Az Allahra való igazi hagyatkozás

Az Allahra való igazi hagyatkozásMagyarul beszélő muszlim férfiak találkozója - 2012. 05. 04.
(Budapest Mecset - Magyarországi Muszlimok Egyháza)

Az iszlám vallásban nagy hangsúlyt kap a Tawakkul, amelyet általában így fordítunk: az Allahra való hagyatkozás, Allahba vetett bizalom. Sajnálatos módon, számos európai nem muszlim szerző, publicista tekinti ezt helytelenül a fátumba/sorsba, és a predesztinációba/eleve elrendelésbe való vak hitnek, továbbá tehetetlen és felelőtlen beletörődésnek.


Ez azonban teljesen hamis kép, hiszen az Allahra hagyatkozás az iszlámban a hit alapvető része, amely összefügg az egyistenhittel és az Allahba vetett feltétlen bizalommal, de a fogalom egyáltalán nem zárja ki azt, hogy hívő ezzel párhuzamosan saját hatáskörén belül megtegyen minden tőle telhetőt, ami célszerű, ugyanakkor helyénvaló intézkedést, amely hozzájárul az egyén szóban forgó ügyének sikeres kimeneteléhez.
Kezdjük azzal, hogy a muszlim ember minden eseménnyel, cselekménnyel kapcsolatban Allahra hagyatkozik, Tőle kér támogatást és védelmet. Allah így szólt a Koránban:

„És [egyedül] Allahra hagyatkozzanak hát a hívők!” (Korán 4: 122)

„És Allahra hagyatkozzatok [egyedül], ha hívők vagytok!” (Korán: 5:23)

„Bizony, a hívők azok, akiknek megremeg a szívük, amikor Allah megemlíttetik, ha pedig az ő ájái recitáltatnak nekik, az megnöveli őket a hitükben, és ők az Urukra hagyatkoznak” (Korán 8:2)

„Ó Próféta! Legyen neked Allah teljesen elegendő – és a hívőknek is, akik követnek téged!” (Korán: 8:64)

„…Aki Allahra hagyatkozik, annak Ő elégséges. Allah eléri a szándékát. Allah mértéket szabott mindennek.” (Korán 65:3)

Középút a hagyatkozásban:

A Koránban Allah a következőt mondta Mohamed prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse):„Tanácskozz velük az ügyben, majd ha elhatároztad magad, hagyatkozz Allahra. Allah bizony szereti azokat, akik Rá hagyatkoznak” (Korán 3: 159).

Ennek értelmében Mohamed prófétát (Allah dicsérje és üdvözítse) a Magasságos Allah arra szólítja fel, hogy felelősségteljes, megalapozott döntést hozzon, és ne feledkezzen meg Allahra hagyatkozni a szóban forgó ügy eredményességét illetően. 
Ez azonban nem csupán a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) feladata, hanem az őt követő embereknek is, hiszen Allah azt mondta: „Bizony Allah küldöttében szép példakép van számotokra – annak, aki reményét Allahba és a Végső Napba vetette és gyakorta megemlékezik Allahról” (Korán 33:21)

Egy hadísz szerint egy napon a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) megfigyelte, hogy egy beduin magára hagyta a tevéjét, és nem kötötte meg. Megkérdezte a beduint: Miért nem kötöd meg a tevédet?” A beduin azt válaszolta: Allahra hagyatkozom. Erre azt mondta Allah küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Kösd meg előbb a tevét, aztán hagyatkozz Allahra” (al-Tirmidhi).
A Tawakkul tehát nem jelenti a tudatosság és a felelőség hiányát, sokkal inkább azt, hogy a hívő ember minden cselekedetnél először figyelembe veszi a saját hatáskörén belül teljesíthető lépéseket, tanácsokat kér másoktól, majd önálló, megalapozott és felelősségteljes döntést hoz, azonban a várt eredmény, és a pozitív végkifejlet szempontjából elengedhetetlen, hogy Allahra bízza ügyét, és Reá hagyatkozzon, hiszen a jövőt nem lehet előre pontosan kiszámítani, annak alakulása egyedül Allah akaratától függ (Ember tervez, Isten végez - tartja a magyar mondás).

