Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) az egyre elviselhetetlenebbé váló fájdalom ellenére mindig a mecsetbe ment, hogy vezesse az imát, vagy beszédet mondjon az egybegyűlteknek. Egyszer, midőn a betegség teljesen elhatalmasodott rajta, Abu Bakrot kérte, hogy helyette ő vezesse a közös imát. Így Abu Bakr volt az, aki vezette az imát a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) jelenlétében. Egyszer a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) jól érezte magát, ezért két ember segítségével kiment a többiekkel imádkozni, és amikor Abu Bakr megérezte a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) jelenlétét, hátralépett, hogy átadja tisztét, de a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) jelezte neki, hogy maradjon a helyén, az imavezetőt megillető helyen, s ő mellette ült. A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) imádkozott, Abu Bakr követte őt imájában, és a többiek pedig követték Abu Bakrot imájában.

Anasz arról számolt be, hogy amikor Allah Küldöttének (Allah áldása és békéje legyen vele) súlyosbodott a betegsége, időnként elvesztette az eszméletét, és amikor Fatima (Allah legyen elégedett vele) azt mondta neki: „Mennyire szenvedsz, ó apám!” – akkor azt felelte a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele): „Apád mától nem fog szenvedni soha többé.” (al-Bukhári).

Egy csütörtöki napon a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) kiment az emberekhez, vezette őket az imában, utána beszédet intézett hozzájuk majd hozzátette: „Bizony Allah döntés elé állította egyik szolgáját, válasszon az evilági lét és egy másik, Istenhez közeli világ között, s ő az utóbbi mellett tette le a voksát.” (al-Bukhári). Az egyetlen, aki úgy látszik megértette a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) közelgő halálára történő célzást, a könnyekre fakadó Abu Bakr volt. A társak ezen esemény után csak hétfő reggel látták a Prófétát (Allah áldása és békéje legyen vele), amikor imádkozták a fadzsr imát Abu Bakr vezetésével. Akkor a Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) csak rájuk nézett, elégedetten mosolygott, jelezte nekik, hogy végezzék csak az imát és visszament a szobába. Mohamed Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) már aznap délelőtt meghalt, hatvanhárom évesen, a Hidzsra utáni tizenegyedik évben (kb. 632-ben).

Áisa azt mondta: „A Próféta (Allah áldása és békéje legyen vele) amikor egészséges volt azt mondta: ’Nem hal meg egy próféta sem anélkül, hogy előbb meg ne látná a helyét a Paradicsomban. Ezután döntés elé állítják.’ Amikor pedig a Próféta meghalt, a combomon pihent a feje, először elvesztette az eszméletét, és amikor magához tért, a ház plafonjára szögezte a tekintetét és azután azt mondta: ’Ó Allah, a legfennköltebb társat [választom].’ Így hát tudtam (mondta Áisa), hogy nem minket választ és rájöttem, hogy ez az, amiről beszélt nekünk, amikor egészséges volt. Ezután azt mondta (Áisa): Ez volt az utolsó szó, amit kiejtett: ’A legfennköltebb társat [a Paradicsomban].’” (al-Bukhári. Muszlim).