hitetlenségnek számított (tilos volt).Ezzel kapcsolatban a Próféta (szav) azt mondja egy hiteles hadithban:
„Aki elmegy egy varázslóhoz (vagy jóshoz) az megtagadta azt, amit Allah leküldött Mohammednek (szav).”

[57] Mindkét kifejezés (ráiná és undzurná) azt jelenti: „ügyelj ránk; kis türelmet; hallgass meg minket” de a „ráiná” szó még negatív jelentést is takar. Amikor a muszlimok a Prófétával (szav) beszélgettek, a „ráiná” szót helyes értelme szerint használták. A zsidók azonban ezt a szót egy rossz és szidalmazó jelentésével használták, ezért Allah megtiltotta a használatát és helyette az egyértelmű és helyénvaló „undzurná” szó használatára utasította őket.

[58] Az Allah mellé társat állítók azok, akik Allahon kívül máshoz fordulnak az istenszolgálat valamely formájában, mint a fohászban vagy az esküben.

[59] A zsidók azt mondták: „Nem lép be a Kertbe csak az, aki zsidó”, a keresztények pedig azt mondták: „Csak keresztények lépnek be a Kertbe”, holott csak az léphet be a Kertbe, aki az igaz egyistenhit követője, és engedelmeskedik Allahnak.

[60] Vagyis az az ember, aki Allah utasításainak veti alá magát és Allah felé őszinte odaadással tesz jócselekedeteket. Ebben a bekezdésben azért lett az arc említve, mert ez az ember legbecsesebb testrésze.

[61] Nincs a birtokukban semmi bizonyíték arra nézve, hogy az ő vallásuk az igazi.

[62] Allah megparancsolta a muszlimoknak az imádkozáskor, hogy a Kába szentély felé forduljon, ám aki nem tudja pontosan annak irányát, például utazás alatt, az megpróbálja megállapítani a helyes irányt, és aszerint imádkozik. Azonban ha nem sikerül megállapítania, akkor bármerre imádkozhat és amerre fordul, az az imairány (Quibla) számára; hiszen nincs olyan irány, amely Allah birodalmán kívül esne. Ez a bekezdés azt is bizonyítja, hogy Allahnak valós, Hozzá illő Arca van, amely nem hasonlítható a teremtmények arcához.

[63] A magasztalás, Allah minden hiánytól, hibától, társtól és gyermekektől való mentesítését jelenti.

[64] A Pokol egyik neve a Koránban.

[65] Az útmutatás: az igaz útra való vezetés.

[66] A nekik tetsző, kedvük szerinti tévtanításokat.

[67] A Koránban szereplő eredeti arab kifejezés egyszerre jelenti azt, hogy a túlvilági elszámolásnál nem lesz Allahhal szemben senki, aki pártfogolná, és azt is, hogy Allah maga nem fogja pártfogolni és segíteni.
Az ebben a bekezdésben lévő szabály azok közé tartozik, amely nem csak Mohammedre (szav), hanem
az egész iszlám közösség minden egyes tagjára vonatkozik.

[68] Az Írás: a Tóra és a többi isteni kinyilatkoztatás, ahogy az eredeti formájában volt. Ez az ája azokról szól, akik a kinyilatkoztatást ahhoz illő módon, figyelmesen olvassák és aszerint élnek: vagyis hisznek
Mohammed prófétában (szav), akit megjövendöltek az Írások, és követik őt.

[69] Mohammed próféta (szav) – az Írásokban szereplő – megjövendölésében.

[70] Azzal, hogy hozzájuk küldte el a legtöbb küldöttet, prófétát és kinyilatkoztatást.

[71] A korukban élt emberek, nemzetek.

[72] Ezek a megpróbáltatásnak szánt szavak utasítások és tiltások voltak, amelyeknek Ábrahám (béke legyen vele) eleget tett.

