Mohammed Prófétát (béke legyen vele) amikor Allahról kérdezték, a válasz közvetlenül magától Istentől jött egy rövid szúra (Korán fejezet) formájában. Ez a Korán fejezet Isten egyedülállóságának lényegét foglalja össze, az egyistenhit legszebb megfogalmazásának tekintjük:

"Allah, a Felettébb Könyörületes és Irgalmas nevével [kezdve].
Mondd: „Ő Allah, az Egyetlen,
Allah, akihez mindennel fordulnak a teremtményei,
[aki] nem nemzett és nem nemzetett,
s nincs senki hozzá fogható."
(Az őszinte odaadás 112)

A Koránban nagy hangsúlyt kap Isten könyörületessége. Egyetlen kivétellel a Korán minden egyes fejezete így kezdődik:

"Allah, a Felettébb Könyörületes és Irgalmas nevével [kezdve]."

Mohammed Próféta (béke legyen vele) egyik mondása szerint: „Isten jobban szereti szolgáit, mint ahogy az anya szereti kedves gyermekét.” De Isten nem csak Könyörületes, hanem Igazságos is. A bűnösöknek és vétkeseknek az Ő büntetése, az erényesnek pedig kegye és jutalma jár. Allah könyörületessége éppen igazságosságában nyilvánul meg. Azok emberek akik az Ő kedvéért felvállalják az élet nehézségeit és kihívásait, nem ugyanolyan bánásmódot érdemelnek Uruktól, mint például azok, akik egész életükben másokat nyomnak el, és sanyargatnak. Számukra jutalmat és kegyeket elvárni azt jelentené, hogy tagadjuk a túlvilági felelősségre vonás alapvető hittételét. Ha a könyörületesség alatt a jogos büntetés alól való mentességet értenénk, ezáltal tagadnánk az evilági élet próbáinak jelentőségét, és az erkölcsös, erényes életre való ösztönzés létjogosultságát is. A következő Korán idézet tisztán és egyértelműen nyilatkozik erről:

"Az istenfélőknek az Uruknál a gyönyörűség kertjei járnak. S vajon a muszlimokat egyenlővé tesszük a gonosztevőkkel (egyenlően bánunk velük)? Mi van veletek, hogy így ítélkeztek?"
(Az Írótoll 68:34-36)

A Teremtő soha nem alkot pusztán abban az értelemben, hogy egyszerűen létrehozza a dolgokat, hanem gondoskodik is róluk, vagyis Ő a Fenntartó. Ő a végső oka, bármi is történik velük.
Hitünk szerint Isten nem kedvez egyetlen egyénnek vagy nemzetnek sem annak jóléte, ereje vagy származása alapján. Allah az embereket egyenlőnek teremtette, a teremtmények kizárólag Őbelé vetett hitükkel és jócselekedeteikkel tüntethetik ki magukat Előtte.
Az Iszlám visszautasítja, hogy Istent bármilyen emberi tulajdonsággal vagy formával jellemezze. Istenkáromlásnak számítanak az Iszlám szemszögéből azok az elképzelések, hogy Isten megpihent volna a teremtés hetedik napján (hiszen Rajta fáradság sosem vesz erőt), az hogy birkózott volna egy szolgájával (mint ahogy a Biblia szerint Jákob (béke legyen vele) tette), hogy gonosz összeesküvést szőne az emberiség ellen vagy az, hogy testet ölthetne emberi alakban.

Isten az Egyedülálló

A Teremtő tulajdonságainak különbözőnek kell lennie mindat­tól amit teremtett, mert ha hasonló természete lenne, múlandó lenne, és így szüksége lenne egy létrehozóra. Ebből következik, hogy semmi sem hasonló Istenhez. Ha azonban a Teremtő nem múlandó, akkor örökkévalónak kell lennie. De ha Ő örökkévaló, és már mindenek előtt létezett, akkor a létét nem okozhatta semmi.

