Alkategóriák
Ezek az ajánlatos imák a Ramadan hónap jellemzői. Az összes hagyományjegyző azt jegyezte le Abu Hurajrahtól, hogy a Próféta (béke legyen vele) mindig ösztökélte a hívőket a ramadáni éjszakai virrasztásra, anélkül, hogy kötelezővé tette volna, mondván: „Aki hittel és Isten tetszését várván egész Ramadán havában éjszakai virrasztást végez, annak megbocsáttattak az elkövetett bűnei.” (a közösség)
A későreggeli imát (Adduha) napfelkelte után, délelőtt lehet végezni, kettőtől tizenkét rakáig terjedhet, két rakánként szünetet tartva.
Aki valamely döntés előtt állva elbizonytalankodik (nem tud dönteni), annak ajánlatos két rakát végeznie, utána adjon hálát Allahnak, és kérje Allah áldását a Prófétára (béke legyen vele), majd fohászkodjon a következő fohásszal:
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Nincsen olyan szolga, aki ha bűnt követ el, s utána a helyes módon megtisztálkodik, majd imádkozik két rakát, majd Allah bocsánatát kéri (jasztagfirullah), hogy ezt követően ne bocsáttatna meg neki. (abu Dávúd, at-Tirmidi)
(Szalátul-kuszuf va al-khuszuf)
A nap- vagy holdfogyatkozáskor mind a nőnek, mind a férfinak ajánlatos két rakából álló imát végzenie, amelynek az a sajátossága, hogy egy rakán belül két meghajlás és két leborulás végzendő. Az azán helyett a következő hívással: „Asszalátu dzsámia!” (Az ima összegyűjtő!) tudósítják az embereket az ima kezdetéről.
Ha hosszú ideig elmarad az eső és az országon szárazság lesz úrrá, akkor ajánlott szalátul-isztiszkát, vagyis az esőért való imát végezni, ami nem más, mint Allah kérése arra, hogy öntözze meg az országokat, földeket s az Ő szolgáit.
Ajánlatos annak, aki egy leborulásra emlékeztető áját olvas vagy hall, „Allahu akbar”-t mondani, leborulni és utána „Allahu akbar”-t mondani, ha felemelkedik. Ezt szudzsúd at-tilávahnak, vagyis a recitálási leborulásnak nevezik, nincs benne se Tasahud, se köszönés.
Előnye: Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ha Ádám fia olvassa a leborulásra emlékeztető áját, és leborul, akkor a sátán sírva távolodik el tőle, mondván: Ó jaj! Megparancsoltatott neki a leborulás és leborult, ezért az övé a Paradicsom. Énnekem is megparancsoltatott a leborulás, de ellenkeztem, ezért az enyém a Pokol tüze.” (Ahmed, Muszlim, Ibn Mádzsa)
Szudzsúd as-sukr vagyis a köszönési leborulás a jogtudósok egyetértése alapján ajánlott azok számára, akiket valamilyen jótétemény ér vagy rossz csapás elkerül. A Próféta (béke legyen vele), ha valami öröm érte vagy örömhírt hoztak neki, akkor földreborult, meghálálva azt a Magasztos Allahnak. (Abu Dávúd, Ibn Mádzsa, at-Tirmidi) A köszönési leborulás nem minősül imádkozásnak, ezért bármikor elvégezhető, nem feltétele az érvényes vudu. Allahu akbar-t mondván leborulunk, leborulva az alábbi mondatot ismételgetjük: „Szubhána rabbijel álá” majd fohászkodunk.
A feledékenységi leborulás elrendelt azok számára, akik az imájukban valamit elfeledtek; valami olyat, amit a Próféta (béke legyen vele) megtett vagy megparancsolt. Két leborulásból áll, Tasahud nélkül. Minden egyes leboruláskor „Allahu akbar”-t mondunk és köszönéssel zárjuk (a második leborulás után).
Elvégezhetjük az imából való elköszönés előtt vagy után, de a legjobb a következőket figyelembe venni:
A Fard (a kötelezően előírt) imákat lehetőség szerint közösségben kell elvégezni, mert: „A közösségben elvégzett ima 25-ször (vagy 27-szer) többet ér az egyedül elvégzett imánál” – mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele) (al-Buhári, Muszlim), és azt is mondta: „Aki negyven napot imádkozott közösségben Allahnak úgy, hogy az imámmal együtt mondta az első takbirt, annak két dologtól írattatik mentség: a Tűztől és a képmutatástól.” (at-Tirmidi)
Említettük, hogy az érvényes ima egyik feltétele az imahely tisztasága. Az iszlám vallásban a hívő bárhol imádkozhat, ahol tiszta helyet talál.
Ima közben az alábbiakat szabad cselekedni (mubáh):
– Sírni.
– Káros, mérges élőlényeket megölni (pl. skorpió, kígyó).
– A Koránt könyvből, lapról olvasni a szunna imában.
– Emlékeztetni az imámot egy Korán idézetre, ha megakadt olvasás közben.
1. Ima közbeni evés, ivás.
2. Beszélni vagy olyasmit mondani, ami nem tartozik az imához.
3. Sokat mozgolódni ima közben. (Úgy, hogyha valaki messziről látná, azt hinné, hogy az illető nem imádkozik.)
4. Hangosan nevetni az imában.
5. A felnőtt (már menstruáló) nő áthaladása az imádkozó előtt.
6. Szándékosan elmulasztani bármelyik kötelező (Fard) részét (pillérét) az imának (pl.: felállás, Fatiha olvasása; meghajlás, leborulás stb.).
7. Szándékosan elmulasztani bármelyik feltételt az ima feltételei közül, pl.: nem Mekka felé fordulva végezni az imát, felfedni a test bármely részét, férfiaknál a köldöktől a térdig, nőknél a kézen, arcon, lábfejen kívül bármit, vagy bármit tenni, ami a mosakodást érvényteleníti (pl.: vizelet, széklet, gáz kibocsátása stb. – kivéve betegeknek). Ha bármelyik ima érvénytelenné válik, meg kell ismételni.
A beteg mosakodása:
1. A betegnek kötelessége vízzel tisztálkodni, akár mosakszik vagy fürdik.
2. Ha nem tud vízzel tisztálkodni, mert képtelen rá vagy mert fél, hogy romlik az állapota, ill. késlelteti a gyógyulást, akkor tajammumot végezzen.