Mohamed próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) hagyatkozása - történet

A hidzsra (kivándorlás) Mekkából Medinába tizenhárom évnyi küzdelem után történt meg. A Próféta és bajtársa, Abú Bakr Medina felé vették útjukat, és a Thaur barlangban húzták meg magukat. A Próféta és társa előre megtervezték a kivándorlást, és számos intézkedést tettek a kivándorlás sikeressége céljából. Megbízható személyeket kértek fel, hogy segítsenek nekik a tájékozódásban, és a rejtőzködésben.
A kivándorlók három napot tartózkodtak barlangban, a hitetlenek pedig mindent megtettek, hogy megtalálják őket, de ebben a szorongatott helyzetben nyilvánult meg az Allahra hagyatkozásuk: „[Emlékezzetek arra] amikor a hitetlenek elűzték őt (Mohamed prófétát Mekkából) másodmagával, amikor ők ketten a barlangban voltak, amikor Ő azt mondta a társának: „Ne félj! Allah bizony velünk van” (Korán 9: 40).

Abú Bakr-tól maradt fenn a következő hadísz: A Kurejs törzs mindent erőt bevetett, hogy megtalálja Allah küldöttét és Abú Bakr-t, és magukkal vittek nyomkeresőket is. Amikor a (Thaur) barlanghoz értek, és megálltak (a bejáratánál). Azt mondta Abú Bakr: ’Így szóltam a Prófétának (Allah dicsérje és üdvözítse): Ha valamelyikük a lába alá nézne, meglátna bennünket’, mire Allah küldötte azt mondta: „Ó Abú Bakr, mit gondolsz arról a két emberről, akik mellett Allah van harmadiknak?” Allah küldötte és Abú Bakr hallották, amint a hitetlenek a fejük fölött beszéltek, de Allah nem hagyta hogy fény derüljön a hollétükre. (Bukhárí)

Példák arra, hogy a fohászokban miként fejezhetjük ki Allahra hagyatkozásunkat:

Aki azt mondja: Haszbi Allahu, lá iláha illá hua alejhi tawakkaltu wa hua Rabb ul-ars il-adhím (Elegendő nekem Allah, nincs más istenség Rajta kívül, Reá hagyatkozom, és ő hatalmas Trónus Ura), Allah eltávolítja a gondját!
Ha valakit igazságtalanság ért, vagy ha Allah próbára teszi őt, vagy ha összecsaptak a feje fölött a hullámok, és nem lát kiutat problémájából, vagy ha nem talál olyasvalakit, aki segítene neki megoldani a problémáját, vagy ha egyesek azon munkálkodnak, hogy ártsanak neki, akkor mondja: „Haszbi Allahu wa ni'mal-wakíl - Elegendő számomra Allah, és Ő mily kiváló Támogató!”
Biszmilláh tawakkaltu al-Allahi wa le hawlá wa le quwwata illá bil-láh - Allah nevével [kezdve]. Allahra hagyatkozom. Nincs hatalom, se erő, csak az Allahtól származó (ez a fohász az otthonunkból való távozásnál mondandó).
Biszmilláhi waledzsná, wa biszmilláhi kharadzsná, wa alá rabbiná tawakkelná - Allah nevével [kezdve] lépünk be, és Allah nevében léptünk ki, és Urunkra hagyatkozunk (ez a fohász az otthonunkba való érkezésnél mondandó).

Hagyatkozzunk hát minden időben a Mindenható Allahra, főként akkor, amikor nekilátunk elvégezni valamilyen dolgunkat, de sose felejtsük el "megkötni a tevénket"!

Abdul-Fattah Munif, MME

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink