Ugyan közvetlenül nem szerepel a Koránban, de prófétai hadíszokból és Korán magyarázatokból kiderül, hogy a Káabát eredetileg Ádám (béke legyen vele) építette, Isten parancsára, hogy a földön is legyen egy olyan Ház, amelyet körbejárnak az emberek, mint ahogy az angyalok az Épített Házat a Hetedik Égben (Al-Kurtubi tefszírje).¹
Bukhari szahíh gyűjteményében szerepel a következő hadísz: Allah küldte Gábrielt (béke legyen vele) Ádámhoz (béke legyen vele) , hogy építsen házat neki (mecsetet). Később Gábriel (béke legyen vele) újra leküldetett Ádámhoz (béke legyen vele), hogy mondja meg neki: Te vagy az első ember, és ez az első ház, amely felépíttetett az emberek számára (hogy Istent szolgálják).²
Egy másik hagyomány szerint: Ádám (béke legyen vele) azt mondta, hogy: Nem hallom az angyalok hangját. Allah azt válaszolta neki: Akkor építsd fel a házamat (a Káabát) és járj körül, ahogyan láttad az angyalokat körbejárni az Épített Ház körül, amely az égben van.³ Erre közvetett bizonyíték a következő Korán ája is:

Az első ház amely felépíttetett az emberek részére az, amelyik Bekkában (Mekkában) van. Áldott az, és vezérlet a teremtmények számára. (Imrán nemzetsége 3:96)

A Ház tehát már Ádám (béke legyen vele) idejében állt, de Noé (béke legyen vele) idejében amikor az özönvíz sújtotta az embereket, Isten akaratából a ház felemeltetett, és csak az alapok maradtak meg. Ahogyan a szunnából ismert, később Isten segítségével minden próféta elzarándokolt a házhoz, de nem ismerték a pontos helyét. Ábrahám prófétának (béke legyen vele) mutatta meg Isten a Ház helyét, aki később felépítette azt alapjaira.
Arra, hogy a Káabát Ádám (béke legyen vele) építette, további bizonyíték Muszlim hiteles (szahíh) hadíszgyüjteményében szereplő hagyomány, amely szerint:
„Abú Dzar a kortárs megkérdezte a Prófétát (béke legyen vele), hogy melyik az első mecset a földön, és a Próféta (béke legyen vele) azt mondta:a Meszdzsid Al-Harám (a mekkai Tilalmas mecset). Aztán megkérdezte Abú Dzar, hogy melyik volt a második mecset a földön, és a Próféta (béke legyen vele) azt válaszolta: Az Aksza mecset Jeruzsálemben. És megkérdezte Abu Dzar, hogy mennyi idő volt a kettő között, és a Próféta (béke legyen vele) azt felelte: 40 év. Aztán azt mondta még: Az egész föld mecset számodra, bárhol is légy, ha eljön az ima ideje, imádkozz.”⁴

Allah a Koránban számos helyen, főleg a Medínai szúrákban tesz említést arról, hogy Ábrahám (béke legyen vele) és Iszmáíl (béke legyen vele) építette újra a Káabát:

[Említsd meg azt,] amikor Ábrahám és Iszmaíl felépítették a Ház (a Káaba szentélyének) alapjait [azt mondván]: „Urunk! Fogadd el tőlünk [szolgálatunkat]! Bizony Te vagy a Mindent Halló, a Mindent Tudó! (A tehén 2:127)


Ábrahám (béke legyen vele) története és a Káaba építése
A hagyományok és a történetírók szerint Ábrahám (béke legyen vele) körülbelül négyezer évvel ezelőtt Nimród uralkodásának idején Irak egyik városában, Úrban⁵ született. Ez a város abban az időben ipari és kereskedelmi központ szerepét töltötte be. Ábrahám (béke legyen vele) édesapja, Ázar⁶ saját népének egyik vallási vezetője és prédikátora volt. Ez a nép bálványokat imádott és több istenben hitt. Miután Ábrahám (béke legyen vele) felnőtt, gondolkodni kezdett azon, hogy a népe miért imád olyan szobrokat, amelyek sem beszélni, sem megmozdulni nem tudnak, tehát nem teljesíthetik a különböző kívánságokat, fohászokat sem. Így az is kérdésessé vált számára, hogy megérdemlik-e az imádatot. Ez ejtette őt gondolkodóba a felől, hogy valójában ki lehet az igazi Isten:

