Tanulságok és hasznos tudnivalók:

• Ezt a hadíszt sejk al-Albáni előszőr jónak minősítette, de „Ghajatulmaram” című könyvében gyengének ítélte. A hadísz jelentése viszont elismert alap a vallásban, ezért sok tudós elfogadta és bizonyítékként használja. Mi azért magyaráztuk, mert ez a hadísz a „Negyven hadísz” című gyűjtemény része.

• Az iszlámban egyedül Allah az, Aki kötelességeket, előírásokat határozott meg, és tilalmakat állított fel. A vallásban Allahon kívül másnak nincs joga kötelességeket vagy tilalmakat megszabni. Allah azt mondja:
  „És ne mondjátok arról, amiről a nyelvetek hazugságot állít: „ez megengedett, ez pedig tilalmas”, hogy hazugságot koholjatok Allah ellen! Bizony, akik hazugságot koholnak Allah ellen, azok nem boldogulnak.” (Korán, 16:116) Tehát nem szabad magunktól tilalmassá tenni azt, amit Isten megengedett, sem pedig megengedetté nyilvánítani, amit Isten megtiltott. Ebből kifolyólag milyen nagy bűn az, ha valaki tudás nélkül fatwát (vallási kérdésre válasz, vallásjogi döntvényt) mond ki. „Bizony, akik hazugságot koholnak Allah ellen, azok nem boldogulnak.”

• Az iszlám teljességét és könnyűségét mutatja a hadísz, hiszen teljesítendő kötelességekből és mellőzendő tilalmakból áll.

• Az Allah által meghatározott kötelességek azok a feladatok, amelyekre utasítást adott. Ezeket a muszlimnak nem szabad elhanyagolnia, mint például az imádkozást és a böjtölést.

• Bűnt követ el, aki a kötelességeket elhanyagolja.

• A határ, a „hadd” szó, a Koránban és a Szunnában háromfajta jellentésel fordul elő:

  1. Ha a határok az előírásokat jelentik, Allah az előírások említése után azt mondja: „Ezek Allah előírásai (hudúd). Ne szegjétek meg azokat!” (Korán, 2:229)

  2. Ha a határok a tilalmakat jelentik, Allah a tilalmak említése után azt mondja: „Ezek Allah tilalmai (hudúd). Ne jöjjetek közel hozzájuk!” ¹ (Korán, 2:187)

  3. A határok azokat a büntetéseket is jelentik, amelyeket a Saria meghatározott azokkal szemben, akik tiltott dolgot követnek el, mint például a paráznaság, amelynek a házas ember esetében megkövezés a büntetése, nem házas ember esetében pedig korbácsolás, mind a férfi mind a nő számára. A lopás büntetése a kéz levágása és a gyilkosság megtorlása a halálbüntetés. Ezeket nem szabad átlépni, vagyis megnövelni, túlkapásra vetemedni a büntetésben. Ebben a hadíszban a határok azok, amelyeket nem szabad átlépni, vagyis Allah előírásait és tilalmait jelentik. Tehát a muszlim a megengedett dolgok körében legyen, ne lépje túl azok határait, és a tilalmas dolgok köréhez ne is közeledjen.

• A tiltott dolgok azok, amelyeket Allah megtiltott, mint például az uzsorakamat, a paráznaság, a lopás stb. Ezeket a muszlimnak nem szabad megtennie és nem szabad az ilyenekhez közelednie.

• Azok a dolgok (amelyek nem az istenimádathoz tartoznak), s amelyekről hallgatott a Saria, azoknak sem megengedettségére, sem tiltottságára nincs bizonyíték. Az ilyeneket minden további nélkül meg szabad tenni, vagy el lehet hanyagolni, hiszen a megengedett dolgok közé tartoznak ² . Ez a Magasságos Allah szolgáival szembeni könyörületéből fakad, Aki megkönnyítette ezeket számukra, de nem feledékenység miatt hagyta ki ezeket, hiszen Allah nem felejt. A Magasságos Allah azt mondta:
  „A te Urad nem feledékeny.” (Korán, 19:64)

• A hadísz tiltja a még meg nem történtek és a haszontalan dolgok kutatását.

• A hadísz megemlítette az iszlám vallás szabályainak összes csoportját, ezért egy hatalmas jelentőségű hadíszról van szó, amelyet minden muszlimnak tanulmányoznia kellene és meg kellene értenie.

