Alkategóriák
Abu Hurejrára hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel: Allah Küldötte azt mondta: „Az ember minden porcikájáért jár adomány minden egyes napon, amelyen felkel a Nap. Igazságot teszel két ember között (kibékíted őket), ez adomány. Segítesz egy embernek a hátasállatára felszállni, vagy felteszed rá a holmiját, ez adomány. A jó szó, adomány, és minden egyes lépésedért, amelyet az imádkozás végett megteszel, adomány [jár]. Ha eltávolítod az ártalmas dolgot az útról, ez adomány.” (al-Bukhári, Muszlim)
An-Nauvvász ibn Szem’ánra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki a Prófétára hivatkozott, miszerint azt mondta: „A jámborság, az a jó erkölcs. A bűn pedig az, ami nyugtalanságot okoz a lelkedben, és nem szeretnéd, hogy az emberek tudomást szerezzenek róla.” (Muszlim)
Vábisza ibn Ma’badra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Elmentem Allah Küldöttéhez, aki azt kérdezte: „Eljöttél, hogy a jámborságról kérdezz?” Azt feleltem: Igen! Azt mondta: „Kérdezd meg a szíved! A jámborság az, ami felől megnyugszik a lélek, és ami felől megnyugszik a szív. A bűn pedig az, ami nyugttalanságot okoz a lélekben, és fel-alá jár a kebelben, bármiképpen is ítéljenek róla az emberek [akiket az ilyen tett helyességét illetően megkérdezel].” (Ahmed és ad-Dárimí) 1
Abu Nedzsíh, al-Irbád ibn Szárijára hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Allah Küldötte – Allah dicsérete és békéje legyen vele – olyan intéssel intett bennünket, amelytől megremegtek a szívek, és amelytől könnyeztek a szemek. Erre azt mondtuk neki: Ó, Allah Küldötte! Olyan ez, mintha egy elbúcsúzó ember intése lenne, tarts hát számunkra végrendelkezést! Erre azt mondta: „Meghagyom nektek a Dicsőséges és Fenséges Allahtól való félelmet, és a [vezető] meghallgatását és a [neki való] engedelmeskedést, még ha egy rabszolga állíttatik is vezetőtökül. Bizony, aki élni fog közületek, sok eltérést (nézeteltérést, véleménykülönbséget) fog látni! Tartsátok hát magatokat az én szunnámhoz, és az igaz úton járó és helyesen vezérelt kalifák (utódok) szunnájához, harapjatok rá az őrlőfogaitokkal (vagyis ragaszkodjatok hozzá erősen), és óvakodjatok az újonnan behozott dolgoktól [a vallás terén], mert minden kitaláció újítás, és minden újítás tévelygés!” (Abu Dáúd és at-Tirmidi, aki azt mondta róla: jó, hiteles hadísz)
Muád ibn Dzsebelre hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Így szóltam: Ó, Allah Küldötte! Mondj nekem egy cselekedetet, amely bejuttat engem a Paradicsomba, s eltávolít a Tűztől! Azt felelte (a Próféta): „Bizony hatalmas dologról kérdeztél! De ez bizony könnyű annak, akinek Allah megkönnyíti: Allahot szolgálod, nem társítasz Vele senkit, elvégzed az imádkozást, kiadod a zakátot, végigböjtölöd a Ramadánt és elzarándokolsz a [Mekkai] Házhoz.” Majd azt mondta: „Vajon ne mutassam-e meg neked a jóság kapuit? A böjtölés védelem, az adakozás pedig eloltja a bűnt, ahogyan a víz is eloltja a tüzet, és az ember imádkozása az éjszaka közepén.” Majd azt recitálta, hogy: „Távol maradnak oldalaik a fekvőhelyektől”, egészen addig, amíg el nem ért ahhoz (a szóhoz), hogy „cselekedtek.” 1 Azután azt kérdezte: „Vajon ne tudassam-e veled az ügy (a vallás) fejét, oszlopát, és legmagasabb csúcsát?” Azt feleltem: Dehogynem, ó Allah Küldötte! Azt mondta: „Az ügy feje az iszlám 2 , az oszlopa az imádkozás, s a legmagasabb csúcsa a dzsihád (erőfeszítés, harc).” Majd azt mondta: „Vajon ne tudassam-e veled azt, ami mindezeket összefoglalja?” Azt mondtam: Dehogynem, ó Allah Küldötte! Erre ő megfogta a nyelvét, s azt mondta: „Tartsd vissza ezt!” Azt kérdeztem: Ó Allah Prófétája, vajon számon leszünk kérve azért, amit mondunk? A Próféta azt mondta: „Hát milyen hatalmas dologról nem tudsz 3 , ó Muád! Vajon mi másért esnek az emberek arccal – vagy másik közlés szerint azt mondta: orral – a Tűzbe, mint amit a nyelvük arat?” (at- Tirmidi, azt mondta róla: jó, hiteles hadísz)
Abu Ta’laba al-Khusení, Dzsurthúm ibn Nászirra hivatkozvva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki Allah Küldöttére hivatkozott, miszerint azt mondta: „A fenséges Allah kötelességeket írt elő, hát ne hanyagoljátok el azokat! És határokat szabott meg, hát ne lépjetek túl azokon! És megtiltott dolgokat, hát ne szegjétek meg azokat! És néhány dologról hallgatott – könyörületből irántatok, nem pedig feledésből –, hát ne kutassatok utánuk!” (ad-Dárkutni)
Abu al-Abbász, Szehl ibn Sza’d asz-Sza’díra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Egy férfi jött a Prófétához, és azt mondta: Ó, Allah Küldötte! Mutass nekem egy olyan tettet, melyet ha megcselekszem, Allah megszeret engem, és az emberek is megszeretnek. Azt felelte: „Mondj le az evilágról, akkor megszeret téged Allah, és mondj le arról, amit az emberek birtokolnak, akkor megszeretnek téged az emberek!” (haszan, Ibn Mádzsah, jó hadísz)
Abu Szaíd, Sza’d ibn Málik ibn Szinán al-Khudrira hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy Allah Küldötte azt mondta: „Nincs kár, sem pedig károkozás!” (ibn Mádzsah, ad-Dárkutní, Málik Muvatta c. művében) 1
Ibn Abbászra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy Allah Küldötte azt mondta: „Ha az emberek pusztán követelésük alapján kapnák meg [ami szerintük jár nekik], akkor bizony egyes emberek 1 101 valótlanul állítanák, hogy ők rendelkeznek mások vagyona és élete felett. Azonban kötelező a bizonyítás arra nézve, aki követel (a felperesre), s az eskütétel arra, aki tagadja azt (az alperesre).” (al-Bejhaqi, hiteles hadísz. A hadísz egyes részei a két Szahíh gyűjteményben is megtalálhatók.)
