Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) tehát megkegyelmezett mekkai ellenségeinek, a vérbosszú és a megtorlás, vagyis a pogánykor két látványos kifejeződését döntve romba. Mekka meghódításánál mutatkozott meg legjobban az iszlám diadala: különböző emberek egyesültek az Egyetlen Isten imádatában, egy vallás alá rendeződve és egy Ummát (közösséget) alkotva. Az iszlám véglegesen eltörölte a korábbi, származási alapon történő közösségi szerveződést, a kizsákmányolást, az elnyomást, a vallási és a törzsi fanatizmust, amely korábban uralkodott.
Ez azt jelentette, hogy mind társadalmi, mind pedig vallási téren új gondolatiság – az iszlám univerzális, egyenlőséget hirdető tanítása – jelent meg, amely nem tesz különbséget az emberek és a népek között származásuk alapján. Mekka felszabadítása után Arábia még ellenséges törzsei elkezdték felismerni az iszlám hit valóságát. Látták az iszlám nemes tanítását. A megbocsátókészség, a tolerancia, az igazságosság, a becsületesség, az állhatatosság és más jó tulajdonságok példája, melyet a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) és kísérői mutattak, nagy hatással volt több százezer ember szívére, akik végül muszlimok lettek. Ennek alkalmából jött a következő kinyilatkoztatás:
„Amikor eljön Allah győzelme és a megnyitás, s látod az embereket seregestül Allah vallásához csatlakozni, akkor magasztald az Urad dicsőségét és kérj Tőle bocsánatot! Ő bizony kiengesztelődő.” (Korán 110:1-3).