Allah létezése

lailaha-illAllahMohamed próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Aki mondja: Elfogadom Allahot Úrnak, az Iszlámot vallásnak és Mohamedet (béke legyen vele) prófétának, annak kellőképpen jár a Paradicsom.” Egy másik hadithban (mondásban) azt mondta (béke legyen vele): „Megkóstolja az ízét a hitnek az, aki elfogadja Allahot Urának, az iszlámot vallásának és Mohamedet (béke legyen vele) küldöttnek."


Allah megismerése az a támpont, amin az egész iszlám áll. De hogyan ismerjük meg Allahot? Milyen út vezet ezen megismeréshez? 
A hitetlenek elképzelése az útról:

Vannak olyan emberek, akik - régen és most is - tagadják Allah létezését azért, mert nem jöttek rá érzékszerveik segítségével. Azt állítják, hogy kizárólag ez az Allahhoz vezető út. Az ilyen emberek, azt vallják, hogy csak abban hisznek, amit érzékelnek. A materiális világuk, amiben élnek félrevezeti őket, hiszen ők például hisznek a gravitációban és törvényeiben, pedig nem látják, csak a nyomait, hisznek az észben anélkül, hogy látnák (csak az eredményeit tapasztalják), hisznek a mágnesességben, amikor csak a vasak egymáshoz vonzódását látják, de magát a vonzóerőt nem. Hisznek az elektronok és a neutronok létezésében, pedig nem látják őket. Tehát hisznek olyan dolgokban, amiket nem éreznek érzékszerveikkel, de a nyomaik rávezetik őket, és így semmiféle kételyt nem éreznek velük szemben. Ez világosan mutatja, hogy a lét tényeinek túlnyomó részében hisznek, mert azok nyomait érzékelik. És az ész, nem pedig az érzékszervek az, ami megismertette ezeket velük, annak ellenére, hogy az érzékszervek voltak az eszközök, melyek az észnek a döntés lehetőségét adták. De ha nem lett volna az ész, nem lett volna döntés és ismeret sem.

Az érzékszervek néha sok illuzórikus elképzelést adnak nekünk, és egyedül csak ésszel tudjuk felfogni a valóságot. Pl.:

- A vízbe merített bot törtnek látszik.
- Az az érzés, hogy fejjel felfelé járunk a Földön akárhol is lennénk az északi, vagy a déli póluson, vagy akár az Egyenlítő vonalán. Az ilyen jelenségek világosan megmutatják nekünk, hogy az érzékszervek ész nélkül téveszméket keltenek bennünk, ahelyett, hogy tényeket adnának. Vajon igazuk van abban, hogy az ismeretet az érzékszervekre kell, hogy korlátozzuk? Talán logikus számukra, amikor megtagadták az Allahban való hitet, mert nem volt szembeötlő érzékszerveik számára. Ezen téves elképzelés Allah megismerésében régen és most, egyike azon legfontosabb tényezőknek, melyek eltévelyítették az embereket az Allahban való hit igazi útjáról.
A Fitrah (az emberrel vele született jó tulajdonságok) megnyilvánulásának egyik tréfája eme történet: Egy általános iskolában egy tanár azt mondta: -Láttok engem? - Igen. - felelték a gyerekek. -Tehát létezem. -mondta a tanár- És látjátok a táblát?- Igen. –válaszoltak– A tábla létezik.
- Látjátok Allahot? - Nem. - Tehát nem létezik. Ekkor egyik okos diák felállt és megkérdezte: - Látjátok a tanár eszét? – Nem. A tanár esze tehát nem létezik.
Úgy néz ki, hogy az az elképzelés, amihez sok hitetlen ragaszkodik olyan régi, mint maga a hitetlenség. Ez a lélek és a szív betegségeinek eredménye, nem pedig a jó gondolkodásnak és a jó észnek. A Korán már beszélt nekünk arról, hogy a hitetlenek minden korban azt feltételezik, hogy ahhoz, hogy ők hívők legyenek, kell, hogy érezzék Allahot akár füllel, akár szemmel. Ennek a feltételezésnek néhány indítékát említi a Korán, az okokat meghatározva: tudatlanság, nagyképűség (szerénytelenség), eltévelyedés és igazságtalanság.

