A végső bizonyíték
El kell gondolkodnunk ezekről, és fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogyan lehetséges, hogy 1400 éve, a sötét középkorban, a föld szellemileg olyan elmaradott táján, mint Arábia, egy tanulatlan arab kereskedő és pásztor ilyen megvilágosodás, tudás, hatalom, képességek és ilyen magas szintű erkölcsi értékek birtokába juthatott?
Mindez elvezet bennünket a prófétaság lezártságának kérdéséhez, és most Mohamed (béke legyen vele) prófétaságának ezt a szempontját igyekszünk megvizsgálni.
Mielőtt továbblépünk, érdekes lehet az előzőekben kifejtettek rövid megismétlése és lényegük összefoglalása:
Mohamed Próféta (béke legyen vele) tanainak legalapvetőbb és legfontosabb eleme az Isten egyedüliségébe vetett hit.
Az arab nyelvben az „iláh” szó jelentése: valaki, akit imádnak vagy valaki, akinek szolgálnak, tehát olyasvalaki, akit nagysága, fennköltsége, magasztossága és hatalma alapján érdemesnek találnak arra, hogy imádattal forduljanak hozzá, s aki előtt odaadással és tisztelettel borulnak le. Olyan határtalan erő és képességek birtokosa, melynek felfogására az ember nem képes és amelyek másokat csodálatra késztetnek.
Szeretnénk áttekinteni azokat a hatásokat, amelyeket a „lá iláha illá-llah” az ember életére gyakorol, s látni, miért lesz a hívő ember mindig eredményes az életben és megérteni azt, hogy aki tagadja a hitet, miért fut zátonyra, mégpedig itt a földön éppúgy, mint a túlvilágon.
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt tanította továbbá, hogy higgyünk Isten angyalaiban. Ez a második iszlám hittétel, s nagyon fontos, mert megtisztítja a tauhid felfogását, világossá, egyszerűvé teszi, s megszabadítja a sirk elképzelhető legenyhébb formájától is.
A harmadik hittétel, amelyben Mohamed Próféta (béke legyen vele) tanítása szerint hinnünk kell, a hit Isten könyveiben, a kinyilatkoztatásokban, amelyeket prófétái által időről időre elküldött az embereknek.
Az előző fejezetben arról beszéltünk, hogy Isten minden népből kiválasztotta küldötteit, akik valamennyien lényegében ugyanazt a vallást – az iszlámot – hozták el, amelyet Mohamed Próféta (béke legyen vele) is hirdetett.
Az iszlám ötödik hittétele az Ítélet Napjába vetett hit.
Az Ítélet Napjába és a halál utáni életben való hit mindig is elengedhetetlen része volt minden próféta tanításának.
Eddig az Utolsó Ítélet Napjába vetett hit szükségességét és jelentőségét vizsgáltuk. Most nézzük, mennyire foghatók fel értelmünkkel ennek a hitnek az alapelvei.
Az előző fejezetben arról volt szó, hogy Mohamed Próféta (béke legyen vele) az alábbi hittételeket bízta ránk:
Az ibáda az arab abd szóból ered, amely szolgát, szolgálót jelent. Alávetést, önátadást, engedelmességet fejez ki és benne rejlik, hogy Isten a mi Urunk, s mi az Ő szolgái vagyunk, és hogy minden, amit szolgáiként a Neki való engedelmesség jegyében az Ő tetszésére teszünk, az ibáda.