Abu Szaíd al-Khudríra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki így szólt: Hallottam Allah Küldöttét, amint ezt mondta: „Aki egy elvetendő dolgot lát közületek, az változtasson rajta a kezével, ha nem képes erre, akkor változtasson rajta a nyelvével (beszéddel), ha nem képes erre, akkor változtasson rajta a szívével, és ez a leggyengébb hit!” (Muszlim)
Abu Hurejrára hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki azt mondta: Allah Küldötte így szólt: „Ne irigykedjetek egymásra! Ne adjatok el egymásnak becsapással! 1 110 Ne gyűlöljétek egymást! Ne fordítsatok hátat egymásnak! Ne kereskedjen egyikőtök sem a másik adásvételének kárára! Legyetek – Ó Allah szolgái – testvérek! A muszlim testvére a muszlimnak. Nem igazságtalan vele szemben, nem hagyja cserben, nem hazudik neki (vagy nem hazudtolja meg őt), és nem veti meg. Az istenfélelem itt van – eközben háromszor a mellkasára mutatott –, elég nagy gonoszság egy személy részéről az, hogy ha lenézi muszlim testvérét. A muszlim egészében tiltott a másik muszlim számára: a vére (élete), a vagyona, és a hírneve.” (Muszlim)
Abu Hurejrára hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, aki a Prófétára hivatkozott, miszerint azt mondta: „Aki enyhít egy hívő gondján az evilági gondok közül, Allah annak enyhíteni fog egy gondján a Feltámadás Napjának gondjai közül. S aki könnyít egy nehéz helyzetben lévőn, azon könnyít Allah az evilágon, és a túlvilágon. S aki eltakarja egy muszlim [hibáját], annak Allah is el fogja takarni [a hibáját] az evilágon, és a túlvilágon. Allah megsegíti a szolgát, amíg a szolga is segítségére van hittestvérének. Aki egy olyan úton jár, amely által (hasznos) tudást keres, Allah megkönnyít számára egy utat a Paradicsomba! És nem gyűlik össze egy csoport ember sem Allah házainak (a mecsetek) egyikében azért, hogy Allah Könyvét recitálják, és egymás között tanulmányozzák, anélkül, hogy rájuk ne szállna a nyugalom, és ne borítaná be őket a könyörület, és ne vennék őket körül az angyalok, és Allah ne említené meg őket azok között, akik Nála vannak (az angyalok között). És akit késleltet (hátráltat) a cselekedete, azt nem viszi előre (nem emeli fel) a származása!” (Muszlim)
Ibn Abbászra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy Allah Küldötte Áldott és Magasságos Urát idézve azt mondta 1 126: „Bizony, Allah megírta a jó cselekedeteket és a rossz cselekedeteket, majd világossá tette azokat. Aki elhatároz egy jó cselekedetet [megtenni], majd nem teszi meg, Allah azt egy teljes jótettnek jegyzi fel Őnála. És, ha elhatározza és meg is teszi, Allah azt tíz jótettnek jegyzi fel Őnála, és akár hétszázszorosának, sőt annál is többnek. Ha pedig elhatároz egy rossz cselekedetet [megtenni], majd nem teszi meg, Allah azt egy teljes jótettnek jegyzi fel Őnála. És ha elhatározza és meg is teszi, Allah azt egy rossz tettnek jegyzi fel.” (al-Bukhári, Muszlim)
Abu Hurejrára hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy azt mondta: Allah Küldötte így szólt: „A Fenséges Allah mondta: ’Aki az Én egyik pártfogómmal (enggedelmes szolgámmal) ellenségként bánik (utálja őt), az ellen háborút hirdetek. És nem közeledik egy szolgám sem Hozzám olyannal, ami kedvesebb lenne Számomra, mint az, amit előírtam neki (a kötelező cselekedetekkel). És a szolgám addig-addig közeledik Hozzám a szorgalmi cselekedetekkel (önkéntes istenszolgálatokkal), amíg megszerettem. És amikor megszeretem, akkor Én leszek a hallása, amellyel hall, és a látása, amellyel lát, és a keze, amellyel lecsap, és a lába, amellyel jár 1 . S ha kér Tőlem, bizony megadom azt neki, és ha menedéket kér Nálam, bizony megadom neki a menedéket.’” (al-Bukhári)
Ibn Abbászra hivatkozva – Allah legyen elégedett vele – jegyezték fel, hogy Allah Küldötte azt mondta: „Bizony Allah elnézte énértem a hitközösségem részéről történő tévedést, a felejtést és azt, amit kényszer alatt tesznek.” (ibn Mádzsah, al-Bejhaqi, hiteles hadísz)