[73] A bűnösök nem nyerik el Allah ígéretét, még akkor sem, ha Ábrahám (béke legyen vele) utódai lennének. Tehát a származás Allah előtt nem jelent előnyt, mert az előny egyedül az istenfélelemmel érhető el. Allah azt mondja: „Bizony, a legkegyesebb közületek Allahnál a legistenfélőbb” [49:13].

[74] A muszlimok a zarándoklat során a mögött a hely mögött imádkoznak, amelyre állva Ábrahám (béke legyen vele) annak idején a Kábát építette. Ábrahám (béke legyen vele) állásának helye most a Kába ajtajával szemben helyezkedik el.

[75] A mecsetben való tartózkodás (i’tikáf): tiszta szándékkal istenszolgálatként és Allahhoz való közeledés céljából rövidebb-hosszabb ideig a mecsetbe való visszavonulást jelenti.

[76] A körbejárók: akik körbejárják a Kábát. A visszavonulók az ott tartózkodók: akik a mekkai Tilalmas Mecsetben (a mekkai mecsetben) bizonyos ideig tartózkodnak Allah megelégedéséért. A meghajlók és
a leborulók pedig az imádkozók.

[77] A prófétai hadíszokból kiderül, hogy a Kábát eredetileg Ádám (béke legyen vele) építette, Isten parancsára. Noé (béke legyen vele) idejében amikor az özönvíz sújtotta az embereket, Isten akaratából a ház felemeltetett, és csak az alapok maradtak meg. Ábrahámnak (béke legyen vele) mutatta meg Isten a Ház helyét, aki később Izmaellel felépítette azt az alapjaira. Bővebben lásd Al-Kurtubi tefszírje, illetve magyar nyelven A zarándoklat című könyvet.

[78] Ábrahám (béke legyen vele) és Izmael már ez előtt is muszlimok voltak (alávetették magukat Isten akaratának). Ebben a fohászukban bár a szó szoros értelmében arra kérik Istent, hogy tegye muszlimokká őket, de valójában ennek értelme, hogy szilárdítsa meg az ő hitüket.

[79] Isten Ábrahámot (béke legyen vele) prófétává választotta.

[80] A zsidók azt mondták a muszlimoknak: az jár az igaz úton, aki zsidó vallású, a keresztények pedig ugyanezt mondják a kereszténységről. Holott az jár az igaz úton, aki az egyistenhit követője mint Ábrahám (béke legyen vele), és minden nyomában járó.

[81] Haníf: elhajló. Ábrahám (béke legyen vele) haníf volt, mert elhajlott az ősök bálványimádó vallásától az egyistenhit felé.

[82] Az Allah mellé társat állítók azok, akik Allahon kívül máshoz fordulnak az istenszolgálat valamely formájában, mint a fohászban vagy az esküben.

[83] A Törzsek: Jákob próféta (béke legyen vele) 12 fiának törzsei. Közülük voltak próféták, akiknek kinyilatkoztatás adatott.

[84] Hiszünk mindegyik prófétában.

[85] A Koránban szereplő kifejezés (szibgha) jelentése: kenet, vagy színezet. Allah kenete: az iszlám, amelyet a muszlimok belsőleg és külsőleg is betartanak. Ennek a nyoma úgy látszik rajtuk és jellemzi őket, mint
a színezet a befestett ruhán.

[86] A hitetlenek azt mondták a Prófétának (szav), hogy ők jobban szeretik az Istent, mint a muszlimok, és csak ők jogosultak az áldására és a kegyeire. Ezt az állítást nem támasztja alá semmilyen bizonyíték. Az Isten mindenkinek a Teremtője és az Ura, és nem részesít előnyben senkit származása és nemzetisége alapján, csakis az istenfélelem és a jócselekedet alapján. Aki őszinte odaadással szolgálja az Istent, közelebb kerül Hozzá.

[87] A Törzsek: Jákob próféta (béke legyen vele) 12 fiának leszármazottjai.