A tudatlanság:
”Akik tudatlanok, azok azt mondják: “Miért nem szól Allah [közvetlenül] hozzánk, vagy miért nem jön hozzánk valami jel [tőle]?” Az ő szavaikhoz hasonlóan szólottak azok, akik előttük éltek. Hasonlatos volt a szívük [a megátalkodottságban]. Föltártuk már a jeleket egy népnek, amely hittel hisz.”
Az ája –idézet - rámutat arra, hogy ez a mondás (a hitetlenek mondása) nem a tudósok beszéde, hanem a tudatlanoké, és ez a hitetlenek logikája az idők kezdete óta. Még azt is meghatározza, hogy az Allahhoz vezető út nem más, mint a jelei, vagyis a nyomai, melyek hozzá vezetnek.
A nagyképűség:
”És azok, akik nem remélik, hogy találkoznak velünk, azt mondják: “Miért nem angyalok küldöttek le hozzánk? Vagy miért nem láthatjuk meg az Urunkat?” Fennhéjáztak ők a lelkükben és önhittségükben mérték nélkül, pöffeszkedtek. Azon a napon, amikor meglátják az angyalokat, nem lesz örömhír a bűnösöknek, és azt mondják: „Tilalommal tilalmas!"
Amint láttuk az előző ájában a hitetlenek hallani akarják Allahot, itt látni kívánják. De kik azok, akik látni akarják? Azok, akik azt képzelik, hogy a mostani élet a minden és nincs utána semmi, csak az enyészet.
Ez az ája elmondja, hogy egy más világon és más törvények alatt, a hitetlenek látni fogják az angyalokat, ám az itteni törvények keretében nincs az érzékszerveknek lehetőségük arra, hogy bepillantást nyerjenek a láthatatlan világba. Ez az ája kifejezi, hogy egyedül a nagyképűség az, ami ilyen logikához vezet, és nem a lelkének az igazság utáni őszinte vágya. Annak az embernek az őszinte vágya, aki szereti az igazságot és a hozzávezető igaz utat.
Az eltévelyedés:
” Hámán!” - mondta a Fáraó. “Építs nekem egy [égbenyúló] palotát! Talán elérem az utakat (al-asbab), az ég útjait és fölmehetek Mózes istenéhez. Bizony, úgy vélem, hogy hazug ő!” És tetszetős színben tűnt föl a Fáraónak a rossz, amit tett. És távol tartatott az [igaz] úttól. Fáraó cselszövése kárbaveszett.”
Az az út, amit a Fáraó elképzelt, Allah megismerésére nem a jó, hanem a téves út.
Az igazságtalanság:
Ez az ája a zsidókról beszélt, akik ugyanazt az igazságtalan kérést intézték Mózeshez: ” Emlékezzetek arra, amikor azt mondtátok Mózesnek: - Nem hiszünk neked addig, amíg nem látjuk Allahot kézzelfogható módon.” És akkor lesújtott reátok a villám a szemetek láttára, mert olyasvalamit kértetek, amit senki sem kérhet.” És egy másik ájában:  ” Mózestől (hajdan) ennél nagyobbat kívántak, (amikor) azt mondták (neki): “ Mutasd meg nekünk Allahot szemmel láthatóan!” És igazságtalanságukért mennykő sújtotta őket.” - nem az igazság (egyenesség) késztette őket arra, hogy ilyesmit kérjenek, hanem az igazságtalanság, a lelkük igazságtalansága a valósággal szemben, amely ismeri azt, és mégis visszautasítja.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a tetejére

Elérhetőségeink