Ha hosszú ideig elmarad az eső és az országon szárazság lesz úrrá, akkor ajánlott szalátul-isztiszkát, vagyis az esőért való imát végezni, ami nem más, mint Allah kérése arra, hogy öntözze meg az országokat, földeket s az Ő szolgáit.
Ajánlatos annak, aki egy leborulásra emlékeztető áját olvas vagy hall, „Allahu akbar”-t mondani, leborulni és utána „Allahu akbar”-t mondani, ha felemelkedik. Ezt szudzsúd at-tilávahnak, vagyis a recitálási leborulásnak nevezik, nincs benne se Tasahud, se köszönés.
Előnye: Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ha Ádám fia olvassa a leborulásra emlékeztető áját, és leborul, akkor a sátán sírva távolodik el tőle, mondván: Ó jaj! Megparancsoltatott neki a leborulás és leborult, ezért az övé a Paradicsom. Énnekem is megparancsoltatott a leborulás, de ellenkeztem, ezért az enyém a Pokol tüze.” (Ahmed, Muszlim, Ibn Mádzsa)
Szudzsúd as-sukr vagyis a köszönési leborulás a jogtudósok egyetértése alapján ajánlott azok számára, akiket valamilyen jótétemény ér vagy rossz csapás elkerül. A Próféta (béke legyen vele), ha valami öröm érte vagy örömhírt hoztak neki, akkor földreborult, meghálálva azt a Magasztos Allahnak. (Abu Dávúd, Ibn Mádzsa, at-Tirmidi) A köszönési leborulás nem minősül imádkozásnak, ezért bármikor elvégezhető, nem feltétele az érvényes vudu. Allahu akbar-t mondván leborulunk, leborulva az alábbi mondatot ismételgetjük: „Szubhána rabbijel álá” majd fohászkodunk.
A feledékenységi leborulás elrendelt azok számára, akik az imájukban valamit elfeledtek; valami olyat, amit a Próféta (béke legyen vele) megtett vagy megparancsolt. Két leborulásból áll, Tasahud nélkül. Minden egyes leboruláskor „Allahu akbar”-t mondunk és köszönéssel zárjuk (a második leborulás után).
Elvégezhetjük az imából való elköszönés előtt vagy után, de a legjobb a következőket figyelembe venni:
A Fard (a kötelezően előírt) imákat lehetőség szerint közösségben kell elvégezni, mert: „A közösségben elvégzett ima 25-ször (vagy 27-szer) többet ér az egyedül elvégzett imánál” – mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele) (al-Buhári, Muszlim), és azt is mondta: „Aki negyven napot imádkozott közösségben Allahnak úgy, hogy az imámmal együtt mondta az első takbirt, annak két dologtól írattatik mentség: a Tűztől és a képmutatástól.” (at-Tirmidi)
Említettük, hogy az érvényes ima egyik feltétele az imahely tisztasága. Az iszlám vallásban a hívő bárhol imádkozhat, ahol tiszta helyet talál.
Ima közben az alábbiakat szabad cselekedni (mubáh):
– Sírni.
– Káros, mérges élőlényeket megölni (pl. skorpió, kígyó).
– A Koránt könyvből, lapról olvasni a szunna imában.
– Emlékeztetni az imámot egy Korán idézetre, ha megakadt olvasás közben.
1. Ima közbeni evés, ivás.
2. Beszélni vagy olyasmit mondani, ami nem tartozik az imához.
3. Sokat mozgolódni ima közben. (Úgy, hogyha valaki messziről látná, azt hinné, hogy az illető nem imádkozik.)
4. Hangosan nevetni az imában.
5. A felnőtt (már menstruáló) nő áthaladása az imádkozó előtt.
6. Szándékosan elmulasztani bármelyik kötelező (Fard) részét (pillérét) az imának (pl.: felállás, Fatiha olvasása; meghajlás, leborulás stb.).
7. Szándékosan elmulasztani bármelyik feltételt az ima feltételei közül, pl.: nem Mekka felé fordulva végezni az imát, felfedni a test bármely részét, férfiaknál a köldöktől a térdig, nőknél a kézen, arcon, lábfejen kívül bármit, vagy bármit tenni, ami a mosakodást érvényteleníti (pl.: vizelet, széklet, gáz kibocsátása stb. – kivéve betegeknek). Ha bármelyik ima érvénytelenné válik, meg kell ismételni.