• A hadísz nem említette a megengedett dolgokat, mivel a megengedett dolgok az iszlámban sokkal többen vannak, mint a tilalmasok, hiszen a Sariában a dolgok eredetileg megengedettek, amíg nincs bizonyíték arra, hogy tilalmasak lennének.

Megjegyzések:

Abdullah b. Maszúd ( Allah legyen elégedett vele ) azt mondta: „Akit örömmel töltene el, hogyha megnézhetné Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) végrendeletét, amin rajta van a pecsétje, olvassa a következő Korán-idézeteket: „Mondd: ’Jertek ide! Hirdetem azt, amit Uratok megtiltott nektek: Nem szabad semmit sem társítanotok [Mellé]! Bánjatok jól a szülőkkel! Ne öljétek meg a gyermekeiteket szegénység miatt – mi ellátunk benneteket és őket! Tartsátok távol magatokat a hitvány cselekedetektől, legyenek azok láthatóak vagy rejtettek! És ne öljetek meg – csak jogosan – [ember]életet, amit Allah tilalmasnak nyilvánított! Íme, ezt rendelte el Ő nektek. Talán éltek az eszetekkel. És ne nyúljatok az árva vagyonához – kivéve a legáldásosabb módot – mindaddig, amíg el nem éri a nagykorúságát! Adjatok igazságos mértéket és teljes súlyt – ahogyan a méltányosság megköveteli! Senkitől sem követelünk többet, mint amire képes. És ha kijelentetek valamit, legyetek igazságosak, még ha egy rokonról van is szó! És teljesítsétek egyezségeteket Allah iránt! Íme, ezt rendelte el Ő nektek. Talán hajlotok az intő szóra.’ És [elrendelte még], hogy ’Ez az én utam, egyenes [út]. Kövessétek azt! És ne kövessetek ösvényeket, nehogy elváljanak veletek az Ő útjától! Íme, ezt rendelte el Ő nektek. Talán istenfélők lesztek.’” (Korán, al-Anaám szúra 6:151-153) [Szunan at-Tirmidi, 3070 és al-Bejhaqi, Súab al-Imán, 7539. At-Tirmidi szerint ez egy jó hadisz].

Hasonlóképpen, Ibn Abi Sajbah „Al-Muszanaf” című munkájában a 35844. szám alatt Kaáb al-Ahbárt idézi, aki azt mondta: „Ami először kinyilatkoztatásra került a Tórából, az tíz idézet, és az a tíz, amelyet a Koránban az al-Anaám szúra vége felé találhatunk az, amelyet „Tíz Parancsolat”-nak szoktak nevezni.” E körül forognak az égi küldetések. A próféták (béke legyen velük) küldetése bizonyos kérdésekben megegyezett, más kérdésekben különbözött egymástól. Amiben mind megegyeztek, az éppen a fent említett „Tíz Rendelet”, amelyek biztosítják a jólétet az emberiségnek vallási és evilági szempontból egyaránt. Amiben pedig különböztek egymástól, azok olyan másodlagos fontosságú jogi kérdésekkel kapcsolatos dolgok, amelyek időlegesek, változtathatóak, helyettesíthetőek vagy eltörölhetőek.”