Amikor az éjszaka beborította őt, látott egy csillagot. Azt mond­ta: „Ez az én Uram.” Midőn azonban lenyugodott, azt mondta: „Nem szeretem a lenyugvókat.” Amikor látta a Holdat feljönni, azt mondta: „Ez az én Uram.” Mi­dőn azonban lenyugodott, azt mondta: „Ha nem vezet engem az én Uram az igaz útra, bizony a tévelygő néphez fogok tartozni.” Amikor látta a Napot felkelni, azt mondta: „Ez az én Uram. Ez nagyobb (a csillagoknál és a Holdnál).” Midőn azonban lenyugodott azt mondta: „Oh, népem! Bizony én távol tartom magam attól, amit Allah mellé társítotok. Orcámat hanífként a Felé fordítom, Aki megteremtette az egeket és a földet. Én nem tartozom az Allah mellé társat állítók közé. (A jószágok 6:76-79)

Édesapja volt az egyik legnagyobb bálványimádó, és bár Ábrahám (béke legyen vele) megpróbálta őt a helyes útra vezetni, de hiába. Ezért elhagyta apja házát és elkezdte Isten egyedülállóságát hirdetni. Később összeütközésbe került a hatalmon lévő uralkodóval, majd az egész néppel. Miután minden tekintetben sikertelen volt hitterjesztése, és a népéből senki sem akarta elfogadni az ő véleményét, kivándorolt feleségével, Sárával Szíriába, onnan pedig Palesztinába (Kánaán földjére). Később elutazott Egyiptomba, ahol az egyiptomi uralkodó adott a feleségének egy cselédet, Hádzsárt.⁷ Nem sokkal ezután Ábrahám (béke legyen vele) visszament Palesztinába, ahol fia született Hádzsártól, akinek az Iszmáíl nevet adták. Ekkor Ábrahám (béke legyen vele) feltehetően 86 éves volt.⁸ Ábrahám (béke legyen vele) Allah parancsára Hádzsart Iszmáíllal együtt Hidzsáz⁹ földjére vitte, és egy lakatlan pusztában hagyta őket. A mai Mekka helyén, se víz nem volt, és növény se termett. Ábrahám (béke legyen vele) egy kis vízzel, illetve datolyával hagyta ott őket. Hádzsár többször is megkérdezte tőle: „miért hagysz itt bennünket egyedül ebben a pusztában, ahol nincs senki?” Mire ő ezt válaszolta: „Allah parancsára teszem ezt.” Hádzsár erre azt válaszolta: Bizonyára nem hagy minket cserben.”¹⁰ Ábrahám (béke legyen vele) elindult, és miután már nem látta őket, a ház helye felé fordult, amely olyan volt, mint a „rabvah” (egy földből kiemelkedő rész), és így fohászkodott¹¹:

Urunk! Leszármazottaim egy részét egy terméketlen völgybe telepítettem a te Tilalmas Házadnál (Mekkában)¹². – Ó, Urunk! –, hogy elvégezhessék imájukat (istentiszteletüket). Add, hogy az emberek közül néhány ember szíve szeretettel teljen meg irántuk, s lásd el őket gyümölcsökkel, hogy hálaadók lehessenek. (Ábrahám 14:37)

Miután Hádzsarnak elfogyott a vize és a datolyája, szomjúság kezdte gyötörni őt és fiát. Nem tudott mit tenni, tehetetlenségében otthagyta Iszmáílt, s elsietett a Szafá domb irányába. Amikor ott nem talált segítséget, a Marva felé sietett¹³ annak reményében, hogy hátha lát valakit, aki tud majd rajtuk segíteni. Ily módon hétszer tette meg az utat a Szafá és a Marva hegyek között. Amikor eredménytelenül tért vissza Iszmaílhoz látta, hogy egy angyal vizet fakaszt a szárnyával azon a helyen, ahol a fiát lefektette. Azt a forrást, amelyet Gábriel (béke legyen vele) angyal fakasztott, Zemzemnek hívják, és mind a mai napig vizet ad Mekkában. Hádzsar ivott a vízből, és így a fiát is meg tudta szoptatni. Egy idő után arra járt egy Dzsurham nevezetű törzs, amely a víz láttán engedélyt kért Hádzsartól a letelepedésre.
Teltek-múltak az évek és Iszmaíl felnőtté vált, amikor Ábrahámnak (béke legyen vele) Sárától is született fia, akinek az Izsák (Iszhák) nevet adta. Ekkor Ábrahám (béke legyen vele) száz, Sára pedig kilencven éves volt. Ábrahám (béke legyen vele) időnként meglátogatta fiát, Iszmáílt (béke legyen vele) Mekkában. Később Allah megparancsolta neki, hogy építse fel a házat, a Káabát. Erről a Koránban a következőt olvashatjuk:

És [említsd meg azt oh, Mohammed (béke legyen vele)] amikor Ábrahámnak megmutattuk a Ház (Káaba) helyét, [és arra utasítottuk]: „Ne társíts mellém senkit, és tisztítsd meg a Házamat azok számára, akik elvégzik a körbejárást [a Káaba körül], akik [imádkozva] állnak, és akik meghajolnak és földre borulnak”.
(A zarándoklat 22:26)

Apa és fia elkezdték felépíteni a Káaba épületet. Ábrahám (béke legyen vele) egy kövön állt, melynek neve „Ábrahám állásának helye” (makám Ibrahím) Iszmaíl (béke legyen vele) pedig feladogatta neki a köveket. Ábrahám állásának helye (makám Ibrahím) imahelyként említtetik a Koránban:

[Említsd meg azt,] amikor a Házat (a Káabát) az emberek számára zarándoklat helyévé¹⁴ és biztonságossá tettük. [Oh, ti muszlimok,] tegyétek Ábrahám helyét imahellyé!¹⁵ Arra utasítottuk Ábrahámot és Izmaelt, hogy: „Tisztítsátok meg Házamat a körbejárók, az ott tartózkodók¹⁶, a meghajlók és leborulók számára!”¹⁷(A tehén 2:125)

Miután felhúzták a falakat egy bizonyos magasságig, behelyezték az épület egyik sarkába a fekete követ (al-hadzsar al-aszved). Így épült újra az első Mecset a földön. Miután végéhez ért a Ház építése, Allah felszólította Ábrahámot (béke legyen vele), hogy hívja az embereket zarándoklatra.¹⁸ Később Gábriel (béke legyen vele) angyal megtanította Ábrahámnak (béke legyen vele) az iszlám zarándoklat szertartásait és megmutatta neki annak helyszíneit.¹⁹ Ez lett a muszlimok zarándoklatának alapja.
Miután mindez megtörtént, Allah még egyszer próbára tette az édesapát és fiát. Ábrahám (béke legyen vele) egy álmot látott, melyben fiát Isten előtt feláldozza. Ábrahám (béke legyen vele) elindult fiához Mekkába, hogy teljesítse feladatát. Apa és fia találkozásáról illetve beszélgetéséről a következő Korán ája tanúskodik:

[Ábrahám] azt mondta neki: „Ó, fiacskám. Azt láttam álmomban, hogy feláldozlak. Fontold hát meg, mit mondasz erre!” Erre Ő ezt mondta: „Ó, apám! Tedd azt, amire parancsot kaptál. Ha Allah úgy akarja, akkor engem türelmesnek fogsz találni.
(A felsorakozók 37:102)

Miután az apa meghallotta fia válaszát, megnyugodott és mindketten elindultak Allah parancsát teljesíteni. Ezután Ábrahám (béke legyen vele) olyan dolgot tett, amire az emberiség történetében nehéz lenne példát találni. Lefektette fiát, és egy éles késsel el akarta vágni a fia torkát, de az nem tett kárt Iszmailban (béke legyen vele), hanem kicsorbult, így meghiúsítva az áldozást. Ekkor érkezett meg Gábriel (béke legyen vele) angyal a következő üzenettel:

És szólítottuk őt: Oh Ábrahám, valóra váltottad az álmot! Bizony Mi ily módon fizetünk a jótevőknek. Ez valójában egy nyilvánvaló próbatétel volt. S mi egy óriási áldozattal (egy kossal²⁰) váltottuk meg őt, s meghagytuk a későbbieknek (hogy így köszöntsék őt): Béke legyen Ábrahámra! (A felsorakozók 37:104-109)

Ábrahám Iszmáíl (béke legyen vele) helyett végül egy kost áldozott fel, amit Allah küldött neki. Ennek emlékére a muszlimok minden évben megismétlik Ábrahám (béke legyen vele) e cselekedetét a zarándoklatuk alatt.