Ha viszont semmi sem okozta létezését, akkor önmagá­ban létezőnek kell lennie. Isten tehát függetlenül létezik minden más rajta kívül álló dologtól. Ha saját léte nem függ semmitől, akkor létezésének nem lehet vége. A Teremtő ezért mindenek előtt létező és örökkévaló:

"Ő a Legelső és a Legvégső, a Legfelső és a Legközelebb álló. Ő mindennek tudója." (A vas 57:3)

Ezt az áját a következőképpen értelmezte a Próféta (béke legyen vele): „Ő a Legelső, aki előtt nem volt senki, Ő a Legvégső, aki után nincs senki, Ő a Legfelső, aki fölött nincs senki, Ő a Legközelebb Álló, akinél nincs közelebb álló [saját magadhoz].” Tehát Isten idő és hely szempontjából tudásával átfogja az egész világot.
Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy Isten mindenhol van, mert Isten személye maga nincs a teremtett világban. Az általunk tapasztalható hatalmas univerzum minden galaxisával együtt is csak az Első Ég. E fölött további hat Ég van (összesen tehát hét). Isten Széke körülveszi az Egeket, és még annál is sokkal hatalmasabb az Ő Trónja, amely felett magaslik Isten Maga. A Próféta (béke legyen vele) hiteles hagyománya szerint a Szék nagysága úgy viszonylik a Trónéhoz, mint egy homokban heverő gyűrű a sivataghoz képest.

"Allah – nincs más isten csak Ő – az Élő, a Fenntartó. Nem vesz erőt rajta (nem fogja el) sem szendergés, sem alvás. Övé mindaz, ami az egekben, és ami a földön van. Vajon ki az, ki az engedélye nélkül közbenjárhatna Nála (a Feltámadás Napján)? Tudja azt, ami előttük van (a jövőt), és azt, ami mögöttük van (a múltat). [Ők azonban] nem fognak fel semmit az Ő tudásából, csak azt, amit Ő akar. A Széke átfogja az egeket és a földet. A megőrzésük nem terheli meg Őt. Ő a Mindenek Feletti, a Hatalmas."
(A tehén 2:255)

Isten tulajdonságai

Isten a Teremtő, az Állandó, az Örökkévaló, ezért tulajdonságainak is állandónak és örökkévalónak kell lennie. Ő nem veszíti el egyetlen tulajdonságát sem, és nem is szerez újakat. Ha viszont így van, akkor tulajdonságai tökéletesek. Létezhet azonban egynél több Teremtő ilyen tulajdonságokkal? Lehetne például két tökéletesen hatalmas Teremtő? Egy pillanatnyi gondolkodás is azt mondja, hogy ez nem lehetséges.
A Korán így összegzi ezeket az érveket:

"Allah nem nemzett fiat és nem volt mellette más isten. Különben minden isten elvonulna azzal, amit ő teremtett, s egyesek bizonnyal a többiek fölé kerekednének. Magasztaltassék Allah! [Mentes Ő minden olyan hibától] amit róla állítanak!" (A hívők 23:91)

"Ha [az egekben és a földön] Allahon kívül más istenek is lennének, akkor bizony mindkettő romlásnak indulna. Magasztaltassék Allah, a Trónus Ura! [Mentes Ő minden olyan hibától] amit róla állítanak!" (A próféták 21:22)

A Korán szép példáját adja Ábrahám  történetével annak, hogyan ébredhet rá az ember erre a tökéletességre:

"Amikor az éjszaka beborította őt, látott egy csillagot. Azt mond­ta: „Ez az én Uram.” Midőn azonban lenyugodott, azt mondta: „Nem szeretem a lenyugvókat.”
Amikor látta a Holdat feljönni, azt mondta: „Ez az én Uram.” Mi­dőn azonban lenyugodott, azt mondta: „Ha nem vezet engem az én Uram az igaz útra, bizony a tévelygő néphez fogok tartozni.”
Amikor látta a Napot felkelni, azt mondta: „Ez az én Uram. Ez nagyobb (a csillagoknál és a Holdnál).” Midőn azonban lenyugodott azt mondta: „Oh, népem! Bizony én távol tartom magam attól, amit Allah mellé társítotok. Orcámat hanifként a felé fordítom, aki megteremtette az egeket és a földet. Én nem tartozom az Allah mellé társat állítók közé.”" (A jószágok 6:76-79)