Ezért mondta Ibn Abbász ( Allah legyen elégedett vele ): „Az al-Anaám szúrában vannak egyértelműen meghatározott áják. Ezek a Könyv alapjai” – azután recitálta az al-Anaám szúrából: „Mondd: „Jertek ide! Hirdetem azt, amit Uratok megtiltott nektek”. (al-Hákim, 329, és Ibn Abi Hátim a Korán-magyarázatban) Úgy tűnik, hogy Ibn Abbászt megkérdezték arról a Koránidézetről, amelyben Allah azt mondja: „Ebben vannak [egyértelműen] meghatározott idézetek (ajátun muhkamatun) – ezek a Könyv alapjai (umm alkitáb)” (Korán, 3:7), ő pedig az imént említett választ adta.
Ibn Abbász egy hasonló kijelentését idézi at-Tabaráni Korán-magyarázatában, mi szerint azt mondta: Az egyértelműen meghatározott idézetek az al-Anaám szúrában levők (a 6. szúrában említett részek 151-153), és az Iszraá szúrában lévők (ezek pedig a következő részek):
„És elrendelte a te Urad, hogy csupán Őt imádjátok, és hogy [legyetek] jók a szülőkhöz! Ha kettőjük közül az egyik, vagy mindketten élemedett korba jutnak, ne mondd nekik azt, hogy „Pfúj!” és ne becsméreld őket, hanem tisztelettel beszélj velük! És terjeszd föléjük könyörületességből az alázatosság szárnyát és mondd: „Uram! Légy hozzájuk irgalmas, amiképpen ők fölneveltek engem, amikor kicsi voltam!” A ti Uratok a legjobb tudója annak, mi van a lelketekben, vajon igazak vagytok-e. Bizony, Ő megbocsátó azokkal szemben, akik készek a bűnbánatra. És add meg a rokonnak, ami megilleti őt, és a szegénynek és annak, aki úton van! De nyakló nélkül ne pazarolj! Akik pazarolnak, azok a sátán fivérei. Bizony, ő nagyon hálátlan Ura iránt. És ha elfordulsz tőlük, azt kívánva, hogy – mint reméled – Urad megkönyörül, akkor [legalább] nyájas szót szólj hozzájuk! És ne hagyd a kezed megbilincselve a nyakadon, ám ne is terjeszd ki túl bőkezűen a markodat, nehogy ott maradjál gyalázatban, nincstelenül! A te Urad bőkezűen gondoskodik, akiről akar, és szűkmarkúan mér [máskor]. Bizony, Ő ismeri és átlátja a szolgáit. És ne öljétek meg a gyermekeiteket a szegénységtől félve, – Mi ellátjuk őket és benneteket! Bizony, nagy bűn az ő megölésük! És tartsátok távol magatokat a paráználkodástól! Szégyenletes dolog az! Milyen rossz út! És ne oltsatok ki – csak jogosan – [ember]életet, amit Allah tilalmasnak nyilvánított! Ha valakit jogtalanul ölnek meg, akkor a legközelebbi rokonának adunk hatalmat [a megtorlásra]. Ám tartson mértéket az ölésben! [Az elégtétel során] segítséget fog kapni. És ne nyúljatok az árva vagyonához – kivéve a legáldásosabb módot – mindaddig, amíg el nem éri a nagykorúságot! És teljesítsétek az egyezséget! Az egyezségről [majdan] számot kell adni! Ha kimértek, adjatok igazságos mértékkel, és mérjetek pontos mérleggel! Ez jobb [nektek] és kedvezőbb kimenetele lesz. És ne járj annak nyomában, amiről nincsen tudásod! A hallásról, a látásról és a szívről – minderről számot kell majd adni! És ne járj kevélyen a földön! Nem fogod tudni áttörni a földet és a hegyek magasát sem éred el. Mindaz, ami ebből rossz, gyűlöletes a te Urad előtt. Ez annak a bölcsességnek a része, amelyet az Urad sugallt néked. És ne helyezz Allah mellé más istent, különben a gyehennába vettetsz gyalázatban, félredobva!” (Korán, 17:23-39)

Ezek a Korán-idézetek meghatározzák a tisztán egyértelmű, a kétségbevonhatatlan és nélkülözhetetlen fontosságú kérdéseket, amelyek minden egységnek alapjául kell, hogy szolgáljanak. Tíz egyértelműen meghatározott alapelv körvonalazódik a fent említett Korán-idézetben:

1. A kötelesség, hogy egyedül Allahot imádjuk, és annak a tilalma, hogy társítunk Mellé valamit vagy valakit.

2. A kötelesség, hogy jól bánjunk a szüleinkkel ³ .94 Allah elrendelte a szülőkkel szembeni tiszteletet, engedelmességet és jó bánásmódot.
   „Meghagytuk az embernek szüleivel kapcsolatban – [hiszen] az édesanyja kínos-keservesen hordozta őt, s az elválasztásig két év telt el –, hogy légy hálás Nekem és a szüleidnek!” (Korán, 31:14).
   „Meghagytuk az embernek, hogy jó legyen a szüleivel szemben. Ha azonban ők ketten azon igyekeznek, hogy olyasmit társíts Mellém, amelyről nincsen tudásod, akkor ne engedelmeskedj nekik! Hozzám lesz majd a visszatérésetek, és közlöm akkor veletek, hogy mit cselekedtetek.” (Korán, 29:8)
   Abdullah b. Amr b. Ász mesélte, hogy jött egy férfi a Prófétához ( béke legyen vele ), hogy engedélyt kérjen tőle a dzsihádban való részvételre. A Próféta ( béke legyen vele ) megkérdezte tőle, hogy élnek-e még a szülei. A férfi igennel válaszolt. „Gondoskodj róluk! Ez a te dzsihádod!” – mondta a Próféta ( béke legyen vele ). (al-Bukhári, Muszlim)
   Ezek a jogok megilletik a szülőt, függetlenül attól, hogy muszlim-e vagy sem. Ennek alátámasztására ismét egy hadíszt idézünk. Eszmáa – Abu Bakr lánya – azt mondta: „Eljött hozzám az édesanyám, amikor még nem volt muszlim. Megkérdeztem a Prófétától ( béke legyen vele ), hogy az anyukám kéréssel jött hozzám, bánjak-e vele jó módon. A Próféta ( béke legyen vele ) azt mondta: Igen, bánjál jól az anyukáddal.” (al-Bukhári, Muszlim) ⁴