[88] Eltitkolták azt a tanúságtételt, miszerint Ábrahám (béke legyen vele) és az említett próféták sem zsidók sem keresztények nem voltak, hanem igaz egyistenhívők, hiszen a zsidóság és a kereszténység csupán Ábrahám (béke legyen vele) után jött létre.

[89] Az első időkben a muszlimok Mekkában Jeruzsálem felé fordulva imádkoztak. A Medinába való kivándorlás után még másfél évig úgyszintén. A Próféta (szav) ez alatt az idő alatt arra vágyott, hogy Ábrahám (béke legyen vele) imairánya felé, a Kába irányába imádkozhasson, és ezért Allahhoz fohászkodott. Ezután Allah arra utasította, hogy imádkozásnál forduljon Mekka felé. Ekkor a hitetlenek azt kérdezték gúnyolódva: „Miért változtattátok meg imairányotokat?”

[90] A középút vallásilag a legigazságosabbat és a legjobb úton járót jelenti.

[91] Az imairány megváltozása után a hitetlenek Medinában azt mondták a muszlimoknak: „Tehát hiába imádkoztatok eddig!” Erre válaszolva nyilatkoztatta ki Allah ezt az áját, amelyben megnyugtatja a hívőket, mondván: „Allah sosem tenne olyat, amitől elveszne a hitetek”, hogy az addigi imádkozásuk jutalma nem veszett el.

[92] A zsidók írásai azt ígérték, hogy a próféta, aki el fog jönni, a Kába irányában fog imádkozni, ahogy
Ábrahám (béke legyen vele) is tette.

[93] Isten itt másodszor is felhívja a muszlimokat, hogy a Kába felé imádkozzanak, de hangsúlyozza, hogy nem csak Mohammed (szav) kívánsága ez, hanem Allahtól eredő igazság.

[94] Isten harmadszor is hangsúlyozza az imairány változásának fontosságát. Ezzel az ájával azoknak a csoportoknak az érveire válaszol, akik a régi imairány ellen voltak. Az arab pogányok ugyanis nem akarták elfogadni, mikor a muszlimok imairánya Jeruzsálem felé volt. A zsidók ebben az időszakban pedig azzal érveltek, hogy az ő írásaik azt ígérték, hogy az új Próféta Mekka felé fog imádkozni, ahogy Ábrahám (béke legyen vele). Azzal, hogy az imairányt Isten visszafordította Mekka felé, mindkét csoport érveinek jogosságát megszüntette, tehát aki ezután az új imairány ellen érvelt, az már igazságtalanul tette azt.

[95] Minden olyan szó, tett, vagy jóváhagyás, ami a Prófétától (szav) ered.

[96] Két domb, amelyek a mekkai Tilalmas Mecsetben vannak.

[97] Umra: a Káaba meglátogatása, körbe járása, és a Szafa és a Marua közötti haladás, és végezetül a haj levágatása.

[98] A Hálás (Allah egyik neve), aki bőkezűen jutalmazza meg a legkisebb jótettet is.

[99] Az elátkozás jelentése: Allah könyörületétől való eltávolítás. Allah elátkozza őket, mert elrejtették a kinyilatkoztatást, amit kötelességük lett volna hirdetni az embereknek. Az átkozók pedig azok az emberek, akiket félrevezettek azáltal, hogy megfosztották őket az igaz Útra vezető tudástól.

[100] Nincs más jogosan imádható isten Allahot kivéve

[101] Az Allah mellé társat állítók azok, akik Allahon kívül máshoz fordulnak az istenszolgálat valamely formájában, mint a fohászban vagy az esküben.

[102] Az iszlám törvénykezés szerint gyilkosság esetén a meggyilkolt családján múlik a büntetés. Amennyiben elnézőek, a gyilkostól méltányos módon vérdíjat kérhetnek. Ha a család a megbocsátás vagy a vérdíj mellett dönt, később nem szegheti meg ezt az egyességet, és nem végezhetik ki a gyilkost, mivel ez újabb emberölésnek minősülne.

[103] Allah általi törvény betartásával, az ember élete védett lesz. A gyilkos halála elrettentő példa az emberek számára.

[104] Ez a böjt előírása kezdetén volt érvényben, amikor nem voltak hozzászokva. Majd Allah később a következő bekezdéssel eltörölte ezt az idézetet.

[105] A Korán két szakaszban lett leküldve. Először az Őrzött Tábláról a földi égig egy részletben, majd onnan huszonhárom éven keresztül különböző események alkalmával részletekben.

[106] Kezdetben, amikor a böjt előíratott a muszlimok számára, a böjt éjszakáján tilalmas volt a nemi élet, de ezt néhányan nem tudták betartani. Ezzel az ájával Allah eltörölte a korábbi tilalmat.

[107] Korábban a zarándoklat befejezése előtt a hívők megszokásból hátulról léptek be otthonukba, azzal
a tudattal, hogy ez egy Istennek tetsző cselekedet.

[108] A kísértés: a hitetlenek azt akarták, hogy a hívők, miután az egyetlen Istenben hittek, és követték a Prófétát (szav), letérjenek az igaz útról, Allah mellé társat állítsanak, Allahon kívül máshoz forduljanak az istenszolgálat valamely formájában. Ezek pedig rosszabbak, mint az ölés.

[109] Tilalmas Hónapok: azok a hónapok, amelyekben tiltott a harc, de ha az ellenség ekkor támad, ilyenkor szabad harcolni megtorlásból.

[110] Minden vallásilag tiszteletreméltó dolog, mint az imahelyek, a zarándoklat ideje, stb.

[111] Ne okozzatok kárt magatoknak azzal, hogy megszegitek Allah parancsait.

[112] Élvezi a pihenést: umra után szabaddá válnak számára az umra ideje alatt tiltott dolgok, mint: a házasélet, a köröm- és hajvágás, a szőrzeteltávolítás, a szabott ruha és a parfüm használata.

[113] Kereskedést fojtattok a zarándoklat ideje alatt.

[114] Mekka közelében lévő helységek, amelyet a zarándokoknak meg kell látogatniuk

[115] Hála helyett letagadja a kegyet, melynek következménye, hogy Allah a neki nyújtott kegyet hitetlenségre cseréli.

[116] A másvilágon a Paradicsomban lesznek, míg a hitetlenek alattuk a Pokolban.

[117] Az igazságban és a vallási dolgokban.

[118] És ez az ember kötelessége is: hogyha valakivel vallási dologban összekülönbözik, akkor a Koránhoz és a Szunnához kell fordulniuk, és el kell azt fogadniuk, ami döntést azokban találnak.

[119] Mi az, ami jó, és ami rossz nektek.

[120] A kísértés: a hitetlenek azt akarták, hogy a hívők, miután egy Istenben hittek, és követték a Prófétát (szav), letérjenek az igaz útról, Allah mellé társat állítsanak, Allahon kívül máshoz forduljanak az istenszolgálat valamely formájában. Ezek pedig rosszabbak, mint az ölés.

[121] Miden olyan dolgot khamrnak hívnak, amely hatalmába keríti és elkábítja, elbódítja az elmét. De a Próféta (szav) idejében a szeszes italt hívták így.

[122] A megélhetési szükséglet feletti részből.

[123] Az Allah mellé társat állítók azok, akik Allahon kívül máshoz fordulnak az istenszolgálat valamely formájában, mint a fohászban vagy az esküben.

[124] Ne éljetek velük nemi életet, amíg véget nem ér a menstruációjuk.

[125] Isten itt egy szép hasonlatot említ, amelyben a sperma (mag) elvetésével példázza a házaséletet, amelynek gyümölcse maga a gyermek. A földműves ember ugyanis a megművelt földbe veti a magot, amelyből Allah kisarjasztja a termést.