Miután Ábrahám próféta  rádöbbent, hogy földijei – saját apját is beleértve – bálványokat és égitesteket imádnak, megpróbálta megmutatni nekik, hogy mennyire értelmetlen ez:

"Ő (Ábrahám) azt mondta: „Azt imádjátok-e, amit ti faragtok ki, noha Allah teremtett titeket, s azt, amit csináltok?”"
(A fölsorakozók 37:95-96)

A hívők tulajdonságai

Ahhoz, hogy valaki muszlim legyen, vagyis alávesse magát Isten akaratának, elkerülhetetlen hinni Isten Egyedülvalóságában, abban az értelemben, hogy Ő az egyetlen Teremtő, Megőrző, Ellátó, Megbocsátó és még sok más szép, egyedülálló isteni tulajdonságokkal bíró név birtokosa. De ez a hit nem elegendő. Sok bálványimádó tudja és hiszi, hogy csak a Legfőbb Isten képes ezt megtenni, de más vonatkozásban teremtményeknek is isteni rangot tulajdonítanak. Ahhoz, hogy valaki muszlimmá váljon, el kell ismernie, hogy Isten az Egyetlen, aki méltó az imádatra, és tartózkodnia attól, hogy bármilyen más dolgot vagy lényt istenítsen.
Elérve ezt a tudást az egy igaz Istenről, állandóan hinnünk kell benne, és nem szabad megengednünk, hogy bármi is rávegyen minket az igazság megtagadására. Amikor a hit belép a szívünkbe, Isten szeretetét, a hálát, a reményt és az Istenfélelem érzését hozza létre. Ezek együtt adják az imádat lényegét és alapját, és ösztönöznek bennünket a jócselekedetekre és helyes életvitelre.
Szeretjük Istent és hálásak vagyunk neki mindazokért az adományokért, amelyeket részünkre juttatott. Ez a hit alapozza meg azután tetteinket is. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta erről: „A hit az, amely a szívben lakozik szilárdan, és amelyet a tettek bizonyítanak.”

Annak reményében cselekszünk, hogy Isten elfogadja tőlünk tetteinket, és megjutalmaz minket érte. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mi jócselekedeteink – akár lelkiek, akár testiek – nem mérhetőek össze Isten irántunk való kegyével. De ezek mellett – bűneink miatt – féljük is Isten haragját és büntetését.

Az, hogy az Isten iránt érzett hála, szeretett, remény és félelem érzései ne halványuljanak el, hanem egyre inkább erősödjenek, folyamatosan meg kell emlékeznünk Istenről és az Ő tulajdonságairól. A Korán azzal is segít nekünk elmélyíteni ezeket az érzéseket, hogy Isten neveit, tulajdonságait ismétli. Szép példája ennek a következő Korán idézet:

"Ő Allah, akin kívül nincs más isten. Ő a rejtett és a nyilvánvaló dolgok tudója. Ő a Könyörületes és az Irgalmas. Ő Allah, akin kívül nincs más isten, a Király, a Szentséges, a Békesség, a Hitet és Biztonságot Adó, a Figyelő, a Legyőzhetetlen, a Felülmúlhatatlan és a Büszke. Magasztaltassék Allah! [Mennyire fölötte áll Ő mindannak], amit társítanak [mellé]!
Ő Allah, a Teremtő, a Létrehozó, és a Megformázó. Őt illetik meg a legszebb nevek. Őt magasztalja [mind]az, ami az egekben és a földön van. Ő a Legyőzhetetlen és a Bölcs.”
(Az összegyűjtés 59.22-24)

(Ez az írás a Fedezd fel az Iszlámot! című könyv részlete, amit az Iszlám Egyház Fordító Iroda adott ki.)