3. A kötelesség, hogy védelmezzük az életet, és a gyilkosság tilalma független attól, hogy kiről van szó, legyen az saját gyermek vagy idegen.

4. Az illetlen tettek tilalma, akár megnyilvánuló, mint például alkoholivás, paráználkodás, uzsorakamat; akár rejtett, mint például rosszindulat, gyűlölet, irigység, képmutatás vagy más rossztett, amelyeket az ember titokban tesz.

5. A kötelesség, hogy védelmezzük a vagyont és megadjuk a szükséget szenvedőknek azt, ami jár nekik. Ez magába foglalja az árvák vagyona elleni bűn tilalmát is.

6. A kötelesség, hogy betartsuk, amit a szerződésekben és az egyezségekben ígértünk, akár Allahhal, akár embertársainkkal kötöttük azt.

7. A kötelesség, hogy mind szavakban, mind tettekben igazságosan járjunk el – ez az egyik legnagyszerűbb alapelv – és a kötelesség, hogy igazságosan állítsuk föl a súlyt, ahogy a Magasztos Allah mondta:
   „és állítsátok föl igazságosan a súlyt, s ne rövidítsétek a mértéket”. (Korán, 55:9)

8. A beképzeltség és fennhéjázás tilalma, és a megvetett tulajdonságok tilalma. Az ilyen tulajdonságokat a Saria, az ész és a velünk született képességeink alapján felismerjük.

9. Annak a szükségessége, hogy Allah egyenes útját kövessük, és elkerüljük a tévutakat, ahogyan Allah mondja:
   „Ez az én utam, egyenes [út]. Kövessétek azt! És ne kövessétek az ösvényeket, nehogy elváljanak veletek az Ő útjától!” (Korán, 6:153)

10. Annak a szükségessége, hogy ne nyilvánítsunk véleményt olyan dolgokról, amelyről nincs tudásunk. Felelősségünk tudatában kell lennünk azzal kapcsolatban, hogy mit hallgatunk, nézünk, mondunk, és mi van a szívünkben, mert Allah azt mondja:
    „Ne kövesd hát azt, amiről nincsen tudásod! A hallásról, a látásról és a szívről – minderről számot kell majd adni!” (Korán, 17:36)
    Az utolsó pontba beletartozik az, hogy sok ember úgy érzi, hogy neki mindennel kapcsolatban véleményt kell alkotnia, még akkor is, ha ehhez nincs meg a kellő tudása vagy tapasztalata. Ilyen esetben vagy utána kell járni a témának, tudást szerezni arról, vagy – ha valójában nem lényeges a kérdés, akkor – tovább kell lépni, és fontosabb, elsőbbrendű dolgokkal foglalkozni, mert véleményt csak megfontoltan, körültekintően és felelősségteljes módon szabad alkotni. Óvakodjunk attól, hogy felelőtlen kijelentéseket tegyünk, vagy felelőtlenül cselekedjünk, mert minderről számot kell majd adnunk Allah előtt.
    Mohamed Próféta ( béke legyen vele ) mondta: „Bizony Allah nem úgy veszi el a tudást, hogy kitépi a szolgákból, hanem a tudósok halálával veszi el a tudást. És ha nem marad egy tudós sem, az emberek a tudatlanoktól kérdeznek. Ők pedig tudás nélkül válaszolnak, és így tévelyegnek és tévelygésbe visznek.” (al-Bukhári, Muszlim)
    Ibn Tejmiah azt mondja: „Az összes küldött (béke legyen velük) megegyezik a hit olyan kérdéseiben, mint a hit Allahban, az angyalokban, a Könyvekben, a prófétákban. Megegyeznek továbbá az életvitel olyan alapvető kérdéseiben, mint amelyeket az al-Ánám szúra említ. Ezek annak az egyenes vallásnak a részei, amelyeket az összes küldött (béke legyen velük) hozott.”