Zejnabra, Abdullah ibn Masz’úd feleségére való hivatkozással jegyezték fel: Allah Küldötte azt mondta: „Adakozzatok, ó asszonyok, mégha ékszereitekből (kell) is!”. Azt mondta Zejnab: Ekkor visszatértem Abdullah ibn Masz’údhoz, és azt mondtam neki: Bizony te szerény vagyonnal rendelkező férfi vagy, és Allah Küldötte arra utasított minket, hogy adakozzunk.
"Tekintsük meg egy Dzsuraidzs nevű aszkéta történetét, amelyből mélyreható tanulságot vonhatunk le a szülőkkel szembeni jóság jelentőségéről és a nekik való engedelmességről! Édesanyja magához szólította egy alkalommal, amikor éppen imádkozott. Dzsuraidzs pedig feltette magában a kérdést: Ó Uram! Az édesanyám vagy az imádkozás (a fontosabb)?
Ahmed imám és an-Naszá’í hagyományozta, Anasz ibn Málikra való hivatkozással, aki a következőt mondta: Egyszer, amikor együtt voltunk Allah Küldöttével, azt mondta: „Egy olyan ember fog elmenni előttetek, aki a Paradicsom lakói közül való”. Ekkor elment előttük egy férfi az anszárok (a medinai muszlimok) közül, akinek a szakálla ritka volt, kihullott a sok mosakodástól, saruját pedig vállára vetette, bal kezében tartva.
Al-Bakara című medinai fejezet
Bekezdéseinek száma: 286
Allah, a Felettébb Könyörületes, a Felettébb Irgalmas nevével.
A Korán értelmezésének magyar fordításából az első három szúrát tartalmazza ez a kiadvány. A fordítást az Iszlám Egyház Fordító iroda készítette. Az eredeti szöveg értelmezésénél a Kegyes Korán mellett a hiteles prófétai hagyományokat (hadísz), valamint a legismertebb, és leginkább elfogaddott koránmagyarázatokat (tefszír) vettük figyelembe. A könyv letöltéséhez kattints a bal oldali képre!
A könyvet az Iszlám Egyház Fordító iroda adta ki.
Mekkát a Korán négy néven említi. Eredeti neve mellett olvashatjuk a „biztonságos város” (al-beled al-amín, 95:3), a „városok anyja” (umm al-kurá, 42:7), és a Bekka (4:96) nevet is. A koránmagyarázatok szerint ez volt Mekka első neve. Bekka mellett előfordul az áldott (mubárak) kifejezés is, ebben az értelemben áldott város. Mekka már ősidők óta nagy jelentőséggel bír mind vallási, mind kereskedelmi szempontból. Itt született a Próféta (béke legyen vele) és itt kezdődött a Korán kinyilatkoztatása is.
A zarándoklat (al-haddzs) az iszlám egyik pillére. Elvégzése minden olyan felnőtt muszlim férfi és nő számára kötelező legalább életében egyszer, aki anyagilag, testileg és szellemileg képes ezt megtenni. Ahogy a Koránban Allah mondja:
Az emberek kötelessége Allahhal szemben a Házhoz történő zarándoklat, [de csak] annak, aki utat (módot) talál rá1. Ám aki tagadja [az maga látja kárát]. Allahnak nincs szüksége a teremtményekre. (Imrán nemzettsége 3:97)
Négy év telt el azóta, de képei még mindig olyan elevenen élnek bennem, mintha tegnap történt volna. Sőt, az idő múltával, mintha élesebbé váltak volna az akkor álomszerű elmosódó utazás képei...
Hajnalban érkeztünk
Életem során többször találkoztam már azzal a jelenséggel, hogy olyan ember, akinek lelki problémái vannak előbb-utóbb testi tünetekre, betegségekre is szert tett ezáltal, vagy ugyan ezzel a kölcsönösséggel a testi betegségekbe esetleg lelke fásult bele. Az evilági életben a test és a lélek elválaszthatatlanok egymástól, hatnak egymásra, az egyik nincs meg a másik nélkül. Azoknak az embereknek, akik gondját viselik testüknek, a lelkük is gyarapodik.
Vajon hogy értem azt, hogy gondját viselik a testnek?
Miután a muszlimok java már kivándololt Mekkából, Allah Küldötte (béke legyen vele) és Abú Bakar is elindult Medinába. Először a „Thaur” nevű barlangban húzták meg magukat, ahol három éjszakát töltöttek, így eltűntek a Kurejs szeme elől. Majd megérkeztek Medinába, ahol üdvözölték és befogadták őket, ahol felépítették az első mecsetet és Mohammed (béke legyen vele) lakhelyét. A Próféta (béke legyen vele) és kortársai (Allah legyen velük elégedett) tíz évig éltek Mediánban, mielőtt visszatérhettek volna Mekkába.