[126] Feleségeitekkel éljetek házas életet olyan módon, ahogy akartok, kivéve az anális érintkezést, mert az tilos

[127] A Próféta (szav) azt mondta: „Allahra, ha bárki közületek kitart egy olyan eskü betartása mellett, amely saját családja kárára van, Allah szemében nagyobb bűnt követ el, mintha felbontaná esküjét, és olyan megbánást tanúsítana, amelyet Allah megparancsolt.” (Sahih Al-Bukhâri, Vol.8, Hadîth No.621) Lásd még: 5:89

[128] Megszakítják az esküjüket, azaz újra házaséletet élnek feleségeikkel a négy hónap letelte előtt

[129] A négy hónap után, ha a férj mégsem tér vissza a feleségéhez, a bírónak köteleznie kell őket (a férfiakat) a válásra.

[130] Mindkét fél egymás iránti kötelezettségeinek a gyakorlásáról van szó.

[131] A gondoskodás, az oltalom, és a biológiai különbség miatt.

[132] Az iszlámban a házaspár számára háromszor lehetséges a válás (megoldásként, végszükség esetén).
Az első két válás még visszavonható, vagyis utána újra összeházasodhatnak, de a harmadik válás után már nem. Kivéve ha a nő férjhez megy egy másik férfihoz, majd elválik tőle. Ezután az a nő és az első férje ismét összeházasodhatnak.

[133] Valamint az elvált szülőanyáknak.

[134] A két szülő közötti.

[135] Pl. a szépítkezés, a csinos öltözet és parfüm használata úgy, ahogy azt az iszlám előírja.

[136] Az olyan nőkre vonatkozik, akik már nem lehetnek újból a férjeik feleségei. Vagy mert özvegy lett, vagy, mert az egymás utáni harmadik válás várakozási ideje letelt.

[137] Ha indirekt módon céloz arra, hogy pl. tetszik neki.

[138] Nemi életet élnétek velük.

[139] Az áll közelebb az istenfélelemhez, aki lemond a saját részéről.

[140] A napi öt imát.

[141] A délutáni imát.

[142] Hadiállapot során.

[143] A Korán-magyarázatok szerint ezek az emberek egy néphez tartoztak, akik vagy egy járvány elől menekültek, vagy attól, hogy Isten útján harcoljanak. Mivel ki akartak térni elrendelt sorsuk elől, Allah azzal sújtotta őket, amely elől menekültek.

[144] Tiszta szándékkal adakozik Allah útján.

[145] Hátramaradt Mózestől a botja, és lapok az Írásból.

[146] Allah véd egyes embereket mások által, vagy féken tartja az igazságtalanokat, a hitetleneket a hívők által.

[147] Nem kényszeríttetik senki az iszlám vallásra.

[148] Mindaz, ami eltérít Allah imádatától, legyen az ember, vagy dzsinn, vagy más.

[149] Az igaz egyistenhitet, vagyis az iszlámot.

[150] A tudatlanság, az istentársítás, és a bűn sötétsége.

[151] Vitába szállt Ábrahámmal (béke legyen vele), mert azt hitte, hogy a hatalma felér Istenével.

[152] Nem a te feladatod, hogy az Igaz Úton járjanak, hanem a te feladatod az, hogy intsd őket.

[153] Minden cselekedetünkért Allahtól várjuk a jutalmat, nem a teremtményektől.

[154] Amiatt, hogy nem kéregetnek.

[155] Mindazokra vonatkozik, akik a kamatban részt vesznek.

[156] Zavarodottan, mintha részegek lennének.

[157] Akinek a tőkéteket adtátok.

[158] Bárcsak tudnátok, hogy Allah milyen jutalmat adna annak, aki segít testvérén a szorult helyzetben, mert akkor ezt tennétek.

[159] Az istenfélelem a tudás megszerzésének egyik fontos tényezője.

Vissza a tetejére

Elérhetőségeink