A beteg mosakodása:
1. A betegnek kötelessége vízzel tisztálkodni, akár mosakszik vagy fürdik.
2. Ha nem tud vízzel tisztálkodni, mert képtelen rá vagy mert fél, hogy romlik az állapota, ill. késlelteti a gyógyulást, akkor tajammumot végezzen.
A Magasztos Allah mondta:
„És ha te közöttük vagy, s te vezeted nekik az imát(35), akkor az egyik részük álljon veled [imádkozni, és a másik részük álljon az ellenséggel szemben], s a fegyvereik legyenek a kezük ügyében! És ha már leborultak [és ezzel befejezték az imát], akkor ők legyenek mögöttetek, s egy másik részük jöjjön [előre], akik még nem imádkoztak. Imádkozzanak ők is veled! [Közben] legyenek résen és fegyvereik legyenek a kezük ügyében! A hitetlenek szeretnék, ha nem figyelnétek fegyvereitekre és málhátokra, s akkor egyszerre rátok törnének. Nem róható föl [mindazonáltal] vétketekül, hogy leteszitek a fegyvereiteket abban az esetben, ha esőtől szenvedtek vagy betegek vagytok. Ám [akkor is] legyetek résen! Allah a hitetleneknek megalázó büntetést készített elő [a túlvilágon].” (Korán 4:102)
„Ha úton vagytok a földön, nem róható föl vétketekül, ha lerövidítitek az imát, amennyiben féltek, hogy a hitetlenek rosszat forralnak ellenetek.” (Korán 4:101)
Jáli ibn Omiah azt mondta: „Kérdeztem Omar ibn al-Khattabtól, miért rövidítik az emberek az imát, mikor Allah azt mondta „amennyiben féltek, hogy a hitetlenek rosszat forralnak ellenetek” és már nincs ilyen félelem? Akkor Omar azt mondta: – Én is csodálkoztam azon, amin te csodálkoztál, és kérdeztem azt a Prófétától, mire ő azt mondta: – Ez Isten adománya (hogy lerövidítjük az imát), fogadjátok hát el Isten adományát.”
Megengedett az imádozónak összevonni a dohor imát az aszr imával, illetve a magrib imát az isá imával. Ez azt jelenti, hogy elvégezzük a dohor imát, majd rövid szünet után felállunk és egyből imádkozzuk az aszr imát. A magrib és isá imák összevonásánál hasonlóképpen járunk el. Az összevonásnak két fajtája van:
1. a korábban végzendő ima idejében végezzük el egymás után mindkét imát,
2. a később végzendő ima idejében végezzük el egymás után mindkettőt.
„A Nap nem kelt és nem nyugodott le még jobb napon, mint a péntek” – mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele), Muszlim is azt jegyezte le, hogy a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: – A legjobb nap, mely felvirradt, a pénteki nap: azon a napon teremtetett Ádám, azon a napon lépett be a Paradicsomba, azon a napon űzetett ki onnan, s a Végső Óra is a pénteki napon fog bekövetkezni.” Allah kötelességünkké tette a pénteki imát, melyet minden héten közösségben kell elvégezni.
„Ti hívők! Ha elhangzik a hívás a pénteki imára, akkor siessetek Allah megemlékezésére és hagyjátok a kalmárkodást! Ez jobb nektek – ha tudásotok van.” (Korán 62:9)
Az ünnepi (íd) ima kötelező, de ez olyan kötelesség, hogy ha néhány muszlim elvégezte, akkor a többi muszlim fel van mentve e kötelesség alól. As-Sáfii és Málik szerint az íd ima nyomatékos Szunna. Lényege ugyanaz, mint a napi imáknak, a hatása pedig megegyezik a közösségi imáéval. Ez egy évenkénti összejövetel. Két ilyen ünnep (íd) van. Az első a böjt végi ünnep, a Ramadan-havi böjt végeztével. A második az áldozat ünnepe, ez a Hadzs (zarándoklat Mekkába) befejezését követi.