Mekka és az iszlám zarándoklat Mohammed (béke legyen vele) eljövetele előtt

Ameddig Iszmáíl (béke legyen vele) élt, ő volt a Káaba felügyelője. Halála után a Dzsurham majd a Kuzáa törzs vezetői vették át ezt a pozíciót. Ebben az időben kezdődött meg Ábrahám (béke legyen vele) vallásának elferdítése. A Káaba belsejében bálványokat helyeztek el, és istenként imádták őket. Ráadásul azt hitték, hogy ezzel hűen követik Ábrahám (béke legyen vele) vallását.
Az évenkénti zarándoklatot egy vásárral kötötték össze. A Próféta (béke legyen vele) eljövetele előtti időkben (a dzsáhilijja korában) dzúlkada hónapban két vásárt rendeztek. Az egyiket Ukkázban, a másikat Madzsannaban. Ezeket a vásárokat követte dzulhiddzsában a dzúlmadzsázi vásár, amikor az emberek köِzvetlenül Arafa völgye felé vették az irányt. A szertartás központi része „az állás” (vukúf) volt Arafa völgyében. Az bizonytalan, hogy Arafa napja böjtnap volt-e vagy sem, erre vonatkozóan számos eltérő vélemény van. A pogány szokás az volt, hogy az Arafa völgyből való kivonulást (ifáda)²¹ már napnyugta előtt elkezdték. Az iszlámban a vukúf ideje déltől egészen napnyugtáig tart, a Próféta (béke legyen vele) megparancsolta, hogy Arafa völgyét napnyugtáig nem szabad elhagyni.
Arábiában számos olyan zarándokhely volt, ahol olyan ünnepet tartottak, mint az „arafai zarándoklat”, amelyet dzulhiddzsa hónap 9. napján rendeztek meg, és amelyen különböző törzsekhez tartozó arabok vettek részt. Ennek az ünnepnek a megrendezése viszont csak akkor volt lehetséges, amikor béke uralta a területet. Ez pedig az egymást követő három zarándoklati hónapban valósult meg, amely egy tilalmas időszakot jelentett. Ebben az időszakban a törzsi háborúskodások, ellenségeskedések szüneteltek, és a fegyvereket távol tartották a tilalmas területtől.
A dzsáhilijja korában (a Korán kinyilatkoztatása előtti pogány korban) csak akkor kezdték el a kivonulást Muzdalifaból Míná irányába, amikor a Nap felkelt. Később a Próféta (béke legyen vele) Isten akaratának megfelelően megváltoztatta ezt az időpontot, és napfelkelte előttre tette át. Miután Mínába érkeztek dzúlhiddzsa hónap 10. napján, az első dolguk az volt, hogy az áldozati állatukat levágják. E napot mind a mai napig áldozás napjának (jaum al-adha) nevezik.
Ezután következett a kavicsok dobása (ramj al-dzsamarát), miután a Nap áthaladt a zeniten.
A Kuzáa törzs után a Kurejs törzs vezetője Kuszaj ibn Kiláb vette át Mekka illetve a Káaba felügyeleti jogát. E törzs tagjai nagy tiszteletnek örvendtek, mivel az iszlám zarándoklattal kapcsolatos összes tisztség a kezükbe került, mint például a zarándokok itatása (szikájátul-háddzs), az ihrám ruha eladása, a Káaba kulcsának őrzése stb. Ebből a törzsből való a Próféta (béke legyen vele) is, akinek nagyapja, Abd al-Muttalib nagy tiszteletnek örvendett a törzs előkelőinek körében. I.sz. 570-ben Mekkában megszületett Mohammed (béke legyen vele). Negyvenéves korában Gábriel angyalon (béke legyen vele) keresztül megkapta Allahtól az első kinyilatkoztatást. 622-ben kivándorolt Medinába (hidzsra) s nyolc évvel később (a hidzsra nyolcadik évében) harc nélkül bevette Mekkát.
A Hidzsra 9. évében, azaz időszámításunk szerint 631-ben a Próféta (béke legyen vele) Abú Bakrt bízta meg azzal, hogy a muszlimok élén menjen el Mekkába és teljesítse a zarándoklatot az iszlám szabályai szerint. Abú Bakr a Próféta (béke legyen vele) megbízásából kihirdette, hogy ettől az évtől kezdve nem engedélyezett meztelenül²² körbejárni a Káabát, illetve a társítók²³ nem teljesíthetik az iszlám zarándoklatot²⁴. Majd a hidzsra 10. évében (632-ben) maga a Próféta (béke legyen vele) is elvégezte az iszlám zarándoklatot, amelyet búcsúzarándoklatnak (haddzsatul-vadá)²⁵ is neveznek.

Lábjegyzetek:

1. Lásd szahíh Bukhári, Feth Al-Bári Ibn Hádzsár, Al-Kurtubi tefszírje.
2. Feth Al-Bári Ibn Hadzsar, szahíh al-Bukhári
3. Feth Al-Bári Ibn Hadzsar, szahíh Al-Bukhári
4. Szahíh Muszlim
5. Ez Babilon, Irak területén. Ibn Katír szerint, a történetírók többsége megegyezik abban, hogy Ábrahám (béke legyen vele) Babilonban született. Lásd Ibn Katír, Bidája, 325.
6. Ábrahám (béke legyen vele) édesapjának neve a Bibliában Tháréként szerepel (lásd Mózes I. könyv 11.24-27). Egyes muszlim koránmagyarázók átvették ezt az elnevezést Tárih formában. Ibn Katír ezt elutasítja a Korán 6:74- re hivatkozva, miszerint Ábrahám (béke legyen vele) apjának neve „Ázar”.
7. Lásd Jákúbi, Táríh, 25.
8. Ibn Katír, Bidáya, 355
9. Arábia föِldje. Ibn Katír „Fárán” hegységet említ a Bidájában. Ide vándorolt Hádzsarral és fiával Iszmáíllal. Lásd Bidája, 357.
10. Lásd Ibn Katír, Bidáya, 357
11. Lásd szahíh Bukhári, Próféták hagyományai fejezet 3113. hadísz
12. Közvetve ez a Korán-ája is bizonyíték arra, hogy a Káaba épületét nem Ábrahám (béke legyen vele) építette fel először. Hiszen amikor Hádzsárt a terméketlen völgyben hagyta, az épület nem állt ott, Ábrahám (béke legyen vele) mégis azt mondja Allahnak: „Leszármazottaim egy részét egy terméketlen völgybe telepítettem a te Tilalmas Házadnál (Mekkában)”. Ábrahám (béke legyen vele) számára ugyanis Allah kinyilvánította, hogy a Tilalmas Ház ezen a helyen állt..
13. Ebből ered a muszlim zarándoklat egyik legfontosabb szertartása a szaíj.
14. Olyan hellyé, ahova vissza-visszatérnek a látogatók, és mindig visszavágynak oda.
15. A muszlimok az iszlám zarándoklat során a mögött a hely mögött imádkoznak, amelyre állva Ábrahám (béke legyen vele) annak idején a Káabát építette. Ábrahám állásának helye korábban közvetlenül az épület mellett helyezkedett el, de innen távolabb helyezték, ugyanis a mögötte imádkozni megálló zarándokok lehetetlenné tették a taváf teljesítését.
16. A mecsetben való tartózkodás (i’tikáf): tiszta szándékkal istenszolgálatként és Allahhoz való közeledés céljából rövidebb-hosszabb ideig a mecsetbe való visszavonulást jelenti.
17. A körbejárók: akik körbejárják a Káabát. Az ott tartózkodók: akik a mekkai Tilalmas Mecsetben bizonyos ideig tartózkodnak Allah megelégedéséért. A meghajlók és a leborulók pedig az imádkozók.
18. Bővebben lásd „az iszlám zarándoklat kötelezővé tételének időpontja” fejezetben
19. E részt Jákúbí a Tárík című munkájában részletesen leírja (Jákúbi, Tárík: 27-28).
20. Ez a nagy áldozat egy kos volt, amelyet Allah Gábriel angyallal küldött a Paradicsomból, és Ábrahám Iszmáíl (béke legyen vele) helyett azt áldozta fel. Ezt követően Allah ezt a cselekedetet Ábrahám (béke legyen vele) szunnájaként az Ítélet napjáig az áldozati ünnep (íd al-adhá) legkedveltebb cselekedetévé nyilvánította. (Ibn Katír, Tafszír)
21. Szó szerinti jelentése: valahonnan kivonulni. Itt: Arafábóَl Muzdalifa irányába.
22. A dzsáhilijja (Korán kinyilatkoztatása előtti) időszakában az eredeti szertartások elferdítése miatt elterjedt gyakorlattá vált, hogy a zarándokok közül néhányan meztelenül járták körbe a Káabát.
23. Társító: az Allah mellé társat állítók.
24. Ezért hívják a Mekkai nagy mecsetet al-Meszdzsid al-Harámnak, azaz a Tilalmas mecsetnek, mert ettől a naptól kezdve kitiltattak erről a helyről a hitetlenek és a társítók.
25. Haddzsat al-vadá’: Búcsúzarándoklat. Ez alkalommal a Próféta (béke legyen vele) történelmi beszédet mondott, amely búcsúbeszédnek (khutbat al-vadá) hívnak. Lásd a következő „A Próféta (béke legyen vele) búcsúzarándokla” fejezetben.

A cikk Hussain Imteaz szakdolgozatának részlete